Népújság, 1958. május (13. évfolyam, 84-109. szám)

1958-05-07 / 88. szám

4 NEPÚJSÁG Hogy végre tavasz van . . . FARKAS ANDRÁS: ANTALFY ISTVÁN Nincsen borongás E pillanatban nincs homály, borongás, csak fény, és láng, csak békesség, derű, rikkant minden kis megrajzolt betű, és én vagyok a vidám, füttyös kondás, csettintgetek a szavak ostorával, tilinkózom a versek erdején, rímek aranypárája száll felém, ezernyi dobbanás visszhangja szárnyal, felnyúlok a nagy fenyők üstökéig, s még feljebb, hol az ég derűje kéklik, köszönök vidám, kicsi csillagoknak, azok vélem örülnek, rám ragyognak, s ha szabad még, s lehet jobban szeretnem, Te hívsz, Te vársz sugárzó szürkületben. PATAKY DEZSŐ: Almomban Rita Ma arcomba hajolt kék szemével. Mint búzatáblák harsogó virága. Szőkesége úgy hullt rám a fénnyel, Mint nektárt szívó méh a csöpp virágra. Bükki tájakon kószáltunk együtt — Hívott a lankás hegyoldal és lapály — Harangvirágok szirmát szedegettük, Karéjba állt körénk a méla táj. Zuzmó simult fehérlő sziklafalra! A völgyben füstölt valahol Garadna — és Rita meglátott egy ibolyát! Pici tenyerén hozta, nékem adta, Hunyorgott is, mint öregek a Napra — S én megcsókoltam ajkát, homlokát! FAZEKAS ISTVÁN: * Tavaszodó szonett Nem tudom poharakkal mérni a napfényt, csak iszom a felhők összevisszaságát. A tavaszi koncertet, andalgós zenét, zöld bájjal fényesítik a füvek, s a fák. Lesd meg, a tág mező didereg esténként, a völgyi ösvény kígyózik, j ó, ha látnád, mikor kart fűzünk együtt és a mezőség — Ifjú elvtársam! — leteríti ruháját, hogy bele­borsódzik a hátunk a szélbe, — akkor minden megfejtődik előttem és valamig hatol e kedves érzelem: Hogy végre tavasz van! Már vártam, hogy jöjjön: a kiskabát, napfény, szivárvány, illatok, — Hogy májust dúdolhatnak a gyári lányok! (1958.)­ A lány tavaszi dala Fülemile Fütyül tele Házunkban minden szegletet. Dala ragyog, Ne búslakodj! Gondod s tarisznyád szegre tedd! Oly könnyedén, Mint szép legény, Ugorj a táncba szívesen, S dalold dalod Éppúgy, ahogy A fecske szól az ereszen, A kikelet Megérkezett, Ha késve is — látod — kikelt, Szívedbe szúr Az ég az úr, Ábrándozó szemeivel. Köröskörül Rügy, ág örül, Bimbókat izzad a világ, A szende szél Nagy szenvedélyt Söpör, testünket fújja át, S a Bükk felöl Előretör A nyári füvek illata, A szerelem Mélységesen Minthogyha csókra hajlana, Fülemile Fütyül tele Lelkemben minden zegzugot. Az izgalom Ül vállamon, Hogy már álmodni sem tudok, És indulok A dalolók Hitével a hegyekbe fel, S a réteken Teleszedem Kendőm virágok ezrivel! MOLNÁR JENŐ: Tavasz a bérházban Nyitva az ajtók, tárva az ablakok, falon és képen fürge napfény ragyog. Az ablakokban örökzöld növények, szomjas levelük frissül, újra éled. Az asszony súrol, szőnyegeket porol, ruha, ágynemű balkonra vándorol. Nagytakarítás. Vége van a csendnek, a bútorok is sorra útra kelnek. A kamasz szellő a szobába nyargal, fut a gyerekhad harsogó zsivajjal. Rádió bömböl és nagylány énekel. Falak közt a vágy hogyan is férne el? Nyújtózik a ház. Megelevenedve kitágul a kék, napos végtelenbe ... Lesz-e víz Bükkszéken? ORSZÁGOSAN ÉS külföl­dön is ismert a Bükkszéki Gyógyfürdő és a Salvus pa­lackozási formában forgalom­ba hozott gyógyvíz. Sok beteg embernek nyújtott már eny­hülést. Ismerik mind a