Népújság, 1956. január (1-8. szám)

1956-01-25 / 7. szám

1956. január 25. szerda NÉPÚJSÁG A télen már tavaszra készülnek Mezőszemerén Az árokban, földek mélye­­déseiben öszegyűlt víz teteje reggelre virradóan páncélke­ménnyé fagy. De a szürke ég hasadásain néha már kikuk­kant az egyre magasabbra emelkedő Nap. Ébredni ké­szül a természet, s vele együtt tavaszra készülnek az embe­rek is. A mezőszemerei Nincs aka­dály faluszéli kis szobájának ablaka éppen a határra néz. Télen még népesebb a szoba, mint nyáron, jobban ráérnek a tagok be-betérni néhány szóra. A könyvelő és az elnök meg legtöbbször ott találha­tók. Hogyan készülnek itt a tavaszra? Jakab Joákim válaszol, mi­közben a fél szemre is szűkö­sen elég ablakon kitekint. — Ha most február járná a vé­gét, nem a január, biztos nem legyeskednénk bent. Kint len­nénk a földeken. Igaz, hogy az út hazafelé így is majd mindennap arra visz. A további beszélgetésből aztán kiderült, hogy a tsz tag­sága felkészülve várja a ta­vasz megérkeztét, ősszel 133 holdba vetettek kalászost, nagyrészt búzát. Jó földbe ke­rült a szem, fele vöröshere után, a másik felétől pedig, amelyiknek kapás volt az elő­­veteménye, nem sajnálták a műtrágyát: 80 mázsa pétisót szórtak rá. Nem is számítot­tak tavaszi halásztost vetni, de merthogy zárszámadás óta kö­zel 30 új belépő van, s nagy­részüknél nincs meg az őszi vetés, így 22 hold tavaszival pótolni kell. Mindentől fonto­sabb, hogy megadják, ami az államnak jár és a tagságnak is bőven meg­legyen a kenye­re. A vetőmag nem okoz gon­dot, mert a tartalékolt 20 má­zsa őszi búzát csak be kell cserélni. A gépállomás időben elvégezte a mélyszántást, a még szükséges 80 mázsa péti­ és 40 mázsa kálisót hetekkel ezelőtt megrendelték. (Az utóbbi már meg is érkezett.) Ha az idő engedi, azonnal hozzáfognak a munkához. — Annál is inkább, mert más is vár még a tavaszra — jegyzi meg bajusza alól az egyik csoporttag, miközben néhány széndarabot vet a tűz­re. Az a „más“, a kertészet, a tagok ez évben először próbál­koznak vele. A földjüket át­szelő Rima vize eddig kihasz­nálatlan volt, ezután legalább a 15 holdas növénytábla meg­növekedett vízszomját oltja. Csupán abban nem határoz­tak meg, hogyha csatornaháló­zatot állami vállalattal épít­tessék, vagy saját erővel ké­szítsék el. Legtöbbjük azon a helyes véleményen van, aho­gyan fel tudták építeni a 22 férőhelyes növendékistállót, meg majd az 50 férőhelyes tehénistállót is, ehhez is hoz­zákezdhetnek, különösen így, megszaporodva. S a „más”-hoz tartozik még a szintén maguk által terve­zett és készített kukorica négy­zetbevető csoroszja kipróbálá­sa, amelynek előnye, hogy a négyzetes vetés mellett ponto­san szórja a szemet, — az álla­tok itatásához a szivattyú fel­szerelése, és az istállóban a kisvasút megépítése, ne kell­jen a többnyire idős jószág­gondozóknak sokat cipeked­­niök. Nagy a mozgolódás a másik, az Új világ termelőszövetke­zetben is. Új elnökük van, Kocsmár Lajost egy hónapja küldte az üzem. Neki nem­csak Mezőszemere, hanem az egész mezőgazdaság ismeret­lent jelentett. Az Új világnál másként kell tervezni. Az őszi vetéstervből 60 holdat nem teljesítettek. A