Hevesmegyei Népújság, 1949 (6. évfolyam, 14-52. szám)

1949-04-02 / 14. szám

Csak kis- és középparasztok köthetnek Kivégezték REHÓT, sertéshizlalási és tenyésztési szerződést ^ a többszörös Köztudomású, hogy a múltban csak a nagybirtokosok és a ku­­lákok foglalkoztak a sertéste­nyésztéssel, illetve hizlalással, a­­mely egyike a legjövedelmezőbb kereseti forrásnak. Ma már dön­tően megváltozott a helyzet és­­ dolgozó­ó parasztság régi kíván­ságát teljesítette a kormányzat azzal, hogy az illetékes nemzeti vállalatok a földművesszövetke­zeteken keresztül kizárólag a kis- és középparasztokkal köt­hetnek sertéshizlalási és sertés­tenyésztési szerződéseket. Mind­két akció kedvezményeket tar­talmaz a dolgozó parasztság szá­mára. Egy gazda a hizlalási ak­ciónál legfeljebb 5 drb, a te­nyésztési akciónál pedig 3 drb sertést köthet le. Mindkét eset­ben darabonként 300 forint elő­leget kapnak a gazdák. A rendelet kizárja a lehetősé­gét annak, hogy kulák és kupec is részesüljön a fenti kedvez­ményben. A földművesszövetke­zetek feladata a gazdák felvilá­gosítása és beszervezése a szer­ződéses akcióba, ami nemcsak a gazdáknak jelent jövedelmet, hanem nemzetgazdasági szem­pontból is nagy horderejű. Az 1919-es proletárdikta­túra idejéből közöl eredeti plakátokat, újságokat, kiad­ványokat és képeket a Ma­gyar Tanácsköztársaságról a PÁRTMUNKÁS“ legújabb száma. Közli továbbá Leninnek a magyar munkásokhoz inté­zett üdvözletét, valamint a „Sarló és Kalapácsában az 1937. évben megjelent cik­ket: ,,A magyarországi pro­letárdiktatúra 18. évfordu­lója és a demokráciáért ví­vott harc“ címen és több munkás visszaemlékezését a Magyar Tanácsköztársaságra. A lap további része még sok érdekes, aktuális cikket tartalmaz. A „PÁRTMUNKÁS“ előfi­zetési díja: negyedévre 3 Ft. Csoportos előfizetés havi 1 forint. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Deák Ferenc utca 15. szám. Csekkszámlaszám: 17.511. »» Pártmunkások, m­egyebizott­sági tagok, járási funkcioná­riusok, gépállomásvezetők, szövetkezeti szervezők, pro­pagandisták, népnevelők, elő­adók, üzemi párttitkárok, szakszervezeti és tömegszer­vezeti funkcionáriusok nem nélkülözhetik a munkájuk­ban az MDP Orsz. Oktatási Osztálya által kiadott, ha­vonta megjelenő ANYAG- ÉS ADATSZOLGÁLTATÁS című folyóiratot. — Meg­rendelhető az MDP Propa­gandaanyag Terjesztőjénél, Budapest, IV.,­­Deák Ferenc u. 15., és a megyei, illetőleg a jár, oktatási felelősöknél. ——1 ............... rablógyilkost Szerdán este az egri ügyész­ségi fogház udvarában fel­akasztották Behó István 22 éves, ózdi származású, több­szörös rablógyilkost Eger és környéke rémét. A bitó alatt kijelentette a nagyszámban megjelent érdeklődők felé, hogy „erről a helyről kérek bocsánatot mindazoktól, akiket megbántottam“. A hurok meg­feszült, szavai sóhajba fulltak s pár pillanat múlva Bogár jelenti: Az Ítéletet végrehajtot- Példát mutattak a vasasok­­­­ Diósgyőr és Eger dolgozóinak találkozása Hatalmas erkölcsi- és tö­megsikerrel zajlott le „Kultúrát a vidéknek " ak­a­ció keretében megrendezett diósgyőrvasgyári és egri dolgoz­ók­ talá­lkozója, amely Egerben is megmutatta, hogy a kultúra és sport ha­tártalan fejlődését egyedül a győzedelmes szocializmus jelenti. Igen, a vasasok is példát adtak arra, hogy mi­ként kell jobban elsajátíta­nunk és erősebben tuda­tossá tennünk magunkban az igazi kultúrát, amellyel tovább fejleszthetjük váro­sunk dolgozóinak művelt­ségét, növelhetjük alkotó­erejüket, új erkölcsüket és­ új öntudatukat. Nem a kiforrott színészi produkciókról és tornászbe­mutatókról volt