Heves Megyei Építők Lapja, 1975 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

Befejeződött a „Ki minek mestere” vetélkedő Lapunk novemberi számá­ban már ismertettük, hogy a KISZ-kb kezdeményezésével a SZOT, az ÉTK és az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Minisztérium közösen ver­senyfelhívást adott ki, mel­­­lyel az építőipar hat szak­májában tette lehetővé a je­lentkezést. Központi fűtés­­szerelő, víz-, csatornaszerelő, melegburkoló, hidegburkoló, tapétázó és festő-mázoló szakmákban rendeztük meg a verseny I. és II. forduló­ját.E nemes vetélkedő is fel­­szabadulásunk 30. évforduló­ja és a XI. kongresszus tisz­teletére szervezett munka­­verseny keretében lett meg­rendezve. Vállalatunk dolgozói szé­les körű, értékes felajánlást tettek a lakásépítés meg­gyorsítására, a munkafolya­matok minőségének javításá­ra. 173 brigád a megtisztelő „szocialista” címért tevé­kenykedik. „Kommunista szombat” műszakok sorozatát végzik. A társadalmi mun­kanapok százasain pedig óvodák, napközi otthonok és általános iskolák patronálá­­sát. Megkülönböztető tisztele­tet keltő az a szorgalom, mellyel 246 ifjú munkásban volt erő és lelkesedés még a „Ki Minek Mestere” vetélke­dőn is részt venni. A fiúk munkaidő utáni szabad ide­jükkel sem takarékoskodtak a felkészülés időszakában. Az estéket is szakkönyvek forgatásával, ismereteik bő­vítésével töltötték a munkás­szállón. A vetélkedő szerve­zésének fontos jelentősége volt vállalatunknál, melyet nagyon jól szemléltet a ve­zetőség sokoldalú segítőkész­­sége. A szervező bizottság el­nöke Borbély Lajos vállalati igazgató volt. Boldis Pál mű­szaki igazgatóhelyettes gyors intézkedéseivel, Dobos Imre KISZ-bizottság titkára ál­tal tartott konzultációsoro­­zatával segítették elő az eredményeket. A „Ki Minek Mestere” ve­télkedő II. fordulóján az épí­tőipar tizenhat , zömében házgyárral rendelkező és­ or­szágos nagyvállalata­­ vett részt. A versenyzők saját vállalatuk által kijelölt munkahelyen vizsgáztak­­ az országos zsűri előtt, melynek tagjai a vetélkedőt meghir­dető országos szervek és in­tézmények neves szakvezetői, a titkára pedig Galgóczi Jó­zsef, az Építésügyi és Város­­fejlesztési Minisztérium osz­tályvezetője volt. Nálunk a döntő 1974. nov. 11., és 25-én bonyolódott. Írásbeli vizsga tárgya volt szakmai elmélet, munkavé­delem és társadalompoliti­kai kérdések kidolgozása, majd gyakorlatban kellet bi­zonyítani szakmai felkészült­ségüket a vizsgázóknak, utá­na a zsűri tagjai elbeszélget­tek a versenyző fiatalokkal A szak- és szerelőipari fő­­üzem 24 versenyzője annak tudatában, hogy a vállalatot képviselik az országos dön­tőben, szakmai és elméleti ismereteik legjavát igyekez­tek bizonyítani. Meglátszott a fiúkon, hogy alapos­an fel­készültek. Szakszerűen, gyor­san és szépen dolgoztak. A zsűri értékelte a verseny alatt végzett munka gyorsa­ságát, minőségét és az anyagfelhasználás-takaré­kosság mértékét. A zsűri tag­jai külön elismeréssel nyilat­koztak a fűtésszerelők ügyes­kezű szakmai képzettségéről. Az elbeszélgetés folyamán a zsűri meggyőződhetett arról is, hogy a fiatalok mennyire tájékozottak vállalatuk fel­adatairól, eredményeiről,­­sadalmi-politikai, munkavé­delmi kérdésekben. A nyu­godt, határozott válaszok, ér­vek meggyőzőek voltak. A vetélkedő II. fordulójá­nak döntője ezzel befejező­dött. Megszűnt Eger Cse­­bokszári új lakótelep E—6— 7 I. épülete körül a megszo­kottól is nagyobb mozgás. Visszatért a munka zaja hét­köznapi medrébe. De a 24 fiatal versenyző izgalma még csak ezután fokozódott. Va­jon lesz-e ünnep! A brigád milyen helyezést ért el a sok, fáradságos munka fo­lyamán? Eredményhirdetés­re nem került sor a helyszí­nen. Az országos zsűri egyszer­re értékelte a vetélkedőn részt vett összes