Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-25 / 276. szám
(Folytatás az 1. oldalról) vállalni újszerűen, a kor követelményeinek megfelelően vezetni. Az iparilag fejlettebb országokban a termelékenység közismerten ma még körülbelül kétszer nagyobb, mint hazánkban. Ugyanakkor alapos vizsgálatok szerint például a gépiparban a termelékenységi színvonal eltérésének hozzávetőleg csak egyharmada magyarázható a technikai felszereltségben mutatkozó különbséggel. Még ha fenntartással is élünk e számításokkal szemben, a lényeget helyesen tükrözik. Azt tudniillik, hogy a termelékenységi színvonal különbségének oka feltehetően jelentős , részben nem anyagi természetű, hanem főként az, hogy a vállalatvezetési és irányítási módszereink ma — még az adott Fock elvtárs ezután utalt arra, hogy harmadik ötéves tervünk fő feladatait átgondolt, céltudatos irányítással, a dolgozók növekvő szakértelemmel párosult szorgalmas munkájával teljesítjük, néhány vonatkozásban túlteljesítjük, majd új ötéves tervünkkel foglalkozott. — A kitűzött célok elérése érdekében — mondotta — a kormány máris több intézkedést tett. Előrehaladásunk fontos feltétele például a szervezettebb munkaerő-gazdálkodás. Ennek érdekében lényegesen módosítottuk a vállalati jövedelem és bérgazdálkodás állami szabályait. A termelékenység dinamikus növelése megkívánja, hogy ezután is a munka bonyolultságához és a teljesítményhez igazodó differenciált, bérpolitikát alkalmazzunk, még következetesebben, mint ma, ugyanakkor olyan tudatos szociálpolitikát folytassunk, amely a nagycsaládosok, a kisnyugdíjasok helyzetét javítja, és az alacsony keresetűek jövedelmét is megfelelően növeli. Biztosítjuk a fogyasztói árak megfelelő stabilitását, de — ahol ez indokolt — az árak kívánatos változtatásának lehetőségét is, ami összhangban áll a termelés önköltségével, technika lehetőségeihez képest is — viszonylag elmaradottak. A korszerű termelési rendszerek korábban pedig a vezetés, a szervezés a termelőerők mind fontosabb elemévé válik, sőt úgy tűnik, hogy a legtöbb országban — beleértve a legfejlettebbeket is — éppen e tényezők kerültek előtérbe. Sok ezer vezető gondolkodásmódja, szemlélete nem alakulhat át olyan ütemben, ahogyan a gazdasági viszonyok változnak. Nyilvánvalóan szükséges és indokolt a türelem. Ám azt is szüntelenül hangsúlyozni kell, hogy a gazdasági viszonyok nem merevedhetnek meg, és hogy a változás üteme világméretekben meglehetősen gyors a kereslettel, hiszen ez végső soron a loktosság jobb ellátását szolgálja. Arra törekszünk, hogy a rendelkezésre álló beruházási eszközöket és kapacitásokat a legfontosabb célokra koncentráljuk. Alapvető követelmény a beruházások befejezetlen állományának csökkentése. Az építő- és építőanyagipart az átlagosnál gyorsabb ütemben fejlesztjük, ezzel bővítjük a kereslet kielégítésének lehetőségeit, ugyanakkor a szabályozórendszer módosításával a beruházási vásárlóerőt megfelelő keretek között tartjuk. Fokozatosan csökkentjük a különféle állami támogatásokat, amelyek az esetek nagyobb részében a gazdaságtalan termelés következményei. Minden vonatkozásban erősítjük gazdaságunk egyensúlyát. Népgazdaságunk arányos fejlődésének és egyensúlyi helyzetének nagyon lényeges eleme a lakosság vásárlóereje és az árualapok közötti összhang biztosítása. Az áruellátás javítása érdekében fontos, hogy a hazai termelés megfelelő, több és választékban szélesebb árualapot bocsásson a belkereskedelem rendelkezésére használásban. Ugyanezen idő alatt a gazdaságosabban kitermelhető és felhasználható szénhidrogének aránya 21 százalékról csaknem 70 százalékra emelkedik. Ennek a folyamatnak igazában nem lesz kárvallottja a szénbányászat sem. A gazdaságtalan széntermelés kiszűrni, de biztosnak látszik, hogy az atomerőművek széles körű elterjedéséig, tehát még nagyon sokáig, szükség lesz a jó minőségű, gazdaságosan kitermelhető szénbányáink termelésére a mai színvonalon. A vegyipar már hosszabb