Vasárnapi Heves Megyei Hírlap, 2002. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
2002-06-30 / 26. szám
2002. JÚNIUS 30. Emlékét Kiskörén szobor őrzi A „LEGNAGYOBB MAGYAR” MŰSZAKI TANÁCSADÓJA VOLT Szeged után nemrég Kiskörén emeltek szobrot Vásárhelyi Pálnak, a Duna- és Tisza-szabályozás lángeszű tervezőjének. A reformkor legjelentősebb vízügyi mérnökének emlékét hirdeti Király Róbert egri szobrászművész alkotása. Vásárhelyi a korát megelőzve vívott ki magának hírnevet és elismerést. Munkája, szakmai és emberi nagysága napjainkban is gyakran szóba kerül, különösen az elmúlt évek tiszai árvizei nyomán. * Vásárhelyi Pál régi székely nemesi családból származott. Szepesolasziban látta meg a napvilágot 1795. március 25-én. Édesapja, Mátyás helybeli evangélikus kántortanító volt, aki iskolájában magyarul, németül és szlovákul tanított. Bár nem volt gazdag, de jó anyagi körülmények között élt. A tehetséges fiatalembert kilencéves koráig az apja tanította. Később gimnáziumba járt, és 1816- ban szerezte meg oklevelét a Pesti Tudományegyetem Mérnöki Intézetében. Ezt követően Zemplén és Veszprém vármegyékben úrbéri és erdőméréseket végzett. Ezután a Helytartótanács a nagyváradi kormányszéki mérnöki hivatalhoz nevezte ki, ahol a Tisza, a Körös és a Berettyó vízrajzi felmérésében vett részt. A Helytartótanács intézkedésére 1822- ben a dunai felméréseket polgári mérnökök végezték, igazgatóvá Vásárhelyi Pál nagyváradi főnökét, Huszár Mátyást nevezték ki. Vásárhelyit 1826-ban helyezték át a dunai felmérésekhez. Abban az időben jelentek meg az első műszaki tanulmányai a háromszögelés elméletéről és számításairól. A sikeres dolgozatainak köszönhette, hogy 1829-ben az egész dunai térképezés vezetésével bízták meg. Vásárhelyi vezetésével végezték el az akkor még hiányzó munkarészeket. Vásárhelyi munkáit Széchenyi István is megismerte, aki 1830-ban egy bárkán utazta végig a Dunát Pesttől a Feketetengerig. Széchenyi nagyszabású reformtevékenységének Vásárhelyi lett a legfőbb műszaki tanácsadója. A két nagy személyiség gyakran tanácskozott, és közös szakmai tanulmányúton is jártak Angliában, a Vaskapu szabályozása, a hajózás és a közlekedés fejlesztése érdekében. Vásárhelyit a Magyar Tudományos Akadémia 1835-ben levelező, három évvel később pedig rendes tagjává választotta. Közreműködött a budapesti Lánchíd építésében és annak az ellenőrzésében is. 1843-ban különleges térképet szerkesztett, amelyen feltüntette a hazai folyók és csatornák víz- és partmagasságát is. Ez a Fogadalmat tettek Vásárhelyi hirtelen halálának hatása alatt Széchenyi István fogalmazta meg és íratta alá a Tisza-völgyi választmány tagjaival a következő fogadalmat: „A Tisza-völgy fajtánk bölcsője. Saját magunkhoz hűtleneken nincsen áldás. Mennél több nehézség gördül elő, annál nagyobb szilárdságra fejüilt a férfiúi erő... Mi alulírottak ennélfogva, mint a Tisza-völgy szabályozás legközelebbi ügyvivői, amennyire tőlünk telik - arassunk bár köszönetet, bár nemi legalább az egész közös hazára nézve oly annyira üdvös cél elérhetése végett vállalt ebbéli tisztünkben ernyedetlen buzgalommal és csüggedni nem tudó állhatatos közremunkálással akarunk és fogunk bármily előforduló akadályok