Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-01 / 126. szám
AAAAfV Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk Csúcstalálkozós a miúzónialmn RICHARD NIXON amerikai és Georges Pompidou francia elnök megkezdte bizalmas párbeszédét Izland fővárosában. Bár a magas tárgyaló felek a maximális diplomáciai udvariasság jegyében földrajzi értelemben „középen” találkoztak, nézeteikkel, álláspontjukkal aligha történik meg ugyanez. A két elnök dialógusára a reykjaviki Kjarval-múzeumban került sor: meglehetősen szokatlan színhely egy csúcstalálkozó számára. Ennek ellenére csaknem bizonyosra vehető, hogy Washington és Párizs immár hagyományos és közismert érdek- és véleményellentétei az izlandi tanácskozás után sem kerülnek „múzeumba”. Ezt az alapállást tulajdonképpen maguk a társgyaló felek is osztották. Mind Ronald Ziegler, a Fehér Ház hivatalos szóvivője, mind Pompidou munkatársai 5 gárdája eleve úgy nyilatkozott, hogy Reykjavikban inkább az álláspontok tisztázása, mint a problémák gyors megoldása a cél. MIK EZEK A PROBLÉMÁK? ! 1. De Gaulle tábornok országlása alatt alaposan megromlott a francia—amerikai viszony. A Pompidou-korszakban kétségtelenül csökkent a korábban , néha már-már elviselhetetlen feszültség, de a két ország viszonya most sem nevezhető szívélyesnek. s 2. Nixon szeretné legalább valamelyest megváltoztatni azt a hűvös magatartást, amelyet Párizs — S ugyancsak de Gaulle tábornok örökségeként — a NATO iránt tanúsít. Ehhez egyekszik a befolyásolásra alkalmasnak tűnő eszközök széles fegyvertárát fel- vonultatni. ? 3. A politikai kérdések ilyen értelemben is összefüggenek a reykjaviki megbeszélések egyik legfontosabb témájával, a gazdasági dilemákkal. Ezért beszélnek a megfigyelők amerikai „csomagtervről”: Ni 5son úgy akarja összekapcsolni a napirendi pontokat, hogy gazdasági ígéretekkel, iletve fenyegetésekkel érje el a francia politika módosulását Washington és s nem utolsósorban az atlanti blokk viszonylatában. Ilyen nézőpontból válik különösen érdekessé a nyugati valuta- és kereskedelmi reform ágas-bogas tematikája. < .A TANÁCSKOZÁSNAK külön jelentőséget kölcsönöz az időpont: Nixon végtére is a Heath-szel és a Brandttal folytatott tárgyalások után és a Leonyid Brezsnyevel folytatandó párbeszéd előtt találkozik a legnehezebb nyugati partnerével. < 1873. június 1., péntek Nixon—Pompidou találkozó I kényes kérdések még nem kerültek szóba Reykjavikban REYKJAVIK: Az amerikai—francia csúcstalálkozó első ülése a a tervezett két óra helyett majdnem három órán át tartott. Napirendjén a NATO-n belüli kapcsolatok kérdése szerepelt. Richard Nixon amerikai elnök és Georges Pompidou francia köztársasági elnök négyszemközti eszmecseréjén egy ideig jelen volt Henry Kissinger, az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója. Pompidou mellett csupán tolmácsa foglalt helyet. A két elnök gazdasági és pénzügyi tanácskozását csütörtök délelőtt Valery Giscard D'Estaing francia gazdaság- és pénzügyminiszter és George Shhultz amerikai pénzügyminiszter készítette elő. A nyugati valutarendszer stabilitásának helyreállításával összefüggő kérdésekről tanácskoztak. A két külügyminiszter, William Rogers és Michel Jobert pedig áttekintette a közel-keleti és az indokínai helyzetet. Francia körökben úgy vélik, hogy a két elnök délelőtti eszmecseréje biztató légkörben zajlott le. Megjegyzik azonban, hogy a kényes kérdések még nem kerültek szóba és nem vetődött fel a NATO céljainak átértékelésével kapcsolatos probléma sem. A két szóvivő, Ronald Ziegler, a Fehér Ház sajtófőnöke és Denis Baudouin, a hivatalos francia szóvivő „igen hasznosnak és konstruktívnak” nevezte Nixon és Pompidou délelőtti eszmecseréjét. Elmondották, hogy a francia elnök „rendkívül fontosnak” tartja az amerikai csapatok nyugat-európai jelenlétét és figyelmeztetett „az egyoldalú csapatcsökkentés veszélyére”. Az izlandi fővárosban megkezdte bizalmas tárgyalásait (jobbról) Nixon amerikai és Pompidou francia elnök. (Népújság-telefoto — AP—MTI—KS) Amerikai bombázás Dél-Vietnamban Phuong Nam százados, a kétoldalú katonai vegyesbizottság DIFK-tagozatának szóvivője csütörtökön Saigonban azt mondotta: amerikai repülőgépek — a párizsi tűzszüneti megállapodást megszegve — kedden negyedik alkalommal bombázták a DIFK ellenőrzése alatt álló a kambodzsai határ közelében levő térséget. Közölte, hogy 11 F—4 típusú amerikai vadászbombázó és egy C—130 típusú szállítórepülőgép kedden ismét géppuskázta és bombázta a térségben levő Xa Mat városát A DIFK a térség ellen áprilisban és május elején végrehajtott amerikai légitámadások miatt már tiltakozott a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságnál. A NEFB, a DIFK kérelmére, május 23-án vizsgálatot indított az amerikai bombatámadások ügyében. Ezt a vizsgálatot azonban a saigoni fél legkülönbözőbb mesterkedései miatt mindeddig nem sikerült lezárni. Az Egyesült Államok saigoni nagykövetsége tagadja e bombatámadások tényét, s azt állítja, hogy „amerikai repülőgépek Dél-Vietnamban nem folytatnak légihadműveleteket”. Afrika: csúcs után AZOK A HATÁROZATOK, amelyeket Addisz- Abebában hoztak az Afrikai Egységszervezet fennállásának 10. évfordulója alkalmából tartott ünnepi ülésszakon és az államfők csúcstalálkozóján, egyszerre mutatják meg, milyen hatékony lehet a független afrikai országok összefogása, közös fellépése, s hogy ennek az együttműködésnek még megvannak a korlátai is. Az első tíz év mérlege pozitív. Az afrikai nemzeti öntudat megerősödött a Fekete Földrészen, tovább nőtt a független afrikai országok száma és nemzetközi súlya, teret nyert az antiimperialista irányzat, erősödött a gyarmatosításellenes nemzeti felszabadító mozgalom. A gyarmatosítók terhes örökséghez tartozik viszont jónéhány afrikai konfliktus is: a viszályok magvát még a kolonialisták vetették el, s ennek a konkolyhintő politikának számos következményével még mindig számolniuk kell a kontinens népeinek. Az Afrikai Egységszervezet nem léphette át saját árnyékát, nem oldhatott meg minden problémát egycsapásra. Ahol létrejöhetett az egyetértés, ott világos, programmal felérő határozatok születtek. Ilyenek voltak például azok, amelyek az antiimperialista küzdelem folytatásának és a gyarmati rendszer utolsó afrikai bástyáinak felszámolására irányuló harc elveit hirdették meg. Az államfők nemcsak a dél-afrikai, rhodesiai és portugál gyarmatosítókat ítélték el, hanem az atlanti tömbnek azokat az országait is, amelyek pénzügyi, gazdasági és katonai segítséget nyújtanak az említett kolonialista és fajüldöző rendszerek fenntartásához. Az afrikai csúcs nem lebecsülhető eredménye az a határozat is, amely felszólítja az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy nyújtson nagyobb erkölcsi és anyagi támogatást az afrikai felszabadító mozgalmaknak. Egyetértés jött létre a csúcstalálkozón az arab országok igazságos ügyének támogatására is. Az utóbbi időben kibontakozott Izrael afrikai elszigetelődésének folyamata. Legutóbb hat olyan afrikai ország szakított Tel- Avival, amely korábban támogatta Izraelt. Az izraeli agresszió védelmében már senki sem emelt szót, s így az afrikai államfők igen erélyes formában szíthatták fel a földrész országait, hogy politikai és gazdasági eszközökkel, kollektív és nemzeti állásfoglalással harcoljanak Izrael ellen, amennyiben továbbra sem tesz eleget a Biztonsági Tanács határozatának, nem szünteti be agresszióját és nem vonul ki a megszállt arab területekről. Az afrikai