Hétvége, 1981 (3. évfolyam, 56-106. szám)

1981-10-22 / 97. szám

HÁZIKERT OKTÓBER VÉGE, NOVEMBER ELEJE A FAÜLTETÉS IDEJE A faültetés (természetesen, gondolunk itt mindenféle csemetére, rózsára, szőlőre) akkor a legjobb, amikor már leáll az intenzív nedvkeringés, tehát amikor a csemeték s a fák levetik levélruhájukat. Erre rendszerint október végén kerül sor, de a november eleji ültetés is még az opt­mális időben van. A fatelepítés, akárcsak a szőlőé, alapos előkészítést követel, mert a fák későbbi háborgatása már szintű merénylet az élővilág ellen. Ezért kell ideje­korán tudni, melyik termelési formát választjuk, tehát a gyümölcssövényt, vagy az alakfák rendszerét, avagy a hagyományos alakzatokat. Arra kell törekedni, hogy a fák elegendő fényt kapjanak fejlődésük idején. Ezért kell tud­­nunk, hogy mekkora területre, milyen kötésben ültetjük gyümölcsfáinkat. A hármaskötés, vagyis amikor minden má­sod­­ sor fája közibe esik az első sor fáinak. Fontos szem­pont még, ha kivitelezhető, hogy a sorok vonulási iránya észak-déli legyen. A házikertekben, hétvégi telkeken most már csak né­hány fát, mint a dió, az eper vagy a mandula, ültetünk hagyományos távolságra, 8—10 méterre. A többi gyümölcsfát 4,5x3, 4,5x3,5 méteres hármas kötésben ültet­jük, de a sövények esetén még a tőtávolság kisebb is le­het. A­­lényeg mindenképp az, hogy a fák legfeljebb csak kora reggel és késő este árnyékoljanak egymásnak, mert különben a fák felnyurgulnak, tehát a törzsmagasság a 40—50 cm helyett méteres vagy még ennél nagyobb is lesz. Az alsó részeken tehát a termőrészek leszáradnak, és csak a felső részeken, az ún. gömbsüvegen hoznak termést. A kertészekkel, akiktől a csemetéket vásároljuk, nem árt meg­tudakolni, milyen alanyba oltották a nemes ágacskákat. Ugyanis mennyire buja vagy visszafogott növekedésű az alany. Ebből következtethetünk, milyen nagyságú koronával kell számolnunk. A talajelőkészítésről már korábban szóltunk. Ameny­­nyiben nem végeztük el az 1x1x0,6 méteres gödrök ásását, akkor most pótoljuk ezt a mulasztást, és a kiásott gödröt hagyjuk legalább egy hétig állni úgy szét­­dobáltan, majd amikor visszatöltöttük a földet ismét né­hány napig ülepedjen, természetesen a tápanyagokat is be­lekeverve. Az ültetés idején a már elkészített talajba ültetőgödrö­­ket ásunk, melyek mérete kb. 30x30 cm. A facsemeték gyö­kérzetét csak annyira messük meg, hogy eltávolítsuk a sérült, korcs vagy beteg részeket. Jó szolgálatot tehet az ültetőléc, mely kb. 120 cm hosszú és 10—15 cm széles alkal­matosság, az egyik szélén félkör alakú bevágás van, melybe a gyökérnyak belefér. A léc két végét pedig rögzítjük egy-egy karóval. Ezzel az ültetés pontos lesz, esztétikailag is szemet nyugtató. Ültetéskor pépesíthetjük is a gyökérze­tet, azaz híg agyaghabarcsba márthatjuk. Arra nagyon vi­gyázzunk, hogy csak addig mártsuk be a habarcsba a cse­metéket, ameddig az iskolában is a talajban voltak. Ha eléggé aprómorzsás a talajunk, akkor ezt a műveletet jól helyettesíti a fa belocsolása, miután csaknem színültig töl­töttük a gödröt laza földdel. Ekkor 20—30 liter vízzel belo­csoljuk a gödröt, és miután elissza a vizet, akkor húzzuk be teljesen földdel. A fa körül hagyhatunk tányérszerű mélyedést, de szórhatunk köréje töreket, istállótrágyát, hogy a nedvességet minél jobban megőrizze. Nagyon fontos tud­nivaló, hogy fagyos időben, fagyos földbe ne ültessünk. Továbbá a kisfák szállításakor (kocsitetőn pl.) sohase hagy­juk szabadon a gyökeret, mert így könnyen kiszáradhat (hosszabb utazás esetén, de meg is fázhat). Még egy fon­tos dolog, hogy a gyökérhez kerülő föld kellően aprózott, aprómorzsás legyen. Az őszi telepítés után huzalhálóval vagy többszörös durva papírral, hullámpapírral óvjuk cse­metéinket a vadkártól. Aki szereti a gyümölcsösét, az mind­járt törzskönyvezze is, vagyis milyen fajtát hova tett. A gondozott kiskertekben a pázsit teleltető gondozásáról k­ell még szólnunk. A gyepet sohasem szabad csa­­tára vágottan a télbe engedni. Magasra vágottan, né­mi levélzettel kell megvárnia a hideg időt. Igen helyesen cselekszünk, ha jól meggereblyézzük az utolsó kaszálás után. A tartalék-tápanyaggyűjtés céljából és a befülledés ellen van erre szükség. BOSZNAI Győző agrármérnök Őszi talajforgatás