Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-01 / 1. szám

JORG PROLETÁRJAI. EGYESUlt.Revízió 1997. AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXVI. évfolyam, 3L. szám A (8 . ) 80 PILLÉR 1976. január L, csütörtök Vezércikk az új esztendőről ik k­étéves vezércikk ez. Pontosab­­­­­ban: két éves. Amikor e soro­k­­kát kopogtatom az írógépen, az előttem fekvő naptár még 1975. december 31-ét mutat. Amikor a sorokat olvassák, már 1976 pi­­roslik a naptáron, annak is első napja van, január 1. így kapcsolódnak össze, így fo­nódnak egymásba éveink, dolgaink, így vá­lik világossá, hogy nem csikorog ú­j esz­tendőre az öreg föld holmi rosszul kent tengelyen, hogy nem kezdhetünk bizony új életet sem: minden megy a maga útján. Ahogyan és amint tegnap megírtam újévi köszöntőmet úgy olvassa azt a mai olvasó — ha egyáltalán kedve van újságot olvasni szilveszter éjszakája után —, ahogyan teg­nap letettük a szerszámot, a tollat, a köny­vet, úgy és a megszokott mozdulattal ves­­­szük azt fel, ha ma nem — ünnep lévén —, hát akkor holnap. Kis változások, észrevehetetlen rezdülé­sek, egyetlen szürke nap áthúzva a nap­tárban, egy futó, kósza emlék és mindazok együtt egy kerek esztendő. Az esztendők együtt az élet, egy ember és egy társada­lom élete. Mire kimondjuk ma, az már tegnappá válik, s mire rádöbbenünk, hogy a holnapba léptünk, már kapkodhatunk is, hogy legalább a 24. óráját megragadjuk, írtózta­tó ellenségünk az idő és rettentő jó barátunk. Megadja nekünk, hogy egyetlen nap annyit éljünk meg, mint más nemze­dékek az egész életük folyamán, vagy még az alatt sem, ez lehet rettenetes is, és lehet lenyűgözően szép is. A háború, a modern háború hogy mi mindenre nem használjuk már ezt a kife­jezést: „modem?!” — rettenetes élménye­ket vés generációk lelkébe. Az ember nagy­­szerűsége abban rejlik, hogy még a rette­­netek óráit, éveit is meg tudja szépíteni s tűnő évek ecsetjével, a halál perceiről is tud szép és emberi pillanatokra visszaré­­vedni A béke, a modern béke nagyszerű­ élményeket ad az emberiségnek, még akkor is, ha az ember kisszerűsége, vagy hogy éppen inkább emberszerűsége az, hogy ezekben a nagyszerű dolgokban is megta­lálja a rosszat, a kellemetlent, a fanyar ízt hagyó emlékeket. Most, hogy rálapozunk az 1976. esztendő­re, az utolsó negyedszázadra ebből az év­ezredből, végtére is megelégedett lehet a mi társadalmunk is. Sőt! Európában, tá­­gabb hazánkban béke van. Harminc esz­tendeje. Az iskolákban történelmet tanulva találkoztunk ezzel a furcsa névvel...: A harmincéves háború. Bízunk benne, hogy bekerül majdan nemcsak a magyar tan­könyvekbe, de szerte a világon mindenütt ott lesz a történelemkönyvekben ez a furcsa, ám mégis szép név...: A harminc­éves béke. Ám, ha jól emlékezem, iskolai tanulmányaimban szerepelt ott egy másik dátum is...: A százéves háború. Miért ne lehetne az új ezredév második századában arról tanulnia ükunokáink unokáinak, hogy volt valamikor egy százéves béke is. Azaz, dehogyis ezt tanulják, a világért se ezt Tanulják azt majd a tankönyvek­ből, hogy volt olyan is, hogy háború. Szük­ségeltessék a számukra fellapozni a maj­dani értelmező szótárt, hogy kitessék be­lőle, mit is jelent az a háború! Elkalandozik a tollam, és a gondolataim is Hol van még a 2000. év, és hol van a XXI. század. Ahhoz, hogy odáig eljusson népünk és eljussunk mind számosabban a ma élők, az írók és az olvasók közül, ahhoz nem elkalandozó, szertelen gondolatokra, hanem azokat megzabolázni tudó racioná­lis gondo­lódásra és teremtő munkára van szükség. Emlékszem, mint esküdöztek — ki kaján reménnyel, ki­­ábrándult rezig­­nációval —, emlékszem, hiszen „**” legény­féle voltam, hogyan mondták 1946 új esz­tendején egyesek és mások, hogy soha eb­ből az országból már semmi nem