Hetilap, 1846. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1846-01-02 / 1. szám
56 nak hódolnia ? — Ki merné mondani, hogy akaratjában állhat ezen iránynak nem hódolni ? Balgatagok, kik azt gondoljátok, hogy Isten törvényének kerekét parancsolt haragotok, engedelmes boszonkodástok megakaszthatja! — Vessetek számot önlelketekkel, tekintsetek végig magány éltetőkön. Hiszen ti magatok is,mig a mozgalomnak, melly már nemzeti, hangos szavakkal ellenszegültök, magány éltetőkben követitek azt, s önkényt és örömest hódoltok neki. Vagy tévedés, vagy tévesztés tehát azt hiresztelni, hogy iparmozgalmaink országgyűlési neheztelésnek szüleményei. — Ez csak alkalom volt, hogy az európai népélet törvénye magát erélyesen nyilatkoztassa ; de a dolog maga megvolt Európa civilisatiójának jellemében, megvolt a nemzet szükségeiben, megvolt a nemzet érzelmeiben, megvolt emberi s nemzeti méltóságunk öntudatában; s épen csak innen magyarázható, hogy nincs azon erő és hatalom , melly e mozgalmak maradandó hatását nemzetünk jövendőjéből kizárja , nincs erős hatalom, melly a mozgalmaink által felköltött érzelmeket megsemmisítse, öszszeforrtak azok a nép életével, összeolvadtak lelkünk lelkével; s nincsen parafa széles e világon, melly annyi nyílást képes legyen bedugni, mennyin ezen érzelmek nyilatkozványa kitör, ha száz meg száz nyílást egymásután bedugnátok is. — Az európai civilisatio irányzó lökése képezi tehát iparmozgalmaink kútfejét. —És ebből önkényt következik, hogy alaptalanul kerestek következetlenséget iparvédelmi tetteink és iskolánk azon tanya között, miszerint a mesterkélt atyáskodásokat az anyagi világban sem tartjuk czélszerüknek, s csak azon haladást valljuk jótékonynak az ipar mezején is, melly a nép életéből, nép szükségeiből fejlett ki önkényt és szabadon. Igen is uraim, ez a mi hitünk. Ép e hit cselekvő, hogy a műipart sejtjük, emeljük. Számot vetettünk nemzeti becsület érzéseinkkel, számot vetettünk szükségeinkkel, és e számvetésből fejtik ki az ipar önkényt szabadon. A mi mozgalmaink nem a népéleten kívül álló gyámatyáskodás, melly mesterkélten növeli az ipart, mint üvegház a délszaki növényt; a mi mozgalmunk maga az ipar, melly a népéletből önkényt fejtett ki. Mozgalmunk nem ok, hanem okozat. Mi nem állunk kivül a népéleten; nem is akarunk kívül állani. A mi életünk az ő élete, s az ő szüksége a mi szükségünk. Iparmozgalmunk gyökere a mindnyájunkkal közös népszükség; s amit cselekszünk, hogy e szükségeinket fedezzük, az nem egyébb, mint a népszükségből szabadon fejlő műipar maga. Mert e szó többféle tényezőből áll. Egyik gyapjút tenyészt, a másik fon, sző, a harmadik kereskedik, a negyedik részén.—Ezek mind együtt teszik az ipart, s egyik a másikat föltételezvén s emelvén egymást viszonlagosan, mindnyájan együtt a népéletnek fejleményei. Egyikre sem lehet reá fogni, hogy a nép életéből önkényt fejlődő iparmozgalmon kivül áll, mint áll a kertész, kivül a növényen, a mellyet ápol; mi magunk együtt a növény vagyunk; s kertészünk a nép életéből, a nép szükségeiből kifejlő cselekvőség. De nektek szokástok, az óramutatóra ráfogni, hogy azért van dél, mert a mutató tizenkettőn áll. Pedig ez azért áll tizenkettőn, mivelhogy dél van. Legyen ez elég