Népújság, 1956. január (1-8. szám)
1956-01-25 / 7. szám
1956. január 25. szerda NÉPÚJSÁG A télen már tavaszra készülnek Mezőszemerén Az árokban, földek mélyedéseiben öszegyűlt víz teteje reggelre virradóan páncélkeménnyé fagy. De a szürke ég hasadásain néha már kikukkant az egyre magasabbra emelkedő Nap. Ébredni készül a természet, s vele együtt tavaszra készülnek az emberek is. A mezőszemerei Nincs akadály faluszéli kis szobájának ablaka éppen a határra néz. Télen még népesebb a szoba, mint nyáron, jobban ráérnek a tagok be-betérni néhány szóra. A könyvelő és az elnök meg legtöbbször ott találhatók. Hogyan készülnek itt a tavaszra? Jakab Joákim válaszol, miközben a fél szemre is szűkösen elég ablakon kitekint. — Ha most február járná a végét, nem a január, biztos nem legyeskednénk bent. Kint lennénk a földeken. Igaz, hogy az út hazafelé így is majd mindennap arra visz. A további beszélgetésből aztán kiderült, hogy a tsz tagsága felkészülve várja a tavasz megérkeztét, ősszel 133 holdba vetettek kalászost, nagyrészt búzát. Jó földbe került a szem, fele vöröshere után, a másik felétől pedig, amelyiknek kapás volt az előveteménye, nem sajnálták a műtrágyát: 80 mázsa pétisót szórtak rá. Nem is számítottak tavaszi halásztost vetni, de merthogy zárszámadás óta közel 30 új belépő van, s nagyrészüknél nincs meg az őszi vetés, így 22 hold tavaszival pótolni kell. Mindentől fontosabb, hogy megadják, ami az államnak jár és a tagságnak is bőven meglegyen a kenyere. A vetőmag nem okoz gondot, mert a tartalékolt 20 mázsa őszi búzát csak be kell cserélni. A gépállomás időben elvégezte a mélyszántást, a még szükséges 80 mázsa péti és 40 mázsa kálisót hetekkel ezelőtt megrendelték. (Az utóbbi már meg is érkezett.) Ha az idő engedi, azonnal hozzáfognak a munkához. — Annál is inkább, mert más is vár még a tavaszra — jegyzi meg bajusza alól az egyik csoporttag, miközben néhány széndarabot vet a tűzre. Az a „más“, a kertészet, a tagok ez évben először próbálkoznak vele. A földjüket átszelő Rima vize eddig kihasználatlan volt, ezután legalább a 15 holdas növénytábla megnövekedett vízszomját oltja. Csupán abban nem határoztak meg, hogyha csatornahálózatot állami vállalattal építtessék, vagy saját erővel készítsék el. Legtöbbjük azon a helyes véleményen van, ahogyan fel tudták építeni a 22 férőhelyes növendékistállót, meg majd az 50 férőhelyes tehénistállót is, ehhez is hozzákezdhetnek, különösen így, megszaporodva. S a „más”-hoz tartozik még a szintén maguk által tervezett és készített kukorica négyzetbevető csoroszja kipróbálása, amelynek előnye, hogy a négyzetes vetés mellett pontosan szórja a szemet, — az állatok itatásához a szivattyú felszerelése, és az istállóban a kisvasút megépítése, ne kelljen a többnyire idős jószággondozóknak sokat cipekedniök. Nagy a mozgolódás a másik, az Új világ termelőszövetkezetben is. Új elnökük van, Kocsmár Lajost egy hónapja küldte az üzem. Neki nemcsak Mezőszemere, hanem az egész mezőgazdaság ismeretlent jelentett. Az Új világnál másként kell tervezni. Az őszi vetéstervből 60 holdat nem teljesítettek. A tagok szerint az abonyi gépállomás hibájából, de való igaz az is, hogy nagy táblájukon majdnem állva köszönthette az új esztendőt a kukoricaszár. Ehhez hozzájött a sok géphiba, a még több „emberhiba“, így aztán szántatlan maradt a föld Tavasszal 100 hold szántását, 390 tárcsázását, 450 hold fogasolását, hengerezését, s az őszi pótlás mellett 35 hold tavaszi vetését tervezik. Itt is 17 belépő volt és valószínűleg, mire a munkák megkezdődnek, még több is lesz, de mivel a közösnek túlvetése volt — tervben, — elég lesz a kalászos. Csak szépen sikerüljön, bőven fizessenek a holdak. Úgy néz ki, nincs ok az aggodalomra: 