vállalat eredményét. Viszont mi a tanulságot valamennyien le­vontuk. A verseny elérte célját. Eredményes és hasz­nos volt országos vonatko­zásban és vállalatunk szá­mára egyaránt. Nagyon jó lehetőség volt hat szakmá­ban — főképp a lakásépítés befejező munkáin dolgozó — fiataloknak, képességeik bi­zonyítására, erkölcsi és anya­gi megbecsülésükre. Ver­senyzőink éltek is ezzel a lehetőséggel, bizonyítottak és így az „ünnep”, az elismerés sem maradt el. December 17-én, az országos zsűri eredményhirdetésre hívta meg Budapestre a legjobb teljesítményt elérő brigádo­kat, vállalatunk­­ vezetőivel együtt. A HÁÉV-től­ Nagy György kp.-i fűtésszerelő és brigádtársai, Csirmaz And­rás, Kárász István, Veress Gábor vett részt az ered­ményhirdetésen. Országos III. helyezést értek el a víz- és csatornaszerelő és brigádja, Bartus József, Né­­meth András, Kovács Károly VI. helyezettek lettek. Válla­latunk a versenyszervezés, előkészítés terén III. helyen szerepelt. Ez volt ám a be­csületes munka szép ünnepe! A „Ki Minek Mestere” ve­télkedő valamennyi résztve­vője emléklapot kapott a versenyt meghirdető orszá­gos szervektől. A III. helye­zést elért Nagy György és brigádja egyhetes külföldi jutalomüdülést kapott. Gra­tulálunk a siker és jutalom részeseinek! A vállalat részéről sem maradt el a megérdemelt el­ismerés és jutalom. Borbély Lajos igazgató elvtárs sze­mélyesen adta át az év végi ünnepi termelési tanácskozá­son a vállalat, az szb. KISZ- bizottság által adományozott „Szakma Kiváló Mestere” kitüntető címet tartalmazó díszes oklevelet és 36 000,— Ft jutalmat az országos dön­tőn részt vett 24 ifjú mun­kásnak. A Heves megyei ÁÉV „Szakma Kiváló Mes­terei”, kik pénzjutalomban részesültek : Központi fűtésszerelők : Nagy György 3000,— Ft, Csirmaz András 3000,— Ft, Kárász István 3000,— Ft. Veres Gábor 3000,— Ft. Viz­es csatornaszerelők : Kerek József 2000,— Ft. Bartus Jó­zsef 2000,— Ft. Németh And­rás 2000,— Ft, Kovács Ká­roly 2000,— Ft. Hidegburkolók: Bakos Lajos 1000,— Ft, Tóth Szil­veszter 1000,— Ft, Bolyos Sándor 1000,— Ft, Hovanecz Gábor 1000,— Ft. Melegbur­­kolók: Kiss András 1000,— Ft, Lukács Tamás 1000,— Ft, Nagy Sándor 1000,— Ft, Debrei József 1000,— Ft. Tapétázók: Zsólya Tibor 1000,— Ft, Eischléger József 1000,— Ft, Kiss Imre 1000,— Ft, Viktor Béla 1000,— Ft. Festő-mázolók: Kovács Gá­bor 1000,— Ft, Kun Zoltán 1000,— Ft, Patkós László 1000,— Ft, Boldog István 1000.— Ft. Fancsalszky Ferenc Vállalatunk eredményesen szerepelt a „Ki minek mestere" vetélkedő országos döntőjében. Nagy György központi fűtésszerelő és brigádtársai munka közben. (Fotó: Horváth Gyöngyvér.) Következik a második menet Hajrá­építők! A sportban is megesik, hogy már az első menet, vagy félidő után lényegében eldől, hogy ki lesz a győztes. A szocialista brigádok köz­­művelődési vetélkedőjének tulajdonképpen még csak az első menete fejeződött be, de máris biztosra vehető, hogy maga a közművelődés kerül ki győztesen és azok lesznek többek, gazdagabbak, akik beálltak a versenyzők sorá­ba, s a pontszerzés mellett olvasták is a könyvet, nézték a színházi előadásokat, a fil­mek­et, hallgatták a zenét, járták az országot, elidőztek a­ képtárakban, múzeumok­ban és még hosszan sorol­hatnám a művelődés meg­annyi lehetőségét. A felszabadulás 30. évfor­dulójára meghirdetett köz­művelődési vetélkedőre 256 szocialista brigád nevezett be négyezer taggal. Huszon­nyolc brigád képviseli a ter­melőszövetkezeteket és­­­­ a kisz­akét, a többi mind üze­mi, vállalati. Hogy a négy­ezer brigádtag­­ eddig hány pontot szerzett, azt nem le­het tudni, de azt már igen, hogy a brigádok egymást biztatva, egyre nagyobb ér­deklődéssel kísérik ezt­ a kü­lönös vetélkedőt. Igen, az, ér­deklődés ! Ez az akció egyik nyeresége. Gondoljuk