vizét, mind a fürdőjét az ország va­lamennyi városában, falujá­ban. Talán éppen ezért, mert ismerik — foglalkoznak az emberek az utóbbi időben oly sokat vele. „Elszökött a bükk­széki víz”, — mondogatják, s részben igazuk is van. Az elő­ző években minden május el­sején nyithatott a strand, s most zárt kapu várja a für­­dőző vendégeket. A napokban mi is ellátogat­tunk, hogy meggyőződjünk a hírek valódiságáról. A Salvus palackozó üzem teljes kapacitással dolgozik, azonban a fürdő medencéje száraz. Mi ennek az oka? — kérdezzük Zagyva Ottót, a palackozó üzem vezetőjét. — Ami a strandot illeti saj­nos nem tudjuk megnyitni a kellő vízmennyiség hiányá­ban. Szükséges elmondani, hogy a víz kiömlő nyílását a nyári szezon után eldugaszol­tuk, hogy a következő szezon­ig megfelelő mennyiségű gáz gyűljék össze, mert ez nyomja tulajdonképpen a felszínre a vizet. Minden nyitás előtt ezt a kiömlő nyílást meg kell fúrni, mert a vízben levő mészkő lerakódik, s ez a ki­­ömlő nyílást elzárja. A víz ugyan megjött ebben az év­ben is, de csak olyan kis mennyiségben, hogy csak a palackozó üzemet tudja el­látni. A béléscső nyílása 138 milliméter, azonban csak 60 milliméteres nyílású csövön tudunk vizet a felszínre hoz­ni, ez pedig a két medence feltöltéséhez kevés. Hogy meg­nyílik-e a strand, arra még nem tudok pontos vá­laszt adni, de reméljük, hogy a geológusok és szakemberek munkája eredménnyel jár és ez évben is megnyithatja ka­puit a bükkszéki fürdő. UTÁNA A PALACKOZÓ üzemet látogattuk meg és megnyugtathatjuk olvasóin­kat, itt a vízellátás biztosítva van. A világszerte ismert gyógyvízből évente 80—100 000 liter vizet szállítanak Buda­pestre a Gyógyvíztermeltető Vállalathoz, ahonnan aztán az ország különböző részeibe és külföldre is eljuttatják. Jelenleg egy 10 csapos töltő­gépen palackozzák a híres vi­zet, de a közeljövőben már egy 24 csapos töltőgépet is beállítanak. Fejlesztik és korszerűsítik, ez helyes is. Azonban ez a fejlesztés valahogy úgy néz ki, hogy a fürdő rovására megy. Mert mi a helyzet? Ha meg­nézzük a fürdő környékét, bi­zony a fennállása óta, 1933- tól nem sokat fordítottak a szépítésére. Pedig volna rá le­hetőség. Évente mintegy 400 000 forintot biztosít a für­dő forgalma a Gyógyvízter­meltető Vállalatnak. Ebből a pénzből hacsak évente 50 ezer forintot fordítottak volna a környék szépítésére, parkosí­tására, bizonyára nem úgy nézne ki, mint most. Arra hivatkoznak, hogy nem érde­mes, mert a forrás élettarta­ma úgysem hosszú életű: 25 év óta állandóan ezt mondo­gatják és senki nem tesz sem­mit. Talán ez az oka, hogy még nincsen kellő vízmennyi­ség a fürdőben. Valahogy úgy néz ez ki, hogy nincs gazdája ennek a fürdőnek. Nem aka­runk jóslatokba bocsátkozni, de mi nem hisszük, hogy rö­vid élettartamú ez a forrás. A szakemberek és a geológu­sok véleménye szerint víz van bőven, csupán a megfelelő gázmennyiség hiányok. Ez ment most el, és vis­­sza­tereink ÉRDEMES VOLNA ezt a „vízkérdést” az illetékeseknek megvizsgálni, mert a gyógy­hatású víz fenntartása nem­csak a bükkszékiek, hanem mindannyiunk érdeke is. KISS BÉLA 1958. május 7. szerda: A Szovjet Rádió Napja. 1833-ban született Johannes Brahms, német zeneszerző. NÉVNAP Ne feledjük: csütörtökön MIHÁLY — KÉT KILOMÉTER hos­­­szú járdát építenek még eb­ben a hónapban Tarnaszent­­miklóson a községfejlesztési alapból.