Heti Válasz, 2005. október-december (5. évfolyam, 40-52. szám)

2005-10-06 / 40. szám

KÖRKÉP I­V. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM , 2005. október 4. HetiVálasz SZERINTÜNK CSAK A MAMÁRA GONDOLOK Tudassuk országgal-világgal, a szegény proletárasszony teves szívével és lelkével miniszterelnök fia mellett áll. Úgy is mint anya. Úgy is mint a kisemmizettek, az örök vesztesek képviselője. Már egy hete­­ sóhajtott fel a miniszterelnök. Én is a te mamádra - így a kommunikációs tanácsadó. Merthogy félszavakból is értik egymást. A mamára gondoltak per­sze, mint szegény József Attila, s a gondolatot gyors elha­tározás követte. Mint rendesen. Mindenekelőtt meg kell osztani a széles nyilvánossággal e nemes érzeményt, a hirtelen fellobbant fiúi szeretetet. El kell mondani a nyugdíjas asszonyoknak, az én imádott miniszterelnöki anyám is ugyanolyan gondokkal küszködik, mint ők. Le­si, de még mennyire lesi ő is a gázórát, fűtene, de nem mer. S dehogy kapcsolná fel a villanyt (ül egy kicsit a fél­homályban). A kis lábaskát ne erőltessük - mondja az ih­letett tanácsadó, s legfőképp ne temessük el a mamát vidéki magányában. (Szomorú gondolat a nem nyafog­nék, de most már késő.) Inkább aktivizáljuk. Tudassuk országgal-világgal, a szegény proletárasszony teljes szívé­vel és lelkével miniszterelnök fia mellett áll. Úgy is mint anya. Úgy is mint a kisemmizettek, az örök vesztesek képviselője. Vonultassuk fel könyvbemutatón, tűnjön fel Klára asszony oldalán, sétáljon az amerikai nagykövet társaságában a mellrák ellen. A lényeg, hogy a mama ne csak a sóvárgás tárgya legyen, hanem élő, eleven valóság. Már most láttassuk, milyen óriás ő. (Egyébként tényleg az. Még ha szürke haja nem is old kékítőt.) És a mama megjelenik, kicsit zavartan, de méltóság­gal. Miért jutna eszébe, hogy ő csupán eszköz, miért fon­tolgatná, hogy miért van éppen most szükség rá, ha az utóbbi időben erősen hanyagolták. Talán nem is hallott a rózsadombi villa körüli botrányról, nem is érti, mi baj le­het az ottani úszómedencével. Nyughatatlan fia harma­dik házasságával. Jön, ha kérik - ritka az ilyen alkalom, és helytáll. Ezt tette egész életében. Nem érdekli, hogy a kommunikációs tanácsadó elégedetten csettint, ő csak a fiát akarja boldognak és büszkének látni. Kisgyerekként is örök nyüzsgő volt, miért lenne most más? Míg a miniszterelnöki édesanya teszi a maga dolgát, a fővárosi entellektüelek arcára ráfagy a mosoly. Bocs’, mi mégsem ilyen lovat akartunk. Igen, őrá, a modern szo­ciáldemokratára tettünk, az MSZP megújítójára az akar­­nok Orbán Viktor ellenében, de mégis rém ciki, hogy ez a Gyurcsány populista szólamokat ereget lépten-nyo­­mon, hogy naponta új - többnyire teljesíthetetlen - ígé­retet tesz. Hogy földet akar osztani, mint jeles elődje, az Apró-villában rossz emlékű Nagy Imre. Hogy lesajnálja az eurót, hogy kibérli a Magyar Tudományos Akadémiát pártprogramját bemutatandó. Hogy ez alkalomra vissza­­utasíthatatlan felkérésekkel bombáz köztiszteletben álló tudósokat. Ez azért több a soknál­­ sóhajtozik egyre több balolda­li publicista immár nemcsak szűk baráti körben, hanem mérvadó lapok hasábjain is. De az önvizsgálat még messze van, senki sem mondja ki, hogy a kétes idolt mi teremtettük - egy másiktól reszketve. Másiktól, aki köve­tett és követ el ugyan hibákat, de azok a mostani történé­sek függvényében szinte csak bocsánatos bűnök. És ne feledjük, ő legalább nem gondol a nagy nyilvánosság előtt az édesanyjára. És nem kéreti őt a politika kétes színpadára.­ ­ A HÉT FOTÓJA MAASTRICHT, 2005. OKTÓBER 2. Jevgenyij Dzsugasvili, Curtis Roosevelt és Winston Churcill, a jaltai hármak unokái emlékeznek Nagyapák árnyékában FOTÓ: MTI YALTA BEYOND Opening Event Maastricht Graduate School of Governance M jsSH *1 KßäSNMHIk XrJmfeiA.

Next