50 százalékban pillangós, 25 kukorica, s 25 százalék kalászos után kerül a földbe a szem. A 160 holdra bőven szórt istállótrágya mellett 122 mázsa szupekfoszfáttal, 45 holdon pedig zöldtrágyával igyekeznek pótolni a talaj hiányzó tápanyagát. A község lakóinak 64 százaléka szövetkezeti tag, a többiek kisebb-nagyobb parcellák megmunkálásához egyénenként készítik a kocsit, meg a jószágokat, a szerszámot. Illetve így kellene, hogy legyen, de nem így van. Mert nem nagyon készülnek. Elvette kedvüket ősszel a gépállomás. Leszerződtek egyesek csak szántásra, mások vetésre is, de az esős idő előtt nem került sor rájuk, pedig néha öt gép is volt a községben. Igaz, hogy érkezésük után már másnap csak egy dolgozott, az is megelégelte 9-től délután 5-ig. Éppen 100 hold maradt bevetetlen az állandó hitegetés miatt. Mert amikor az volt a fontos, hogy bármivel is, csak szántsanak, vessenek, nem nagyon hallgattak a jó szóra. Hogyisne, kétszer is fizessenek egy munkáért? Azóta új agronómus került a községbe. Az elnököt is nemrégen választották. Mindketten tisztába vannak a munkák elmaradásával, mégis majd behívatják a dolgozókat, megkérdezik, mennyit köteles pótolni; majd beszélnek velük a vetőmagszükségletről; majd intézkednek a gépállomás szerződése ügyében; és majd hozatnak műtrágyát is, úgysem nagyon vitték az ősszel Hogy mikor lesz az a majd? Ha a járási tanács leküldi a község tavaszi tervét. Hogyha máricusban jönne, talán addig is várnának. A község mélyebb fekvésű, a talajvíz magasan van, éppenséggel lábat is moshatnának a 60—70 centiméterre feltörő kútvízben. De néhány napos jó idő úgy eltünteti a felszínről a szántó tócsáit, hogy nyugodtan mehetnek dolgozni és az utolsó percben nem tudnak majd mindent rendesen elintézni. Most kell. Dobai Margit , 8 millió forintos földnmesszövetkezet A hevesi földművesszövetkezeti dolgozók közös vágya: 1956-ban elérni az élüzem címet. Tizenkilenc boltjuk, több italmérésük, cukrászdájuk,szeszfőzdéjük, sőt egy vendéglőjük is van. A múlt évben az italboltok öt, a különböző boltok pedig több mint 22 millió forintot forgalmaztak. Nem volt könnyű. 1945 novemberében kezdték úgy tizenöten egy fa alatt ülve , ahogy Vona Ferenc bácsi visszaemlékezik. Hartman István hozta a hírt Egerből: meg lehet kezdeni a földművesszövetkezetek alakítását. Nehezen ment. Csak kevesen jelentkeztek. Nem volt áru, sőt még helyiségük se. Végre sok utánjárás után megkapták a Koburg hercegi kastély egyik részét. Ott rendezkedtek be. Az árukészletet úgy biztosították, hogy babot és kukoricát szedtek be a tagoktól Kezdetben csak sót, paprikát, s még egy-két élelmiszerfélét árultak. Ruhaneműből nem volt, csak három vég. A kasszában alig volt pénz. Tagokat kellett szervezni. Akadtak gáncsoskodók, akik azt állították, nem lesz a szövetkezésükből semmi, hiába akarják megnyergelni a falovat, úgy nem megy az egy lépést sem. Voltak olyanok, akik kinevették a szövetkezet akkori vezetőit. De minden gáncsoskodás ellenére a szövetkezet erősödött. Egymás után nyíltak új boltok, italmérések, árudák. A szövetkezet tulajdonában levő gépeket lassanként szétosztották. A darálókat a termelőszövetkezeteknek, a prést a Borforgalmi Vállalatnak, a traktort a gépállomásnak adták. Volt olyan időszak, amikor négy holdnyi földjüket bolgár kertésszel műveltették meg és négy holdon termelt zöldséggel ellátták a boltokat. Az infláció idején csak a cserekereskedelem volt, a pénznek nem volt értéke. Amikor 1946 . augusztus 1-én megjelent a forint, hozzávetőleges számítások alapján 50— 80 ezer forint volt a szövetkezet jövedelme. 