lesz. Eb­ből a semmivé lett hazából, ebből a porig rombolt országból és ezekből a lelkük-szét­­szaggatott emberekből sem Magyarország, sem társadalom nem alakulhat ki. A nép­nek nincs hazája és a hazának nincs népe! A huszonévesek, akik ezt mest olvassák felsejdíteni érezhetnek belőle egy kissé ma már megmosolyogni való, de azért vég­tére is meghatóan nvit­­ám egykor lélek­ből fakadó hangulatot. Egykor? Mikor? Hát nyilván Zrínyi, vagy később Széchenyi korának hitetlenjei lelkéből fakadtak az ilyen gondolatok, és 1348 után még az egy­kor hívőkéből is. Történelem az is, ez is immár: egyre megy mi volt 48-ban. Már­mint hogy 1848-ban, meg 1848-ban? Szidjuk az építőipart, mint a bokrot. Jog­gal is, okkal is, meg oktalanul is. 90 ezer , lakás egy év alatt. Új lakás! Ez tény. Meg az is, hogy hajdanán, azokban a történel­mi időkben, ha a legelszántabban bízó és álmodozó kommunistának is azt mondta­­ volna valaki — pedig volt idő, amikor ön­magunkat az egekig túllicitálni az volt a politikai sikk! —, hogy elvtársam, meg fog­ja érni maga is azt az időt, amikor évente 90 ezer új lakás épül, s közben úgy szid­ják majd az építőipart, hogy az már csuk­­lani sem tud — nos, az az elvtárs nagyon felháborodott volna. A szocializmus, a kom­munizmus eszméjét, az emberi akaratot ne tegye gúny tárgyává senki! — mondotta volt volna. Nem írom, hogy attól ország és attól nép és attól szocializmus mindaz, ami körülöt­tünk van, mert egy év alatt felépítettük ezt a 90 ezer lakást. Nem tudnám így ki­kerülni azt a nem is kaján, sokkal inkább bosszantóan igaz tényt, hogy —de mennyi mindent nem építettünk meg és fel, ami benne volt a terveinkben! És miután nem­­ építettük meg, hát már nincs sem nép, sem ország, sem szocializmus? Az emberi viszonyokban, a társadalom egész szerkezetében, a fejekben és a lelkek­ben végbement változások azok, amelyek a legpregnánsabban hirdetik, hogy: e nép­­nek ..van és lesz hazája és ennek a hazá­nak volt, van és lesz népe! Amely büszke lehet önmagára és olyan mértékben, ami­lyen mértékben büszkék lehetnek rá azok, akik barátainak vallják magukat, s amely még saját hazája birtokának tudatában érti és érzi csak, hogy mit jelent népek­nek, dolgozó osztályoknak egy országban, saját országában is hazátlannak lenni. Belelapozok a naptárba, a régibe még. Áthúzott napok, adatok, címek, emlékez­tetők, a huszonnégy órák kalodájába egy­koron — immár egykoron — bezárt darabjai ezek az életemnek. Megértem és megéltem becsülettel az 1975-öt. Mit kí­vánhatnék magamnak 1976-ra? Nézem a­ naptárt, az újat, ahol és amelyben még üresek a napok rubrikái, — vajon milyen címek, órák, nevek és tennivalók sorjáz­nak majd, hogy végtére újból ne csináljak semmi mást, mint tettem volt az óeszten­dőben: dolgoztam? Jól, rosszul, talán in­kább mégis egy kicsivel jobban mintsem rosszul. Hát semmi lényeges újat nem hoz se né­kem, se a társadalminak az új esztendő, eme 1976? Semmit. Csak az életet. A békés és dol­gos életet, mint tavaly. De hát kívánhat magának mást egy ember, ha ember? I­s kívánhat mást egy ember, ha ember a sa­ját társadalmának­­, mint ezt? Kipipálhatom az 1976. év első napjának első feljegyzését a tennivalók közül: min­den jót kívántam a minden jóért dolgo­zóknak. Ha ez volt a legfontosabb tenni­valóm. Megtettem, ezt még 1975-tsm írtam elő magamnak! H (j$y ®aff&é Gésa Honfoglalók ...ez a címe B. Kun Ti­bor írásának a lap 3. ol­dalán, és akikről szól, azok a nyugdíjasok házának el­ső egri lakói, e valóban „honfoglalók”. Optimista tragéd­i Az egri Gárdonyi Géza Színház mutatta be Vis­­nyevszki­ nagyhatású szín­művét. Az előadást Már­­kusz László méltatja la­­­punk 4. oldalán. Ki waifi Benyovszky? Megtudhatja az olvasó, ha elolvassa Pataky Dezső írását, amely hiteles doku­mentumok alapján számol