tagok szerint az abonyi gépállomás hibájá­ból, de való igaz az is, hogy nagy táblájukon majdnem áll­va köszönthette az új eszten­dőt a kukoricaszár. Ehhez hozzájött a sok géphiba, a még több „emberhiba“, így aztán szántatlan maradt a föld Tavasszal 100 hold szán­tását, 390 tárcsázását, 450 hold fogasolását, hengerezését, s az őszi pótlás mellett 35 hold ta­vaszi vetését tervezik. Itt is 17 belépő volt és valószínűleg, mire a munkák megkezdőd­nek, még több is lesz, de mi­vel a közösnek túlvetése volt — tervben, — elég lesz a ka­lászos. Csak szépen sikerüljön, bőven fizessenek a holdak. Úgy néz ki, nincs ok az aggo­dalomra: 50 százalékban pil­langós, 25 kukorica, s 25 szá­zalék kalászos után kerül a földbe a szem. A 160 holdra bőven szórt istállótrágya mel­lett 122 mázsa szupe­kfoszfát­­tal, 45 holdon pedig zöldtrá­gyával igyekeznek pótolni a talaj hiányzó tápanyagát. A község lakóinak 64 szá­zaléka szövetkezeti tag, a töb­biek kisebb-nagyobb parcel­lák megmunkálásához egyé­nenként készítik a kocsit, meg a jószágokat, a szerszámot. Illetve így kellene, hogy le­gyen, de nem így van. Mert nem nagyon készülnek. El­vette kedvüket ősszel a gépál­lomás. Leszerződtek egyesek csak szántásra, mások vetésre is, de az esős idő előtt nem került sor rájuk, pedig néha öt gép is volt a községben. Igaz, hogy érkezésük után már másnap csak egy dolgo­zott, az is megelégelte 9-től délután 5-ig. Éppen 100 hold maradt bevetetlen az állandó hitegetés miatt. Mert amikor az volt a fontos, hogy bármi­vel is, csak szántsanak, vesse­nek, nem nagyon hallgattak a jó szóra. Hogyisne, kétszer is fizessenek egy munkáért? Azóta új agronómus került a községbe. Az elnököt is nemrégen választották. Mind­ketten tisztába vannak a munkák elmaradásával, mégis majd behívatják a dolgozókat, megkérdezik, mennyit köteles pótolni; majd beszélnek velük a vetőmagszükségletről; majd intézkednek a gépállomás szerződése ügyében; és majd hozatnak műtrágyát is, úgy­sem nagyon vitték az ősszel Hogy mikor lesz az a majd? Ha a járási tanács leküldi a község tavaszi tervét. Hogyha máricusban jönne, talán ad­dig is várnának­. A község mélyebb fekvésű, a talajvíz magasan van, éppen­séggel lábat is moshatnának a 60—70 centiméterre feltörő kútvízben. De néhány napos jó idő úgy eltünteti a felszín­ről a szántó tócsáit, hogy nyu­godtan mehetnek dolgozni és az utolsó percben nem tudnak majd mindent rendesen elin­tézni. Most kell. Dobai Margit , 8 millió forintos földnmesszövetkezet A hevesi földművesszövet­kezeti dolgozók közös vágya: 1956-ban elérni az élüzem cí­met. Tizenkilenc boltjuk, több italmérésük, cukrászdájuk,­­szeszfőzdéjük, sőt egy ven­déglőjük is van. A múlt év­ben az italboltok öt, a külön­böző boltok pedig több mint 22 millió forintot forgalmaz­tak. Nem volt könnyű. 