Heti Válasz, 2011. október-december (11. évfolyam, 40-52. szám)
2011-11-10 / 45. szám
mára. Ezzel meg is szegte a most leköszönő jobbközép kormánykoalíció másik két pártjával - Szlovák Kereszténydemokrata Unió - Demokrata Párt (SDKU-DS) és Most-Híd (szlovák-magyar vegyes párt) - kötött hallgatólagos megállapodást: nem udvarolnak Ficónak annak reményében, hogy bevegye valamelyiküket leendő kormányába. Utóbbira a Smer csak akkor szorulna rá, ha úgy dönt: kell a kétharmados parlamenti többség az alkotmánymódosításhoz és a sarkalatos törvények elfogadásához. Jelenleg ez az opció látszik a legvalószínűbbnek. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint Fico pártja 40 százalékon áll, ami a törvényhozásban már meghaladja a képviselői helyek több mint felét. A mostani, eredetileg négypárti pozsonyi koalíció azért bukott meg, mert a jobbközép alakulatok partnereként a kormányban részt vevő liberális Szabadság és Szolidaritás nem szavazta meg a Görögország megmentését célzó euróövezeti pénzügyi csomagot. Ezért kizárták az ügyvezető kormányból, így nem volt meg a parlamenti többség. Szlovákia nemleges álláspontja esetén az egész akciót nem lehetett volna megvalósítani, Görögországot maga alá temette volna gazdaságának romhalmaza. Jól tudta ezt Fico is, ezért a második körben csak akkor volt hajlandó ellenzéki pártként a parlamenti többséget biztosítani, ha lemond a kormány, és új választásokat írnak ki. A tavaly megbukott miniszterelnök tehát visszavágott Iveta Radicová kormányfőnek, akit nemcsak erős ellenzéke és koalíciós partnere, de az Európai Unió vezetői is zsaroltak: nyomja keresztül a parlamenten a mentőcsomagot, különben Görögország csődbe megy. Fico előtt most szabad a pálya, és ha úgy dönt, hogy koalíciós társat keres, akkor már biztosan nem szorul rá a szélsőséges Ján Slotára - aki nem is biztos, hogy bejut a parlamentbe - vagy a tavaly a törvényhozásból már ki is kimaradt, ugyancsak radikális Vladimír Meciarra, ahogy a 2006-s választások után történt. Mikulás Dzurinda, az SDKU most távozó külügyminisztere kizár bármifajta együttműködést Ficóval. „Annyira különböző módon érzékeljük a politikát, hogy vagy az egyik, vagy a másik fél fog kormányt alakítani” - mondta. A Smernek így is van választási lehetősége, mert a másik két jobbközép párt, a KDH és a Híd burkolt formában ugyan, de nem zárták ki az együttműködést a Smerrel. Ajánlják magukat Ján Figel, a KDH elnöke úgy vélte, hogy a Kereszténydemokrata Mozgalom önmagában nem lenne partnere Ficónak. Bugár Béla, a Most-Híd elnöke is kétértelműen nyilatkozott, azt állítva, hogy az ő pártja sem lépne egyedül szövetségre a szociáldemokratákkal, de a választások utáni együttműködés lehetőségét azért nem vetette el. A taktikázásból a bukott miniszterelnök is kivette a részét. Iveta Radicová kilépett pártjából, az SDKU-ból. Már régen rebesgették, hogy új pártot akar alapítani, meg akar szabadulni Mikulás Dzurinda, az SDKU „nagy öregjének” nyomasztó közelségétől. Egyébként is Radicová csak véletlenül lett miniszterelnök, mivel a tavalyi kampányban Fico Dzurindával kapcsolatban titkos pártfinanszírozási ügyet kezdett emlegetni, svájci bankszámlákról „tárt fel” adatokat. Bizonyítani semmit sem tudott, de mindez elég volt arra, hogy az SDKU-nak másik listavezetőt kelljen keresnie. Így lett Radicova - aki már volt köztársaságielnök-jelölt is - listavezető és később miniszterelnök. Ahhoz viszont, hogy a márciusi választásokon labdába rúgjon, csatlakoznia kellene valamelyik párthoz, mivel új politikai tömörülés létrehozására már nincs idő. Kizárásos alapon a Híd jöhet komolyan számításba. Kérdés, hogy Bugárék hányadik helyet adnák oda listájukon Radicovának, és a felajánlott poszt elégséges-e a volt kormányfőnek. A Híd már egyszer megégette magát egy szlovák politikus előtérbe helyezésével. Két éve a megyei választásokon Rudolf Chmel alelnökkel kampányolt - a következmény katasztrofális volt. A 408 mandátum közül csak hármat tudtak megszerezni, miközben a fő vetélytárs, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) negyvenet. A tavalyi parlamenti voksoláson már Bugár Béla fotója került a választási plakátokra: a Híd bejutott a törvényhozásba, az MKP nem. Mindez azt bizonyítja, hogy a Hídnak csak a magyar lakta területeken van szavazóbázisa, hiába igyekszik magát vegyes pártként eladni. Ez viszont azt jelenti, hogy Radicovának nem állna rendelkezésére országos szavazóbázis, és nagy kérdés, hogy a Híd hívei közül hányan éreznék úgy, hogy a párt túlzottan elszlovákosodott. Jól fésült politikus A Ficóval való kokettálás tehát Bugár Béla számára játék a tűzzel. Intő előjel lehet neki, hogy a tavalyi parlamenti választásokon többek között azért juthatott be a parlamentbe, mert a Híd jó előre kizárta a koalíciót Ficóval, az MKP pedig csak 48 órával az urnanyitás előtt tette ugyanezt. Nem is jutott be a törvényhozásba. A jelenlegi állás szerint a Híd nem, az MKP viszont akar közös listát állítani a másikkal - a közvélemény-kutatások szerint egyenként éppen csak az ötszázalékos parlamenti bejutási küszöb környékén tanyáznak. De milyen Robert Fico tér vissza a miniszterelnöki bársonyszékbe? Szarka László történész szerint megeshet, hogy az előre hozott választások után egy talpig megújult Robert Ficóval találkozunk. Miután megszabadult egyik legnagyobb terhétől, Slotától, egyenes lehet az út a jól fésült, érző szívű baloldali államférfi szobrának kifaragásához. Mindez egy meglehetősen negatív forgatókönyvet is előrevetíthet a felvidéki magyarok számára. Azáltal, hogy Fico megszabadul Slotától és Meciartól, ő lesz a szlovák nacionalizmus és magyarellenesség egyedüli letéteményese, és elegendő kormányzati eszköze lesz, hogy folytassa a „csendes” magyarellenességet. Brüszszel pedig nemigen fogja felemelni a szavát, hiszen eddig sem tette, ráadásul egy „EU-konform” politikusról van szó, aki segített megmenteni a görögöket. ■ »Iveta Radicová távozó miniszterelnök | WWW.HETIVALASZ.hu IXI.évfolyam,45.szám,2011.november 10.