be a közelmúlt tv-hősének életéről az 5. oldalon. Bodnár András a szereplője a sportro­vat írásinak, az a Bodnár, aki Egerből származott el, az OSC-ben lett világhírű vízilabdáz, de akit ma is ezer szál fűz régi városá­hoz. éké Petőfi emlékezete Szilveszter napján, kü­lönböző időpontokban, Pe­tőfi Sándorra emlékeztek a kiskunsági emlékhelyeken, a költő születésének 153. évfordulója alkalmából. Kiskunfélegyházán a váro­si népfrontbizottság és a városi tanács rendezésében délelőtt megkoszorúzták a Petőfi-szobrot. A szülővá­rosban, Kiskőrösön a nem­rég alakult Petőfi Társaság rendezésében ugyancsak délelőtt került sor az em­­­lékünnepségre. Ezt követő­en a társaság tagjai, a vá­ros vezetői és a költő ne­vét viselő üzemi kollektí­vák képviselői tisztelegtek a­­ szülőháznál szilveszter éjszakáján pontosan éjfél­kor, Petőfi születésének órájában kinyitották a­ szü­lőház kapuját Táviratok Kuba nemzeti ünnepe alkalmából Dr. Fidel Castro Ruz elv­társnak, a Kubai Kommu­nista Párt Központi Bizott­sága első titkárának, a for­radalmi kormány elnökének, Dr. Osvaldo Dorticos Torra­­do elvtársnak, a Kubai Köz­társaság elnökének, HAVANNA. Kedves Előtár­sak! A forradalom győzelmé­nek 17. évfordulója, a kubai nép legnagyobb nemzeti ün­nepe, a felszabadulás napja alkalmából a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a magyar nép és a magunk nevében forró, elvtársi üdvözletün­ket küldjük Önöknek, Önö­kön keresztül a Kubai Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának, a Kubai Köztár­saság forradalmi kormányá­nak, a hős kubai népnek. A forradalom történelmi jelentőségű győzelme óta el­telt 17 év alatt a testvéri kubai nép a Kubai Kommu­nista Párt vezetésével ki­emelkedő sikereket ért el a társadalom szocialista átala­kításában, a dolgozó nép ha­talmának megszilárdításában, a népgazdaság sokoldalú fej­lesztésében, a magyar nép őszintén örül ezeknek a nagy eredményeknek. A szocializmust építő Ku­ba példaként szolgál a nem­zeti­ felszabadulásért és a társadalmi haladásért küzdő népek számára. A kubai kommunisták éle­tének történelmi jelentőségű nagy eseménye, pártjuk 1975 decemberében megtartott el­ső kongresszusa, mérföldkő a szocializmus építésében. Azok a jelentős sikerek, amelyek­ről kongresszusukon beszá­moltak, méltán töltik el büsz­keséggel a kubai dolgozó né­pet és joggal váltják ki a a testvéri szocialista ország, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a világ összes haladó erőinek őszin­te elismerését. A kongresszus által kitűzött célok, a szocia­lista társadalom teljes fel­építésének programja, új, nagyszerű és lelkesítő távla­tokat nyitnak a kubai mun­kásosztály, Kuba dolgozó né­pe előtt. Nagy örömünkre szolgál, hogy pártjainknak és népe­inknek a marxizmus—le­ninizmus és a proletár inter­nacionalizmus elvein alapuló testvéri barátsága és sokol­dalú együttműködése egyre mélyebbé és eredményeseb­bé válik. Együttműködésünk hasznosan hozzájárul e szo­cializmus építéséhez, a szo­cialista államok közösségé­nek erősödéséhez, egységé­nek szilárdításához, az impe­rializmus ellen, a szocializ­musért, a nemzetközi békéért és biztonságért folytatott harchoz. Nemzeti ünnepük alkal­mából kívánjuk Önöknek és a Kubai Köztársaság testvé­ri népének, hogy érjenek el további sikereket pártjuk e ső kongresszusa határozatai­nak végrehajtásában, e sz­o­­cialista társadalom épité­ben, hazájuk felvirágozá­­­sában, közös ügyünk, a szo­­­­cializmus és a béke javát Kádár János, fi Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizott­ságának első titkára LOSONCZI PÁL, fi Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke A társadalmi és tömegszer­vezetek táviratban fejezték ki jókívánságaikat kubai teste vérszervezeteiknek. E­redményekben gazdag új esztendőt kívánunk /

Next