Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-22 / 231. szám

4 NÉPÚJSÁG Egy hangverseny margójára... ÖRÖMMEL ÜDVÖZÖLJÜK az egri Nőtanács nagyzenekari hangverseny-sorozatát. Mint a falragaszok is hirdetik, négy hangversenynek lehetünk a télen hallgatói. Az Országos Filharmónia élvonalbeli művészekkel igyekszik valóban művészi élményt nyújtani a komoly zene híveinek. Nem kisebb nevek szerepelnek a műsoron, mint Fischer Annie, Mátyás Mária, Garay György szólóművészek, a jóhírű miskolci és budapesti Filharmóniai zenekar kíséretében, Rubányi és Lukács Miklós vezényletével. Műsoruk mindenkihez szól, mert ad klasszikus zenét, finom csemegét tartogat a romantikusokból, de kielégíti az operaszeretőket is. Első hangversenyük hétfőn este zajlott le, amelynek szépszámú közönsége volt.^ (80—90 százalékos ház). A műsor első számában Erkel: „Ünnepi nyitány”-át hallottuk, a miskolci Liszt Ferenc Filharmonikus zenekar tolmácsolásában, Rubányi Vilmos vezényletével. Erkel ezt a művét a Nemzeti Színház 50. éves fennállásának évfordulójára írta. Különben egyetlen önálló szimfonikus műve és a mester érett korának késői alkotása. (1887.) A nyitányban a „Szózat” kezdőhangjai is megszólalnak, majd idéz a Himnusz dallamából, először halkan, majd szenvedélyesen az egész zenekaron, míg az érzelmek hatalmas áradata gyors résszel fejeződik be. Az egyre jobban összekovácsolódó miskolci Filharmonikusok egységes és finom hanghatással, a zenei effektusok művészi tolmácsolásával, nemkülönben Rubányi határozott, és mégis átélt muzikalitástól fűtött vezényletével már az első számban hatalmas sikert arattak. LISZT: A-DUR zongoraversenyét Bodonyi Anikó budapesti zongoraművésztől hallottuk, akinek teljes mértékben sikerült kontaktust kiépíteni a zenekarral, nemcsak beilleszkedni, hanem szólamának jellege szerint vezetni és az oroszlánrészt kivívni a mű zenei megoldásában. Lisztnél a zongoig&zólam virtuóz, káprázatos csillogású és merészen szárnyaló gondolatok, mélyértelmű lírai vallomások hordozója. A virtuozitás és költőiség Lisztnél szervesen egészítik ki egymást. Az Á-dúr koncertet a gyengébb lírai bensőség, a szelíden árnyalt tónusok jellemzik. Ebben Liszt befelé, a lélek mélységei felé fordul. A tételek körvonalát csak a hangulati jelleg változása mutatja, s itt az egytémájúság még jobban előtérbe lép és a zongoraszóló is szervezettebben épül be a zenekarba. Ezt élte át Bodonyi Anikó is és csillogó művészetével ezt nyújtotta nekünk, amit a zenekar méltó keretbe foglalt. Különben ez a versenymű megformálásában, felépítésében is tökéletesebb és maga Liszt is többre tartotta első „Esz-dúr” hangversenyénél. Schubert dallamaiban tovább élnek az osztrák falvak melódiái és a bécsi utca városias népdalai. Előtte világító példaként állanak a nagy klasszikus mesterek, de ő a romantikus művész forradalmiságával új muzsikát keres, amely tovább fejleszti nagy elődeinek alkotásait. A népi muzsika és Schubert dallamvilága között a határvonal elmosódik és ez a legnagyobb dicsőség, melyet zeneköltő valaha is elérhet. A ma esti hangversenyen Schuberttől a VIII. az úgynevezett Befejezetlen (hmoll) szimfóniát hallottuk. Ez a legnépszerűbb