Heti Válasz, 2006. január-március (6. évfolyam, 1-13. szám)
2006-03-16 / 11. szám
KÖRKÉP : A HÉT FOTÓJA BRESZT, FEHÉROROSZORSZÁG 2006. MÁRCIUS 12. Az elnökválasztási kampány során összeverekedtek Lukasenkó és az ellenzéki Milinkevics hívei VÉRRE MENŐ KÜZDELEM I VI. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM , 2006. március 16. Hetillálasz Március 15-e százötvennyolc éve is szerdára esett. Szerencsés nap, szerdán házasodtam meg - írta naplójába Petőfi, aki arról is beszámolt, hogy egész nap szakadt az eső, de „a lelkesedés olyan, mint a görögtűz; a víz nem olthatja el”. Aznap Pozsonyban Széchenyi is írt a naplójába: „Ma látom, Magyarország tökéletes felbomlása felé halad. Hamarosan végem lesz. Az egész úgy tűnik fel előttem, mint valami rossz álom!” Ugyanazon órákban, midőn Landerer és Heckenast nyomdájában a márciusi ifjak a cenzúra eltörlésével kinyomtatták a 12 pontot és a Nemzeti dalt, a rendi országgyűlés küldöttsége Pozsonyból Bécsbe hajózott, hogy az uralkodóval elfogadtassa a Kossuth indítványára megszavazott reformokat és Batthyány miniszterelnöki kinevezését. Plebejus, polgári forradalmárok és nemesi liberális reformerek közös műve volt 1848 békés forradalma és alkotmányos reformja. Ez a különös kettősség az, ami a magyar politikában meghatározó szerepet játszott - írta tizenöt évvel ezelőtt Antall József miniszterelnök, a XIX. század történelmének kiváló ismerője. Mára ez a kettősség elhomályosult. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősei, Petőfi, Vasvári, Arany, Jókai, Széchenyi, Kossuth, Batthyány, Deák, Eötvös, Görgei, Bem apó, az aradi vértanúk és a többiek együtt, elválaszthatatlanul részei nemzeti történelmi panteonunknak. Miért nem tudunk hát közösen ünnepelni? - kérdezik sokan, évről évre. A politikusok, értelmiségiek, sajtómunkások legalább erre az egy napra tegyék félre vitáikat, ellenérzéseiket, a harcot legalább ezen a napon oldja békévé az emlékezés. A választási kampány finiséhez közeledve félő, az indulatok olyan magasra csapnak, hogy megint botrány zavarja meg a nemzeti ünnepet. De vajon néhány héttel a választások előtt össze lehet-e békíteni akár néhány órára az egymással szemben álló politikai táborokat? És el lehet-e vitatni bárkitől azt a jogot, hogy - különösen a sajtószabadság születésnapján - kinyilvánítsa véleményét, akár nemtetszését is a nyilvánosan fellépő politikusokkal szemben? Ha egy közszereplő nem bírja elviselni az ellenvélemények, a vele szembeni ellenszenv akár markáns megnyilvánulásait is, és megsértődik - mint tavaly október 23-án -, vagy a minapi kampánygyűlésén ellene tüntető polgárok láttán polgárháborús helyzetről beszél, akkor egyszerűen nem érti a demokráciát, és nem alkalmas politikusnak. Két éve a Pilvaxban Medgyessy Péter miniszterelnökként még azon ábrándozott, 1848 elég messze van ahhoz, hogy közösen lehessen ünnepelni. Tán pillanatnyi zavarában elfelejtette, hogy az előző rendszerben, ahol titkosszolgálati tisztként is szorgoskodott, negyven évig csak illegálisan, rendőri, iskolai, munkahelyi retorziót kockáztatva lehetett megünnepelni a nemzeti ünnepet. A hivatalos március 15-ét még besorozták a „forradalmi ifjúsági napok” kommunista propagandarendezvényei elé. 1990- től végre megint szabadon és közösen lehetne ünnepelni, ám a múlttal való őszinte szembenézés és bűnbánat a régi rendszer örökösei részéről a mai napig elmaradt. Ellenben Gyurcsány miniszterelnök és Hiller pártelnök másfél éve közös Népszabadság-beli(!) cikkükben proklamálták, itt az idő, hogy visszaszerezzék a jobboldaltól az ötvenhatos forradalmat mint a mai magyar baloldal „saját hősi hagyományát, hiteles történelmi emlékezetét”. Vajon az idén március 15-ét is vissza akarják szerezni a jobboldaltól? Lehet, hogy csak magukkal akarnak közösen ünnepelni? Mint a régi szép időkben. SZERINTÜNK AZ ÜNNEP KÖZÖS - ÉS AZ ÜNNEPLÉS? Ha egy közszereplő nem bírja elviselni az ellenvélemények, a vele szembeni ellenszenv akár MARKÁNS MEGNYILVÁNULÁSAIT IS, NEM ÉRTI A DEMOKRÁCIÁT, ÉS NEM ALKALMAS POLITIKUSNAK. FOTÓ: MTI, AP