Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-02 / 284. szám

Brezsnyev a Beloiannisz-gyárban (folytatás a 4. oldalról) kívánságait, szívből jövő test­véri üdvözletét szovjet testvér­­pártunknak, a Szovjetunió minden dolgozójának. Mondja el odahaza, hogy a magyar kommunisták, dolgozó népünk elválaszthatatlan, testvéri egy­ségben halad együtt a Szov­jetunió Kommunista Pártjával, a nagy szovjet néppel a szocia­lizmus és a kommunizmus győ­zedelmes útján. Éljen a megbonthatatlan, örök szovjet—magyar barátság! Komócsin Zoltán nagy taps­sal fogadott szavai után hos­­­szan tartó, lelkes ünneplés köz­ben L. I. Brezsnyev lépett a mikrofonhoz. Kedves barátaim! Küldöttségünk örömmel tett eleget a meghívásnak, hogy találkozzék önökkel, a magyar munkásosztály és műszaki ér­­telmiség nagyszerű képviselői­vel Szívből köszönöm a meleg fogadtatást, a baráti szavaikat, amelyekkel pártunkról és a szovjet emberekről szóltak. Sok millió szovjet munkás, a szovjet kommunisták és egész népünk forró, testvéri üdvözletét tolmácsolom önök­nek és az egész magyar nép­nek! Országainkat barátok és szö­vetségesek, népeinket gyümöl­csöző és valóban testvéri kap­csolatok erős szálai fűzik egy­máshoz. Tevékenyen együtt­működünk, kicseréljük tapasz­talatainkat, tanácskozásokat folytatunk a nemzetközi prob­lémákról. A szovjet és a ma­gyar vezetők megbeszélései mindig a mély, kölcsönös megértés jegyében folynak le. Szép országukban tett min­den látogatásunkat hasznos dolognak, s ba­rátáinkkal való örömteljes találkozás­nak is tekintjük. Biztosíthatom önöket, elv­társak, hogy a szovjet embe­rek a legnagyobb értéknek tartják barátságukat a magyar néppel és a többi szocialista ország népeivel. Szemünk fé­nyeként őrizzük ezt a barátsá­got és minden erőnkkel azon fáradozunk, hogy még szilár­dabbá tegyük és továbbfej­lesszük! Küldöttségünk néhány nap óta részt vesz a Magyar Szo­cialista Munkáspárt IX. kong­resszusának munkájában. A Központi Bizottság beszámoló­ját és a kongresszusi küldöt­tek hozzászólásait áthatotta az a forró kívánság, hogy sikere­sen továbbfejlesszék és felvi­rágoztassák a szocialista Ma­­gyarországot, s ehhez világo­san kijelölték a jövő felada­tait. A kongresszus egész mun­kája meggyőzően bizonyítja, hogy az egész párt milyen lel­kesen támogatja azt a politikai irányvonalat, amelyet a Köz­ponti Bizottság — élén Kádár János elvtárssal — dolgozott ki, s amely a Központi Bizott­ság vezetésével valósul meg. Biztosaik vagyunk abban, hogy a magyar nép — szoros egy­ségbe tömörülve pártja köré — új győzelmeket arat a termelés minden frontján és ennek nyo­mán hazája még szebb lesz. A földkerekségen több mint 500 millió munkás él. Ők alkotják az emberiség élenjáró, forradalmi ro­hamcsapatát. A marxizmus—leninizmus arra tanít bennünket, hogy a munkásosztályé a vezető sze­rep abban a harcban, amely az elnyomás és a kizsá­kmányolás minden formájának megszün­tetéséért, a szocializmus és a kommunizmus megteremtésé­ért folyik. A proletariátus ve­zeti a jobb jövőért harcra a parasztságot és a többi dolgozó rétegeket. A forradalom győzelme után a munkásosztályra nagy fele­lősség hárul a társadalom ál­lami irányításáért. A szocia­lizmus országainak munkás­­osztálya nem azonos a régi el­nyomott proletariátussal. Or­szágának gondos gazdája, aki híven őrzi és megsokszorozza annak javait. Országainkban egyre inkább elmosódnak a ha­tárok a munkások és a műsza­ki értelmiség között, megvál­tozik a munkásság arculata. A szocialista rendszer lehetővé teszi összes kedvességeik kibon­­takoztatá­sát. Ez a szocializmus életf'-.mrri-W'k­ewik forrása. Sok nőt látunk ezen a gyű­­lésen az ér­thető is, hiszen az, ,'Vpa.V­V­ '.n r.VV.'».