csak el, hogy az utóbbi időben mindenna­pi beszédtéma lett a művelő­dés. A munkahelyeken, a va­sárnapi foci értékelése mel­lett ma már az is szóba ke­rül, hogy ki mit látott a mo­ziban, színházban, vagy mi­lyen könyvet olvasott. És hol töltötte a hét végét, merre járt, mit csinált? S ilyenkor egymásnak mesélik a törté­neteket, véleményt monda­nak, vitatkoznak. Jó lenne persze figyelem­mel kísérni azt is, hogy mi­ről vitáznak a brigádokban, hogy mit olvasnak, vagy mit látnak a moziban, a színház­ban, a munkások. Bár fel­mérni mindezt csak nem le­hetetlen, vannak tapasztala­tok. Ma még bizonyára töb­bet beszélnek Jókairól, Ber­­kesiről, mint Németh Lász­lóról, vagy esetleg Kertész Ákosról. És egész­­ biztos, hogy több pontot hozott a kalandfilm, az operett, mint a gondolatokat ébresztő al­kotások. De végeredményben ezen sincs semmi szégyellni való! A kultúra, a művelődés csakis folyamatában vizsgál­ható. Olyan ez, min­t egy ha­talmas lépcső, amelyen még­iscsak lentről kell elindulni. És nem kell feltétlenül pi­ronkodni, amikor arról be­szélünk, hogy milyen sokan olvasnak Jókait, vagy milyen nagy tömegek tekintik csak szórakozásnak a mozit, a színházat. A szórakozásnak, az egyszerű pihentető ki­kapcsol­ódásnak is megvan a maga helye és szerepe az ember életében, de a műve­lődés rendszerében is. Vég­eredményben nem az a kér­dés, ki, mivel kezdi a műve­lődést — Berkesivel, vagy Cseres Tiborral, operettel, vagy drámával? — hanem az, hogy hol áll meg, hogy végigmegy-e azon a bizonyos lépcsőn. És ezen a vetélke­dőn a szocialista brigádta­gok ezrei indultak el, s mindannyiunkon múlik, hogy ne álljanak meg a földszinten. Érdemes szót ejteni arról is, hogy a „versenyzők” kö­ré kialakult az aktív szurko­lók­­ tábora. Az üzemek ve­zetői és dolgozói érdeklődés­sel kísérik a brigádokat és sok helyen megszervezték, kialakították a segítségnyúj­tás különböző formáit is. Az első menet ugyanis végetért, s ezzel befejeződött az egyé­ni pontszerzés, s következik a második menet, az elődön­tő. Tizenöt elődöntőre kerül sor, amelyeken a brigádok három-három taggal képvi­seltetik magukat. Ismeretes már az is, hogy ezeken az elődöntőkben nagy vonalakban miről is lesz szó. A szocia­lista brigádok már tudják,­ hogy milyen könyveket érde­mes forgatni, milyen filmek, színházi előadások kerülnek szóba, s melyek azok a tv-, vagy rádióműsorok, ame­lyekre érdemes odafigyelni. A segítség tehát már konk­rét lehet, kapcsolódhat az elődöntőkön szereplő művek­hez témákhoz, kérdésekhez. Nem lehet kiszámítani, hogy kik lesznek a győztesei a következő év februárjában megrendezésre kerülő elő­döntőknek. Minden brigád győzni akar, vagy ami még ennél is jobb, tudni akar. De hogy milyen lesz az elődön­tők színvonala, az már az aktív szurkolók társadalmi segítségétől is függ. Attól, hogy az üzemekben, vagy a művelődés különböző intéz­ményeiben hogyan szervezik meg ezt a segítséget. Gon­doskodnak-e könyvekről, elő­adókról, rendeznek-e házi vetélkedőket. A vetélkedő résztvevői kö­zött ott vannak a vállalat szocialista brigádjai is. Igaz, mindössze négy brigád neve­zett be e nemes vetélkedőre, de a közel száz dolgozó kép­viseli majd az építők nagy táborát. S az is bizonyos, hogy mint a sportban is szo­kás a szurkolók együtt érez­nek, együtt izgulnak minda­zokkal, akik ezekben a na­pokban készülnek a második menetre. Az • együttérzés ‘ azonban kevés. Segíteni kell! A vál­lalat vezetői, műszaki gár­dája sokat tehet azért, hogy az építők szocialista brigád­jai jól szerepeljenek a vetél­kedőn. Néhány hét még hát­ra van, jöhet a hajrá. A népművelőkkel­­ együttmű­ködve érdemes lenne beszél­getéseket, tájékoztatókat szervezni azokból a témák­ból, amelyek szerepelnek majd ezen a játékos verse­nyen. De sor kerülhet egy házi vetélkedő megrendezé­sére is, mert végeredmény­ben az sem árt, ha kissé hozzászoknak a játékhoz és a kérdésekhez is a verseny­zők.