1947-ben állami hitelt kaptak. Ez nagy lendületet adott a szövetkezet fejlődésének. Kisebb-nagyobb beruházásokkal új boltokat nyitottak. Nagyobb változás 1952 után történt, amikor már szakosították a boltokat, bővítették a mostani nagyáruházak A taglétszám minden évben emelkedett A legnagyobb emelkedés a múlt évben történt: 4.97 új belépővel, s ezzel együtt 24.485 forinttal szaporodtak. Voltak persze a szövetkezetnek olyan vezetői is, akik haszon helyett kárt okoztak. Még 1954-ben is 18 ember ellen kellett bűnvádi eljárást indítani. A szövetkezet jelenlegi irányítója fiatal, a szövetkezeti mozgalomért lelkesedő ember: Patkó József ügyvezető. Munkájának nyoma meglátszik a szövetkezeten. Figyelme mindenre kiterjed. Kevés ember van Hevesen, aki ne mondaná azt, hogy Patkó József hozzáértő ember, majdnem minden idejét a szövetkezet gazdagítására használja fel. A helyi pártszervezet rendszeresen beszámoltatja az ügyvezetőt végzett munkájáról. Megbeszélik a feladatokat, javítják a hibákat, példamutató, komoly segítséget adnak a földmívesszövetkezetnek. A szövetkezet dolgozóinak nagy része lelkiismeretes, jó munkát végez. A 108 dolgozó közül hárman kapták meg a szakma kiváló dolgozója címet: Kálmán József, Németh Ferencné és Hevesi Józsefné. A tagtoborzásban és a munkában a legjobbak között van a nagyáruház. Panaszkönyvükben 1955 szeptember 9 óta nincs bejegyzés. Éves tervüket túlteljesítették. Legnagyobb forgalmat a konfekció osztály bonyolít le. Pamutszövetből például 20 ezer métert adtak el a múlt év utolsó negyedében. Megnőttek a kultúrcikkek iránti igények is. Múlt évben 262 rádiót, 20 motorkerékpárt, 483 tűzhelyet, 340 kerékpárt adtak el, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Mindig új terveket szőnek. 1956-ban 1300 új tagot akarnak szervezni, megerősítik és bővítik a felvásárlásokat. Csökkenteni akarják az önköltséget 6,5 százalékkal, ami 175 ezer forint megtakarítást jelent, öt százalékkal növelik az egy személyre eső forgalmat. Az újtelepen és a vásári részen egy-egy új boltot létesítenek. Három üzlethelyiséget és a cukrászati üzemet korszerűsítik. Állandóan gyarapodnak, gazdagodnak. Most, amikor a szövetkezeti mozgalom 10 éves évfordulójához érkeztünk és végigtekintünk a hevesi földművesszövetkezet munkáján, megállapíthatjuk: útjuk bár göröngyös volt, mégis megállták a helyüket és ma már az 1355 tagot számláló földművesszövetkezetnek nyolcmillió forintos vagyona van. Varró Barnabás Törpe vízmű épül Mónosbélen a befolyó adók egy részének segítségével Az elmúlt évben az egri járás 110,2 százalékra teljesítette adótervét. Példamutatóan teljesítette adófizetési kötelezettségét Maklártálya, Noszvaj, Mónosbél, Szarvaskő és Szűcsi. Ezzel szemben nagy lemaradás mutatkozik Bekölcén, Nagyvisnyón, Novajon, Egerszóláton és Egercsehiben. Ennek az az oka, hogy az adóügyi megbízott többször változott, hozzájárult még ezekben a községekben a rossz eredményhez az is, hogy a községi tanácsok nem foglalkoztak az adóügyi megbízottak munkájával Pedig a helyi tanácsok a befolyt adó 40 százalékát működési és fenntartási kiadásokra használják fel, ezenkívül a község területén különböző felújításokra. Bekölcén például 40 ezer forintos költséggel utat építettek, a költségek egy részét az adófizetésből fedezték, mégis a község lemaradt az adófizetésben. Az 1956-os évben a tanácsoknak és a lakosságnak több gondot kell fordítaniuk az adófizetésre. Annál is inkább, mert ebben az évben a tavalyihoz képest sokkal nagyobb beruházások szerepelnek a községfejlesztési tervekben. Bélapátfalván például lakótelepi út épül, Maklártályán Rima-híd, bővítik a közvilágítást, új lámpahelyek beszerelésével Balatonon, Demjénen, Egerbaktán, Felnémeten, Maklártályán, Noszvajon, Szilvásváradon és Verpeléten, törpe vízművet építenek Monosbélen. Útépítések, lakásfelújítások szerepelnek