itt szó. Másról és sokkal többről! Magával ragadodt valami, aminek nem lehet ellenállni, mert vitt, ragadott bennün­ket. Kis ez a más, ez a több a dolgozók, az igazi nép, a valódi haza szíve dobogása. Ezt fejezte ki minden szó, ezt mutatta minden moz­dulat és érezzük, hogy a kétnapos találkozó minden megnyilvánulása, túl a mű­vészeten és túl a sportmű­soron, misszióvá nemesedve közelebb vitt bennünket az a­ magyar cél felé, a szo­cialista realizmushoz. A diósgyőri vasasokon kívül Zelk Zoltán, Kossuth­­díjas író irodalmi ankét­ja szocialista közvetlenséggel Petőfi és József Attila köl­tészetén keresztül megis­mertette a magyar társa­dalmi és szellemi élet egé­szét és azt, hogy a kultúra fejlődését egyedül a szoci­alizmus győzelme jelenti, amely az egész emberiség számára megteremti a bol­dogságot. Szeretnénk, ha Eger vá­rosában minél gyakrabban ismétlődnének az ilyen ta­lálkozások, amelyek a mi dolgozóinkat öntudatosabb és szervezettebb munkára ösztönzik. Megyénk dolgozói tiltakoznak az imperialisták háborús uszításai ellen Egy­ emberként mozdult meg megyénk dolgozó népe és a tömeggyűlések soroza­tain tiltakoznak az imperi­alisták háborús uszítá­sa ellen. Hatalmas tömeg vett részt Egerben, a MINSZ gyűlésén, melyen Horváth Nándor elvtárs ismertette a kü­l- és belpolitikai helyze­tet és az ifjúság feladatait. A lelkes tömeg hosszasan éltette a béke őrét, a nagy Szovjet­uniót és Sztálin és Rákosi elvtársakat. Kórus­ban tüntettek a béke mellett. A napokban Pásztóit és Markazon, valamint a m­e­­gye több községében is volt béketüntetés, melyen a fal­vak apraja-nagyja részt vett. A DÉFOSZ megyei ér­tekezlete is felháborodottan tiltakozott az imperialisták háborús provokációi ellen. Tiltakozó levelü­kben hang­súlyozzák, hogy a dolgozó parasztság egységesen áll az ország vezető pártja,­­­ a Magyar Dolgozók Pártja és a Szovjet­unió vezet­te béke­­tábor mögött. Felszámoljuk az analfabétizmust Hatalmas arányban indították meg a szabadművelés munkásai Pártunk és a tömegszervezetek munkájának segítségével a megye analfabétizmusának felszámolását. Ez idő szerint 80 tanfolyamon gyűlnek össze nap, mint nap az írástudatlan felnőttek, hogy el­sajátítsák az írás-olvasás tudományának mesterségét. Az­ eredmény csaknem mindenütt teljes. Legutóbb Erdőtelek községben zajlott le a vizsga, ahol 174 felnőtt bizonyította be ko­molyan, büszke öntudattal, hogy a tanulási lehetőség megadásával a népi demokrácia jóvoltából kulturális téren is egész emberek lettek. Erdőtelek, ahol az írástudatlanságot teljesen felszámolták, le­gyen példa a többi községeink felé, mert itt Pártunk tudatosan dolgozó helyi szervezete, a tömegszervezetek, a jó községi veze­tőség és a munka fontosságát érző tantestület teljes összedolgozása vitte sikerre az­ ügyet. A NÉPÚJSÁG LEVELESLÁDÁJA Meddig lesz türelmes a demokrácia a közhivatalokban megbújt fasisztákkal szemben?­ A mai nappal a városi Közellátási Hivatalba, az MKDSz részéről egy ív ér­kezett, amelyen kérik az as­szon­y­társak csat­la­koz­ását a béketáborhoz és tiltakozá­sukat a háborús uszító nyu­gati kapitalistákkal szem­ben. A­ gyűjtőivet a hivatal­vezető helyettese adta le a közellátásnál dolgozó női munkatársaknak, amelyet mindegyikük örömmel elfo­­gadott és aláírt, csak egy személy, név szerint Kovács Leona köz­­kisegítő tiltako­zott az ív aláírása ellen és nem volt hajlandó aláírni. Szomorúan állapítjuk meg, mi, Közellátási Hivatal dol­gozói, hogy még mindig vannak a közhivat­alokban olyan személyek, akik a demokráciának és a béké­nek ellenségei. Felhívjuk az