Heti Válasz, 2003. január-március (3. évfolyam, 1-13. szám)
2003-01-03 / 1. szám
Páratlan esztendő Egyetemista időnk egyik kedves, bölcsészekhez illőn infantilis időtöltése: vetélkedjenek az esztendők. Mi szól a páros és mi a páratlan évek mellett? Sorjáztak a dátumok, egyik hívta a másikat, s amikor már úgy látszott, verhetetlen a páros, merthogy Szent István, Nándorfehérvár, Mátyás, Eger, Szigetvár, 1848, 1956 (csak bizalmas körben), ráadásul az újkori olimpiák, a foci-világbajnokságok és - történetesen - saját születési évünk is ide kötődik, jött a tromf. A páros évek borzalmai, a páratlanok nagyjai: Arany, Rippl-Rónai, Bartók, továbbá Petőfi, Jókai, Mikszáth, Ady, József Attila. Ha másra nem is, egészen extrém dátumok rögzítésére kiválóan alkalmas volt ez a párviadal, amely idővel mindinkább kiterjedt a világtörténet és az egyetemes kultúra nagyjaira. És bár soha nem született megfellebbezhetetlen ítélet, a legtöbben megmaradtunk eredeti álláspontunk - vagy inkább fixa ideánk - mellett. Hogy jobb a páros, mint a páratlan, avagy szerencsésebb a páratlan, mint a páros esztendő, így volt ez még akkor is, ha személyes sorsunk tapasztalatai, örömei vagy keserűségei megrögzöttségeink ellen szóltak. Mert páros és páratlan esztendőkben egyaránt születtek gyermekeink, és haltak meg szeretteink. S mivel a rendszerváltozás óta páros években tartják a választásokat, hát kaptunk e tekintetben hideget és meleget. Egyikünknek 1990 és '98 volt örömünnep, a másiknak '94 és 2002. De most páratlan esztendő kezdődik, minden bizonnyal szürkébb és unalmasabb, mint a tavalyi, a páros volt. És valószínű, hogy utólag tökéletesen eljelentékteleníti majd a nevezetes 2004. uniós csatlakozásunk dátuma. De szabad-e ilyen fásultan, ennyire lemondóan fogadni az új, páratlan évet? Nem fér ránk némi nyugalom? Nincs szükségünk a csendes esztendő kínálta számvetésre? A készülődésre, az erőgyűjtésre? E tekintetben 2003 nagyon fontos lehet. A politikai térfél mindkét oldalán rendeződhetnek a sorok. Kiderülhet, hogy nyolc hónap hátrafelé mutogatás után tudnak-e a szocialisták kormányozni. A tagadás után építkezni. Eltűnnek-e avagy tovább erősödnek a sokszor megtagadott, de a zsigerekben megőrzött állampárti reflexek? A politikai ellenfelek lejáratása marad-e a mindennapos gyakorlat, avagy a bölcs kompromisszumok felé visz az út? Diadalmaskodik-e az egyszólamú média? Eltűnnek-e végleg a kritikus hangok? Ellehetetlenülnek-e anyagilag az ellenzéki fórumok? S követi-e kimúlásukat a cinikus - lám, a piac ítélkezett - magyarázat? Felfigyelnek-e a kormányhivatalokban a visszalopakodó Kádár-korszak árulkodó jegyeire, a hanyag ügyintézésre, az akták elfektetésére, a döntések elodázására? Vajon rájönnek-e arra, hogy kitüntetett helyekre, emelkedett pillanatokra, szent ünnepekre még akkor is szükség van, ha ezekből látszólag a jobboldal húz hasznot? Hogy nem érdemes a Parlament környékét játszótérré változtatni, jobb a meglévő játszótereket közhasznúvá alakítani. Legalábbis hosszú távon. S ha már itt tartunk, rájönnek-e a szocialisták, hogy a langymeleg társadalmi béke helyett a jövő érdekében a konfliktusokat is vállalni kell? Tudatosul-e az ország vezetőiben, hogy a mindenhatónak vélt pragmatizmus, ha mégoly fontos is, önmagában kevés a sikerhez? Az ország sikeréhez az Európai Unióban. Vannak baljós jelek, de még semmi nem dőlt el. 2003 végén már tisztábban látunk. Nagyon hasznos lehet a nyugodt esztendő az ellenzékbe szorult politikai erőnek is. Építkezni kell, rendezni a sorokat, s tovább nem nyaldosni az egyébként méltán fájó sebeket. Éberen figyelni, de csak azt szóvá tenni, amiben kormánypártként nem vétkeztünk. A napi, olykor csak szánandó sikerekért nem feláldozni a jövőt. Ellesni a szocialistáktól, amiben nálunk jobbak. Bátran háttérbe vonni később, remekül hasznosítható embereinket. Mély vízbe dobni újakat, hadd tanuljanak meg úszni. Kivárni, s csak akkor farkast kiáltani, ha tényleg a közelünkben ólálkodik. És mire lesz jó nekünk, akik a partvonalról figyeljük a politikát, a 2003-as esztendő? Talán csillapodnak indulataink, talán jobban figyelünk családunkra, barátainkra, munkánkra. Még az is lehet, hogy bölcsebbek leszünk. Nem húzzuk fel tévéműsorokon magunkat, nem avatunk telefonhívásainkkal új médiasztárokat, nem jelentkezünk Big Brother alattvalójának. S egyáltalán nem leszünk alattvalók, hanem öntudatos polgárok, akik tisztában vannak azzal, hogy végső soron rajtuk áll vagy bukik, merre megy ez az ország. Páratlan évbe léptünk. Kezdjük a munkát. Osztovits Ágnes : IDŐREND 4 Hazai és külföldi hírek ■ REFLEKTOR 5 Mádl Ferenc a realista számvetésről 8 Medgyessy moszkvai látogatása 10 Az adósságcsináló 10 Kipukkan a gázbuborék 11 Rátenyerelési politika ■ KÖZÉLET 12 Strómanok kora 14 Fedőneve: civil 15 Polgári körben 16 Álomszünet 18 Ki a droggal az iskolákból! 20 Magyar lányokkal Pekingbe 22 Pró és Kontra: Sándor György a párbeszédről ■ VILÁG 25 Az asszony ingatlan 26 A kancellár politikai sírásói 27 A skandináv modell 28 Irak és a térség török szemmel 29 A megújhodás fantomja | GAZDASÁG 31 Esély vagy veszély? 34 Egyre többet, harmadszor? KÖRNYEZET 38 Jobb félni, mint megijedni 40 Majdnem csodaszer 41 Zöld morze 41 Fújtak a náthának KULTÚRA 44 Pannónia kincsei Itáliában 47 Szemben a megszokottal 47 Kiállítás Bajcsavárról 48 Sablonok ellen 50 Az ötletakrobata 51 Dohogó 52 A hét filmje: Sobri ■ TALLÓZÓ 54 A hét könyve: Bennünk lakik-e az Isten? 55 Angyali átalakulások 56 Egy élet a jó szolgálatában 57 Gondolatcsapdák 58 Rádiókritika: Milliónyi magány 59 Televíziókritika: Szentesti kérdés; Este a székelyeknél ■ KÖZÜGY 60 Vukovich György: Nemzetpolitikai dilemmák 62 Hajtó Ödön: Merre tovább, felsőoktatás? 63 Szilver Ottó: Kormány a jégen 64 Staub Ernő: Bővíteni a kört VISSZHANG 65 Olvasóink írják 2003/01/03 heti Válasz 3 Tartalom