Heti Válasz, 2002. május-június (2. évfolyam, 18-26. szám)

2002-06-21 / 25. szám

megjelent. De voltak rosszabb tapaszta­lataim is. A Gyertek este kilencre című regényem kiadására tíz évig kellett vár­nom az „egzisztencialista" mondaniva­lója miatt. »­ Az erotikus jeleneteket hogyan fo­gadták az olvasók és a kritikusok? ►H A Magyar Nemzetben Berkes Erzsébet meglehetősen hosszú és elismerő kriti­kát írt a könyvről, megjegyezve, hogy magyar szerzőtől nem olvasott hason­lót, mégis szépnek találta. Örülök, hogy ilyesmire vállalkoztam - azóta persze sokkal vadabb dolgok is megjelentek -, hiszen a szexualitás hihetetlenül fontos része az emberi létnek, és meg kell mondjam, nem pusztán testi dologról van szó. ►w Szép párhuzam a regényben annak ábrázolása, hogy szerelem és szexuali­tás összefügg az alkotói folyamattal. ►M Ebben biztos vagyok. Móricz Zsig­­mond egyik naplófeljegyzésében írja, hogy amikor regényt ír, sokkal jobban vágyik a nőkre, mint mikor nem dolgo­zik. Én is ezt tapasztaltam. Semmiféle épkézláb magyarázatot nem tudok erre a jelenségre, az viszont nyilvánvaló, hogy alkotás közben az ember felfoko­zott állapotban van. A legutolsó regé­nyemben, Az Emlékezés tavában egyéb­ként csak módjával iktattam be erotikus jeleneteket, mert nem akartam, hogy teljesen be legyek skatulyázva. Legutolsó regényének mi volt az ih­lető „anyaga"? ►H Az alapötletet az adta, hogy vagy harminc éve a Szabad Európa Rádióban hallottam valakit, aki rossz magyarság­gal elmondta, hogy elvesztette a szü­leit, Hollandiába került, és ott örökbe fogadták. Azt kérte, hogy ha bárki bár­mit tud a családjáról, írjon neki, és megadta a nevét, címét. Valahogy meg­maradt bennem ez az eset, és nemrég, amikor Robert Graves A görög mítoszok című könyve akadt a kezembe, arra gon­doltam, hogy ebből a történetből vala­miféle modern Odüsszeiát lehetne írni, amely a gyökerek, az azonosságtudat kereséséről szól. Bizonyos értelemben mindenkinek végig kell járnia a maga odisszeáját. ►H Idős fejjel milyen választ adna arra a kérdésre, hogy mi az élet értelme? ►H Erre mindenkinek megvan a maga vá­lasza. Az ember egész életében ezt pró­bálja megfogalmazni, attól függően, hogy milyen beállítottságú. Ha valaki spirituális vagy vallásos alapon gondol­kodik, annak megfelelően ad választ, ha pedig valamilyen agnosztikus elvet vall - például azt, amit én is, hogy az em­ber lényegében a földön élő sokféle ál­lat egyike -, akkor is megfogalmazható egy válasz. Úgy látom, hogy benne va­gyok abban a szaporodási láncban, amelyben például egy macska is, csak én nem macska vagyok, hanem történe­tesen Szász Imre. Egy élőlény vagyok a zoológiai sorban. Van egy nagyszerű könyv, Desmond Mórástól A csupasz ma­jom, amely csimpánzokról szól, és nem­csak természeti, de filozófiai megfigye­lések is vannak benne. A szerző azt vizs­gálja, hogy a csimpánzok, eltekintve at­tól, hogy a beszédképességük jóval kor­látozottabb, milyen bonyolult gondo­latsorokra képesek. Az embernél más az „imprinting", és ez a döntő. Hajlok rá, hogy egy rendkívül bonyolult állati rendszer alakult át egy még bonyolul­tabb emberi rendszerré. A folyamat na­gyon sokáig tartott, és rengeteg hát­ránnyal is járt. Amikor például lejöttünk a fáról, gyengék voltunk, és nem neve­lődött belénk, nem vésődött bele a tu­datunkba, hogy egymást nem szabad megölni, így hát öldököljük is egymást rendesen. A gyilkolást tökélyre vittük. Aztán a halállal vége a dalnak. Nem lesz egy Szász Imre nevezetű nagydarab an­gyal a mennyországban. Mindenesetre nem hiszek benne. Amúgy is túlnépesí­tettük a földet, népesítsük túl a másvi­lágot is? ►N Fordítói munkája mellett - úgy tu­dom, jelenleg egy