zenekari műve, amely hat évvel halála előtt keletkezett ugyan, de bemutatására csak 37 évvel a szerző halála után került sor. SCHUBERT KÉT tételt teljesen befejezett, s a harmadik tételből azonban csak kilenc taktust vázolt fel. S hogy miért hagyta abba művét, a mai napig sem derült ki. A szerző legmélyebb gondolatát, mint főtémát, mesterien szólaltatták meg a cselló lágy hangját, szívbemarkoló s schuberti dallamvezetéssel. Úgy éreztük a miskolci Filharmonikusok játékából, hogy a halált sejtő zeneköltő fájdalma énekelt a melódiában. A második tételben a gyermekkor hangjai csendültek fel, az elmúlt verőfényes napok, amelyeket a szerző most új életre kelt. Mindezeket leheletfinom és tökéletes technikai megalapozottsággal kaptuk a vonósoktól. A műsor utolsó számában Weber: „Bűvös vadász” nyitányában a zenekülső képzelete az élet regényes tájait keresi fel és zenéjében tovább zeng, él a német népdal, a vadászok, a parasztok, mesemondók dala. Weber a nyitányában megeleveníti előttünk a vadászt, amit a kürtök hanghatása hűen jellemez. Bemutatja a dalmű főszereplőjét, és azokat az alvilági hatalmakat, amelyekkel szövetkezik, hogy kedvesét, Agatát elnyerje. A zenekar jó képességét és alapos felkészültségét ügyesen fogta össze az agilis és temperamentumos Rubányi Vilmos karnagy és művészi interpretálásuk nyomán szinte átéltük az egész Weber-daljáték cselekményét. A NAGYSZÁMÚ közönség hatalmas tapssal jutalmazta a nagyzenekari hangversenyt, művészi élményben volt része és egyben azt is igazolta, hogy szereti a komoly zenét. Korsós Nándor Ülést tartott az egri járási Hazafias Népfront-bizottság Az egri járás Hazafias Népfront-bizottság tegnap ülést tartott. Az ülésen Jenei János, a járási népfront-bizottság titkára beszámolt az elnökség eddig végzett munkájáról, s előterjesztette a járási tanácstagokra vonatkozó jelölések elfogadását. Az ülésen a bizottság tagjai részéről több hasznos javaslat hangzott el. Valamennyien arról szóltak, hogy a Hazafias Népfrontbizottság tagjai az elkövetkezendő időben az újonnan választott tanácstagoknak nagyobb segítséget adjanak az állampolgári feladatuk teljesítésében. A bizottság egyhangúlag csatlakozott az országos tanács választási felhívásához. fíú EGRI VÖRÖS CSILLAG Feleségem a sztár EGRI BRÓDY Múló évek GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Csendes Don (I. rész) GYÖNGYÖSI PUSKIN Üjégi áldozat HATVANI VÖRÖS CSILLAG Till Ulenspiegel HATVANI KOSSUTH özönvíz előtt FÜZESABONY Nyomok a hóban PÉTERVASARA Két színésznő egy szerep HEVES Két anya EGRI BÉKE Lissy műsora: Egerben este fél 8 órakor: Szabad szél (Bérletszünet) Mátranovákon este 7 órakor: Nem élhetek muzsikaszó nélkül Hatvan város anyakönyvéből Születtek: Rafael János, Balog Ferenc, Mészáros László, Kátai László, Tihanyi Éva, Szabó Szilvia, Nagy Erzsébet, Tóth Zoltán László, Tatai Tibor, Fain József, Pilisi Mária, Bakos Ildikó. Házasságot kötöttek: Nagy László és Kiss Anna, Berki Antal és Varga Julianna, Dajkó György és Szamosvölgyi Anna, Bártfai Lajos András és Kozma Etelka, Pesti Mihály és Szalatnai Valéria Ida, Tóth Péter és Kovács Erzsébet. 1958. október 22, szerda: 1883-ban született Jacobi Viktor zeneszerző. 