Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-10 / 160. szám

agresszió Kambodzsa ellen június 30 óta nem tartózkodnak amerikai katonák Kambodzsa területén. Ez a felvétel azonban — amerikai hírforrás szerint — 1 mérföldre készült Kambodzsa határától, a dél-vietnami ol­dalon. Az Egyesült Államok tehát ugrásra kész állapotban tartja intervenciós csapatait. (Telefoto — AP—MTI—KS) Szovjet űrhajósok nemzetközi sajtóértekezlete MOSZKVA: Andrijan Nyikolajev és Vitalij Szevasztyjanov szovjet űrhajósok,­­akik a Szojuz 9. fedélzetén rekord időt töltöt­­t világűrben, a hagyo­mányokhoz illően, a Lenin­­hegyi Lomonoszov Egyetem márványoszlopokkal ékes au­lájában tartották meg sajtó­­értekezletüket. Több mint 2000 hazai és külföldi újság­író csütörtök délután, moszk­vai idő szerint 3 órakor, tapssal köszöntötte a koz­mosz hőseit. Nyikolajev ve­zérőrnagy­ egyenruhában je­lent meg a sajtókonferen­cián, mellén két aranycsillag jelezte, hogy a Szovjetunió kétszeres hőse, Szevasztyjanov mellén is ott fénylett a Szov­jetunió hőseit megillető ki­tüntetés. A két és háromnegyed órás sajtóértekezletet, amelynek elnökségében helyet foglaltak a Szojuz 9. kozmonautáinak űrhajóstársai, Tyereskova, Beregovoj, Leonov és mások, továbbá a szovjet tudomá­nyos élet kiválóságai, Keldis, a Szovjet Tudományos Aka­démia elnöke nyitotta meg. (Az értekezleten elhangzot­takra lapunk hasábjain még visszatérünk.) (TASZSZ) Megalakul a KGST beruházási bankja Dr. Garamvölgyi Károly­­nak, a pénzügyminiszter első helyettesének vezetésével csütörtökön magyar delegá­ció utazott Moszkvába, a KGST-országok Nemzetközi Beruházási Bankjának meg­alakulásáról szóló egyezmény aláírására. Mint ismeretes, a KGST 24. ülésszakán Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK és a Szovjetunió jóvá­hagyta a KGST-országok Nemzetközi Beruházási Bankjának létrehozásáról szóló egyezményt, valamint a bank alapszabályzat-terve­zetét, s megállapodtak ab­ban, hogy az egyezményt 1970. július 10-ig aláírják. A bank létrehozása az in­tegráció kibontakozása szem­pontjából nagy jelentőségű, s mivel mindenekelőtt olyan beruházások finanszírozása a feladata, amelyeknek létre­hozása több KGST-országreak közös érdeke. (MTI) Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk Emberi jogok Sa­jtóért­eke­zl­e­te­t tartott Amilcar Cabral, Portugál- Guinea és a Zöldfoki Szige­tek Afrikai Függetlenségi Pártjának főtitkára. El­mondta, hogy a szocialista országok segítséget nyújta­nak a portugál gyarmatosí­tók elleni függetlenségi harc­ban, s rámutatott — elíté­­lőleg —, hogy egyes NATO-országok viszont katonai segítség­gel támogatják a lissza­boni gyarmatosítókat. Ugyanezen a napon az ENSZ emberi jogok bizott­sága újabb adatokat hozott nyilvánosságra a Mocam­biquer és angolai portugál gyarmatosítók kegyetlensé­géről, a dél-afrikai fehér fajvédők garázdálkodásáról. