Heti Válasz, 2010. július-szeptember (10. évfolyam, 26-39. szám)
2010-09-02 / 35. szám
50 Atilla és mente Az atilla a XIX. század elején megjelenő dolmányfajta, eredetileg Atilladolmány volt a neve, egy XVII. századi Attila-ábrázoláshoz hasonló dolmányforma. A magyar férfiviseletben a dolmány az ing felett hordott kabát (a mai viseletben zakó), a felette viselt, gyakran prémes, a csípőtől akár a földig is érő hosszúságú kabát (nagykabát) a mente. Az atillát lehetett hordani szövetből hétköznapi viseletként és selyemből a díszmagyar részeként. Az atilla volt a 1948-as honvédsereg egyenruhája is, műkincsét használja , kényszerítik a magyar vásárlót, hogy bemenjen a bevásárlóközpontokba - miközben esetleg szívesebben vennének magyar motívumot ábrázoló ruhát. Pedig soha nem volt nagyobb létjogosultsága a népi, nemzeti motívumok használásának, mint a globalizált világban - állítja F. Dózsa Katalin. Szerinte Magyarország ezzel tudna kitűnni, hiszen az egyedi sokkal nagyobb érdeklődést kelt, mint a nagy divatmárkák másolása. Szerinte az a fajta népi ruha, amit a turistaboltokban árulnak, divatjamúlt, de vannak figyelemre méltó kísérletezések, például a középkori vagy a honfoglalás kori motívumok használata. Épp ez utóbbira talált rá a közelmúltban Takács M. Zsuzsanna iparművész, aki beleszeretett a honfoglalás kori formakincsbe, és a motívumokat pólón, ruhán, zakón is használja. Akkor kezdett foglalkozni ezzel a témával, amikor pár évvel ezelőtt a bajor sörfesztiválon tapasztalta, hogy ott mindenki megbecsüli a nemzeti viseletét, az úgynevezett Trachtot, és abban jár. Szerinte egyre inkább kialakul Magyarországon is az a réteg, amelyik nyitott a hagyományos motívumokkal készített ruhákra, a jelképeink megjelenítésére, sőt keresik is az ilyen öltözéket. Például a fiataloknak is tetszik a Swarovski kristállyal kirakott csodaszarvas egy fekete pólón, vagy a finom kis hímzések, fémes hatású nyomatok, liliom, életfa, griff és palmetta. Minden egyes ruhadarabon megjelenik egy ilyen motívum vagy annak egy kis részlete. Bár Takács M. Zsuzsanna az iparművészeti főiskolára járt, ott nem találkozott a honfoglalás kori motívumokkal, így a Nemzeti Múzeum millecentenáriumi kiállításának 1996-os katalógusát, Révész László régész e témában írt könyvét és Huszka József A magyar turáni ornamentika története című 1929-es tanulmányát használja forrásként. Magyarország különleges hely az öltözködési kultúra szempontjából, mert a magyar népben van tehetség a viseletkészítésre - állítja Tankó Judit. Miközben a hollandok a fapapucsot, a bajorok a dirndlit, a skótok a kockás szoknyát tudják felmutatni, addig nálunk a Kárpát-medencében legalább 120 olyan magyar viselet van, ami figyelemre méltó. Tankó Judit tapasztalata szerint a külföldiek mindig rácsodálkoznak egy-egy előadás után, hogy milyen gazdag a magyar hagyománykincs. Szőcs Géza kulturális államtitkár lapunknak elmondta: fontosnak tartja örökségünk megbecsülését. Szeptemberben mutatják be azt a listát, amelyet az UNESCO egyezménye értelmében Magyarország szellemi örökségének tekint. Ezen több olyan, a népművészethez, népviselethez kapcsolódó elem szerepel - a hímzéstől a csipkeverésig -, amely egyértelműen jelzi a kormány elkötelezettségét ezeknek az értékeknek a megőrzésében. Párizs és a díszmagyar A világ híres divattervezői ma is bátran nyúlnak a magyar motívumokhoz - mondja F. Dózsa Katalin. Jean Paul Gaultier például Dita von Teese színésznőn mutatott be 2008. tavaszi-nyári kollekciójában magyaros modellt, és Vivienne Westwood is használt magyaros motívumokat. A hazai szakemberek felismerik ezeket a stíluselemeket, de az átlag magyar ember - az oktatás hiányosságai miatt - nem tudja, hogy a drága ruhával magyar motívumot vásárolt. A magyar motívumkincs külföldi felhasználása nem új keletű. Már a múlt század harmincas éveire is jellemző volt, amikor a külföldi viselettörténet-tankönyvekben is szereplő világhírű tervezőnk, Tüdős Klára felhívta e gazdag forrásanyagra a figyelmet. A francia divat akkori első számú csillaga, Elsa Schiaparelli két hónapot töltött a Néprajzi Múzeumban, és több modellje készült magyaros motívummal, valamint egy másik akkori szabósztár, Molyneux is járt Pesten és mutatott be Párizsban az 1930- as években magyaros szabású modelleket - sorolja a példákat F. Dózsa Katalin. A művészettörténész szerint a szocializmus évei alatt is nagyszerű divattervezőink és iparművészeink voltak, a párizsi Lafayette áruházban is lehetett magyar népművészeti motívumokkal készült blúzokat kapni. E sikerek ellenére ma a legtöbb magyar embernek nincs ünnepi, nemzeti vagy népviselete. Miközben az osztrák, a német, az angol, a svéd politikusok viseletet öltenek a nagy ünnepeken, addig nálunk - a magyarkodó jelzőtől tartva - nem vesznek fel nemzeti ruhát politikai vezetőink, díszmagyarban meg egyenesen kinevetnék őket. Amikor Schmitt Pál pár éve Fidesz-alelnökként Bocskaiban mondott beszédet március 15-én, a média országos botrányt csinált belőle, így nálunk a politikai porondon napjainkban a hölgyek kiváltsága a népies vagy az úriasabb zsinóros ruha. A férfiaknál a díszmagyar, a kismagyar, a Bocskai vagy atilla helyett egyelőre marad az öltöny, mindaddig, amíg az előbbieket valamelyik külföldi divatcég be nem hozza a nemzetközi divatba. ■