í,'iKqr, n nők alkok’-'i, n töktr'-wt R/wi mondás, hogy a nők az em­be­­riség jobbik fele. Küldöttsé­­■­günk összes férfitagjai öröm­mel csatlakoznak ehhez a kije­­­­lentéshez. A nők társadalmi helyzeté­ről is beszélve elmondhatjuk, hogy az idézett mondás elle­nére a nők többsége sok száz éven át az emberiség legelnyo­­mottabb részéhez tartozott. A nép asszonyait a legke­­gyetlenebbül zsákmányol­ták ki a kapitalisták, a földbirtokosok, a kulákok, s a nők viselték a családi ott­hon terheinek és gondjainak legnagyobb részét is. Ezért a szocializmus egyik legfőbb cél­ja a nők társadalmi helyzeté­nek megkönnyítése, a nők va­lódi, teljes egyenjogúságának biztosítása. A szocialista rend kétségte­len eredményeket ért el e fon­tos feladat megoldásában. A történelem során a szocialista országok sok millió asszonya először nyert teljes jogot a ta­nulásra és a magasabb fokú szakképzettség elnyerésére, s a férfiakkal egyformán vesz részt a politikai és társadalmi élet­ben. A nők előtt a szocializ­musban megnyílt lehetőségek fényes bizonyítéka az önöknél is jól ismert szovjet nő , Va­­lentyina Tyereskova, az első űrhajósnő — űrrepülése. Szocialista országaink sokat tettek és továbbra is sokat tesznek a nők munkájának és életének megkönnyítéséért. Nem véletlen, hogy pártunk kongresszusa is nagy figyelmet fordított erre a kérdésre. El­mondhatom, hogy hasonló problémák foglalkoztatnak bennünket is, s bizonyára a többi szocialista országokat is. Hiszen, ha őszinték akarunk lenni, meg kell mondanunk, hogy még nem kevés dolgunk van ezen a téren. Gondoskodnunk kell arról is, hogy fokozódjék a nők munkájának megbecsülése. Úgy gondolom, elvtársaim, hogy nemcsak a nők, hanem az itt jelenlevő férfiak is szíve­sen támogatják ilyen irányú munkánkat, amely végső soron az ő javukat is szolgálja. Elvtársak! Pártjaink, országaink mun­kássága és parasztsága a kom­munizmus építésére összponto­sítja erőit. Nincs a világon kö­telék, amely szorosabban fűz­né egybe a népeket, mint ez a közös nagy cél, mint kommu­nista eszményeink. Mindig jólesik, ha barátaink­nak beszámolhatunk dolgaink­ról és elmondhatjuk nekik, hogy milyen eredményeket ér­tünk el, milyen feladatok vár­nak még nálunk megoldásra. Kommunista pártunk XXIII. kongresszusán felvázolta a kommunista építés további ter­veit és feladatait a Szovjet­unióban. Ma az egész szovjet nép e tervek végrehajtásán dolgozik. Ezután Brezsnyev beszélt a kommunizmus további építésé­nek mindazon céljairól, ame­lyeket kidolgoztak és gyakorla­tilag végrehajtanak. Majd így folytatta: az ötéves terv végrehajtása során fokoza­tosan meg akarjuk valósítani az üzemekben és intézmények­ben — ezek lehetőségeitől füg­gően— az ötnapos munkahét­re való áttérést. Ez jelentősen javítja majd a munkások és alkalmazottak munkafeltéte­leit, további lehetőségeket biz­tosít számukra a pihenésre és a sokoldalú művelődésre. A szovjethatalom fennállása ötvenedik évfordulójának kü­szöbén népünk bizakodással tekint a jövőbe. Nagy felada­tok, nagy munka áll előttünk. Népünk, Lenin eszméitől lelke­sítve, biztos léptekkel halad a kommunizmus fénylő magas­latai felé és nincs a földön hatalom, amely letéríthetné er­ről az útról! Elvtársaim! Kommunista pártjaink és szocialista álla­maink a nemzetközi élet po­rondján a szocializmus érde­keinek védelmében lenini bé­kepolitikát folytatnak. Népeink hő óhaja, hogy teljes erejükkel és ener­giájukkal a békés munkát, az új világ építését szol­gálhassák. Milyen örömmel állítanánk