idő óta az ipar leggyorsabban fejlődő ágazata. A vegyipar termelése az ipar össztermelésének 1960-ban 7,2 százalékát adta. 1975-ben 12,3 százalékát, 1985-ben pedig mintegy 17—18 százalékát adja. E kérdéseknél is szeretnénk néhány szóval utalni az ötéves tervek és a távlati terv, illetve a szocialista országok közötti szélesedő együttműködés és a távlati tervezés összefüggéseire. Például a hosszú távú lengyel—magyar kénegyezmény fedezi országunk kénszükségletének zömét, a műszálegyüttműködés pedig nagymértékben hozzájárul a termelés gazdaságosságának növeléséhez és a választék bővítéséhez. Igen fontos a Tisztelt kongresszus! A Központi Bizottság beszámolója joggal szólt arról, hogy az eltelt években nem kis eredményel dolgoztunk, s jó néhány lépést tettünk előre a szocializmus felé vivő úton. A beszámolóban sokoldalú kritikai elemzőmunka alapján, őszintén és felelősséggel igyekeztünk feltárni az eredményeket és a fogyatékosságokat, a megtett utat. Ezek mérlegelése alapján vázoltuk fel a következő időszak főbb feladatait. Az alapvetően pozitív értékelés nem feledteti velünk, hogy amikor a dolgozókkal hétköznapi életükről beszélgetünk, az eredmények és fogyatékosságok nem ilyen arányban jelentkeznek. szovjet—magyar olefin-megállapodás, melynek megvalósítására 7 milliárd forint beruházást eszközlünk a negyedik ötéves terv végéig. E példaként felsorolt hosszú lejáratú szerződés : biztos alapját jelentik a vegyipar közeli és távolabbi fejlődésének. A tervezés számol a szocialista világrendszer — ezen belül a KGST-országok — további gyors gazdasági fellendülésével és az együttműködés fejlesztésével. Mindenekelőtt és változatlanul fontos a Szovjetunióval való sokoldalú együttműködés további erősítése. A tudományos munkamegosztás és az együttes kutatások hozzájárulnak országaink fejlődéséhez. A szocialista országokkal való tudományos és műszaki együttműködés mellett készségesen létesítünk kapcsolatot a világ bármely országával. A külkereskedelmi forgalomnak távlatilag is a nemzeti jövedelemnél gyorsabban kell növekednie. Ez is a nemzetközi munkamegosztás kiterjesztésének szükségességére utal. Ahhoz, hogy e célt elérjük, határozottabban kell kezdeményeznünk a sokoldalú gazdasági együttműködés bővítését mind az országok, mind a formák és módszerek vonatkozásában. Ezekben a beszélgetésekben érthetően nagyobb teret kapnak a gondot okozó problémák, mint az elért eredmények, a figyelem középpontjában az indokoltnál több a bírálat, mint a dicséret. Ez a látszólagos ellentmondás korántsem azért van, mintha a beszámoló rózsásabb színben igyekezne feltüntetni a dolgokat, mint amilyenek azok a valóságban. Tudjuk, érezzük, hogy az egészséges fejlődés, a pozitív összkép mellett egyéni életünkben bizony rstég ,sok olyan bosszantó dolog van, mely az adott esetekben az egyes egyének szempontjából nagyon fontos és amely a dolgozó ember hangulatát sokszor meghatározza. Ezek a jelenségek társadalmi méretekben a fejlődés irányát ugyan nem érintik, de időről időre befolyásolhatják, ronthatják a dolgozók hangulatát, munkakedvét. Számtalan esetben fordul elő,hogy egy-egy ember ügyes-bajos dolgait intézve, összeakad az államnak egy-egy olyan képviselőjével, aki enyhén szólva, nem áll hivatása magaslatán, bürokratikusan kezeli az ügyeket, lélektelenül végzi munkáját. Az ilyen magatartás rendkívül káros, mert még ma is igen sokan egyes állami vállalat vagy állami, tanácsi tisztviselő fogyatékos, hanyag munkájáért a szocialista államot, a rendszert, a kormányt vagy éppen a pártot hibáztatják. Régebben, amikor az állami vezetést rengeteg részutasítás jellemezte, akkor sem volt ez teljesen igazságos, de érthető volt, hiszen a kisebb jelentőségű dolgokat is magas állami szinten döntötték el. Most azonban, hogy nagyobb önállóságot, felelősséget, döntési lehetőséget adtunk az alsóbb állami, tanácsi szerveknek, a vállalatoknak, nem helyes és nem is igazságos minden hibáért rögtön a felsőbb