illetékesek figyelmét, hogy meddig lesz még a demok­rácia türelmes a közhivata­lokban megbújt reakciós és fasiszta személyekkel szem­ben? Akkor, amikor nagyon sok becsületes demokrata ember van, akik méltóan tudnák képviselni a magyar dolgozó nép érdekeit a köz­­igazgatás minden szektorá­ban. Eger, 1949. márc. 50. (Aláírás) Ügyeletes gyógyszertár: (éjszakai szolgálatot tart) ápri­­lis 2-­ől 9-ig Pánczél örökösök gyógyszertára. Kopott, fekete kendőjét szorosan nyaka köré fonta, fásult tekintetét a porban játszadozó gyerekekre ve­tette, s némán ült a kispa­­don. Gondolatai a múltban kalandoztak. Még azt sem vette észre, hogy lábai előtt egy alig pár éves csöppség foglalatoskodik és éppen egy apró kavicsot próbál beilleszteni lukas cipőjébe. —Néni, néni, beleteszem, — próbálja figyelmeztetni a gyerek. Néni nem válaszol... Újra látja a régi házat. Ott ül a kispadon és nézi a vígan játszadozó gyereke­ket. Az övé is köztük ván. Igen, ott szalad, rúgja a lab­dát. .. — Jóska, Jóskám, gyere csak ide. Lerúgod a cipődet kisfiam és nincsen pénzem megcsináltatni. — De anyám, a többiek is rúgnak, nemcsak én! .. . Másik kép jelenik meg előtte. Fia boldogan szalad hozzá. — Anyám, pénz, nézzen csak ide, pénzem van! Harminc fillért nyer­tem Nyerges Lacitól. — Anyám, nekünk miért nin­­ c Don mellől írt utoljára . . . csen sok pénzünk? Ugye azért, mert szegények va­gyunk? — Igen, kisfiam. A Nyerges bácsi akkor gazda­godott meg, amikor apád a háborúiban volt. _ tudom, anyám. Azért fagyott el apám lába, mert oda volt a háborúban. Majd ha nagy leszek, sok pénzt keresek, hogy ne kelljen neki kosarakat fonni és ne­ked se kelljen olyan sokat mosni járni. Tizenhárom éves volt — fűzte tovább gondolatait az asszony. Kimaradt az isko­lából és elment béresnek az urasághoz, mert akkor már apja csak mankóval tudott járni. Azzal is csak a kis­­padig. Azután ... — megrázkó­dott. Jött a tragédia. Felbo­rult a szekér, Jóska lába el­törött és kórházba került. Az uraság nem segített. Az írta. Horváth István eltörött szekérrudat is le akarta fogni a bőrből. Pénz, pénz, sok pénz kellett. Sápadt arca elpirosodott, majd még sápadtabb lett, jól emlékszik . . . Sírva és megalázkodva ment Nyer­­gesékhez: „Ha Istent ismer­nek, megmentik a fiamat. Mindent visszafizetek. Dup­la kamatot adok. Váltót is, a házra lehet kebelezni.“ — Hosszas könyörgésre adtak, — váltóra. Sokáig tartott Jóska be­tegsége. Amikor hazajött, az orvos eltiltotta a nehéz munkától. Az uraság nem vette vissza. Az­ apja is be­teg volt, nem­ volt pénz a háznál. Az idő szaladt, a váltó hamar lejárt. Nyerges hajthatatlan volt, v­issza a pénzt kamatostól, vagy ár­verés lesz! — Árverés lett. Oda lett a kis családi hajlék, egész élet verejtékes munákjáinak ára. — Arcán egy könnycsepp gurult vé­gig. — Férjére gondolt, aki nem bírta elviselni a szé­gyent, a tehetetlenséget. — Meghalt! Nem, nem halt meg. Megölték! Tovább pereg a film. Ket­ten maradtak: anya és fia... Nyergesék kamrájába köl­töztek. A lakbért úgy kel­let ledolgozni aratáskor és kapáláskor, amíg tartott a munka. Traktorkiígásra rezzen és ijedten tekint az égre. Pil­lanatra szakad csak meg a film, máris látja, amint ko­pogtat a postás, fia behívó­jával.­­ A vele korabeliek mind elmentek, csak a Nyer­ges gyerek és az intéző fia maradt itthon. Őket felmen­tették . .. Csak a jóskáknak, az én Jóskámnak kellett el­menni, könnyei megeredtek és egy százszor elolvasott, fakó tábori lapra gondol. A Don mellől írt utoljára ... — Néni, néni, ne sírj,­­ pity­er­eg lába előtt a csöj gyerek. — Tiveszem .. .

Next