1945 novemberében kezd­ték úgy tizenöten egy fa alatt ülve , ahogy Vona Ferenc bácsi visszaemlékezik. Hart­man István hozta a hírt Eger­ből: meg lehet kezdeni a földművesszövetkezetek ala­kítását. Nehezen ment. Csak keve­sen jelentkeztek. Nem volt áru, sőt még helyiségük se. Végre sok utánjárás után megkapták a Koburg hercegi kastély egyik részét. Ott ren­dezkedtek be. Az árukészle­tet úgy biztosíto­tták, hogy ba­bot és kukoricát szedtek be a tagoktól Kezdetben csak sót, paprikát, s még egy-két élel­miszerfélét árultak. Ruhane­műből nem volt, csak három vég. A kasszában alig volt pénz. Tagokat kellett szervez­ni. Akadtak gáncsoskodók, akik azt állították, nem lesz a szö­vetkezésükből semmi, hiába akarják megnyergelni a falo­vat, úgy nem megy az egy lépést sem. Voltak olyanok, akik kinevették a szövetkezet akkori vezetőit. De minden gáncsoskodás el­lenére a szövetkezet erősö­dött. Egymás után nyíltak új boltok, italmérések, árudák. A szövetkezet tulajdonában levő gépeket lassanként szét­osztották. A darálókat a ter­melőszövetkezeteknek, a prést a Borforgalmi­­ Vállalatnak, a traktort a gépállomásnak ad­ták. Volt olyan időszak, ami­kor négy holdnyi földjüket bolgár kertésszel műveltet­ték meg és négy holdon ter­melt zöldséggel ellátták a bol­tokat. Az infláció idején csak a cserekereskedelem volt, a pénznek nem volt értéke. Amikor 1946 . augusztus 1-én megjelent a forint, hozzávető­leges számítások alapján 50— 80 ezer forint­ v­olt a szövet­kezet jövedelme. 1947-ben ál­lami hitelt kaptak. Ez nagy lendületet adott a szövetkezet fejlődésének. Kisebb-nagyobb beruházásokkal új boltokat nyitottak. Nagyobb változás 1952 után történt, amikor már szakosították a boltokat, bő­vítették a mostani nagyáru­házak A taglétszám minden évben emelkedett A legnagyobb emelkedés a múlt évben tör­tént: 4.97 új belépővel, s ezzel együtt 24.485 forinttal szapo­rodtak. Voltak persze a szövetke­zetnek olyan vezetői is, akik haszon helyett kárt okoztak. Még 1954-ben is 18 ember el­len kellett bűnvádi eljárást indítani. A szövetkezet jelen­legi irányítója fiatal, a szö­vetkezeti mozgalomért lelke­sedő ember: Patkó József ügyvezető. Munkájának nyo­ma meglátszik a szövetkeze­ten. Figyelme mindenre kiter­jed. Kevés ember van Heve­sen, aki ne mondaná azt, hogy Patkó József hozzáértő ember, majdnem minden ide­jét a szövetkezet gazdagítá­sára használja fel. A helyi pártszervezet rend­szeresen beszámoltatja az ügyvezetőt végzett munkájá­ról. Megbeszélik a feladato­kat, javítják a hibákat, pél­damutató, komoly segítséget adnak a földmí­vesszövetke­zetnek. A szövetkezet dolgozóinak nagy része lelkiismeretes, jó munkát végez. A 108 dolgozó közül hárman kapták meg a szakma kiváló dolgozója cí­met: Kálmán József, Németh Ferencné és Hevesi Józsefné. A tagtoborzásban és a mun­kában a legjobbak között van a nagyáruház. Panaszköny­vükben 1955 szeptember 9 óta nincs bejegyzés. Éves ter­vüket túlteljesítették. Leg­nagyobb forgalmat a konfek­ció osztály bonyolít le. Pamut­szövetből például 20 ezer mé­tert adtak el a múlt év utol­só negyedében. Megnőttek a kultúrcikkek iránti igények is. Múlt évben 262 rádiót, 20 motor­kerék­párt, 483 tűzhelyet, 340 ke­rékpárt adtak el, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Mindig új terveket szőnek. 