fiatal a­men­kai szer­ző könyvén dolgozik - milyen könyvek érdeklik mostanában? ►H Szépirodalmat már alig olvasok, mert belevesztem a naplókba, emlékiratokba. Márai Sándor, Füst Milán, Illyés Gyula, Henry Miller, Arthur Miller, Virginia Woolf. Ez az a műfaj, amit az angolok non-fictionnek hívnak. Sokkal szíveseb­ben olvasom, mint a mai posztmodern műveket, amelyek persze zseniálisak is tudnak lenni, de nem tudok azonosulni velük. A naplóknál pedig nem kell azo­nosulnom, tanulnom kell belőlük, bőví­­tenem az ismereteimet. Izgalmas szá­momra, hogy Illyésről többet megtudok így, mint mikor ismertem, mert annak idején mint egy királyt, úgy tiszteltem. Természetesen ezekben az önéletrajzi írásokban a magam sorsát is keresem.­­ Tornai Szabolcs Vajda János és társai kiadványok megjelentetésével kiállítások rendezésé­vel, megemlékezések szervezésével szeretné segíteni a Petőfi Irodalmi Múzeum - országos hatókörű intéz­ményként - a következő három évben a magyarorszá­gi és a határon túli magyarlakta területeken működő társgyűjtemények munkáját. Például abban, hogy egy vidéki vagy egy határ­on túli múzeumnak, emlékház­nak ne kelljen éveket várnia, amíg újrarendezheti el­avult, megkopott kiállítását. A kiállítások közül ező A Pesti Irodalmi Múzeum­­ban október 20-ig megtekinthető. Rejtett bánclem L. Vajda Jánost id­éző kamarakiállítás megrendezne volt Kettős évforduló mbre az ötletet, ugyanis a köl­­tő 175 éve született, és 105 éve halt meg. Ady End­re „nagy elődöm"-nek, „szent rokonom"-nak nevezte őt. „Nem könnyű Vajda Jánosról kiállítást rendezni. Nem volt egyszerű ember, nem volt kedves ember, nem volt kellemes ember. Keserű, beteg, magányos, nehezen alkalmazkodó ember volt" - mondta Kovács Ida, a tárlat rendezője. Munkáját tovább nehezítet­te, hogy a költő tárgyi hagyatékának nagy része szét­szóródott vagy megsemmisült - néhány kézirat, egy­két bútordarab, könyvek, korabeli újságok, két fest­mény, két-három metszet maradt ránk csupán -, így a múzeum csak vázlatos Vajda-portré bemutatására vállalkozhatott. A kor és az életmű illusztrálható elemeire, illetve ezek rekonstrukcióira épült tárlat szerkezete követ az időrendet, s alapvetően négy alappillérre támaszko­dik. Az első rész az ifjú, a második a Bach-korszak­­ban publikáló költőt idézi meg. Mindkettőt kortársak­ról való metszetek, kéziratok, idézetek, portrék színe­sítik. A harmadik rész Vajda nőkhöz való viszonyáról szól, külön kiemelve élete szerelmét és múzsáját, Kra­­tochwill Georginát, illetve feleségét, Rozamundát. Eb­ben a blokkban látható a rekonstruált Vajda-szoba, a költő eredeti bútoraival. A negyedik pillér Vajda va­dászat iránti szenvedélyét ábrázolja. A zárókép Bruck Lajos 1880-as években festett Vajda-képe, mellette pedig a költő meghökkentő végrendelete olvasható. A zord poétáról szóló kiállítást kedvessé teszi, hogy a látogatók lépteinek hatására - mint a levelek - meg­­rezdülnek a mennyezetre erősített pauszpapír ívek, melyeken a legszebb Vajda-versek idézetei olvasha­tók. Vajda Jánosról természetesen Válón sem feled­keztek meg, ott a volt erdészház emlékkiállítását újí­tották fel a Petőfi Irodalmi Múzeum segítségével. Az­ idei tervek között szerepel a csöngei Weöres Sándor-kiállítás, a leányfalui Mária Zsigmond- és az esztergomi Babits Mihály-emlékház felújítása, a kele­­méri Tompa Mihály-kiállítás felújítása, valamint az egyházashetyei Berzsenyi Dániel-kiállítás átrendezé­se. A múzeumban novemberre Ady Endre életmű-kiál­lítást, decemberre nemzetközi Déry Tibor-konferen­­ciát, valamint egy Osvát Ernőhöz, Bölöni Györgyhöz, és Ignotushoz kötődő kamarakiállítást terveznek. V. N. V. 212/M/21 hetiVálasz 67 07

Next