csúcsértekezlet elítélte azokat az államokat is, amelyek fegyvert szállítanak Izraelnek, s ezzel lehetővé teszik számára agressziójának folytatását. VOLTAK A NAPIRENDEN olyan problémák is, amelyekben még nem tudtak megoldást találni. Vagy elindultak egy méltányos megoldás keresésére, vagy az időt hívták segítségül: elhalasztották a döntést abban a reményben, hogy egy későbbi találkozón dűlőre juthatnak. Az előbbire példa: Etiópia és Szomália területi vitájának megoldása érdekében közvetítő tevékenységbe kezdtek. Az AESZ nyolc ország képviselőiből álló jószolgálati bizottságot nevezett ki azzal a feladattal, hogy segítse elő a kérdés rendezését. A halasztásra példa: abban a kérdésben, helyezzék-e át az egységszervezet székhelyét Addisz-Abebából valamely más afrikai fővárosba, mint ahogyan ezt Líbia javasolta, most nem döntöttek: az államfők következő 1974 júniusában esedékes csúcstalálkozója elé utalták a problémát. A politikai kérdésekkel párhuzamosan gazdasági problémákkal is foglalkoztak az afrikai államfők. Ezzel összefüggő határozataik lényege az a felismerés, hogy az afrikai országok népeinek életszínvonalát csakis úgy lehet felemelni, ha megvalósítják és megszilárdítják gazdasági önállóságukat. Az államfők nyilatkozata előírja a földrész természeti kincseinek felmérését, állást foglal amellett, hogy a kontinens természeti kincseit Afrikában dolgozzák fel. Ez feltételezi a mezőgazdaság modernizálását, a határozott iparosítást, a korszerű út- és vasúthálózat megteremtését, a pán-afrikai hírközlési rendszer létrehozását. Nem kevésbé fontos a jelenlegi afrikai kereskedelmi korlátok lebontását célzó állásfoglalás. AFRIKA TEHÁT az AESZ második évtizedében napirendre tűzi a gazdasági önállóság megteremtését. A dolgok természete szerint ez sem lehet más, mint gyarmatosítás-ellenes, antiimperialista harci feladat. Afrika népeinek barátai — ahogyan azt a szovjet vezetőknek a jubileumi közgyűléshez intézett távirata is hangsúlyozta — azt kívánják, hogy a kontinens valamennyi népe saját érdekeinek, a béke és a nemzetközi együttműködés szellemének megfelelően építhesse saját életét, hogy teljesen birtokába vehesse hazájának természeti kincseit, előrehaladhasson a társadalmi-gazdasági átalakulások útján. ________ _, /. Japán—amerikai katonai együttműködés Japán és az Egyesült Államok képviselői kétnapos, zárt ajtók mögött megtartott értekezleten vitatták meg a két ország katonai együttműködésének időszerű kérdéseit. A japán külügyminisztérium szóvivője csütörtöki sajtóértekezletén közölte, a két fél megállapodott abban, hogy nem hozzák nyilvánosságra a május 29-én és 30-án lefolyt tárgyalások tartalmát. Ugyanakkor elismerte: a „biztonsági munkaértekezleten” megállapodtak abban, hogy folytatják a Japán területén levő amerikai támaszpontok konszolidálására irányuló erőfeszítéseket. A BVT európai bizottságának ülése Június első napjaiban Island fővárosában, Reykjavikban tartja a Béke-Világtanács európai bizottsága az ülését, amely jelentős állomása lesz a békeerők moszkvai világkongresszusa előkészítésének. Az OBT képviseletében Pethő Tibornak, az OBT alelnökének, a Magyar Nemzet főszerkesztőjének vezetésével csütörtökön delegáció utazott a tanácskozásra. Fodorníj Bulgáriába látogat A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsa és kormánya meghívására ez év június közepén Nyikolaj Podgornij, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke hivatalos baráti látogatást tesz a Bolgár Népköztársaságban. Bécsi konzultáció A haderőcsökkentési konzultáció résztvevői — informatív jellegű megbeszélések keretében — folytatják a napirend kidolgozását. A megbeszélések hasznosak, a légkör konstruktív —, állapították meg a csütörtökön a konferenciához