át egész iparunkat kizárólag a békés termelésre! A szovjet ál­lam a testvéri szocialista ál­lamokkal vállvetve fáradha­tatlanul küzd azért, hogy ez megvalósuljon. Síkraszállunk az általános és teljes lecsere­lésért és a fegyverkezés rész­leges csökkentését célzó konk­rét intézkedések megvalósítá­sáért, amelyek a cél elérésé­hez vezetnek. A nemzetközi helyzet azon­ban továbbra is igen nyugta­lanító és feszült. Az imperia­lizmus agresszív erői nem­ nyugszanak. A világnak ha egyik, hol másik pontján pró­bálják fegyveres erővel újjá állni a szocializmus és a hala­dás előretörésének. Az imperializmus és a reak­ció kísérletei arra késztetnek bennünket, hogy megőrizzük nagyfokú éberségünket és ré­sen legyünk. A szocializmus történelmi vívmányait védi a Varsói Szerződés, a szocialista országok győzhetetlen katona ereje. Kommunista pártunk és a szovjet kormány — az egész szovjet nép helyeslésével és támogatásával — nem kímél erejét, hogy biztosítsa a szov­jet nép biztonságát, békés mun­káját, s barátaink és szövetsé­geseink biztonságát. Biztosítha­tom önöket, elvtársaim: a Szovjetuniónak megbíz­ható eszközei vannak ah­hoz, hogy lehűtse a forró fejű harcias imperialista köröket. Erről ne feledkezzenek meg a háborús kalandok kedvelői! Önök, elvtársaim, tudják hogy milyen nagy munkát folytatnak napjainkban a nem­zetköziség nemes elveihez hű testvéri kommunista pártok hogy egységfrontba kovácsol­ják a szocializmus és a hala­dás erőit az imperialista ag­resszió ellen. Az egység és az összefogás megsokszorozza erő­inket, míg az egység hiánya, a szakadás­­ gyengíti, ezt az egyszerű igazságot mindenki megérti. Nagyra értékeljük azt a har­cot, amelyet a Magyar Szocia­lista Munkáspárt folytat a kommunisták és az összes ha­ladó erők összefogásáért. Az e célokért folyó küzdelem ma a proletár nemzetköziség legfon­tosabb ismérve. Nem az az in­ternacionalista, aki szavakban mindenkinél hangosabban szid­ja az imperializmust, hanem az, aki fáradhatatlanul mun­kálkodik az imperialistaelle­­nes front megszilárdításán, aki tetteivel járul hozzá a forra­dalmi szolidaritás erősítéséhez. Napjainkban épp úgy, mint Marx idejében, jelszavunk: „Világ proletárjai, egyesülje­tek!” Elvtársak! Gyáruk Nikosz Beloiannisz, a lánglelkű görög hazafi és szocialista harcos nevét viseli, aki a görög reakció áldozata­ként halt meg. Az ügy, amelyért Beloiannisz elvtárs harcolt és amelyért éle­tét áldozta. — a szocializmus ügye —­ legyőzhetetlen! A szocialista tábor országai, a világ munkásosztálya és kommunista pártjai szoros együttműködésben haladnak új győzelmek felé! Elvtársaim! A szovjet és a magyar nép szoros barátságát a mar­xizmus,leninizmus és a szocialista nemzetköziség eszméi lelkesítik. A szovjet embereket az az el­tökéltség vezeti, hogy tovább erősítik és fejlesztik ezt a ba­rátságot mindkét ország és az egész szocialista világrendszer javára. Engedjék meg, hogy még egyszer szívből jövő köszö­netet mondjak a fogadtatásért és a küldöttségünk iránt tanú­sított testvéri érzésekért. Sok sikert kívánunk a Beloiannisz­­gyár minden dolgozójának munkájában, sok boldogságot életében. Éljen a dicső magyar mun­kásosztály! Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, amely biztos kéz­zel vezeti a magyar népet a szocializmus győzelme felé! Erősödjék és növekedjék to­vább a megbonthatatlan szov­jet—ma­yar barátsá­g! A gyűlés részvevői lelkes tapssal fogadták az SZKP Központi Bizottsága főtitkárá­nak szavait. L. I. Brezsnyev a gyűlés végén egy, az űrben még ma is keringő szputnyik modelljét, továbbá egy rádiót és szormovói gyárban készülő szárnyah­ató kicsinyített mását nyújtotta át ajándékul a Be­loiannisz gyár dolgozóinak. A házigazdák szintén emléktár­gyakkal kedveskedtek a szov­jet delegációnak. A forró han­gulatú gyűlés az I­nternacio­­nálé hangjaival ért véget. Hatvanba látogatott Henning Nilson, a Svéd Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja Tegnap délelőtt kedves ven­dégeket fogadtak Hatvan vá­ros kommunistái. Az MSZMP IX. kongresszusán részt vevő Henning Nilsson, a Svéd Kom­munista Párt Politikai Bizott­ságának tagja látogatott a vá­rosba Szerényi Sándornak, az MSZMP KB tagjának, a Párt­­főiskola igazgatójának társasá­gában. A vendégeket a megye­határon Holló Endre, a me­zője, valamint a városi tanács és a helybeli Lenin Termelő­­szövetkezet vezetői fogadták. Ezután a vendégek a tsz irodájához hajtottak, ahol Han­gácsi Vilmos, a tsz párttitkára és Gellér János, a szövetkezet főmezőgazdásza ismertette meg a jelenlevőkkel a közös gazda­ság múltját, jelenét, minden­napi életét. Ezt követően Nils­son elvtárs beszélt hazájáról, a svéd kommunisták életéről, a svéd földművesek nehéz munkájáról. A közvetlen, me­leg hangú beszélgetés után a küldöttség ellátogatott a szö­vetkezet virágkertészetébe és tehenészetébe, s felkeresték Horváth Sándor tsz-tag Csányi úti lakását is. Megnézték a tsz virágüzletét és megtekintették az egyik óvodát. A vendégek nagy elismeréssel nyilatkoztak a látottakról, és őszintén el­beszélgettek a tsz dolgozóival, akik számtalan példán keresz­tül igazolták a kollektív gaz­dálkodás eredményeit. Az Aranyfácán vendéglőben elfogyasztott ünnepi ebéd után a küldöttség a Hatvani Cukor- és Konzervgyárat kereste fel, ahol a munkájukkal Decsi Fe­renc igazgató, Kiss Ferenc párt­titkár, Szekszárdi Dezső és Ma­­latinszky György osztályveze­tők ismertették meg a vendég (Fotó: Répássy) geket. A látogatás végén az igazgatói irodában baráti be­szélgetésre került sor. Az esti órákban Nilsson elv­társ a pártbizottság munka­társaival találkozott, majd visszautazott a fővárosba. .rS** * r • _ . • gyei pártbizottság osztályvező­ Henning Nilsson Koszigin megérkezett Párizsba Nagy»sabánú fogadtatás az Orlyi repülőtéren Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke csütörtökön, magyar idő szerint 10 óra 56 perckor, meg­érkezett Párizsba. Az Orlyi re­pülőtéren De Gaulle tábornok, köztársasági elnök, Pompidou miniszterelnök és a francia kormány tagjai fogadták. Amikor Kosagin szovjet mi­niszterelnök repülőgépe a Pá­rizs melletti Orlyi repülőtér­re leszállt, 101 ágyúlövés fo­gadta. De Gaulle elnök üdvözlő be­szédében hangsúlyozta a szov­jet kormányfő franciaországi látogatásának nagy jelentősé­gét. — A francia nép nem felej­tette el — mondotta —, hogy az orosz nép és hadsereg mi­lyen ragyogó részt vállalt a közös győzelemből és ma is jól tudja, hogy az önök országa milyen rendkívüli erőfeszítést fejt ki anyagi és emberi erő­forrásaink békés felhasználá­sáért . Az önök jelenléte ki­emelkedő módon jelzi azt az örvendetes együttműködést, amely államaink között ki­alakulóban van a két nép ja­vára, s ugyanakkor a világ egyensúlyának, haladásának és békéjének érdekében. Ezért köszönti önt, elnök úr, ma Franciaország teljes szívből. De Gaulle üdvözlő beszédére Koszigin miniszterelnök vála­szolt. Beszédében Koszigin emlé­keztetett De Gaulle francia elnöknek az idén nyáron a Szovjetunióban tett látogatásá­ra, amelynek eredményeként új fejezet kezdődött a két ország kapcsolatai történetében. — Országaink — folytatta — nemzeti érdekeiktől vezérelve az együttműködésnek közös, de ugyanakkor mindegyikünk számára