dacára, erőnk szakadtáig hűen és becsületesen eljárni...” térkép adatgazdagságával, pontos és áttekinthető rajzával sokáig páratlan alkotás volt. Vásárhelyi Pál legjelentősebb munkája a Tisza-szabályozás és a Tiszavölgy ármentesítési tervének elkészítése volt. Az 1830-as árvíz hatására Lányi Sámuel mérnök vezetésével kezdték meg a Tisza térképezését. Ez a munka 1833-1842 között el is készült. Az 1845. évi újabb árvíz miatt József nádor a Tisza-szabályozás terveinek gyors elkészítését rendelte el, melyet Vásárhelyi meg is valósított. Ennek az volt a lényege, hogy a Tisza medrét 114 átvágással rövidítették meg azért, hogy az árvíz gyorsabban levonuljon. Vásárhelyi ezzel a Tiszát valóban szabályozni akarta. A partokra és az ármentesítésre védőgátakat is tervezett. Széchenyi propagandájának hatására 1846-ban gróf Károlyi György elnökletével alakult meg a Tisza-völgyi Társulat, amely igazgató-főmérnökévé Vásárhelyi Pált választotta. Abban az évben április 8-án a budapesti Károlyipalotában tartott választmányi ülésen a Tisza-völgyi szabályozási tervek éles vitája közben rosszul lett, és szívszélhűdés következtében meghalt. Térképpel a kezében élettelenül rogyott össze. A nagy művét tehát el sem tudta kezdeni. Az aldunai munkálatok kikezdték az egészségét, és az elképzelései ellen intézett támadások nagyon megviselték. Megrendítő tragédiája főleg Széchenyire volt nagyon rossz hatással, mert Vásárhelyi a legodaadóbb munkatársa és barátja volt, akit a Tisza-szabályozás fő erősségének tartott. Vásárhelyi Pál, bár nem volt polihisztor, mégis kora legnagyobb vízügyi mérnökének számított. Írt geodéziai, építészeti, sőt hídépítészeti művet is, de a tanulmányainak többsége a vízépítéssel kapcsolatos. A dunai vízhozam méréseivel például a hidraulika tudományát fejlesztette tovább. A Duna- és a Tisza-szabályozás térképét a szakma Vásárhelyi-féle térképeknek nevezte el, a nagyságát elismerve. Munkáit mindvégig a részletesség, az alaposság és a pontosság jellemezte. A századokra szóló alkotásának küszöbén, a férfikor delén - 51 éves korában ragadta el a halál. Nehéz volt őt pótolni. A Tisza szabályozását és a Tisza völgyármentesítését később végül is teljesen Vásárhelyi Pál elgondolásai alapján valósították meg. Mentusz KÁROLY A legnagyobb vízügyi mérnökre emlékezve szobrot állítottak Kiskörén az iskola parkjában fotó: ötvös Imre A mérnök sírkövére Vásárhelyi Pál szelleme, amint azt a Szózat költője, Vörösmarty Mihály a nagy mérnök sírkövére írt remek soraiban gondolta, ma is itt van közöttünk: „Hallom-e még zúgásaidat. Tisza féktelen árja? Látom-e zöldkoszorús rónavirányaidat? Eljön a délibáb, tündérpalotáival álmom képeihez szebbnek festeni a honi tért? Oh siket és vak a föld. De ha nemzetem egykor idézné Hű nevemet, lelkem hallja s megérti e szót!” HORIZONT Ágyút dörgettek, gyepen táncoltak ■ Nem csalódtak azok az egriek és a környékről érkezők sem, akik az idei nyár egyik kiemelt eseményeként várták a 10. Egri Katonazenekari Fesztivált. Megszokhattuk már, hogy a belvárosban szépen szólnak a lágy ritmusok, pergőbben az indulók. Emellett sokan várták Dobos László ezredest, az MH Központi Zenekarának főkarnagyát is, aki dirigálásával mindig emlékezetes