Heti Válasz, 2005. július-szeptember (5. évfolyam, 27-39. szám)
2005-08-25 / 34. szám
A magyar közbeszédben több mint két éve napirenden van a K&H-ügy. A kirobbant botrány legújabb fejleménye, hogy nyilvánosságra kerültek az ügyészségi kihallgatásról készült videofelvétel részletei. A politikai vitával párhuzamosan folyó jogvitáról nem szívesen mondok véleményt, de annyit mindenképpen megjegyeznék, hogy ebben a bonyolult szakmai kérdésben még az igazságszolgáltatás működéséért felelős igazságügy-miniszter, Petrétei József is óvatosan fogalmazott. Hogy az ügyészség eljárásában voltak-e hiányosságok, azt szakavatottabb embereknek kell megítélniük. Ami egy politikai elemző számára fontos lehet, az az, hogy egy tisztán jogi vita miért hordoz politikai tartalmat. Ennek számos oka lehet. Egyrészt a médiában felszínre került híradások szerint a magyar politikai, gazdasági és kulturális elit bizonyos körei erősen érintettek a sikkasztási ügyben, ezért egyértelmű érdekük fűződhet ahhoz, hogy az ügyészség szakmai hozzáértését és tisztességét megkérdőjelezzék. Az intézményt vezető Polt Péter eddig sikeresen verte vissza az ellene irányuló, leköszönését indítványozó politikai támadásokat, most viszont a felvételek kikerülésével - és a média egyoldalú maagenda@hetivalasz.hu gyalázataival ellátva - ellenlábasai előtt megnyílt az út, hogy személyét szakmailag lehetetlenítsék el. A legfőbb ügyész fideszes múltja közismert, így közvetetten az is cél lehet, hogy a miniszterelnökök vitája után megnyíló kampányban az ügyészségi munkában feltárt „szakmaiatlanságot” összekapcsolják a Fidesz brókerbotrányban való esetleges érintettségével. Hasonlóan ahhoz, ahogyan az MSZP és az SZDSZ veszített támogatottságából a Tocsik-ügy miatt 1997-1998- ban, most a Fidesz szavazótábora bizonytalanodhat el jelentős mértékben. A két ügy között nagy különbség, hogy míg a Tocsik-botrány vonatkozásában a szocialista és a liberális párt érintettsége bizonyítottnak volt mondható, ez a jelenlegi ügy esetében a legnagyobb ellenzéki pártról nem mondható el. Az ügy napirenden tartása a kabinet számára is előnyös lehet, hiszen eltereli a figyelmet a mindenkori kormányzati problémákról. A jogállamokban - így Magyarországon is - az ügyészség semleges, a pártcsatározások felett álló jogintézmény. Ekképpen az ügyészség körül kialakult politikai viták miatt igazolódhatnak azok a félelmek, hogy a közintézményekbe vetett széles társadalmi bizalom tovább erodálódhat. Mindez azzal a veszéllyel járhat együtt, hogy mivel a K&H-botrányként elhíresült ügy és a politika világa között szoros kapcsolat tételezhető fel, mind több ember fordul el a politikától. A független közjogi struktúrák (Alkotmánybíróság, köztársasági elnök intézménye, Állami Számvevőszék, ügyészség) bevonása a pártcsatákba tehát különös társadalmi veszélyeket hordoz magában. Végezetül: még egy dolgot ne felejtsünk el! Most az az elit támaszt feltételeket az ügyészség működésével szemben, és mossa kezeit, mely maga a botrány kirobbantója. Már megint ugyanott tartunk! Az úgynevezett Kulcsár-ügy kapcsán eddig sem lehetett méltányosnak és kiegyensúlyozottnak (egyszóval normálisnak) nevezni a nyilvánosság előtti megszólalásokat. Amióta azonban napvilágra került az egyik kihallgatás felvétele, a közélet szereplői a már jól ismert inger-reakció modellnek megfelelően kezdték meg áldatlan működésüket. Akadtak ugyan néhányan, akik igyekeztek helyén kezelni az ügyet, a véleményformálók többsége azonban kizárólag két látásmódot ismert: az egyik oldal azokat is kormánybérenceknek nevezte, akik kérdéseket merészeltek megfogalmazni a látottak kapcsán, míg a másik tábor egyetlen nyomozati cselekményben vélte megtestesülni az ellenzék által irányított MSZP-ellenes összeesküvést. Szakmai kérdésekben helyes eljárásnak tűnik a szakemberek véleményére hagyatkozás, ám mit tehetünk akkor, ha a felvételeket kommentáló szakértők egy része esetében is működött a sajátos pavlovi reflex? Ráadásul az ügyészség közleményében - taktikai és szakmai szempontból is szerencsétlen módon - minden önkritika és különbségtétel nélkül politikainak és rágalmazó jellegűnek minősítette az agenda@hetivalasz.hu elsőként megszólaló két szakértő, olykor valóban sejtetéseket is megfogalmazó véleményét. Pedig, mint olyan gyakran, másképp is lehetne. A politika logikája által vezérelt hivatásos politikusoktól talán csak egy csepp önmérséklet lenne elvárható, de mindenki más is az elmúlt héten tapasztaltnál sokkal felelősségteljesebben viselkedhetne. Ahhoz, hogy az ilyen - amúgy eleve nem pártpolitikai - ügy megítélése ne váljon (politikai) hit kérdésévé, az érintett intézményeknek és szereplőknek, a magyar médiának, a közíróknak, a hivatásos véleményformálóknak és a szakértőknek is sokat kellene változniuk, változtatniuk. Mert miért ne mondhatná azt az ügyészség, hogy a kihallgatás bemutatott részletei valóban nem az ügyészi munka kimagasló részei? Miért kell rögtön a „minden a legnagyobb rendben” típusú magabiztos nyilatkozattal előállni, amikor a közvélemény joggal várhatna el némi magyarázatot? Hiszen - ha tényleg így van - nem reménytelen az sem, hogy megértsük: az adott helyzetben nem elfogultak vagy felkészületlenek, egyszerűen csak taktikusak voltak az ügyészek. Amíg azonban nincs érdemi ügyészi álláspont, mások magyarázzák a történteket. Igaz, lehetnének méltányosabbak. A kormánypárti és az ellenzéki lapok túlléphetnének az „egyetlen politikailag helyes” tálalásnál, a szakértők megmaradhatnának a jog talaján. Ha így történne, nem kellene állandóan arról panaszkodnunk, hogy mindent felfal a pártpolitika, hogy nincs már egyetlen olyan tekintély sem, amely ne dőlne meg az ellenérdekelt fél politikai ellenhatalma és valóságértelmezése által. Nekem ez nem eléggé jó - mondja a felvételeken a kihallgatást vezető egyik ügyész. Ez így tényleg nem az. A közbizalomhoz több, sokkal több kell. ■ Uraim, milyen eljárás ez? Pavlovi reflexek V. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM 2005. augusztus 25. AGENDA GIRÓ-SZÁSZ ANDRÁS TÖRÖK GÁBOR 11 KÖRKÉP ■TraTTTTFTT