1956-ban 1300 új tagot akar­nak szervezni, megerősítik és bővítik a felvásárlásokat. Csökkenteni akarják az ön­költséget 6,5 százalékkal, ami 175 ezer forint megtakarítást jelent, öt százalékkal növelik az egy személyre eső forgal­mat. Az újtelepen és a vásári részen egy-egy új boltot léte­sítenek. Három üzlethelyisé­get és a cukrászati üzemet korszerűsítik. Állandóan gya­rapodnak, gazdagodnak. Most, amikor a szövetkezeti mozgalom 10 éves évforduló­jához érkeztünk és végigte­kintünk a hevesi földműves­szövetkezet munkáján, meg­állapíthatjuk: útjuk bár gö­röngyös volt, mégis megállták a helyüket és ma már az 1355 tagot számláló földművesszö­vetkezetnek nyolcmillió forin­tos vagyona van. Varró Barnabás Törpe vízmű épül Mónosbélen a befolyó adók egy részének segítségével Az elmúlt évben az egri já­rás 110,2 százalékra teljesítet­te adótervét. Példamutatóan teljesítette adófizetési kötele­zettségét Maklártálya, Nosz­vaj, Mónosbél, Szarvaskő és Szűcsi. Ezzel szemben nagy le­maradás mutatkozik Bekölcén, Nagyvisnyón, Novajon, Eger­­szóláton és Egercsehiben. En­nek az az oka, hogy az adó­ügyi megbízott többször válto­zott, hozzájárult még ezekben a községekben a rossz ered­ményhez az is, hogy a községi tanácsok nem foglalkoztak az adóügyi megbízottak munká­jával Pedig a helyi tanácsok a befolyt adó 40 százalékát működési és fenntartási kiadá­sokra használják fel, ezenkí­vül a község területén külön­böző felújításokra. Bekölcén például 40 ezer forintos költ­séggel utat építettek, a költsé­gek egy részét az adófizetésből fedezték, mégis a község lema­radt az adófizetésben. Az 1956-os évben a taná­csoknak és a lakosságnak több gondot kell fordítaniuk az adó­fizetésre. Annál is inkább, mert ebben az évben a tava­lyihoz képest sokkal nagyobb beruházások szerepelnek a községfejlesztési tervekben. Bélapátfalván például lakóte­lepi út épül, Maklártályán Rima-híd, bővítik a közvilágí­tást, új lámpahelyek beszerelé­sével Balatonon, Demjénen, Egerbaktán, Felnémeten, Mak­lártályán, Noszvajon, Szilvás­váradon és Verpeléten, törpe vízművet építenek Monosbé­­len. Útépítések, lakásfelújítá­sok szerepelnek még az ez évi tervben. Az adóügyi megbízottak kö­zül a járásban a legjobb munkát özv. Hegyi Jánosné végzi Maklártályán. Köteles­ségtudó munkája példamutató a járás többi adóügyi megbí­zottja előtt. Az áruk minőségének megvédéséért A Bk. M. Állami Kereske­delmi Felügyelőségek — így a Heves megyei is, — új mű­szert kaptak, az úgynevezett kézi Refrachiométert, mellyel az összes italfajtákat, így: szörpöket, likőröket, keverte­­ket, hideg és forralt borokat, kész fröccsöket, pálinkát és rumokat, ecetet, gyümölcsízt és jameket tudnak megvizsgál­ni, hogy azokat nem higítot­­ták-e fel vízzel. A műszer előnye, hogy a vizsgálathoz csupán néhány csepp folyadék szükséges, melyből meg lehet állapítani azt, hogy az vizezve lett-e. A fenti műszeren kívül a Felügyelőség rendelkezik bor-, szesz-, tejfokolóval, mézminő­sítő mintával, textilméteráru vizsgáló lupévá" mérőhenge­rekkel, mellyel a pontos ital­méréseket lehet ellenőrizni. Az itt felsorolt műszerekkel a Felügyelőség az elkövetke­zendő idő folyamán még több vizsgálatot fog végezni annak érdekében, hogy a fogyasztók kifogástalan minőségű árut kapjanak, azonban ehhez az­­ is szükséges, hogy a fogyasztó közönség, ahol az áru minő­ségét nem tartja megfelelő­nek és esetleges