1950-ben voltak az első tanácsválasztások Magyarországon. 1833-ban született D. Sz. Moor (Orlov) szovjet festőművész. V Névnap C? Ne feledjük, csütörtökön: GYÖNGYIKE Itinsi — SZERDÁN „háziasszony nagygyűlést” rendeznek Parádon, ahol Fehér Istvánná, az egri városi Nőtanács titkára tart beszámolót. NŐGYÜLÉST TARTOTTAK a Gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár asszonyai a napokban. A gyűlésen Horváth Nándorné, a Megyei Nőtanács titkára tartott előadást a nők helyzetéről. A PARÁDON is befejeződtek a választási jelölőgyűlések. A választók 27 régi és 12 új tanácstagot jelöltek a Hazafias Népfront listájára. 200 ANYAJUHOT vásárolt a napokban a balmajugrai Béke Termelőszövetkezet. A szövetkezet a 3004-es kormányhatározatban biztosított kedvezménnyel vásárolta meg az állományt. — CSÜTÖRTÖKÖN este 6 órakor a 19. század realista festészetéről tart előadást Gergely Pál festőművész, a Pedagógiai Főiskola II. em. 65. sz. termében. JÓL SIKERÜLT szüreti bált rendezett a Vámosgyörki Nőtanács. A jövedelemből rendezik majd meg a gyermekek részére a télapó-ünnepélyt. A NOVEMBER 7-i ünnepségekre a Szovjet Pionír Szövetségtől 8 szovjet pionír látogat megyénkbe. A szovjet pionírok három napig lesznek a Heves megyei úttörők vendégei. 120 KILÓ MŰTRÁGYÁT használtak fel az idén holdanként a kisnánai Hunyadi Termelőszövetkezet tagjai. A szövetkezet így jelentős visszatérítést kap a műtrágya árából. Helyreigazítás: Tegnapi számunkban, az 5. oldalon, a „Megyénk fejlődése számokban” cím tévesen jelent meg. Helyesen: „Eger fejlődése számokban” értendő. ,wwwwvwww w vwwww» — — — - - ... és aranyló leveleket kavar az októberi napsütésben. Olyan közel van az égbolt, hogy ha még egy nagyot lépnénk, talán belemerülnénk a valószínűtlen kékségbe. Mátraháza—Kikeltető. Milyen furcsa az ember természete! Külföldre vágyik, és sokszor saját hazája szépségeit nem ismeri. Hol is találjuk a Kékestetőt? Két helyen is! Az erdők sűrűjében, a sziklás oldalakon, a zörgő avarban dobog a Mátra öreg szíve, s a mesélő levelek őszről őszre egymásnak suttogják Viáróczky híres tetteit. És az üdülők, a szanatórium monumentális kőtömegében, ahol fiatal emberi szívek várják a gyógyulást, az újra kitáruló életet, és a Mátra szeretettel, gonddal öleli fenyves karjaiba azokat, akik hozzá menekülnek.★ Vasárnap délelőtt van. A mátraházi autóbuszmegálló tele van Ikaruszokkal. Egyre érkeznek a vajszínű Skodák, a fekete Opelek, a sokszínű Wartburgok, s többszörösen veri vissza a hegyoldal a motorok hangját. Pihenni vágyik mindenki. A sportszálló teraszén két nagybajuszai bácsi beszélget. Az egyiknek villog a szeme, és nyársalásra készen nyújtogatja hegyes bajszát, de nem tudja meggyőzni az idősebbet, aki csendesen pipázgatva hallgatja a zsörtölődő embert. Közbe-közbe görcsösen köhög, de azért egyszer sem felejti el a mentegetőzést: „Ej, no, hát ez a pipa!” Ez ez! Mert az ötvenkét éves G. József éppen ezt magyarázza 76 éves apjának, aki most utolsót pihen a teraszon, mert a kékesi szanatóriumba utalták be. Csökönyös az öreg! — Nem én! Fiam! Nagyon köszönöm, hogy elhoztál, úgy se voltam én még ilyen finom helyen, de be nem megyek! Ha