közelálló körökben. Kolumbiai repülőgéprablás Csütörtökön délben még mindig a Holland-Antillákhoz tartozó Aruba szigeten vesztegelt a szerdán eltérített kolumbiai utasszállító repülőgép. Két elrablója azonban megváltoztatta eredeti követeléseit: már nem ragaszkodik 140 politikai fogoly szabadon bocsátásához, a váltságdíj összegét viszont 200 000-ről 400 000 dollára emelte. A fegyveresek 33 személyt — asszonyokat és gyermekeket — engedtek ki a gépből, melynek fedélzetén most összesen 56 ember tartózkodik. A csehszlovák—nyugatnémet megállapodás A függőben levő európai politikai problémák közül egy megint közel került a tartós megoldáshoz. Eredményesen befejeződtek Csehszlovákia és a Német Szövetségi Köztársaság tárgyalásai a két ország viszonyának rendezéséről Napjaink általános politikai fejlődésének irányzataiból arra következtethetünk, hogy a tárgyalásokra kidolgozott szerződéstervezet parafálása, aláírása, majd életbe léptetése a tervezett ütemben végbemegy. A megállapodás tartalmát nem tették közzé, arra — a nemzetközi szokásoknak megfelelően — a parafáláskor kerül sor. Az előzetes vitaanyagokból, tárgyalási tematikából azonban tudni lehet, hogy a megállapodás célja ■ a müncheni egyezmény érvénytelenítése, a két ország általános kapcsolatainak rendezése azoknak az alapelveknek megfelelően, amelyek szerint a Német Szövetségi Köztársaság már korábban rendezte kapcsolatait a Szovjetunióval és Lengyelországgal. A mostani megállapodás tehát nemcsak két különböző társadalmi rendszerű szomszédos ország viszonyában teremt új helyzetet, hanem hozzájárul a keltií ás a nyugat közt 1970 óta tartó normalizálási folyamat kiszélesítéséhez. Ez a folyamat a szovjet—nyugatnémet szerződés megkötésével kezdődött, a lengyel—nyugatnémet egyezménnyel, a négy nagyhatalomnak Nyugat- Berlinről szóló megállapodásával folytatódott, majd az NDK és az NSZK alapszerződésének megkötésével érkezett el az egyik legfontosabb állomásához. Valamennyi említett nemzetközi megállapodás közös vonása, hogy a második világháború után kialakult helyzetet realitásként fogadja el, tiszteletben tartja a határokat, lemond az erőszak alkalmazásáról és a fenyegetőzésről, szorgalmazza az államok békés egymás mellett élését, a politikai, gazdasági, tudományos együttműködést. A csehszlovák—nyugatnémet tárgyalások eredményes befejezése azt jelenti, hogy ezek az elvek a közeljövőben újabb kétoldalú szerződés alapjaivá válnak. Európa békéje és biztonsága szempontjából nagy jelentőségű fejlemény ez. A Prága és Bonn közö lérrejött megállapodás spciális vonatkozása a müncheni egyezmény érvénytelenítése. Mint emlékezetes, 1928 őszén Hitler, Mussolini, Chamberlain és Daladier az akkori csehszlovák állam vezetőinek mellőzésével Münchenben megállapodást kötött, amely arra kényszerítette Csehszlovákiát, hogy az úgynevezett Szudéta-vidéket engedje át a fasiszta Németországnak. Ezzel Csehszlovákiát nemcsak gazdaságilag egyik legértékesebb területétől, hanem katonai védelmi rendszerétől is megfosztották. Nem sokkal München után Hitler csapatai az egész Cseh- és Morvaországot megszállták protekturásként Németországhoz csatolták, Szlovákia területén pedig fasiszta csatlósállam alakult. A nyugati polgári demokráciák közreműködésével létrejött müncheni egyezményt a Szovjetunió soha nem ismerte el. A második világháború befejezése óta — így a mostani tárgyalásokon is — a csehszlovák kormány azt az álláspontot képviselte, hogy a Prága és Bonn közti normalizálásra csak a müncheni diktátum érvénytelenítése után kerülhet sor. A csehszlovák—nyugatnémet megállapodást Európa minden békeszerető népe örömmel üdvözli és úgy értékeli, hogy újabb akadály hárult el kontinensünk biztonsági rendszerénk. *tegtercffitcse útjaboL