Hétvége, 1981 (3. évfolyam, 56-106. szám)
1981-10-08 / 95. szám
OLVASÓINK KERTEK_____________________________________________ Tanácsok kaktuszgyűjtőknek Tapasztalt kaktuszgyűjtőkkel is előfordul, hogy egyikmásik növényük nem bírja ki a telet. Ennek a legtöbbször a gondozás során elkövetett látszólag apró, lényegtelen hiba az oka, de végeredményben ez az elindítója annak a folyamatnak, amely a növény pusztulásához vezet. Ennek elkerülése végett néhány tanáccsal szeretnénk segítséget nyújtani. A kaktuszok nyugalmi időszakát ne zavarjuk meg hirtelen, átmenet nélkül, túlzott locsolással vagy túl sok meleggel. Télen lehetőleg ne tartsuk 15 foknál melegebb helyiségben őket, mert egyes fajtáknál a rügyekből ilyenkor csúnya hajtások képződnek, és a virágzás elmarad. Ezért azon növényeinket, amelyek tavasszal, illetve nyáron virágoznak, és a rügyek télen alakulnak ki rajtuk, ilyenkor még szárazon kell tartani, így elősegítjük, hogy a virágzás folyamata elkezdődjék. Miivel a kaktuszok télen rendszerint csak nagyon kevés napfényt kapnak, a tavaszi napfény túlzott hatásától is óvjuk őket az első hetekben, enyhe árnyékollással. Később már az erősebb napfényt is elviselik. Nem minden növény igényli az évenkénti átültetést, különösen a nagyobb kaktuszok nem, elég, ha három-négy évenként ültetjük át őket. A nagyobb fajták erejét ugyanis az átültetések után leköti a gyökérképzés, és ennek következtében kevésidő marad a virágzásra. Egyes egyedi fajtákat, különösen a kisebb növényeket azonban kétévenként is átültethetjük. Ez különösen akkor szükséges, ha a kaktusz a cserepet már annyira kitölti, hogy a locsolása is nehéz. Itt is érvényes az a szabály, hogy az új cserép ne legyen sokkal nagyobb a réginél, ez ugyanis túlzott gyökérképződéshez vezet, ami szintén a virágzás rovására megy. Az elszáradt gyökereket átültetéskor óvatosan, kézzel szabadítsuk ki, miiközben ügyeljünk a gyökerek apró kártevőire. Ezek csak akkor támadják meg a növényt, ha kevés vizet kapnak. Elsősorban a nyáron virágzó fajtákat (például Notokaktusz, Cereus, Astrpytum) kell átültetni, valamint a még virágzásra nem képes fiatal növényeket. A virágzás után, a nyár elején ültetjük át a Rebutiát, a Loboviát, a Ghamaecereust, valamint egyes Mammillaria fajtákat. A virágföld tartalmazzon egyharmad részben folyami homokot, némi finomra őrölt faszenet (ez elősegíti a gyökerek kialakulását és régi agyagot. A virágzást elősegíti, ha némi tápanyagot is adnak hozzá. Az alkotórészeket jól keverjük össze. Virágföldet minden kertészetben vagy virágüzletben kaphatunk, de műanyag fóliában árusított földet csak abban az esetben használjuk, ha a fenti összetételt nem tudjuk magunk előállítani. Az erősen növekvő fajtákat (pl. Phyilo-kaktusz, EchiiIMl€tVt£j|€ nopse, Ceree stb.) célszerű a nyár elején tápanyagot tartalmazó vízzel meglocsolni. A kaktuszok általában nem igénylik a tápanyagokat, ezek ugyanis a törzsük túlzott megerősödését segítik, aminek következtében elvesztik szép formájukat és színüket. A kaktuszok nagyobb közösségben jobban fejlődnek, mint egyedi cserepekben, ezért sok kaktusztermesztő a növényeit — fajták szerint szétválasztva — nagyobb edényben vagy ládában tartja. Ezek nagyságát természetesen a rendelkezésre álló hely is megszabja. Az edények alapjára szórjunk apró kavicsokat, esetleg finom építőanyag-törmeléket vagy kis cserépdarabokat. Minden kaktuszfajta altalaja nedvességáteresztő legyen. Edényekben és ládákban tartva, ugyanazon a helyen több növényt tudunk elhelyezni, mintha egyenként, cserepekben tartjuk őket. Ez ugyancsak fontos szempont. Az átültetett kaktuszokat csak három-négy nap múlva locsoljuk meg, hogy az esetleges gyökérsérülések jól kiszáradhassanak. Május közepe után, amikor már nem kell félnünk az éjszakai fagyoktól, kitehetjük a kaktuszokat a szabadba is, és ezzel megkezdődik a rendszeres nyári gondozásuk. A Phyllo-kaktuszokat, a Rhipsaluist és a Zygokaktuszt azonban soha ne tegyük kitűző napfénynek, hanem félárnyékos helyekre (például fák vagy bokrok alá) állítsuk. A szabadban álló cserepeinket homokkal vagy tőzeggel vegyük körül, hogy a kis cserepekben tartott növényeinket megóvjuk a kiszáradástól, ami gyakran a gyökerek többé már jóvá nem tehető károsodásához vezet. A kaktuszokban esős időben víz halmozódik fel, eltűrik a bőséges locsolást is. A szabadban álló növények rendszeres locsolásáról is gondoskodnunk kell. Külsejükből ítélve a kaktuszok kétségtelenül a legerősebb növények közé tartoznak, eddigi tanácsaink azonban mégis azt igazolják, hogy a kaktuszoknak is — mint a növények zömének — gondos ápolásra van szükségük, ha örömet akarunk lelni bennük. 13