szerveket felelőssé tenni. Az ügyintézésért, a döntések jó vagy rossz következményeiért nagyon konkrétan, mondhatnám „címzett” jelleggel azokat kell megdicsérni vagy elmarasztalni, akik ezeket a döntéseket hozták, akik a jó vagy rossz munkát végezték. Igaz, lehetnek és vannak is olyan esetek, amikor a hiba már nem elszigetelt, hanem társadalmi méreteket ölt, általánossá válik. Ebben az esetben már a legfelső kormányzati szervek elmarasztalása is indokolt lehet. A valóságos helyzetünknek megfelelő közhangulat kialakítása érdekében , nagyon fontos, hogy különbséget tegyünk a vélt és a valóságos állami érdek között. Igaz ugyan, hogy vállalataink tulajdonosa az állam, de a vállalat csak akkor képviseli valójában az össztársadalom érdekeit, ha munkájában, az egyénekkel való kapcsolatában nap nap után ezt kifejezésre is juttatja. A szocialista állam vállalatának feladata az egész dolgozó nép érdekeinek szolgálata és ezen belül a vállalati kollektíva helyzetének javítása. Gyakori azonban még ma is, hogy a vállalatok, illetve a vállalaton belül dolgozó csoportok pillanatnyi valóságos vagy vélt érdekeik miatt háttérbe szorítják a társadalmi összérdekeket. Ex •>’ a fogyasztó esetenként a v.álalatok kénye-kedvére szolgáltatóknak érzi ma..... Ez pedig nem jó dolog. A szocialista demokratimusnak, a korszerű követelményeknek megfelelő márkastílus kialakításában nagy szerepük van a vállalat gazdasági vezetőinek, de legalább ilyen szerepük van a helyi párt- és tömegszervezeteknek is. E politikai testületek akkor végzik valóban jól munkájukat, ha egyszerre tudják szolgálni az általános társadalmi érdeket és a szűkebb közösséget. Az ilyen munkastílus kialakítása egyáltalán nem könnyű, hiszen az érdekek esetenként ütközhetnek, és ez időnként komoly problémákat vet fel. Az ilyen munkához szükséges bátorságot nem lehet egyik napról a másikra megszerezni. Mégsem lehet a problémát megkerülni, mégcsak elodázni sem, hiszen nálunk a párt és a kormány, annak minden szerve a népért van, a népért kell hogy dolgozzék. Munkánkat úgy kell végeznünk, hogy a dolgozókban mindinkább erősödjék az az érzés: ebben az országban minden a nép érdekében, a népért történik. Tisztelt kongresszus!.. Kedves elvtársak! Népköztársaságunk kormánya a szocialista építőmunka szervezésében, irányításában pártunk IX. kongresszusának határozatait igyekezett végrehajtani az állami élet minden területén. A IX. kongresszus határozatainak helyességét bizonyítják mindazon sikerek, amelyeket a végrehajtás során elértünk. Meggyőződésünk, hogy a X. kongresszus vitája és határozatai új lendületet, erőt adnak az állami munka javításához, tökéletesítéséhez, amellyel hozzájárulhatunk a szocialista társadalom teljes felépítéséhez hazánkban, a Magyar Népköztársaságban. (MTI) A X. kongresszusról jelentjük Előrehaladásunk feltétele a szervezettebb munkaerőgazdálkodás 1985-ig terjedő hosszú távú terv készült Tisztelt kongresszus. Kedves elvtársak! A világméretekben gyorsuló ütemű tudományos-technikai forradalom kibontakozása szükségessé teszi az előrelátást, mind a közeli, mind a távolabbi jövő tanulmányozását. Elkerülhetetlennévált — az ötéves tervek mellett — a hosszú távra szóló tervezés, a fejlődés lehetséges irányainak felmérése és értékelése. A fejlődés útját, a középtávú ötéves terv távlati célok nélkül csak hiányosan tudja kijelölni. Éppen ezért tervező szerveinknél az ötéves tervvel egyidejűleg, egymással összehangoltan készült az 1985-ig terjedő hosszú távú terv. Nálunk és más szocialista országokban már több ízben megkezdődött a hosszú távra vonatkozó tervezés. Sok belpolitikai és nemzetközitényező játszott közre, hogy ez idáig tudományosan megalapozott terv nem készült el, noha erre szükség lett volna. Némi vita is kialakult arról, hogy egyáltalán lehetséges-e ilyen tervet elkészíteni. Mi azt valljuk, hogy igen. Érmek realitása olyan mértékben erősödik, amilyen mértékben a szocialista országok közötti gazdasági