visszaélést észlel, azonnal értesítse a Bk. M. Heves megyei Állami Ke­reskedelmi Felügyelőséget (Eger, Bajcsy Zsilinszky út 17.) hogy a szükséges vizsgálatot lefolytathassa. Bittner Jánosné, Bk. M. Heves megyei Állami Kereskedelmi Felügyelősége ! Hogy mindenki jobban éljen Épp január 20-án egy éve, hogy beléptünk a Béke tsz-be. Nehezen ment a dolog, mert az uram először hallani sem akart a belépésről, nehezen barátkozott meg a közössel. De én nagyon rajta voltam, mert megelégeltem már, hogy harmados kukoricát kapáljak. Egész nyáron enyém volt a felvállalt kukorica minden munkája, s ősszel, amikor le­törtük, nekem alig jutott an­­­nyi, hogy egy kis disznót meg­­hízlaljak. Azt is megelégel­tem már, hogy az uram hat éven át eljárt a vasúthoz dol­gozni, s mert hetenkint csak egyszer jött haza, az én nya­kamba szakadt minden ittho­ni munka. Addig, addig beszéltem neki a belépésről, míg végül haj­lott a szóra, de azzal, hogy na, majd meglátjuk az ősszel, hogy mire megyünk ezzel a te szövetkezeteddel. Januárba, mikor beléptünk, még nem nagyon akadt mun­ka, s ami volt, azzal legfel­jebb 2—3 tized munkaegysé­get lehetett szerezni naponta, de azért mi rendszeresen el­jártunk már kezdettől. Mire megkezdődött a tavaszi mun­ka, a tizedekből már nekem 20 munkaegységem gyűlt ös­­­sze. Később sem maradtunk el a munkából, zárszámadásig 488 munkaegységet szerez­tünk a férjemmel együtt. Szé­pen jutott rá a részesedés. 26 mázsa tiszta búzát, 1 mázsa rozsot, 6 mázsa árpát, három és fél mázsa krumplit vittünk haza zárszámadáskor. Kukori­cát nálunk nem osztottak, — kell a közös állománynak —, de az olyanoknak, akiknek el­vitte a víz a háztáji kukori­cáját, megszavazott a tagság öt-öt mázsát, így kaptam én is öt mázsát, 185 kilósra hiz­laltam vele a disznót. Soha még ennyi termény nem volt a padlásomon, mint most. Nem is cserélnék egyet­len egyénileg dolgozó paraszt­tal sem. Nagykabátot, cipőt vettünk mindenkinek, még egy telepes rádióra is jutott. De még mindig van búzám a padláson szépen Jól sikerült ez az esztendő a mi szövetke­zetünkben, kezdtek is érdek­lődni a kívülállók, hogy megy nálunk a munka. Szívesen fe­­lelgettem nekik mindig, mert tudom, magam is sokszor ér­deklődtem, mielőtt beléptem, s jól esett, ha kedves szóval magyaráztak. Rájöttem, így beszélgetések közben, hogy so­kan érdeklődnek a közös iránt s be is lépnének szívesen, ha jobban hívnák őket a csoport­tagok, ha még sok apró kér­désükre választ kapnának. Ezért is vállalkoztam arra, mikor a szövetkezet fejleszté­séről beszélgettünk, hogy meglátogatom az ismerősöket, beszélgetek velük a csoport­ról. Fazekas Idával együtt men­tünk el. Sok, sok kérdésre kellett választ adni. Sokszor kérdezik, hogy is megy ná­lunk a munkaegység számo­lás, honnan tudják azt a ta­gok, hogy nem csapják-e be őket a munkaegységeknél. Még azt is kérdik, mit jelent az, hogy egy tized, vagy két tized munkaegység. Megma­gyaráztuk nekik, hogy minden tagnak módjában van megta­nulni a munkaegységet kiszá­mítani, s hogy nem csapják be, hát azt könnyen ellenőriz­heti, mert ott a munkacsapat vezetőnél a munkaegységkönt, abban meg van, hogy milyen munkáért mennyi