Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)
1847-02-23 / 120. szám
120. HETILAP. febr. 23.1847. ENCYCLOPEDICUS TARTALMÚ FOLYÓIRAT KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KÖZGAZDÁSZ ATM. MŰIPARM ÉS KFKFSKFT1FSRF Előfizethetni a Szerkesztőnél CSeminarium utcza 306. sz. Ráth ház) vagy az Iparegyesület hivatalában (Újvilág utcza Ükey házi vidéken pedig minden postahivatalnál félévre helyben 4, postán 5 ezüst forintjával. Egész évre kétszer annyival.— Megjelenik a Hetilap minden kedden és pénteken legalább egyegy tömött ivén. Ha tárgybőség kivánandja 1% sőt két ivén is. — Iktatmányi dij : egyszeri hirdetésnek minden petit hasábsoráért 3 kr., kétszeri hirdetés minden petit hasábsoráért 5 kr., háromszori hirdetés minden petit hasábsoráért 6 kr. e.p. Elkésett előfizetőinknek teljes példányokkal még folyvást szolgálhatunk. A szerkesztőség. Tartalom: Francziaország hitelintézetei. L.— Alföldi észrevételek a központi vasút körül. Baksay Dániel. — Gabna-forgalom iránti újabb intézkedések Francziaországban és Angliában. L. —Fővárosi hírnök.D. — Bussenak szabadalmazott találmánya a nagy tengelyek kovácsolása körül. G.— Frankenstein világitó szere iránt.— Világkereskedelmi hirek. — Technikai különfélék. .. — Nézzünk szét.— Hirdetés. Francziaország hitelintézetei. Azon nagy figyelemnél fogva, mellyet a discontók, és pénzek kerete egész Európában okoz, szükséges a pénzügyet ismerni. Francziaországéról a Revue nouvelle érdekes tudomást nyújt. Megkísértjük belőle a leglényegesebbet néhány vonásba egybefoglalni.Az egész franczia hitelrendszer középpontja az „ország bankja“. Ezentúl, és e mellett az „önálló bankok“ nyújtnak hitelt, de ezeknek csak a tartományi fővárosban van hatásuk, ahol t. i. székelnek. Végül a valamelly társaság pénzén alapuló magánybankok képezik a természetes csatornát a kereskedés és a hitelnek jótéteményi közt, melylyek a nyilvános bankokból folynak, s főforrásuk a főbank. Igen hibásan tartották azon bölcs óvakodást, mellyel „Francziaország bankja“ működik, félénkségnek, s önző érdekletlenségnek; hibásan tárták elébe példányul az egyesült amerikai státusok, és Anglia bankját. Az amerikai nyilvános és magány-hiteltézetek túlságos erőlködései igaz hogy rendkívüli sikert mutatnak, de milly sok szerencsétlen áldozattal. Szintúgy volt Angliának is elég oka hitelintézeteinek korábbi túlságoskodásait megbánni, és csak az utóbbi 50 év alatt jutott a hitel ott is rendesebb, és nyugodtabb normális állapotba. Az északamerikai, és angol bankok eljárásai igazolják ennélfogva tökéletesen a Francziaországéét is. Azon nemzetek mellyek ipar és kereskedés tekintében legelőrehaladottabbak, azon meggyőződéshez jutottak, hogy egy olly intézet, melly egész nemzet vagyonát kezei közt tartja, és pénzügyi épületének zárköve, soha sem nyújthat igen sok kezességet szilárdságáért. Ha mindazonáltal francziaország bankjának mond a „Revue nouvelle“ óvakodását helyeseljük is, de teljesen nem érthetünk vele egyet azon lassúságban, amellyel fiókbankok létrehozásában eljár, mégpedig a legnagyobb fontosságú tartományi városokban, melylyeknek érdeke nyilvánosan kívánja. Több városokban,melylyekben az élénk társulati szellem elegendő elemeket nyújt egy bank fölállítására, ennek akadályokat gördített elébe az ország bankja. Erre fölhozatik például, hogy Nimes, Avignon, s Algierban a fiókbank alapítása már igen előre haladt, de ezt vétójával megtiltotta volna azon megjegyzés mellett, hogy kereskedési fiókbankokat fog majd maga állítani, anélkül azonban hogy ezen ígéretét beváltotta, vagy annak beváltására csak készületeket is tett volna. Holott pedig egy fióknak fölállítása Algierben megnyugtató kezességet nyújtana a gyarmatosítás felöl, melly ott komolyan szándékoltatik, mialatt „Francziaország bankja,“ nem tekintve az ipar és kereskedés kifejlődéséből eredő kiszámithatlan előnyöket, még közvetlenül is tetemes nyereséget, s azon dicséretet is aratná, hogy nem volt önző. „Francziaország bankjának“ a magánybankokkali folytonos harcza, csupán egy, a juste milieu-n alapuló egyezkedés utján végezhető el, a mennyiben egy felöl mindenütt, a hol csak társulati szellem mutatkozik, melly elég erős legyen fiókbanknak sajátjábóli kiállítására, nem csak hogy nem akadályoztatik, hanem ösztönöztetik; ott pedig hol helybeli bank elég táperőt nem lelne, fiókbankok állitatnának. Igaz hogy a szerint a mint kezeltetnek lehetnek hasznosak, de károsak is. A marseillei, és lyoni bankok egy időben, és egy ugyanazon statútumokra állíttattak, és az eredmény még is igen különböző volt, mivel a marseillei a polgárság érdekének (mellynek köszöni létezését,) iparkodik szolgálni, mig a lyoni, mellyet tizenkét kereskedő ház állított föl, tőkepénzeiből a lehető legnagyobb nyereséget iparkodik húzni. Ha Lyonban pénzszükség támad, kivált júniusban, midőn a selyembeváltás igen sok pengő pénzt igényel, s becsukja ajtait a bank, s ekkor csak névben áll fönn, mivel csak 2 — 3,000 frank értékű váltókat discontiroz. A marseillei bank pedig ilyenkor semmi áldozatot sem hímél, hogy bárhonnan is készpénzt teremthessen, igaz hogy ekkér nyeresége nincs, nem lehet, de feladatához hív maradt. Ha a marseillei bank a lyoni példáját követné, igen természetesen részvényeseinek nagyobb osztalékot adhatna, de a várost több crisisnek tenné ki, az üzletet nehez