­­ A TISZANÁNAI „Petőfi” és „Kossuth” Tsz. befejezte a borsó első kapálását. Mintegy 100 holdon végezték el a gyom­irtást. A borsókapálás befeje­zésével egyidőben mindkét termelőszövetkezetben elve­tették a kukoricát is. A kuko­ricát négyzetesen vetették mind a 350 holdon. — IFJÚSÁGI találko­zót rendeznek Füzesabony­ban május 25-én a járási KISZ-bizottság rendezésében.­­ E HÉT KÖZEPÉN meg­kezdik a cukorrépa kapálását a kömlői „Kossuth” Tsz tagjai. Már elvetették a kukoricát, először megkapálták 80 hol­don a borsót, de a 25 holdnyi cukorrépa is a kapa alá fejlő­dött. Ha az idő engedi, a jövő hét elejére ezzel a munkával is végeznek. — VÖRÖSHERÉVEL vetik be a kiöregedett rizstelepet a kiskörei „Új Élet” Termelő­szövetkezet tagjai. A termés­­eredmény növelése érdeké­ben öntözni akarják a here­vetést. (Sipos János.)­­ A TISZANÁNAI „Vörös Csillag” és „Petőfi” Termelő­szövetkezetek közötti verseny­ben a jelenlegi állapotok sze­rint a „Vörös Csillag” Tsz. tartja az első helyet. A „Pető­fi” Termelőszövetkezet tagsága azonban alaposan nekigyürkő­­zött a munkának és a kapálási munkáknál maguk mögé akar­ják kényszeríteni versenytár­sukat. — 10 SZÁZALÉKKAL nö­velték a kukorica vetésterü­letét a füzesabonyi járásban, hogy biztosítsák a fejlődő állatállomány takarmány­szükségletét. timst Egy érdekes könyv margójára Valójában csak most kezd­jük felmérni azt a hatást, amit a XX. pártkongresszus a művészetek új, szélesebb perspektívákban való kibon­takoztatása terén megvalósí­tott. Míg a szektás irodalom­­politika gyakran csak jel­szavakban hangoztatta az el­lentétek dialektikus egységé­nek az elvét, de a művek nagy részében afféle victor­­hugoi romantikával szakította két táborra a jókat és ros­­­szakat, vörösöket és fehére­ket, pozitív és negatív hősö­ket, addig a párthatározatok útmutatása alapján megújho­­dott szovjet művészet és iro­dalom olyan magas színvonalú és meglepő témájú művekkel lepett meg bennünket az el­múlt két esztendő során, mint a Negyvenegyedik, vagy a Rumjancev ügy című filmek, illetve a mostanában megjelent Kegyetlenség című regény Nyilvi tollából. Pedig csak az ismerheti fel igazán a jó és rossz marxi­lenini értelmezésnek találó voltát és szigorúan társadal­mi szemszögből viszonyított jellegét, aki ezeket a az új tí­pusú műveket látja és olvas­sa. Az új művekben az em­berfeletti (és épp ezért, szá­munkra idegen, mert elhihe­­tetlen) hősök, napfény tiszta­ságú jellemek korszaka nincs többé. A jó nem menetel tö­megdalokat harsogva a meg­valósulás felé. A rossz sem holmi szarvatlan Belzebub Emberek, hús, vér figurák mozognak előttünk egyik, vagy másik táborhoz csatla­kozva, szeretve, érezve, nem aljasan, csak elsodorva. Mi­ért? — teszi fel a kérdést az író? S az okokat, a gazdasági és társadalmi gyökereket ku­tatja. A régebbi korosztály nagyjai, Alexej Tolsztoj a Golgotában, Sorohov a Csen­des Donban már utat muta­tott errefelé. De tömeges kö­vetőkre csak most akadhat­tak. Nyilvi Kegyetlenség című regénye egy Szibéria távoli vidékein állomásozó rendőr­őrs politikai tisztjének ,(Vemyka) és a Voroncov-féle fehérterrorista banda egyik tagjának (Lazar) rendkívül érdekes és mélységesen ki­munkált lélektani pilléreken nyugvó kapcsolatáról — mond­hatni barátságáról — szól. Ha a sablonos értékelő módsze­rekhez folyamodnék, azt mondhatnánk: ez a két alak a regény „pozitív” figurája , a többiek, akik megvetik őket, vagy csak hátuk mö­gött csodálkoznak embersé­gükön, akik a szovjet törvé­nyek és lenini elvek tételeit darálva álszent­ mogorvén tör­nek pálcát kapcsolatuk fe­lett, akik végülis öngyilkos­ságba kergetik a fiatal szov­jet tisztet, ők azok, akik még ma is sokan varrnak, a vas­kalaposok, a maguk gyenge­ségét dörgedelmek mögé ál­cázók siserehada. A huszas­ok elején, ami­kor Távolkeleten még alig szilárdult meg a szovjethata­lom, sokszor a pillanatnyi hangulaton és kezdeményezé­­sen múlt, hogy a parasztok a kószáló fehérekhez, vagy a hatalmat üggyel-bajjal gya­korló vörösökhöz álltak. Sen­ki sem születik politikai káp­talannal a fejében. Idő és kézzelfogható tettek kellenek, amíg egy olyan réteg, mint a szénégetők, gyantaolvasztók egyszerű társadalma, szimpa­tizáns, vagy pláne kommu­nista lesz. Az ellenség uszá­lyában ellenünk harcoló em­ber még nem minden esetben elveszett. Jó szem kell hozzá, hogy meglássuk, kit lehet az ellenség táborából gazdasági és társadalmi gyökerei alap­ján barátunkká formálni. A többiek nem értik ezt. Lázár­rá is legyintenek: bandita. Ráadásul szemtelen is, neki­­támad — csak szavakban persze — a letartóztatóknak ócsárolja a rendőrök tunya parancsnokát, s a maga Vo­­roncovával hasonlítja össze, aki ezenszerte keményebb le­gény. De a fiatal szovjet tiszt, Vény­ka érzi, hogy ez az ember — aki hajdan gyanta­olvasztó volt, — egyszerű er­dei farkas, őszinte és egyenes szókimondásával pallérozatlan értelmének ferde igazságait hajtogatja, s megvan benne a fogékonyság, hogy a nálánál többet tudóktól átvegye azt, ami neki jó. Az idő érleli őt, s a hajdani banditából nem­sokára „áruló” lesz, s maga vezeti Voroncovék ellen a nyomozó rendőrség alakula­tait. Szép és mély írás Nyilin könyvve, afféle modern Dosz­tojevszkijé, izgalmas lélektani elemzésekkel. Aki elolvassa, ismerheti meg csak igazán azokat az eredményeket, ami­ket az új szovjet irodalom a sokrétű emberi b­­ízság fel­tárása terén elért. — pala — VAAA/VVAAAAAAAAAAA/VNAAAAAAAAAA/VWVAAAAAAAA/WWVAA/W'AAAAAA/VAAAAA/NAAAAAAAA/VNAA/WVWVWWVVVWV Johannes Brahms (1833-1897) Az európai polgárság a francia forradalom idején él­te történetének leghaladóbb fázisát, a politikai hatalom megragadásának korát, ame­lyet a zenetörténelem a nagy bécsi klasszicizmus korszaká­nak nevez. Ettől kezdve a pol­gárságnak a haladáshoz való viszonya problematikussá vált. Általában Európában 1850 után a polgári osztály szinte már véglegesen a hala­dás erőiből a reakció bástyá­jává válik. Vonatkozik ez a megállapítás különösen a bismarcki Németországra. Wagner egyéni műalkotá­sán, egyéni életpályáján ke­resztül világosan lemérhető a polgárság társadalmi funkció­jának döntő megváltozása, a forradalmi erőből reakciós erő­vé való átváltozása. Wagner azonban még szembe tud szállni művészetével a társa­dalmi hanyatlással. Ő és a korai romantika nagy meste­rei túlemelkednek és legyőzik az ellentmondásokat azáltal, hogy a maguk korában még haladó és forradami polgári rétegek érzésvilágára támasz­kodva forradalmasítják a ze­ne nyelvét, stílusát, kifejező eszközeit. Wagner után