Hétvége, 1984 (6. évfolyam, 209-259. szám)

1984-06-07 / 230. szám

TECHNIKA, TUDOMÁNY SZÁMÍTÓGÉP minden iskolában Mi és a világ Van tudás , de nincs csavar H­árom évtizeddel ezelőtt kezdte meg működését a vi­lág­­ első két-három, mammut nagyságú számítógép­rendszere. Ma, harminc-egynéhány évvel később, megközelítőleg tízmillió komputert használnak világszerte, a komoly, nagy rendszerektől, a házi komputereken át, egé­szen a zsebben hordható kis személyi számítógépekig. Az első, több emeletnyi magasságú és sok tonna súlyú komputer dollármilliókba került, a mai, kis személyi szá­mítógépek néhány tíz vagy száz dollárba csupán, s ahogy — szédületes sebességgel — csökken az áruk, úgy növek­szik, ugyancsak szédítő sebességgel a gyorsaságuk: a leg­szerényebb számítások szerint i® 101—104 arányban. S ugyanilyen mértékben csökkent az energiafogyasztásuk és az áruk, összehasonlításként vegyük például a népszerű kiskocsit, a Fítyót. Ha a komputerekhez hasonló gyorsaság­gal fejlődött volna, s az ára is hasonlóképpen csökken, ma a Fítyó 100 000 km/h sebességgel haladna, több mint 10 000 évig tartana, 100 kilométeren mindössze 10 csepp benzint fogyasztana, és nem kerülne többe 150 dinárnál. A fenti szellemes összehasonlítást dr. Stjepan Han, a szabadkai Közgazdasági Kar tanára mondta el a Komputer­ az iskolákba elnevezésű, május 28-a és június 1-je között Újvidéken megtartott tanácskozás és akció keretében, amelynek célja, hogy felhívja az iskoláknak, pedagógusok­nak, oktatásügyi érdekközösségeknek, s végső fokon a hazai gyárak illetékeseinek figyelmét a számítógépek alkalma­zásának, az informatikának, az új írástudás elsajátításának szükségességére. puter. A frontális, a tanári diák viszonyt és oktatást fel­váltotta az egyéni, amelynek során a tanuló az oktatóval (komputer) szoros kapcsolatban és együttműködésben sajá­títja el a tananyagot. A gépi pedagógus soha nem fáradt, nem ideges, tudása maximális tudás (hiszen a programot a legjobb szakem­berek, pedagógusok, pszichológusok munkacsoportja állítja össze), ha kell, tízszer-húszszor is visszatér egy-egy anyag­részre, mindaddig, amíg a tanuló tökéletesen el nem sajá­títja, éjjel-nappal egyaránt a tanulók rendelkezésére áll Nem táplál sem indokolatlan szimpátiát, sem­­ellenszenvet egy-egy tanuló iránt, maximálisan igazságos és demokra­tikus. A komputeres oktatás lehetővé teszi, hogy minden diák egyéni képességei és adottságai, tehetsége szerinti ütemben sajátítsa el a tananyagot. A klasszikus iskolarendszernek éppen az a legnagyobb hátránya, hogy egy megszabott középszerhez igazodik: a tananyag méretét, az újabb tudnivalók elsajátításának üte­mét, a gyakorlatok tartalmát a közepes képességű gyermek­hez szabják, tehát a gyengébb, lassabban tanuló diák le­marad, az átlagosnál jobb képességű, tehetségesebb diák viszont a többiek miatt jóval kevesebbet sajátíthat el, mint amennyire egyébként képes volna. Tévedés volna persze — ahogyan a komputeres oktatás leghevesebb ellenzői is fennen hangoztatják —, ha a neve­lést, a pedagógust teljesen kiiktatnák az oktatásból. A komputernek a pedagógussal együtt, nem pedig helyette kell szolgálnia. _______________________________________13 AMIT A SZÁMOK ELMONDANAK A fejlett nyugati országokban idejekorán felismerték az informatika jelentőségét, s hamarosan tapasztalták is, hogy a számítógépek jelentős mértékben javították a munka­­szervezést, növelték a termelékenységet, az oktatás és a tu­dományos munka hatékonyságát. Ezért például az Egyesült Államokban 1000 foglalkoztatottra 200 komputer jut, Japán­ban 180, Európában átlagban 100, S Jugoszláviában? Nálunk mindössze három! Vagy például: 1982-ben Franciaországban 