már hetvenhat esztendős koromig nem nyúlt hozzám orvos, most mit gyógyítgassanak a halálomra?! Meg hát mit csinálsz egyedül a szürettel? Hanem hé! — fordul egy fokkal közelebb — nagyon vigyázz arra az egy csatornára, amit a tavaszon magam metszettem! — Hát akkor úgy-e, megy? Vigyázok hát! Menjünk no, vár a főorvos úr! — Várja ám a nehézséget! — újra köhögni kezd, majd letörölve feltörő könnyeit, így folytatja. — Láttá’ má’ te olyan hetven esztendős vénembert, aki nem köhög? Na?! — emeli magasra a pipáját. — Hát... — bizonytalankodik a fia. — Nohát!... Kisasszony! Kifizetnénk ezt a málnát, mer megy a buszunk! — besöpri a visszajáró aprót, majd komótosan elindul — vissza. ★ — Hát ez besült! — állapítja meg a fiatal férj a partoldalban leállt motorjáról. — Jaj! Mert még ehhez sem értesz! — kesereg a babaarcú asszonyka. — Hát mi lesz! Mi lenne! Megcsinálom! — Na ne mondd! — húzza a szót az asszony. — Hát alig értesz hozzá. — Menj, ülj le, és ha kész, akkor szólok! — És mire üljek? — teszi csípőre a kezét az asszony. — ... A pokrócra! — Igen? Amit otthonhagytál? Tudd meg, hogy hazamegyek a busszal, te meg csinálj, amit akarsz! — Jó, csak hagyd már abba! — Szegény férj már nyakig koszos, olajos, sáros, az asszonykának meg nem akad el a szava, de a legjobb az egészben az, hogy amikor már minden darab az út szélén hevert, hirtelen abbamarad a szidás, az asszony odaugrik, felkapja a gyertyát, és szikrázó, szemmel dörgöli az ura orra alá. — Nem látod, hogy csak a gyertya van beköpve? Mi is lenne veled, ha magadra hagynálak?! — és fürge ujjakkal percek alatt összerakja a motort. Teheti, — autószerelő Salgótarjánban, a férje pedig pék. Nem csoda, ha sütésen járt az esze!★ Ketten ülnek a sziklán, a kékesi kilátótorony alatt. Már nem a legfiatalabbak, de arcukon a későn megtalált igazi boldogság békéje árad. Nem beszélgetnek. Kéz a kézben, nézik a fenséges tájat. Hull az őszi levél, s az őszülő halántékú férfi élettől fáradt arcán helyt talált a mosoly, a derű. Nagyon távolról szűrődik a kirándulók lármája. Én moccanni se merek, annyira megindított a két ember — szinte földtől elvált boldogsága. És minntha mondanák: — Szeretlek. S ha rámnézel, látod, hogy ezt nem egy gyerekember mondja neked, hanem valaki, aki végre egy kis jót is szeretne érni az életében — fogja két kezébe az asszonya kezét. — Tudom, érzem, és ígérem, valóra váltom a boldogságodat. Egy aranyló levél hullt az összefogott két kézre, és szinte egyszerre nyitották ki a tenyerüket, hogy az ősz késő üzenetét felfogják jövendő életük zálogául. (A. É.) „Fúj, süvölt a Mátra szele...“ 1958. október 22., szerda Horváth János nyolcvan éves HA VALAKI állandóan figyeli, szemmel tartja irodalomtudományunk fejlődését, olvassa az idevonatkozó szakfolyóiratokat — elsősorban az irodalomtörténetet — valami érdekes, szép dologra bukkanhat. Irodalomtudományunk legnagyobb élő mesterét, a 80 éves Horváth Jánost ünnepli az ország valamennyi irodalmi szakembere. Egykori tanítványok, akik ma az ő nyomdokain járva fejlesztik tovább irodalomtudományunkat — javarészt egyetemi katedrákon — emlékeznek hálával, tisztelettel, rajongó szeretettel egykori mesterükre, az agg