következő Brahms művészetében már leplezetlenül és őszintén meg­­nyivánul a hanyatló polgár­ság érzésvilágának tragikus hangja. Ez az egyedülálló­­ nagy művész a klasszikus kor­­ óta szinte elfelejtett és ha­nyatlásnak induló formákat,­­ a nagy klasszicizmus nagy­­ formáit eleveníti fel szimfoni­kus és kamarazene, verseny­­művek terén és ezáltal lát­szólag egy lépést tesz hátra­felé. Ezt a látszólag visszafelé való haladást támasztja alá Brahms hangja, stílusa is, amely a jövő zenéjét hirdető wagneri lárma közepette va­lami sokkal tartózkodóbb, sö­­tétebb, pesszimisztikusabb hangot üt meg. Mindazonáltal Brahms mű­vészetét igen nagy jelentősé­gűnek kell tekintenünk.­­ Ugyanis egy határozott taga­dás nyilvánul meg benne Wagner és elsősorban Wagner kisebb tehetségű követőinek mozgalmával szemben. Ezek szinte nem hajlandók tudo­másul venni a kor fordulata­it és öncélúan művelik a ro­mantikának a már kifáradó és hanyatló formáit, elhitetni , akarván a hallgatókkal és társadalommal, hogy ez a ze­­­­ne még valóban a jövő zené­je és ez most kezd megin­­­­dulni a haladás útján.­­ Ezzel szemben Brahms ze­­­­néjében annak a határozott felismerése nyilvánul meg,­­ hogy itt egy kultúrának, sőt : egy osztálynak, egy társada­­­­lomnak alkonyáról van szó és a zeneszerző feladata Brahms szerint csak az lehet, hogy en­nek a társadalomnak nemes és valaha haladó hagyomá­nyait felújítsa, ápolja és ezzel szinte bevallja, hogy haladás terén további lépésekre kép­telen. Brahms művészete te­hát bizonyos leleplező jelleg­gel bír, azzal a jelleggel, amelyre a német romantiká­nak többi képviselői nem vál­lalkoztak, amely leleplezi azt, hogy osztályát nem tekin­ti már a haladás élén járó osztálynak. Zenéje azonban nem képes megmutatni a jö­vőt: a válságba jutott kapita­lizmust nem a jövő, hanem a múlt szempontjából bírálja. Brahms művészetének fő jellemzője, hogy formaalakí­tásban meglehetős készséggel tud visszanyúlni a klasszikus forma­építkezéshez, nem ért­ve ezalatt azt, hogy a klasszi­kus formaépítkezést másolja, hanem abból kiindulva össze­foglalja mindazokat az ered­ményeket, amelyeket a német romantika, elsősorban Schu­mann stílusa már létrehozott. Legjelentősebb művei: 4 szimfónia, versenyművek, zon­gora- és kamarazeneművek. A „Magyar táncok” c. sorozat­ban XIX. századi magyar táncdallamokat dolgozott fel. Kórusművei gyakran szere­pelnek énekkaraink műsorán GEIBINGER SÁNDOR 1958. május 7., szerda műsorai Egerben este fél 8 órakor: CSÓKOS ASSZONY (Bérletszünet) MUNKÁSOTTHON MOZI, EGER Május 7. szerdán: Makrancos feleség EGRI VÖRÖS CSILLAG Becsületrablók EGRI BRÓDY Yves Montand énekel EGRI BÉKE Nincs előadás EGRI SZABADSÁG Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Kisdobos GYÖNGYÖSI PUSKIN Aida HATVANI VÖRÖS CSILLAG Mindig veled HATVANI KOSSUTH A vasárnap gyilkosai FÜZESABONY 101-es sas PÉTERVASARA ötlábú birka HEVES Traviata Hírek Hatvanból MEGKEZDTÉk a vízmű második kútjának fúrását a régi delelőn. 1 000 000 FORINTOS beru­házással júliusban megkezdik a szennyvízcsatorna építését. AZ ORSZÁGOS Úttörő Szövetség Elnöksége, Berényi István boldogi úttörőpajtás­nak kiváló úttörő munkájá­ért jelvényt és oklevelet ado­mányozott. JÚNIUS 1-én átadják a kö­zel 130 000 forintos költség­gel épült új buszmegállót.

Next