önálló útján haladnak előre a szovjet és a francia nép biztonságának, az európai és a nemzetközi biztonságnak meg­szilárdítása érdekében. — Az Európaiban és a világ más részeiben végbemenő fej­lemények egyre jobban meg­győznek arról, mennyire hasz­nos és eredményes a szovjet­­francia közeledés, amely igen kedvező hatást gyakorol a nemzetközi fejlődésre. Ugyan­akkor ez a közeledés nem irá­nyul semmiféle más ország el­len. A beszédek elhangzása után a zenekar a szovjet és a fran­cia állami himnuszt játszotta, Koszigin és De Gaulle ellépett a felsorakozott díszalakulat arcéle előtt. Koszigin ezután a repülőtér­ről De Gaulle kíséretében pá­rizsi szállására­ hajtatott. Az elnök halála17 „Az elnök halála” címmel új könyv jelenik meg a Ken­nedy család kívánságára. A könyv William Manchesternek, a meggyilkolt elnök korábbi életrajzírójának a műve, amely bizalmas anyagokra alapozva ismerteti a dallasi elnökgyil­kosság „végső változatát”. Robert Kennedy szenátor egy interjú keretében közölte, hogy a könyv a meggyilkolt elnök özvegyének a „rendelé­sére” készült. A könyvben sze­replő adatok „gyötrelmeket kelthetnek majd magas kö­rökben.” ESEMÉNYEK. NOVOROSSZIJSZK: Andrej Kirilenko, az SZKP Politikai Bizottságának tagja csütörtökön Novorosszijszkben ünnepélyes keretek között fel­­tűzte a város lobogójára a Honvédő Háború Érdemrend első fokozatát. Novorosszijszk (fekete-tengeri kikötő) a má­sodik világháború éveiben hő­siesen állta hat német hadosz­tály ostromát. A teng­részek és a gyalogosok 360 napon át védték a várost. LONDON: Csütörtökön ismét megcsu­­szamlott a walesi Aberfan bá­nyászközség felett emelkedő meddőh­ányó, ugyanaz, amely október 21-én maga alá temet­te a falu elemi iskoláját. Az újabb csuszamlás híre nagy megdöbbenést keltett. A szénbányászati tröszt ille­tékesei kijelentették, hogy az újabb csuszamlást a napok óta tartó heves esőzések okozták, s bár a megcsúszott salak­tö­meg 150—180 méternyire közelítette meg a falut, „nincs ok az ag­godalomra”. VARSÓ: Tíz éve működik a KGST szénbányászati állandó bizott­sága. Ez alkalommal december 1-én ünnepélyes jubileumi ülés nyílt Katowicében az összes tagállamok küldötteinek rész­vételével. KINSHASA: Az Union Miniere du Haut- Katanga bányatársaság 1966 december 31-én éjfélkor be­szünteti tevékenységét a Kon­gói Köztársaságban. A belga­ trösztöt 1967. január 1-én L’union Miniere du Congo né­ven új társaság váltja fel, s ennek részvényei 50 százaléká­val a kinshasai kormány ren­delkezik majd. PÁRIZS: A párizsi semmítőszék csü­törtökön elutasította Ufkir ma­rokkói belügyminiszternek és Dl Imi alezredesnek, a marokkói titkosrendőrség vezetőjének panaszát az ellen, hogy a fran­cia vádhatóság előbbi ellen körözést adott ki, utóbbit pe­dig letartóztatta a Ben Barka­ügyben. A védők a marokkói— francia­­ jogegyezményre hivat­kozva vonták kétségbe francia bí­róisfi­rt illetékess­égét. Új kormány Bonnban Mint a APA­ hírügynökség jelenti, Heinrich Lübke nyugat­német államelnök csütörtökön reggel 9 órakor írásban hivata­losan közölte Erhard kancel­lárral, hogy lemondását elfogad­ta. A bonni Bundestag csütörtök délelőtt kanct­ellárrá választotta Kurt Georg Klesmnsert. A zsú­folt karzat előtt lefolyt titkos szavazáson a 496 szavazati jog­gal bíró képviselő közül 473 ad­ta le szavazatát, nyugat-berli­ni képviselők nem vehettek részt a szavazásban. Kiesinger­re 340-en, ellene 109-en szavaz­tak, 23 képviselő tartózkodott. Egy szavazólap pedig érvényte­len volt. A most már ellenzéki Szabaddemokrata Pártnak 49 képviselője van. Mémiscar 1966. december 2., péntek

Next