még az ez évi tervben. Az adóügyi megbízottak közül a járásban a legjobb munkát özv. Hegyi Jánosné végzi Maklártályán. Kötelességtudó munkája példamutató a járás többi adóügyi megbízottja előtt. Az áruk minőségének megvédéséért A Bk. M. Állami Kereskedelmi Felügyelőségek — így a Heves megyei is, — új műszert kaptak, az úgynevezett kézi Refrachiométert, mellyel az összes italfajtákat, így: szörpöket, likőröket, keverteket, hideg és forralt borokat, kész fröccsöket, pálinkát és rumokat, ecetet, gyümölcsízt és jameket tudnak megvizsgálni, hogy azokat nem higították-e fel vízzel. A műszer előnye, hogy a vizsgálathoz csupán néhány csepp folyadék szükséges, melyből meg lehet állapítani azt, hogy az vizezve lett-e. A fenti műszeren kívül a Felügyelőség rendelkezik bor-, szesz-, tejfokolóval, mézminősítő mintával, textilméteráru vizsgáló lupévá" mérőhengerekkel, mellyel a pontos italméréseket lehet ellenőrizni. Az itt felsorolt műszerekkel a Felügyelőség az elkövetkezendő idő folyamán még több vizsgálatot fog végezni annak érdekében, hogy a fogyasztók kifogástalan minőségű árut kapjanak, azonban ehhez az is szükséges, hogy a fogyasztó közönség, ahol az áru minőségét nem tartja megfelelőnek és esetleges visszaélést észlel, azonnal értesítse a Bk. M. Heves megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőséget (Eger, Bajcsy Zsilinszky út 17.) hogy a szükséges vizsgálatot lefolytathassa. Bittner Jánosné, Bk. M. Heves megyei Állami Kereskedelmi Felügyelősége ! Hogy mindenki jobban éljen Épp január 20-án egy éve, hogy beléptünk a Béke tsz-be. Nehezen ment a dolog, mert az uram először hallani sem akart a belépésről, nehezen barátkozott meg a közössel. De én nagyon rajta voltam, mert megelégeltem már, hogy harmados kukoricát kapáljak. Egész nyáron enyém volt a felvállalt kukorica minden munkája, s ősszel, amikor letörtük, nekem alig jutott annyi, hogy egy kis disznót meghízlaljak. Azt is megelégeltem már, hogy az uram hat éven át eljárt a vasúthoz dolgozni, s mert hetenkint csak egyszer jött haza, az én nyakamba szakadt minden itthoni munka. Addig, addig beszéltem neki a belépésről, míg végül hajlott a szóra, de azzal, hogy na, majd meglátjuk az ősszel, hogy mire megyünk ezzel a te szövetkezeteddel. Januárba, mikor beléptünk, még nem nagyon akadt munka, s ami volt, azzal legfeljebb 2—3 tized munkaegységet lehetett szerezni naponta, de azért mi rendszeresen eljártunk már kezdettől. Mire megkezdődött a tavaszi munka, a tizedekből már nekem 20 munkaegységem gyűlt össze. Később sem maradtunk el a munkából, zárszámadásig 488 munkaegységet szereztünk a férjemmel együtt. Szépen jutott rá a részesedés. 26 mázsa tiszta búzát, 1 mázsa rozsot, 6 mázsa árpát, három és fél mázsa krumplit vittünk haza zárszámadáskor. Kukoricát nálunk nem osztottak, — kell a közös állománynak —, de az olyanoknak, akiknek elvitte a víz a háztáji kukoricáját, megszavazott a tagság öt-öt mázsát, így kaptam én is öt mázsát, 185 kilósra hizlaltam vele a disznót. Soha még ennyi termény nem volt a padlásomon, mint most. Nem is cserélnék egyetlen egyénileg dolgozó paraszttal sem. Nagykabátot, cipőt vettünk mindenkinek, még egy telepes rádióra is jutott. De még mindig van búzám a padláson szépen Jól sikerült ez az esztendő a mi szövetkezetünkben, kezdtek is érdeklődni a kívülállók, hogy megy nálunk a munka. Szívesen felelgettem nekik mindig, mert tudom, magam is sokszor érdeklődtem, mielőtt beléptem, s jól esett, ha kedves szóval magyaráztak. Rájöttem, így beszélgetések közben, hogy sokan érdeklődnek a közös iránt s be is lépnének szívesen, ha jobban hívnák őket a csoporttagok, ha még sok apró kérdésükre választ kapnának. Ezért is vállalkoztam arra, mikor a szövetkezet