pillanatokkal ajándékozza meg a közönséget. Ez utóbbiaknak az idén sem kellett izgulniuk, annál inkább volt okuk a drukkra a szervezőknek, akik a megnyitó előtt kapták a hírt, hogy a kalocsaiak busza kisebb balesetet szenvedett, és a Központi Katonazenekar is egy nappal később érkezik, lévén a belga királyi esküvő „akadályozza” őket. Ebből persze az érdeklődőknek semmi sem volt érzékelhető: Dobos László vezényletével újra felcsendült az Egri (Debreceni) Fanfár, majd az egriek vezetőjének, Kovács Gábor századosnak a dirigálásával egy nagyon érdekes műsorszám, a Hegedűs a háztetőn című musical Bordala. Tevje és Lázár dala, a kocsmában közösen mulatozók anatevkai zsidó és orosz táncainak hangulata tökéletesen „átjött” az áthangszerelt változatban is. Az igazi parádét azonban az esti, várbeli koncertre érkezők láthatták. A Szolnoki és az Egri Helyőrségi Zenekarok közös koncertje elmélyültebb figyelmet igényelt, hiszen a kiválasztott szerzők nem épp a populáris hangzásról híresek. Strauss, Verdi, Gounod, Reed és Csajkovszkij műveinek egyegy részlete csendült fel. A program két szólóénekese, az egri Gádornyi Géza Színházból jól ismert és a közönség által szeretett bonviván, azaz Vadász Zsolt volt, s partnere, a csodás hangú Rálik Szilvia, aki egy nagyon nehéz áriával lopta be magát a közönség szívébe, hiszen Erkel Hunyadi Lászlójának egyik áriáját, a Levél-áriát énekelte. A hangjában, előadói képességeiben az elmúlt egy évben sokat érett és fejlődött Vadász Zsolt pedig igazi nagy kedvenccel, a Bob herceg dalával aratott osztatlan sikert. (Sokunkban ébredt fel a gondolat: nagy kár, hogy őt is nélkülözni kell a társulat művészei közül.) Rálik Szilvia sem maradt adós egy népszerű operettszámmal, Marica belépőjét énekelte. Sokan persze az előre beharangozott ágyúszó miatt sétáltak fel a várba, és várták az 1812 felcsendülését. A darabot eredetileg úgy komponálták, hogy a nagydob helyett valódi ágyúszó szólt. Hogy mindez nem pusztán fecsegés, azt a Gótikus palota előtti ágyúkat vigyázó, huszárviseletbe öltözött katonák látványa is jelezte. Ám arra, hogy valóban elsütik, csak akkor döbbent rá a közönség, mikor mindez meg is történt. S hogy milyen hangja van egy ágyúnak? Mint mondjuk, ha a nézőtéri székek alatt puskaporos hordó robbanna. Az éjszaka sötétjét megtörték a fények, a közönség egy része szemét behunyva és nyakát behúzva rettegett: jaj, csak érne már véget ez az orosz-francia ütközet. A szervezők ötlete frenetikus volt. A közönség részéről az állva történő taps és a hangos „bravó!” bekiáltás volt a minimum, amellyel ezt a produkciót elismerhette. Persze a másnapi záróprodukció, a stadionbeli gyepshow is emlékezetes élményt nyújtott. A nehéz hangszerekkel felszerelkezett muzsikusok könnyebb táncba kezdtek a majorettekkel, s bemutatták, hogy nemcsak a klasszikusok között mozognak otthonosan. Olyan népszerű, mai szerzemények hangzottak el, mint a Honfoglalás betétdala, a Szállj... című, vagy Vangelis 1492 című szerzeménye. Mit mondhatnánk ezután: nagyon várjuk, hogy újra elteljen 365 nap, s kezdődjön ismét a fesztivál... (szü. rí.) A katonazenészek együtt is csodálatosan muzsikáltak A koncert záró részében dörögtek az ágyúk fotó: pilisy elemér