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének a Dél-afrikai Köztársaság és Portugália is tagja. Tagjai a gyarmatosító, a fajvédelmet a hivatalos ál­lami politika rangjára emelő és az ezeket az országokat fegyverrel és más módon tá­mogató országok. Nyilvánva­ló tehát, hogy ezeknek az országoknak, E­NSZ-tagsá­­gukhoz igazodva, az ENSZ emberi jogok bizottságának álláspontjával kellene egyet­­érteniök. Csakhogy nem ez a helyzet. És nem csupán a fekete földrészen, a még gyar­mati sorban sínylődő or­szágokban tiporják láb­bal az emberi jogokat. Az történik némely „telje­sen fehér” európai ország­ban is, például Görögország­ban, ahol immár több mint három éve gyakorolja ter­roruralmát a fasiszta junta. S ugyanezen a napon hoztak újabb terrorítéletet (4—14 évig terjedő börtönbünteté­sek) Athén egyik katonai bí­róságánál, lábbal tiporva a vádlottak emberi jogait. Még egyikük ügyvédjét is egy évi börtönre ítél­ték, s a helyszínen azon­nal letartóztatták. „Con Son-tól Athénig, a „tigrisketrecektől” az ezre­desek börtönéig mindenütt az amerikai „globális sraté­­gia” vívmányai láthatók, íme, a „szabad világ igazi arca!” – írja az athéni ter­rorpert kommentálva az Hu­­manité csütörtöki vezércik­ke. A cikk idézett része csakugyan a világpolitika egyik alapkérdésére ta­pint rá. Mert a neokolonia­­lizmus és a görögországi neofasizimus egyaránt a mai agresszív imperializmus, s annak vezérképviselője, az Egyesült Államok általános stratégiájának szerves ré­sze. KAIRÓ: Az amerikai­ kormány úgy határozott, hogy pótolja az izraeli légierő friss vesztesé­geit, s az egyiptomi légelhá­rítás által legutóbb lelőtt öt Phantom helyett októbertől kezdődően hat újat szállít. Az Al Ahram washingtoni tudósítója felelős körök ré­vén úgy értesült, hogy ezt a döntést — amerikai kifeje­zéssel élve — „asztal alatt” vagyis titokban hozták, s az utóbbi napokban lelőtt öt Phantomon túl kötelezettsé­get vállaltak az izraeli légi­erő összes további vesztesé­gének pótlására. (MENA) NEW YORK: Egyre több amerikai kato­na ítéli el­­ az Egyesült Álla­mok délkelet-ázsiai agresszió­ját. A Christian Science Mo­nitor, vol­t amerikai katona­tisztek egy csoportjának le­velét közölte, amelyben azok, az amerikai haderők azon­nali és teljes kivonását köve­telik Indokínából. (TASZSZ) DJAKARTA: Az indonéz kormánycsapa­tok Nyugat-Iriánban számos helyi lakost és öt kínai sze­mélyt tartóztattak le azzal a váddal, hogy segítséget nyúj­tanak az illegális „szabad pápua mozgalomnak” — kö­zölte az Antara hírügynök­ség. (Reuter) POZSONY: Csütörtökön Pozsonyban megkezdődött a Szlovák­­ Kommunista Párt Központi Bizottságának ülése. (MTI) MOSZKVA: Csütörtökön Moszkvában másodízben találkozott And­rej Gromiko szovjet külügy­miniszter egyiptomi kollégá­jával, Mahmud Riaddal. A találkozóról kiadott sajtóköz­lemény hangoztatja, a talál­kozó meleg, baráti légkörben zajlott le. A felek megvitat­ták azokat a kérdéseket, amelyek a közel-keleti hely­zettel függenek össze. (TASZSZ) KAIRO: Csütörtökön 50 izraeli har­ci repülőgép több hullámban támadta a Szuezi-csatorna övezetében levő egyiptomi állásokat. Az EAK katonai szóvivője Kairóban közölte, hogy az egyiptomi légelhárí­tás minden esetben akcióba lépett. (CPU ­f?9. július 10., péntek Francia hidrogén­bomba robban­tás Franciaország — amely a részleges atom­­csend-egyez­ményt sem ír­ta alá — jú­lius 3-án hid­rogénbomba kí­sérletet hajtott végre a Csen­des-óceánon. Az első