integráció előrehalad, amilyen mértékben képesek leszünk figyelmünket bármilyen fontos részfolyamatokról a gazdasági fejlődés minőségi, a társadalmi fejlődést meghatározó összefüggéseire fordítani. Hazánkban a párt és a kormány elhatározása alapján, a hosszú távú népgazdasági tervezés munkálatai 1967 végén kezdődtek meg. A készülő hosszú távú terv több olyan központi fejlesztési programra épül, amelyek egy része már a harmadik ötéves terv során került megfogalmazásra, sőt, a megvalósítás kezdeti stádiumában, más részük pedig a kormány által kiemelten kezelt nagy népgazdasági beruházások formájában, a jövő évben induló IV. ötéves tervben szerepel. Ez is bizonyítja, hogy az ötéves és a hosszú távú tervezés között szükségszerű az összefüggés és a kölcsönhatás. Erre két jellemző példát szeretnék mondani: a hosszú távú terv energiaprogramja szerint tovább folytatódik a szénhidrogének részarányának növelése a tüzelőanyag-felhasználásban. Míg 1900-ban az energiahordozókban a szén aránya 72,4 százalék volt, addig 1965-re ez az arány 65,7 százalékra, 1970-re mintegy 50 százalékra csökkent. A IV. ötéves terv végére 36 százalékra, 19f5-re pedig mintegy 20 százalékra tervezzük csökkenteni a szén szerepét a tüzelőanyag fól A IX. kongresszus határozatainak helyességét bizonyítják eredményeink 019. november 35., szerda Amit a magyar kommunisták IX. kongresszusukon terveztek, ma már valóság Leonyid Brezsnyev beszéde A szünet után nagy taps közepette jelentette be Kállai Gyula, a következő felszólaló Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP főtitkára, az MSZMP X. kongresszusán részt vevő szovjet küldöttség vezetője. Kedves elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége szívből jövő köszönetét fejezi ki azért a lehetőségért, hogy részt vehet kongresszusuk munkájában. A Szovjetunió kommunistáinak 14 milliós serege nevében, valamennyi szovjet dolgozó nevében tolmácsoljuk a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa küldötteinek, a magyar kommunistáknak és az egész magyar népnek forró testvéri üdvözletünket. Nagyra értékeljük azt a lehetőséget, hogy részt vehetünk az önök pártjának kongresszusán; nemcsak mint nagy megtiszteltetést, értékeljük, hanem mint a testvérpártok együttműködésének és tapasztalatokkal való kölcsönös gazdagodásának fontos formáját is. A kongresszus munkájának légkörében érzékelhetjük a legteljesebben harcostársaink ügyeit és gondjait, itt kerülhetünk közvetlen kapcsolatba azzal az alkotó folyamattal, amely a szocializmus további építésének sarkalatos problémáira vonatkozó határozatokat kollektíven dolgozza ki. Nagy figyelemmel hallgattuk meg a Központi Bizottság beszu.r. ■ mely Kádár János elvtárs ismertetett az MSZMP Központi Bizottságának munkájáról. A szocialista Magyarország négy év alatt elért fejlődése eredményeinek a beszámolóban nyújtott elemzése meggyőzően bizonyítja, hogy az, amit a magyar kommunisták a IX. kongresszusukon tertveztek, ma már valóság! Nagy és igazi alkotó munkát végez a Magyar Szocialista Munkáspárt és Központi Bizottsága, amelynek élén a magyar nép hű fia, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő és tiszteletben álló személyisége, Kádár János elvtárs áll. Mi, szovjet kommunisták, jól ismerjük magyar elvtársaink harcát az ország népgazdasága hatékonyságának fokozásáért, a szocialista tulajdon további szilárdításáért. Ismerjük pártjuknak azt a törekvését, hogy teljesebben kihasználja a szocialista termelési mód előnyeit, egybehangolva a központosított tervezést a gazdasági ösztönzők alkalmazásával. Tudjuk azt is, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt következetesen folytatja a szocialista demokrácia fejlesztésének irányvonal ■z dolgozók kommunista nevelésének, lankadatlanul hat(Folytatása, 3. plétiumi Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára a Szovjetunió Kommunista Pártja nevében üdvözli az MSZMP X. kongresszusát. (MTI-fotó : Propenő felvétele)