­­ Igaz, alig százan neveztek be a­­ vetélkedőre. De több százan vannak, akik érdek­lődéssel kísérik a felkészü­lést, s ily módon növekszik, szélesedik a művelődés köre. S ki tagadhatná, hogy ez is a vetélkedő eredményeihez tartozik. Így hát nyugodtan mondhatjuk: hajrá építők! (márkusz) Köszönő sorok... Heves megyei Állami Építőipari Vállalat nő bizottságának, Gyöngyös Elismeréssel és tisztelettel köszönjük meg vállalatuk Kandó Kálmán szocialista brigádjának mindazt a társa­dalmi segítséget, amit intéz­ményünknek nyújtottak. A fent nevezett szocialista brigád önként vállalta intéz­ményünk, a Heves II. sz. Napköziotthonos Óvoda mű­ködési feltételeinek javítása ótja elektromos háztartási gépeinket, és rendszeresen elvégzi az elektromos meg­hibásodásokat. Vállalásaikat teljesítették 94 gyermek, és az intézményben dolgozó nők érdekében. Ezúton is köszönetet mon­dunk a Kandó Kálmán szo­cialista brigád minden tagjá­nak, az önzetlen és gyors társadalmi segítségért. Mozgalmi és egyéni mun­kájukhoz erőt, egészséget és sikereket kívánunk. Kérem a T. Elvtársnőt kö­­szönetünket adja át a brigád­nak. II. sz. Napköziotthonos Óvoda Szülői munkaközössége ★ Heves megyei Állami Épí­tőipari Vállalat, „Sallai Im­re” szoc. kőművesbrigád. Gazdaságunk párt- és szakszervezeti bizottsága ré­széről köszönetünket fejez­zük ki a szocialista brigád­nak, a borászati üzem építé­sénél végzett jó munkáju­kért. A kétszeres szocialista bri­gád nagy részben elősegítette, hogy az üzem határidőre si­keres műszaki átadása meg­valósult. A pince vasbeton tárolótérnél a vízzárók fo­lyamatos felhordásával igye­keztek jó minőséget biztosí­tani, valamint a hordóépí­tésnél keletkezett lemaradá­sokat behozni. Ugyanilyen rugalmas, jó hozzáállással oldották meg a tervezési hibából adódó nyí­lászáró elhelyezéseket külö­nösen a fedett tároló, szoci­ális épület és feldolgozó épü­let esetében. A határidő tar­tása érdekében több szabad szombat és vasárnap végzett munkát a szocialista brigád. Munkájukkal lehetővé vált, hogy az üzemben gazdasá­gunk a szüreti munkákat megkezdhette. A gazdaságunk párt- és szakszervezeti bizottsága ne­vében további munkasikere­ket kívánunk a ,,Szallai Im­re” szocialista brigád minden egyes tagjának a pártunk XI kongresszusa tiszteletére, valamint a hazánk felszaba­dulásának 30. évfordulójára tett munkaverseny-vállalásai teljesítésében, illetve túltel­jesítésében. Gyöngyös—Domoszlói Áll Gazdaság Csépány György sk. MSZMP-csúcstitkár Vincze Dezső sk. VSZE-titkár Tisztelt Igazgató Elvtárs! 1974. október 22-től 1974. dec. 22-ig egységünknél tel­jesített katonai szolgálatot Batki József honvéd (1940. Kerek Ilona). A nevezett fe­gyelmezett magatartást ta­núsított és munkáját becsü­letesen, szorgalmasan elvé­gezte. Ezért mind a nevezettek, mind a vállalat vezetésének elismerésünket fejezzük ki. Magyar Néphadsereg 4419. Parancsnok ★ Heves megyei Állami Épí­tőipari Vállalat Vezetőségé­nek, Gyöngyös. Köszönetet mondunk az ÉM Heves megyei Áll. Épí­tőipari Vállalat Vezetőségé­nek, valamint a különböző szakterületeken dolgozó bri­gádoknak, ill. brigádtagok­nak, akik időt, fáradságot nem kímélve évek óta pat­ronálják óvodánkat. Ebben az évben is az előzőekhez hasonlóan bármely felmerü­lő problémánkat igyekeztek rövid határidő alatt orvosol­ni. Munkájukat aktívan, lel­­kiismereten, időt, fáradságot nem kímélve végezték. Ezt az áldozatkész, odaadó mun­kát és segítőkészséget kö­szönjük meg az óvoda apró­ságai és dolgozói nevében. Munkájukat köszönjük és számítunk további segítsé­gükre! VI. sz. Óvoda Tábori Emma vez. órő nő ÉPÍTŐK LAPJA

Next