képet most hozták nyilvá­nosságra a rob­bantásról. (Telefoto — AP—MTI—KS) MEGBÉNULT A PÁRIZSI REPÜLŐTÉR. Európa egyik leg­nagyobb légikikötőjében, a párizsi Orly repülőtéren július 8-án sztrájkba léptek a repülést ellenőrző műszaki tisztvise­lők és a hordárok. A járatok jelentős részét emiatt sem indítani, sem fogadni nem tudták. Így nézett ki a váró­terem. (Telefoto — AP—MTI—KS) Indokínai harci cselekmények vetettek be, de azokról nem volt­­ hajlandó részleteket közölni. Amerikai ejtőernyősök szerdán a laoszi határtól 5 kilométerre harci érintkezés­be kerültek egy nagyobb partizánegységgel. E körzet­ben több hét óta ez volt a legnagyobb ütközet. A saigoni amerikai pa­rancsnokság csütörtökön hi­vatalosan bejelentette, hogy eltűntnek nyilvánították Ge­orge W. Casey vezérőrnagyot, az amerikai 2. légideszant gépesített hadosztály­ pa­rancsnokát és hat másik amerikai katonatisztet, akik­nek a' +félfkd't(tére ■ •'■ kedden reggel tűnt el. Az 52-es amerikai bombá­zók Dél-Vietnam területén , a csütörtökre virradó éjszaka három hullámban hajtottak végre szőnyegbombázást a laoszi és a kambodzsai ha­tár közelében. A Reuter jelentése sze­rint több thaiföldi csapat­egységet vonultattak fel az ország északkeleti részében, mivel a határ túlsó oldalán nagyobb partizánegységek ásták be magukat. (AFP) A dél-vietnami szabadság­­harcosok a szerdáról csütör­tökre virradó éjszaka nyolc akciót hajtottak végre ame­rikai és dél-vietna­mi katonai létesítmények ellen. Egy amerikai katonai szóvivő szerint két objektum ellen a partizánok­­ új, nagyerejű robbanószerkezetet A józanság győzelme RITKÁN TETT tanúságot egy kicsiny és politikai szen­vedélyektől szaggatott közös­ség olyan érettségről és jó­zanságról, mint Ciprus görög lakói július első vasárnap­ján. Egy évtizedes szünet után ekkor tartották az ön­álló ciprusi állam történeté­ben a második parlamenti választásokat. Ha a mostani választások eredményeinek értékelése előtt felidézzük a Ciprus la­kosságára nehezedő politikai és stratégiai problémákat , valóban fantasztikusan nehéz és bonyolult képletet kapunk. Mindenekelőtt: Cipruson szuverén, brit területnek szá­mító katonai támaszpontok vannak, amelyeket a NATO hosszútávú tervei potenciális NATO-bázisként kezelnek. Egy ideig ezeknek a támasz­pontoknak a jelentősége a brit birodalom távol-keleti pozícióinak összezsugorodá­sa miatt csökkent. Az 1956- os Egyiptom elleni agresszió, valamint a jelenlegi közel­­keleti helyzet azonban bebi­zonyította, hogy Ciprus tá­maszpontjai a politikai nyo­más elsőrendű eszközét je­lentik, az arab világ ellen. E bázisok jelentősége tehát nőtt. S ezzel nőtt az a nyo­más is, amelyet a NATO az alig fél milliós lakosságú szigetállam befolyásolására kifejt ____ A MÁSODIK, világpoliti­­kailag talán kevésbé jelentős, de­ a sziget népének minden­napi élete szempontjából sorsdöntő tényező a török ki­sebbség és a görög többség mindmáig rendezetlen viszo­nya. Ismeretes, hogy 1963 után véres összecsapások robbantak ki a szigeten. Az­óta a sziget török kisebbsége elszigetelt városrészekben, il­letve falvakban, úgynevezett enklávékban él. A fizikai fe­szültség a görögök és törö­kök