jár. A ti­­zedmunkaegységet meg úgy próbáltuk megmagyarázni, hogy például egy fél munka­egység jelent 5 tizedet, ha csak egy negyed munkaegysé­get szerzett valaki, hát az 2,5 tized. Kérdezték azt is, hogy csakugyan olyan jól keres­tünk-e. Megmondtuk, hogy jöjjenek el hozzánk, nézzék meg a kamránkat, meg a pad­lásunkat, megláthatják, mi­lyen bőségesen van ott min­den Fazekas Ida, a társam, az elmondta, hogy az ő stafí­­rungjára nem kell költeni a szüleinek, megkeresi azt ő maga, hiszen csak búzából 10 mázsát kapott. Az asszonyok sok helyen, azért érdeklődnek, hogy mi van, ha otthon valami munka sürget, mosás, vagy nagytaka­rítás. Akkor is ki kell menni a földre dolgozni? Megmagya­ráztam, hogy ezekre mindig van idejük a tsz asszonyok­nak, én munkacsapatvezető vagyok, mégis ha kell, van időm erre is. Szépen, tisztán járnak a gyermekeim min­dig Nagyon örültem neki, mi­kor Oláh Andrásék megfo­gadták a tanácsunkat és alá­írták a belépési nyilatkoza­tot. Mondtam is nekik, soha nem fogjátok megbánni, hogy beléptetek, csak azt sajnáljá­tok majd, hogy nem hama­rább tettétek. Három tagot nyert a cso­port az Oláh-családdal, há­rom dolgos embert Mi ketten Fazekas Idával felbuzdultunk ezen az eredményen, s most újabb családot látogatunk meg esténként, azoknak is elmesél­­tük, hogy élünk mi a csoport­ban. Elmondta: Nagy Imrévé, a poroszlói Béke Tsz tagja. Dohánytermelési értekezletet tartottak Hevesen Hevesen az állami gazdaság 60, a Petőfi és Kossuth Tsz 20, az egyénileg dolgozó pa­rasztok pedig 129 katasztrális holdra kötöttek dohányterme­lési szerződést. Január 10-én az élenjáró és az új dohány­­termelők tapasztalatcsere ér­tekezletre gyűltek össze. Jelen volt az Élelmiszeripari Mi­nisztérium kiküldöttje, a já­rási pártbizottság képviselője, részt vettek a községi tanács, valamint a Dohánybeváltó Vállalat dolgozói is. Az érte­kezleten sok dohánytermelő szólalt fel, elmondották, ho­gyan érték el magas termés­átlagaikat, mi az oka annak, hogy egyre jobb minőséget termelnek. Az értekezlet résztvevői ha­tározati javaslatot hoztak A határozati javaslat megálla­pítja, hogy a község dohány­­termelése az előző évekhez vi­szonyítva mennyiségileg és minőségileg is sokat fejlődött. Azért, hogy tovább fejlődjön, elhatározták, hogy minden hó­nap második keddjén össze­gyűlnek és megbeszélik az időszerű munkákat. Az új termelők oktatására, segíté­sére legkésőbb február máso­dik keddjéig körzetekre oszt­ják a községet és a körzetek­ben a régi, tapasztalt terme­lők rendszeres tanácsadással segítik a hozzájuk tartozó­kat. Kizárólag a Dohánybe­váltó Üzemtől kapott vetőma­got vetik el és a palántahiány pótlására holdanként négy négyzetméter területen pótme­legágyat készítenek. A község valamennyi do­hánytermelője csatlakozott a 10 mázsás dohány­termelési mozgalomhoz. Megígérték, hogy az agrotechnikai előírá­sokat pontosan betartják a dohánytermelésben, és az elő­re nem látható területkiesé­sek pótlására 800 ölig leg­alább ötven, azon túl szerző­dött terület esetében 100 öl területtel többet ültetnek. Riskó Péter, Kápolnai Dohánybeváltó 1956M |||| Mezőgazdasági Élelmiszeripari terméshozam­ terhelés

Next