tudósra. Arra a tudósra, akinek nevét, munkásságát meg kell becsülni, mert ezt kívánja a szeretet és tisztelet, amelyet ő évtizedek során fáradhatatlan munkájával magának kiérdemelt. És népünk, államunk meg is becsüli őt. Sokan ismerik a magyar vers ritmusáról írott könyvét, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia jelentetett meg; 1956-ban megjelent Tanulmányok című kötetét, amely egykori egyetemi előadásainak gyűjteményét is magában foglalja, s amelyben csalódtak Barta János szavaival élve „azok, akik benne a húszas évek fogalmai szerinti .szellemtörténészt’ vártak..vagy hatalmas, már a felszabadulás után írott, először 1953-ban, majd később 1957-ben a Gondolat Kiadónál megjelent, A reformáció jegyében című, rendszerező munkáját, amelynél nagyobb irodalomtörténeti komplexum az utóbbi években csak kevés látott napvilágot, és amely — mint a mester maga is írja a könyv második kiadásának jegyzeteiben — közvetlen folytatása korábbi másik nagyszerű munkájának, amelyet így ismer az olvasóközönség: Az irodalmi műveltség megoszlása. DE LÁSSUNK valamit az életpályából is, amelynek jelentős részét az egyetemi katedrán töltötte, s amely életpálya nem volt küzdelem nélküli. 1923-ban került az egyetemre eléggé kemény küzdelem után, mivel Riedl halála után Császár Elemér került a tanszékre. 1923-ban is csak úgy vált lehetségessé Horváth János egyetemi tanárrá való kinevezése, hogy Beöthy Zsolt halála után Négyesy önként ment át az esztétikai tanszékre, s az irodalomtörténeti tanszéken betöltött állásáról lemondott Horváth János javára. A harc azonban nem szűnt meg ezután sem. Nem szűnt meg, mert Császár Elemér feladatának tartotta küzdeni egy olyan ember ellen, — még ha az maga Horváth János is, — aki barátja volt egy Négyesjmek, aki 1923-ban az Egyetemes Phüológiai Közlönyben rámutat az addigi igyondicsért Pintér-kötetek esztétikai sekélységére, koncepciótlanságára. Az egyetemen halad az idő, egyik év telik a másik után,s egymás után távoznak tanítványai, akik szétszéledtek az országban, s középiskolai katedráktól igazgatók, főigazgatók, felügyelők és érettségi elnökök túljutni nem akaró konokságával küzdve hirdették, tanították azt, aminek ők a szélesebb nyilvánosságot megelőzve már részeseivé, tanúivá lettek: Horváth János újszempontú irodalmi szintézisét. S ez a szintézis nemcsak a katedrán, az egyetemi hallgatóság előtt fejlődik, alakul, hanem könyvalakban, korszakokat átfogó munkává szélesedve kerül az olvasóközönség kezébe. Elég, ha megemlítjük őket: A magyar irodalmi népiesség Faluditól—Petőfiig. Az irodalmi műveltség megoszlása, stb. Folytatása ez az egykor nagy viharokat keltett Petőfi tanulmánynak. DE NÉZZÜK, honnan indult el a mester, kik voltak ösztönzői, példaképei, akik munkásságukkal, személyükkel hatással lehettek az egykori fiatal magyar tudósjelöltre? Pályája akkor kezdődik, amikor már egész Európa kiábrándult — filozófia és irodalom egyaránt — a pozitivizmusból, s egy „emberibb, mélyebb, igazibb világképet keresnek.” Párizsi tartózkodása alatt (az École Normale Superieurben volt) olyanokat láthatott, mint Barres, Bergson, Bourget, Francé, Gid, s és még Zola és Verlaine