között az utóbbi egy esz­tendőben csökkent és a két közösség képviselői jelenleg tárgyalásokat is folytatnak egymással. Arra azonban nincs remény, hogy ezek a belátható jövőben változást, vagy éppen megoldást ered­ményezzenek. VISZONYLAG ÚJ, de kín­zóan eleven probléma a cip­rusi görög közösségen belüli politikai megoszlás. Amíg Görögországban polgári cent­rista rezsim volt hatalmon, a görög lakosság döntő több­sége az Enozisz, a Görögor­szághoz való csatlakozás , mellett foglalt állást. Ez volt a politikai fővonala Makari­­osz elnöknek is. Akkor csak az AKEL, a ciprusi dolgo­zó nép haladó pártja — a kommunisták — figyelmez­tettek azokra a veszélyekre, amelyeket Cipruson a NATO- tagállam Görögországhoz va­ló­ csatlakozása jelenthet. Cipruson AMIÓTA ATHÉNBEN a katonai junta került hata­lomra, a ciprusi görög lakos­ság magatartásában és poli­tikai hangulataiban egyrészt változás, másrészt polarizáló­dás következett be. Kiala­kult egy szóló jobboldali, ter­rorista módszereket is alkal­mazó csoportosulás, amely­nek erejét növelte, hogy a ciprusi nemzeti gárda (így hívják a hadsereget) tisztika­rának egy részét­ Athénből küldték a szigetre, ezek a tisztek voltaképpen a görög rezsim emberei. Ugyanakkor a görög lakosság többsége és a józanul gondolkozó vezető politikusok, élükön Makari­­­osszal, egyre inkább elfor­dultak az Enozisz gondola­tától. Felismerték: a demok­ratikus szabadságjogok bir­tokában levő ciprusi lakosság számára a személyi és poli­tikai tragédiák sorozatát eredményezné a Görögország­hoz való csatlakozás. Ezért Makariosz és a cip­rusi kormány egyre határo­zottabban állást foglalt a szi­get önállósága mellett, s er­ről akkor sem mondott le, amikor ez év márciusában Makariosz ellen merényletet követtek el a szélsőjobb ter­roristái. EBBEN A SZINTE elkép­zelhetetlenül nehéz, mély szenvedélyeket kavaró és bo­nyolult helyzetben a józan és önálló Ciprus politikája a választásokon rendkívül ko­moly győzelmet aratott. A 35 tagú görög közösségi parla­mentbe csak olyan pártok képviselői kerültek be, ame­lyek támogatják Makariosz politikáját. A radikális jobb­­­oldal a választásokon telje­sen összeomlott. A legna­gyobb párt a Makarioszt tá­mogató, a kormány egyik tagja által vezetett egység­párt lett 15 mandátummal. Kilenc képviselői helyet szerzett az AKEL, ami egy­ben azt jelenti, hogy a cip­rusi kommunisták a szavaza­tok 39 százalékát szerezték meg! Ha figyelembe vesszük a brit támaszpontok jelenlétét, a NATO nyomását, a görög —török konfliktus miatt ter­mészetszerűen eleven nacio­nalizmust — akkor ezt a vá­lasztási eredményt a józan, higgadt politikai ítélőképes­ség ritkán tapasztalható győ­zelmeként kell köszöntenünk. A VÁLASZTÁSOK min­den kétséget kizáróan meg­szilárdítják Makariosz elnök függetlenségi politikáját, hi­szen e politikát illetően az AKEL is teljes támogatásá­ról biztosította az elnököt. A ciprusi támaszpont-szigetre nehezedő sokoldalú nyomást és az abból fakadó veszélye­ket a választási győzelem természetesen nem szünteti meg. De kétségkívül az ed­diginél nehezebbé teszi Ma­kariosz uralmának és reális, független politikai irányvo­nalának összezúzását.

Next