5400 kompu­tert alkalmaztak az iskolákban, Nagy-Britanniában 22 000- ret. Horvátországban jelenleg 30 iskolai komputer van. Új­vidéken ötöt vásároltak, ebből azonban — mondjuk meg az igazat — csak egyet alkalmaznak állandó jelleggel — és sikeresen — a Jovan Popovic Általános Iskolában. Maga a komputer ugyanis még korántsem minden szükség van képzett szakkáderre, aki használni, alkalmazni is tudja, szükség van jó programokra (software) az egyes tantárgyak oktatásában. A személyi és házi komputerek érája 1975-ben nyílt meg az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában. Valódi „inváziójuk” 1981-ben kezdődött, egyre több otthon termé­szetes tartozékává vált, elfoglalta helyét a tévékészülék rádió, mosógép és tűzhely mellett. Abban az évben az an­gol Clive Sinclair „bébi”-számítógépe, az olcsó ZX 81-es 300 000 angol otthonába költözött be. Az újabb, tökélete­sebb változat, a ZX Spectrum alig két évvel később egy­millió példányban kelt el! Ugyanakkor az amerikai Apple személyi számítógép-gyártó cég merész és jól megfontolt üzleti lépésre szánta rá magát: 100 000 komputert ajándé­kozott az iskoláknak. Számításuk természetesen bevált, hiszen a komputere­ket elsősorban a fiatalok fogadták szívükbe. Először a já­ték, szórakozás céljait szolgálta, innen azonban csak egy kis lépésnyi távolságra állt a tanulás, a saját programok kidolgozása. MILYEN A GÉPI TANÁR? Nemcsak a munkaszervezést, tervezést, projektumok készítését, hanem az oktatást is forradalmasította a kom­ A HAZAI GYÁRAK GONDJAI A Komputert az iskolákba akció most kezdődött, s mindaddig tartani fog, amíg a számítógépek el nem foglal­ják helyüket minden iskolában — mondta a tanácskozás kezdetén Balla László mérnök, az újvidéki CECOS (Tech­nológiai és Társadalmi Fejlődéskutató Intézet) igazgatója. A cél világos, ám pillanatnyilag még igen nehéz megvaló­sítani." Jelenleg hazánkban hét gyár (illetve magánipari mű­hely) foglalkozik komputer-gyártással. A kranji HR 84, a zágrábi Galeb és Orao, a belgrádi Galaksija, a varasdini Lola 8 komputerek teljesítőképességüket, műszaki megol­dásukat tekintve többé-kevésbé versenyképesek a külföldi személyi és házi számítógépekkel. Csak hát ami az árukat illeti, némileg még elmaradnak mögöttük. Az NSZK-ban például egy közepes havi fizetés egyharmadáért vásárol­hat a polgár jó minőségű személyi komputert, nálunk je­lenleg 35 000—100 000 dinárba kerül egy, tehát a személyi jövedelmi átlag többszörösébe. Még mindig nehezen hozzá­férhető tehát, és nemcsak az ára miatt, hanem mert egye­lőre túlságosan kis tételekben gyártják, az évi termelés­ a néhány száztól a néhány ezerig terjed. Márpedig árban csakis az lehet igazán versenyképes, nemcsak a jugoszláv, de a külföldi piacon is, aki milliószám lesz képes piacra dobni a készülékeket. Ez a milliós tétel egyelőre vágyálom csupán. Mint a gyárak képviselői a sajtóértekezleten elmondták, nem is a készülék lelke, a chip, a memória okozza a legnagyobb gondot, hanem apróságok: a billentyűzet, a műanyag doboz, amelybe a készülék kerül, és nem ritkán — a közönséges csavarok hiánya. Mindaddig, amíg több hazai gyártó nem társítja munkáját és eszközeit, nem oldódhat meg a szük­séges alkatrészek, a szabványosított kapcsolók, konnekto­rok, kazettás magnetofonok problémája. S addig nem ala­kulhat ki egészséges versengés sem a gyárak között, amely­nek természetes és örvendetes következménye a személyi komputerek árának csökkenése volna. Az első lépéseket azonban már megtettük. A többi azon múlik, hogy sikerül összefogással átlépni a buktatókon. Mert ha nem, akkor néhány év múlva megbocsáthatatlan lemaradásunknak egész gazdaságunk látja kárát. P. KECZELI Klára

Next