fejlesztéséről beszélgettünk, hogy meglátogatom az ismerősöket, beszélgetek velük a csoportról. Fazekas Idával együtt mentünk el. Sok, sok kérdésre kellett választ adni. Sokszor kérdezik, hogy is megy nálunk a munkaegység számolás, honnan tudják azt a tagok, hogy nem csapják-e be őket a munkaegységeknél. Még azt is kérdik, mit jelent az, hogy egy tized, vagy két tized munkaegység. Megmagyaráztuk nekik, hogy minden tagnak módjában van megtanulni a munkaegységet kiszámítani, s hogy nem csapják be, hát azt könnyen ellenőrizheti, mert ott a munkacsapat vezetőnél a munkaegységkönt, abban meg van, hogy milyen munkáért mennyi jár. A tizedmunkaegységet meg úgy próbáltuk megmagyarázni, hogy például egy fél munkaegység jelent 5 tizedet, ha csak egy negyed munkaegységet szerzett valaki, hát az 2,5 tized. Kérdezték azt is, hogy csakugyan olyan jól kerestünk-e. Megmondtuk, hogy jöjjenek el hozzánk, nézzék meg a kamránkat, meg a padlásunkat, megláthatják, milyen bőségesen van ott minden Fazekas Ida, a társam, az elmondta, hogy az ő stafírungjára nem kell költeni a szüleinek, megkeresi azt ő maga, hiszen csak búzából 10 mázsát kapott. Az asszonyok sok helyen, azért érdeklődnek, hogy mi van, ha otthon valami munka sürget, mosás, vagy nagytakarítás. Akkor is ki kell menni a földre dolgozni? Megmagyaráztam, hogy ezekre mindig van idejük a tsz asszonyoknak, én munkacsapatvezető vagyok, mégis ha kell, van időm erre is. Szépen, tisztán járnak a gyermekeim mindig Nagyon örültem neki, mikor Oláh Andrásék megfogadták a tanácsunkat és aláírták a belépési nyilatkozatot. Mondtam is nekik, soha nem fogjátok megbánni, hogy beléptetek, csak azt sajnáljátok majd, hogy nem hamarább tettétek. Három tagot nyert a csoport az Oláh-családdal, három dolgos embert Mi ketten Fazekas Idával felbuzdultunk ezen az eredményen, s most újabb családot látogatunk meg esténként, azoknak is elmeséltük, hogy élünk mi a csoportban. Elmondta: Nagy Imrévé, a poroszlói Béke Tsz tagja. Dohánytermelési értekezletet tartottak Hevesen Hevesen az állami gazdaság 60, a Petőfi és Kossuth Tsz 20, az egyénileg dolgozó parasztok pedig 129 katasztrális holdra kötöttek dohánytermelési szerződést. Január 10-én az élenjáró és az új dohánytermelők tapasztalatcsere értekezletre gyűltek össze. Jelen volt az Élelmiszeripari Minisztérium kiküldöttje, a járási pártbizottság képviselője, részt vettek a községi tanács, valamint a Dohánybeváltó Vállalat dolgozói is. Az értekezleten sok dohánytermelő szólalt fel, elmondották, hogyan érték el magas termésátlagaikat, mi az oka annak, hogy egyre jobb minőséget termelnek. Az értekezlet résztvevői határozati javaslatot hoztak A határozati javaslat megállapítja, hogy a község dohánytermelése az előző évekhez viszonyítva mennyiségileg és minőségileg is sokat fejlődött. Azért, hogy tovább fejlődjön, elhatározták, hogy minden hónap második keddjén összegyűlnek és megbeszélik az időszerű munkákat. Az új termelők oktatására, segítésére legkésőbb február második keddjéig körzetekre osztják a községet és a körzetekben a régi, tapasztalt termelők rendszeres tanácsadással segítik a hozzájuk tartozókat. Kizárólag a Dohánybeváltó Üzemtől kapott vetőmagot vetik el és a palántahiány pótlására holdanként négy négyzetméter területen pótmelegágyat készítenek. A község valamennyi dohánytermelője csatlakozott a 10 mázsás dohánytermelési mozgalomhoz. Megígérték, hogy az agrotechnikai előírásokat pontosan betartják a dohánytermelésben, és az előre nem látható területkiesések pótlására 800 ölig legalább ötven, azon túl szerződött terület esetében 100 öl területtel többet ültetnek. Riskó Péter, Kápolnai Dohánybeváltó 1956M |||| Mezőgazdasági Élelmiszeripari terméshozam terhelés