is, valamint Brunetiere, akinek hadjárata a naturalizmus ellen bizonyára hatással volt rá. De nyomot hagyhatott benne az angolok propagálta eszményítő realizmus is. Magyarországon pedig előbb Gyulai Pált hallgatta, akinek köszönhető volt Petőfi, Arany és Kemény Zsigmond életművének eszménnyé, ideállá emelése. Mindezeken kívül van munkásságának egy-két olyan mozgatóereje, amelyek nem kis mértékben tették maradandóvá életművét, így többek között a tények, a lényeg kutatása, valamint a szintézisre való törekvés, a rendszerezés. Ez érvényesült, sőt, több ennél: diadalra jut egész életművében, abban az életműben, amelynek — amint Barta János mondja „...ha kidolgozása még nincs lezárva, annyira kerek és önmagában nyugvó egész, hogy — mint az ilyen életműveket általában — közvetlenül folytatni nem lehet.” ÉS MOST befejezésként még néhány szót. Tanítványai nagyrészt ma is élnek, s aktívan dolgoznak. Ki itt, ki ott, az egyetemi katedrákon, vagy középiskolákban, de dolgoznak és az ő tanítványaiként dolgoznak, akik hálával, tisztelettel, szeretettel emlékeznek rá, úgy, mint Bssrta János, aki az én kedves professzorom volt, s akiről én is elmondhatnám, amit ő mond Horváth Jánosról, hogy „mégis csak” az ő tanítványa vagyok, és ha módom volna még egyszer nekiindulni, kezdeni megint csak őnála szeretném.” Az Irodalomtörténetben megjelent méltatások nyomán: LÖKÖS ISTVÁN tanár, a TIT Irodalmi szakosztályának tagja. Mit egyék a szellemi, mit a testi munkás? A szellemi és a fizikai dolgozók fehérjeszükséglete körülbelül azonos. Ennek az a magyarázata, hogy a fehérje,mint energiaszállító, kevésbé fontos szerepet tölt be, inkább a test állományának felépítését, illetőleg fenntartását szolgálja. Szellemi dolgozóknak ,egy testsúly-kilogrammra számítva naponta 1 gramm, nehéz fizikai munkásoknak kb. 11 ,2 gramm fehérjére van szüksége. A fehérjehiány csökkenti a teljesítőképességet, ami elsősorban az emlékezőtehetség és összpontosításképesség csökkenésében jut S kifejezésre. Ezért fontos a szellemi munkásnál, hogy > összkalória-szükségletének (napi 2400 kalória) fedezése során a fehérjedús táplálékodat, pl. húst, halat, sajtot, tejet, — a zsírral szembeni előnyben részesítse. Az ilyen étkezés megóvja attól, hogy a fehérjetartalékait legyen kénytelen igénybe venni. Ha fizikai dolgozó az általa szükségelt napi 3600—4500 kalóriát elfogyasztja, úgy megfelelő ésszerű választék mellet, a szükséges fehérjemennyiséget amúgy is magához veszi. Egy ideig az volt a felfogás, hogy a túlzott fehérjefogyasztás káros hatású. Tar Kraut professzor, a dortmundi „Max Planck” Táplálkozás-fiziológiai Intézet igazgatója az 1957. évi nemzeközi egészségügyi kongresszuson tartott előadásában cáfolta ezt a nézetet A szellemi munkás mindig ügyeljen arra, hogy bőséges fehérjefogyasztás mellett, kevés zsiradékot vegyen magához. Igen fontos, hogy ételeink tartalmazzák azokat a vitaminokat és ásványi anyagokat is, amelyek a tápanyagokat felbontják, s szervezetünk számára hasznosítják. De miután a szervezet vitaminszükséglet nem növekszik arányosan a megnövekedett kalóriaszükséglettel, a vitaminszükséglet szellemi és fizikai munkásoknál körülbelül azonos.