bevezetésül. Mozgalmaink eredetét akarom mindenek előtt tisztába hozni, s álláspontunkat constatirozni. Ezt így megtévén, negatív doctrinátok ellenvetéseit eligazítandjuk sorban, egyenkint. Kossuth Lajos, Iparegyesület. (Visszatekintés az 1845—diki eszközlésekre.) Mióta gr. Széchenyi István hazánkban az egyesületi szellemet felköltötte, — s még inkább, mióta körülményeinkből azon kényszerűség fejlett ki, melly a’ haladás teendőit főleg a sociális munkásság körébe utasítja: azóta, örömmel és megnyugvással tapasztaljuk, hogy a közönség nagy reményeket csatol a társaságok eszközléseihez, erős igényeket intéz hozzájuk, s a legkövetelőbb figyelemmel kiséri azokat. S méltán és helyesen. Méltán: mert mint már többször írva és mondva volt, az egyesületek, épen mert az egyesülésből merítik erejüket, leghatalmasabb, legmozgékonyabb tényezői közé tartoznak a haladásnak; s helyesen: mert a közönség virrasztó ellenőrsége folyvásti tevékenységben s kellő irányban tartja intézkedéseiket. Az iparegyesület, ismervén e közérdeklettséget a’ socialis cselekvőség iránt, elejétől fogva készen tártá fel közönségünk előtt munkásságának mind indokait, mind eszközléseit, és most is, midőn az új év bekövetkeztével ismét egy leélt időszaknak végperczeinél vagyunk, örömest, s miért ne mondanék, megnyugtató öntudattal kéri fel jóakaróinak, pártfogó részvevőinek figyelmét a lefolyt év alatt eszközlöttek rövid vázlatára. Egyesületünknek egyik czélja lévén átalában hasznos, különösen pedig iparközi ismereteket terjeszteni, e részben egyik eszköze volt az oktatás. 184-ben folytattuk vasár-és ünnepnapi népszerű előadásainkat a természet- és erőtanból, meg a vegyészeiből. Minthogy azonban ezen leczkéknek sokkal elemiebb, átalánosabb irányban és tartalommal kelle tartatniok, semhogy azokból egyes iparágakra alkalmazottabb okulást vonhatott volna az iparműves, azért a novemberben kezdődött télszaki leczkefolyammal megindítottunk speciális műtani előadásokat is az említett tudományok köréből, mik folytattatni fognak ezután is. Előadásainkat ingyen hallgathatta minden iparműves és tudomány barát; — mert tandíjat nem szedtünk, — az előadó urak tiszteletdíjait, a’ szállási és kísérleti költségeket egészen áldozatul adván egyesületi pénztárunkból az iparügynek és közokulásnak. — Előadóink e tudományokból ez évben is azok valának, kiket tanszékeink felállítása óta szerencsénk volt leírni: Dr. Nendtwich Károl és Vállas urak. Szaktudományaikban avatottságok, a kísérleteknél biztos ügyességük, s ügyszeretetük megállapították tanszékeink népszerűségét, megkedvelteték azokat számos hallgatósággal. Ezért őszinte sajnálattal vettük Dr. Vállas urnak legközelebb bejelentett lemondását a természet és erőtani előadóságról, s fájdalommal közlendjük legközelebbi számunkban a csődhirdetést, mellyel helyette utódot hivandunk tanszékünkre. Ez idén felállítottuk továbbá a természet-leirati tanszéket is, s előadattuk nyáron a’ füvészetet Virnay János úr által, hetenkint kétszer magyarul és németül, szinte ingyen. Előadó úr buzgósága a hallgatóságot mindig azon kellemes helyzetben tartá, hogy az épen tárgyalás alatt volt növényt természetben is előmutatva látták. — A füvészetbefejezése óta az ásványtant adja elő Pauer Sán-