Hétvége, 1981 (3. évfolyam, 56-106. szám)

1981-10-08 / 95. szám

OLVASÓINK KERTEK_____________________________________________ Tanácsok kaktuszgyűjtőknek Tapasztalt kaktuszgyűj­tőkkel is előfordul, hogy egyik­­másik növényük nem bírja ki a telet. Ennek a legtöbbször a gondozás során elkövetett látszólag a­pró, lényegtelen hi­ba az oka, de végeredményben ez az elindítója annak a folyamatnak, amely a növény pusztulásához vezet. Ennek elkerülése végett néhány tanáccsal szeretnénk segítséget nyújtani. A kaktuszok nyugalmi időszakát ne zavarjuk meg hir­telen, átmenet nélkül, túlzott locsolással vagy túl sok me­leggel. Télen lehetőleg ne tartsuk 15 foknál melegebb hel­­yiségben őket, mert egyes fajtáknál a rügyekből ilyenkor csúnya hajtások képződnek, és a virágzás elmarad. Ezért azon növényeinket, amelyek tavasszal, illetve­ nyáron virá­goznak, és a rügyek télen alakulnak ki rajtuk, ilyenkor még szárazon kell tartani, így elősegítjük, hogy a virágzás folyamata elkezdődjék. Miivel a kaktuszok télen rendsze­rint csak nagyon kevés napfényt kapnak, a tavaszi nap­fény túlzott hatásától is óvjuk őket az első hetekben, eny­he árnyékollással. Később már az erősebb napfényt is el­viselik. N­em minden növény igényli az évenkénti átültetést, különösen a nagyobb kaktuszok nem, elég, ha há­rom-négy évenként ültetjük át őket. A nagyobb faj­ták erejét ugyanis az átültetések után leköti a gyökérkép­zés, és ennek következtében kevés­­idő marad a virágzás­ra. Egyes egyedi fajtákat, különösen a kisebb növényeket azonban kétévenként is átültethetjük. Ez különösen akkor szükséges, ha a kaktusz a cserepet már annyira kitölti, hogy a locsolása is nehéz. Itt is érvényes az a szabály, hogy az új cserép ne legyen sokkal nagyobb a réginél, ez ugyanis túlzott gyökérképződéshez vezet, ami szintén a vi­rágzás rovására megy. Az elszáradt gyökereket átültetéskor óvatosan, kézzel szabadítsuk ki, miikö­zben ügyeljünk a gyökerek apró kár­tevőire. Ezek csak akkor támadják meg a növényt, ha ke­vés vizet kapnak. Elsősorban a nyáron virágzó fajtákat (például Notokak­­tusz, Cereus, Astrpytum) kell átültetni, valamint a még vi­rágzásra nem képes fiatal növényeket. A virágzás után, a nyár elején ültetjük át a Rebutiát, a Loboviát, a Ghamae­­cereust, valamint egyes Mammillaria fajtákat. A virágföld tartalmazzon egyharmad részben folyami homokot, némi finomra őrölt faszenet (ez elősegíti a gyö­kerek kialakulását­ és régi agyagot. A virágzást elősegíti, ha némi tápanyagot is adnak hozzá. Az alkotórészeket jól keverjük össze. Virágföldet minden kertészetben vagy virágüzletben kaphatunk, de műanyag fóliában árusított földet csak ab­ban az esetben használjuk, ha a fenti összetételt nem tud­juk magunk előállítani. Az erősen növekvő fajtákat (pl. Phyilo-kaktusz, Echii­IMl€tVt£j|€ nopse, Ceree stb.) célszerű a nyár elején tápanyagot tar­talmazó vízzel meglocsolni. A kaktuszok általában nem igénylik a tápanyagokat, ezek ugyanis a törzsük túlzott megerősödését segítik, aminek következtében elvesztik szép formájukat és színüket. A kaktuszok nagyobb közösségben jobban fejlődnek, mint egyedi cserepekben, ezért sok kaktusztermesztő a növényeit — fajták szerint szétválasztva — na­gyobb edényben vagy ládában tartja. Ezek nagyságát ter­mészetesen a rendelkezésre álló hely is megszabja. Az edé­nyek alapjára szórjunk apró kavicsokat, esetleg finom épí­tőanyag-törmeléket vagy kis cserépdarabokat. Minden kak­tuszfajta altalaja nedvességáteresztő legyen. Edényekben és ládákban tartva, ugyanazon a helyen több növényt tudunk elhelyezni, mintha egyenként, cserepekben tartjuk őket. Ez ugyancsak fontos szempont. Az átültetett kaktuszokat csak három-négy nap múl­va locsoljuk meg, hogy az esetleges gyökérsérülések jól ki­száradhassanak. Május közepe után, amikor már nem kell félnünk az éjszakai fagyoktól, kitehetjük a kaktuszokat a szabadba is, és ezzel megkezdődik a rendszeres nyári gon­dozásuk. A Phyllo-kaktuszokat, a Rhipsaluist és a Zygo­­kaktuszt azonban soha ne tegyük ki­tűző napfénynek, ha­nem félárnyékos helyekre (például fák vagy bokrok alá) állítsuk. A szabadban álló cserepeinket homokkal vagy tő­zeggel vegyük körül, hogy a kis cserepekben tartott növé­nyeinket megóvjuk a kiszáradástól, ami gyakran a gyöke­rek többé már jóvá nem tehető károsodásához vezet. A kaktuszokban esős időben víz halmozódik fel, eltű­rik a bőséges locsolást is. A szabadban álló növények rend­szeres locsolásáról is gondoskodnunk kell. Külsejükből ítélve a kaktuszok kétségtelenül a legerő­sebb növények közé tartoznak, eddigi tanácsaink azonban mégis azt igazolják, hogy a kaktuszoknak is — mint a nö­vények zömének — gondos ápolásra van szükségük, ha örömet akarunk lelni bennük. 13

Next