BAROMFI A HÁZIKERTBEN A megfelelő talaj a kiskertben gazdag mikroorganiz­musokban, szerkezete morzsás, gilisztákban gazdag. Min­den talajt lehet javítani helyes szerves trágyázással. Mű­trágyázás esetén azonban ismernünk kell a talaj kémhatá­sát. A semleges kémhatású vagy az enyhén lúgos földekben­­jól terem a káposzta, fokhagyma, paprika, spenót, vörös­hagyma. Az enyhén savanyú kémhatású földeken kitűnően hoz a borsó, a bab, karfiol, uborka, saláta. A savanyú kémha­tású földben jól terem a sárgarépa, a tök, a paradicsom és a burgonya. Műtrágyázással el lehet rontani, de javítani is lehet a talaj minőségét. Az enyhén savanyú kémhatású talaj még erősebben fog savanyodni, ha ammóniumszulfátot, kálium­­kloridot vagy szuperfoszfátot keverünk bele. Az enyhén lúgos föld még lúgosabbá válik a nátrisalétrom hozzáadá­sával. Az ilyen talajba­ ezért ammóniákos salétrom szüksé­ges. A savanyú kémhatású földek vegyi reakcióját javít­hatjuk nátriumos salétrommal, csontliszttel, foszfátokkal, ol­tott és oltatlan mésszel, hamuval stb. A lúgos kémhatású talaj pedig feljavul az istállótrágya, az ammóniumszulfát és a szuperfoszfát hatására. A termőtalaj vastagsága is fontos körülmény kertünk termékennyé való tételében. A termőtalaj vastagságát az őszi talajforgatással is növelhetjük. Az őszi talajforgatás ezenkívül hatásos a gyomnövények kipusztítása miatt — a gyomnövények magvai mélyebbre kerülnek és belefullad­nak a talajba —, több nedvességet is tartalékol a föld a csapadékdús téli hónapok alatt, a fagy hatására pedig a meghagyott hantok, illetve a föld porhanyóssá válik. Az őszi talajforgatás abból áll, hogy ásóval, motoros kapával, ekével 25—77 centiméteres mélységig megforgatjuk a talajt. Fekete föld esetén ajánlatos még mélyebben — 30—40 centiméteren — megforgatni, hogy a mélyebb rétegek is fellazuljanak. Az őszi talajforgatás ideje most van, októberben—no­vemberben, lehetőleg még a fagyok beállta előtt. A tavaszi talajforgatás kimondottan káros, mert csak a föld kiszára­dását idézi elő. A herével bevetett föld meg a füves talaj őszi forgatásával viszont már elkéstünk, a szeptemberi—ok­tóberi talajforgatás ad jobb eredményt, az az eszményt. Az őszi talajforgatás után a hantokat nem kell szétge­reblyézni. A hantok nagyobb felületük miatt több nedves­séget szívnak fel, a téli fagyok majd széttörik, így a ta­vasszal, gereblyézés alkalmával porhanyós földet nyerünk. Ősszel csak akkor gereblyézzünk, ha azonnal bevetjük a földet-ágyást hagymával, spenóttal vagy áttelelő salátá­val. A földet ősszel ajánlatos trágyázni is, lehetőleg még a talajforgatás előtt, hogy a szántással, ásással, kultiválással a földbe kerüljön a trágya. Az istállótrágyát nem ajánlatos túlságosan hosszú ideig a föld felszínén hagyni, mert el­veszíti nitrogén tartalmának nagy részét. . Istállótrágyából 300—500 kilót kell számítani 100 négy­zetméternyi területre, minden 3—4 évben. Ha lehetőségünk van minden évben trágyázni a talajt, a trágya mennyisége 100—200 kilóra is csökkenhet 100 négyzetméterenként. Az istállótrágya akkor a legjobb, ha már omlós, porhanyós. Sokan használnak földjük trágyázására baromfitrágyát. Ez a trágyafajta a legértékesebb szerves trágyák közé tar­tozik, mert háromszor annyi nitrogént és káliumot tartal­maz, meg körülbelül négyszer annyi foszfort, mint az érett istállótrágya. Ezért a baromfitrágyát a legajánlatosabb ösz­­szekeverni földdel 1:3 arányban, hogy olyan szerves trágyát kapjunk, amely a növények közvetlen közelébe jutva nem égeti ki a tövüket. Ha lehetőségünk van, kapcsoljuk össze kertünket a baromfiudvarral és olykor engedjük a barom­fit a kertbe. Amellett, hogy trágyázzák a talajt — egy szárnyas évente körülbelül 5—10 kiló trágyát termel —, jól irtják az állati­ kártevőket is. Amerikában megfigyelték, hogy egy pár pulyka bogármentesen tud tartani 100 négy­­-­méternyi burgonyást. Szántáskor, kultiváláskor, ha van rá módunk, hagyjuk a baromfit utánunk járni, rengeteg bogarat, lárvát, kuka­cot, hernyót pusztítanak el. A baromfi, ha rendszeresen kap zöldtakarmányt, nem csipegeti a növények zsenge hajtásait, hanem csak a bogarakat, a kukacokat és a gyomnövények magvait kutatja a frissen megforgatott földben. F. G. _______________________________________________14

Next