Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)
1847-01-01 / 105. szám
jail. 1.1847, Pest.péntek 111?,Ti l \ II [mAGY.'AKADEMI'N mA JL JR.Rjl.lR_M. • • j KÖNYVTÁRA ] ENCYCLOPEDICUS TARTALMÚ FOLYÓIRAT KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KÖZGAZDÁSZAIRA, MŰIPARRA ÉS KERESKEDÉSRE. Előfizethetni a Szerkesztőnél (Seminarium utcza 306. sz. Ráth ház) vagy az Iparegyesület hivatalában (Újvilág utcza Ilkey ház), vidéken pedig minden postahivatalnál félévre helyben 4, postán 5 ezüst forintjával. Egész évre kétszer annyival.— Megjelenik a Hetilap minden kedden és pénteken legalább egyegy tömött ivén. Ha tárgybőség kivánandja is, sőt két ivén is. — Iktatmányi dij : egyszeri hirdetésnek minden petit hasábsoráért 3 kr., kétszeri hirdetés minden petit hasábsoráért 5 kr., háromszori hirdetés minden petit hasábsoráért 6 kr. e.p. Tartalom: Vezérczikk: (A vasúti eszme diadala. — Egyesületi mozgalmak. Jelentés a magyar kereskedelmi társaság 1846. dec. 23-kán tartott rendkívüli közgyűléséről. A dunatiszai csatorna-társaság.— Tiszaszabályozási ügy. Tiszaháti. — Az adó statisticájához.— Iparműkiállitások Németországban. — Különfélék. Vezérczikk. (A vasúti eszme diadala.) Apáink legszebb cselekvényei is azért termették meg olly ritkán a várt gyümölcsöket, mert a hosszas tétovázással végre elkéstek. Minden kornak valamint megvannak egy észről saját igényei, úgy meg van más részről saját fogékonysága is. Okos embernek hívjuk,ki ez igényeket meghallgatja és szerintük intézkedik, szerencsésnek, ki e sajátszerű fogékonyságot felhasználja, termékenyíti. A ki elkésik , nem boldogul. Látni ezt apáinkon! kik a kor követeléseire olly keveset hallgattak, fogékonyságát pedig mivelhogy számba sem vették, fel nem használták. Ezért jutott aztán olly sokszor a dicsőülteknek osztályul ama balság, hogy szerették kísértgetni a fótumot, szerették megkísérteni a szükség kénytelenségébeli lealkuvást, szerették megkísérteni, váljon forintos adósságot nem lehetne e garassal lefizetni. És fizetgették a garast haszontalanul, mert adósságuk egészben maradt. És félős, hogy vagyonba bukott hazánkfiainak példájában képet ne lássunk, kiket nem annyira a váltóadósság mennyisége, mint a prolongatiók buktattak meg. Értsük meg a kor intését, és isten megáldja munkáinkat. Nem nagy ideje még hogy a magyar időszaki sajtó némelly orgánumai bennünket, mivel azt állítottuk, hogy Magyarországban tekintetbe vevén viszonyainkat, földérdekinket, az építkezéshez szükséges anyagok minőségét és mennyiségét, a technika álláspontját stb., a vasutak eszméje a csatornázás eszméjénél practicusabb, hasznosabb és szükségesebb, kigúnyoltak egész a gyermekes pajzánságig. De teljesült itt is a bölcs szava: opinionum commenta debet dies. Az eszmék közül az életre valókat felkarolta a kor. És im, nem mivelhogy az ember gyakran ösztönszerűleg is megérzi érdekeinek kínálkozását, és felismeri a körülmények rejtekeiből fejlődhető hasznait, hanem mivelhogy a leggyakorlatibb emberek fontolgatásának mérlege mutatja: a vasút-eszme mellett olly hatalmas nyilatkozványok történnek, miszerint annak diadalát bízvást megünnepelhetni. Tekintsük csak a pécsi, miskolczi, aradi, szegedi, temesvári, czeglédi, körösi és kecskeméti legújabb mozgalmakat. Olvassuk csak a Duna-tiszai csatornatársaság alább közlendő eszközléseit, és örömmel üdvözölhetjük az óhajtatot a ténynek indulás gazdag ösvényén. Nincs, valamint egy részről mostohább viszonyok súlyánál fogva annyira hátramaradt közlekedési ügy tágas Európában, mint a magyar, úgy más részről olly sokfélekép megáldott föld a vasúti eszme megtestesítésére mint a magyar. Találni itt induló pontnak ajánlkozó helyeket, miilyen példáid, hogy sokat ne említsünk Várad, Arad, Pécs, mellyekből indulván az építkezés hosszú vonalat teremthet elő rövid időn kevés erővel. Ott kavics, mész, fa, kőszén, vas, emberkéz, az építkezésnek eme fontos elemei, bőségben. Csak isten virassza ránk érdekeink felismerésének, kincseink használásának, tehetségeink alkalmazásának jótékony napját. Nem akarjuk újra feltálalni a már sokszor ismétlett okokat, mellyekből a vasúti eszme országunkban eszközlendő alkalmazásának előnyei világosak, hanem csak inkább midőn örömtől elszokott keblünket a vasút iránti rokonszenv erősebb nyilvánulása felderíti, azon meggyőződés felemlitésére szorítkozunk, mellyet a minmagunkon segitni akarás hatalmas ingere támaszt, hogy valahára cselekednünk kell, és pedig öszhangzó, egy czélra törekvő részletekben továbbá hogy a kezdet nehézségeitől visszariadnunk, nemcsak azért mivel ez nem férfias, hanem azért leginkább mivel ,halállal határosan veszedelmes , nem szabad. A tiszaszabályozás, ha isten sikerrel áldja meg, egy új termékeny országot hóditani meg a magyar nemzetnek. A középponti vasút, meg ennek szárnyai Kecskemét, Szeged, Arad, Temesvár, továbbá Miskolcz és Kassa felé, mellyek részint már elhatározva vannak, részint a fejlődési logica kényszerűségében feküsznek, az országot egy gyönyörűen rendezett termékeny majorsággá alakítandják. De a nehézségek el nem maradnak sehol semmi vállalatnál, ezektől embernek, vállalkozó embernek menten maradnia lehetetlen, azonban azért az élet és gyakorlat emberei nem riadnak vissza, sőt mondani merjük, azon nemzet az örökös függés, kiskorúság, tespedés és halál csiráját viselné kebelében, melly midőn akadályokra bukkan, jelmondatul nem választaná : „tu contra audentiorito.“ Csak a vétek ösvénye