Heti Válasz, 2004. január-március (4. évfolyam, 1-10. szám)
2004-02-13 / 7. szám
idírmi ZOMBORI OTTÓ SZERINT AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK LÉPÉSKÉNYSZERT ÉREZ A MARS-KUTATÁSBAN Új kopernikuszi fordulatra várva Az amerikai elnököt az eddigi űrkutatási sikerek szinte kötelezték arra, hogy bátor Mars-kutatási terveket jelentsen be - vallja Zombori Ottó, az Uránia Csillagvizsgáló vezetője. » Csak a választási kampány része-e, hogy George W. Bush amerikai elnök a jelen kudarcairól a távoli jövőbe irányította a figyelmet, és merész Mars-kutatási terveket jelentett be, jelezve: néhány évtizeden belül embert kell küldeni a bolygóra? ►► Valamit lépnie kellett, az eddigi expedíciók ugyanis nagy sikerrel jártak, s a fejlődéshez bátor terveket kellett bejelentenie. Emlékezzünk csak vissza: John Kennedy 1961 májusában, nem sokkal Gagarin Föld körüli utazása után jelentette be, hogy az embernek még abban az évtizedben a Holdra kell lépnie. Ez megvalósult, több választási cikluson átlendítették a programot, de a sikerhez az első bejelentés kellett leginkább. ►► A Marsra a Holdról indulhatna majd tovább az űrhajó, ma azonban komolynak tűnő filmösszeállítások érzékeltetik, hogy talán hamisítás is lehet a Holdra lépés a hatvanas-hetvenes évek fordulóján. Indokoltnak tartja a mai kétkedést? » Emlékezzünk csak vissza: az 1968 és 1972 közötti öt esztendő, azaz az Apolloprogram időszaka még a hidegháború korára esett. A szovjetek is élénken figyelték a nagy ellenfelet, sőt ők maguk is automatákkal Holdra szálltak, és kőzetet hoztak onnan. Képtelenség, hogy ebben a feszült légkörben Amerika megengedhetett volna ekkora hamisítást. Ma azonban a sajtószabadság korát éljük, most minden megjelenhet, mindenről készülhet film. Magam még őrzöm a The New York Times akkori számát, amelyben a Holdra lépéssel együtt méltatják Ciolkovszkij orosz tudós nagyságát, az első Szputnyikkísérletet, és Gagarin űrutazását. Nem hallgatták el az Apollo-program kudarcait sem: az Apollo 1. tragikus balesetét még a földi kísérletkor, az Apollo 13. félsikerrel járó útját. El kell fogadnunk, hogy hat sikeres Hold-expedícióval összesen tizenkét ember járt - szinte istenkísértésnek is beillő veszélyeket vállalva - a Föld körül keringő égitesten. ► Éppen az említett űrutazások révén is az ember a kozmoszról már sok lényegeset tud. Önök miért kutatják mégis éjszakánként az égitestek titkait? ►► Az ember mindig többre kíváncsi. Sok évezreden át ezekről az égi csillogó, mozgó pettyekről semmilyen fizikai tudásunk nem volt, mégis kutatták az eget az asztronómusok. Akkor matematikai modellekkel tárták fel a titkokat: előbb geocentrikusan, később heliocentrikusan. És ezzel le is zárult egy nagy fejezet: a legtartalmasabb. Hosszú idő kellett hozzá, de megismertük a 88 csillagképet - mind a mai napig a régi elnevezéssel azonosítjuk őket -, és mindez ősrégi, görög, római, arab örökség. Megtudtuk, hogy a csillagok az ő meghatározott rendjükben mindennap végigmennek az égen, kivétel az öt bolygó. Ezek más periódussal mozognak: a Merkúr 88 nap alatt, a Vénusz 225 nap alatt újul meg, a Mars két év alatt, a Jupiter tizenkét év alatt, a Szaturnusz harminc év alatt járja be pályáját. Ennél több primer ismerete a múltbeli embernek sem volt, nekünk sincs. ►► A múltbeli ember azonban Kopernikuszig nem tudta, hogy a Nap van középen, s akörül keringenek a bolygók! ►► De nem volt bizonyíték erre sem! Háromszáz évnek kellett eltelnie, hogy a csillagászok megtalálják azt a pici szögeltérést - ez volt a kultúrtörténet egyik legnagyobb „dobása" -, ami abból adódik, hogy a Föld kering a Nap körül. A bizonyításhoz távcső kellett, olyan, amilyennel pontosan lehet mérni. A technikai újítás Galileivel, Keplerrel kezdődően - Newtonnal végződően - végbement. És kellett az a matematikai méréssorozat, amellyel egyre kisebb szögeltéréseket lehetett kikutatni az égen. A Hold tizenhárom fokot mozdul el egy nap alatt, a Szaturnusz egy fokot. Ahhoz, hogy egy csillag fél év alatti elmozdulását meg tudjuk mérni, nagy teljesítményű távcső kell, és ki kell tudni mutatni egy szögmásodpercet is, ez pedig a foknak a 3600-ad része. Tessék belegondolni: Kopernikusz 1543-ban fogalmazta meg a tételt, a bizonyítás pedig 1838-ban történt meg. Ekkorra lehetett kimutatni, hogy a Föld tényleg kering, mert a csillagok égi helyzete kismértékben tényleg elmozdul. A forgás bizonyításához még tizenhárom év kellett: ekkor, 1851-ben sikerült Foucault híres ingakísérlete. FOTÓ: LENYÓ LÁSZLÓ 40 ► hetiVálasz 2004/02/13