Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-01 / 1. szám

Szocialista diplomácia —1977. A SZOCIALISTA országok ez évi diplomáciai erőfeszí­tései korántsem teljes felso­rolásának élére kívánkozik­ a nemzetközi fórumokon, így az ENSZ-közgyűlés 32. üléssza­kán, a helsinki záróokmányt aláíró 35 állam képviselői­nek belgrádi találkozóján ki­fejtett tevékenység. AZ ENSZ-KÖZGYŰLÉS december 21-én véget ért 32. ülésszaka hangsúlyozottan foglalkozott a leszerelés té­­makörével. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szep­tember 27-i felszólalásában hangsúlyozta: a Szovjetunió külpolitikájának békés cél­jait, a szovjet­ állam alaptör­vénye is rögzíti. Rámutatott, hogy a világ népeinek válasz­tanok kell: vagy elindul­nak az erőszakról való le­mondás útján, vagy ha ez nem történik meg,­­ soha nem látott arányokat ölt a fegyverkezési hajsza. A szov­­jet külügyminiszter síkra­­szállt az enyhülési politika folytatásáért, s kijelentette: a világszervezetnek követel­nie kell a nukleáris fegyve­rek gyártásának betiltását. Gromiko ismételten kifejtet­te a Szovjetunió már ismert álláspontját a világ válság­gócaival kapcsolatban: síkra­­szállt a közel-keleti válság igazságos és békés rendezése s­ a dél-afrikai probléma békés megoldása mellett. Az ENSZ-közgyűlés Poli­tikai Bizottsága november lt1-án, a Szovjetunió, Ma­gyarország és az NDK által beterjesztett dokumentum alapján határozatot fogadott el az új típusú tömegpusztí­tó fegyverek, fegyverrend­szerek kifejlesztésének­­ és előállításának betiltásáról. Ugyancsak a politikai főbi­zottság foglalkozott a nukleá­ris fegyverkísérletek általá­nos és teljes­ betiltásával, s­­ az erről szóló határozatot november 22-én elfogadta. A SZOVJETUNIÓ szándé­kait híven tükrözte Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­ge elnökének november 2-án (a Szovjetunió és az OSZSZSZK Legfelsőbb Ta­­­­nácsa együttes ülésén) a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója al­kalmából elhangzott beszéde is. Az SZKP KB főtitkára ja­vasolta a világ országainak a nukleáris fegyverek gyár­­tásának betiltását, valamint a békés célú atomkísérletek meghatározott időre szóló felfüggesztését. Leonyid Brezsnyev javaslatát a nem­zetközi közvélemény kedvező fogadtatásban részesítette. Az év folyamán Genfben folytatódtak a szovjet—ame­rikai tárgyalások a hadászati fegyverrendszerek korláto­zásának kérdéséről (Salt). A Sal­t - problémákró­l, a két or­szág kapcsolatairól, valamint időszerű nemzetközi kérdé­sekről tárgyalt márciusban Moszkvában, májusban Genfben, szeptemberben pe­dig New Yorkban — az ENSZ székhelyén — Andrej Gromiko szovjet és Cyrus Vance amerikai külügymi­niszter. FONTOS ESEMÉNY volt az elmúlt esztendőben a hel­sinki záróokmányt aláíró 35 ország képviselőinek találko­zója Belgrádban. AZ ELŐKÉSZÍTŐ TANÁCSKOZÁSOKAT június 15. és augusztus 5. között tartották, majd a ta­lálkozó első szakaszára — nagyköveti szinten — októ­ber 4. és december 22. kö­­zött került sor. A találkozó érdemi munkáját a nyugati országok zavarni próbálták azzal, hogy a figyelmet első­sorban a „harmadik kosár” problémakörére, az emberi jogok kérdésére irányították, és éles kirohanásokat intéz­tek a Szovjetunió, Csehszlo­vákia és más szocialista or­­szágok ellen, e jogok állító­lagos megsértése miatt. A szocialista országok minden egyes alkalommal visszauta­sították a vádaskodásokat, a belügyekbe való beavatkozási kísérletet, s leszögezték: a helsinki záróokmányban fog­laltakat teljes egészében kell a valóságba átültetni, csakis ez lehet az együttmű­­ködés alapja. A belgrádi ta­nácskozáson hátra van még a határozattervezet elfogadá­sa, s az­ újabb találkozó színhelyének és időpontjának kijelölése. A szocialista országok ma­gas szintű küldöttségeinek moszkvai látogatásai jelez­­ték, hogy tovább erősödtek a Szovjetunió és a szocialista országok kapcsolatai. Magas szintű küldöttséggel képvi­seltette magát a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 60. évfordulójának ünnepsé­gein valamennyi szocialista ország, köztük hazánk is. A magyar küldöttséget Kádár János, az MSZMP KB első titkára vezette. A Magyar Népköztársaság intenzív diplomáciai tevé­­­kenységet folytatott mind a szocialista, mind a tőkés és a fejlődő országok vonatkozá­sában. KADÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Mun­káspárt KB első titkára, az Elnöki Tanács tagja, június­ban Olaszországban tett hi­­vatalos látogatást, s tárgya­lásokat folytatott Andreotti miniszterelnökkel. Fogadta őt VI. Pál pápa, ez a találkozó kiemelkedő nemzetközi je­lentőségű volt. Igen jelentős eseménynek tartották szá­mon Kádár János júliusi bon­ni látogatását is. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Afganisztán­ban, Mexikóban, Ecuador­ban tett hivatalos látogatást. Kádár János az év elején Berlin­ben járt, júniusban Debrecenben és Nagyvára­don folytatott megbeszélése­ket Nicolae Ceausescuval, a Román Kommunista Párt fő­titkárával, a Román Szocia­lista Köztársaság elnökével a két országot kölcsönösen érdeklő kérdésekről. A kétoldalú kapcsolatok erősítését, a gazdasági együttműködés fejlesztését szolgálta Lázár György mi­niszterelnök norvégiai, finn­országi, iraki és ausztriai lá­togatása. Raymund Barre francia miniszterelnök októberben Budapesten­­ tárgyalt a két ország kapcsolatainak fejlő­déséről. A Magyar Népköztársaság belső és külső sikereit is­merte el az Egyesült Álla­mok, amikor december 15- én nyilatkozatban kötelezte el magát, hogy visszaszolgál­tatja a 30 esztendeje birtoká­­ban levő magyar koronát és a koronázási ékszereket. A szocialista országok és a nyugat-európai államok ez évi kapcsolatainak jelentős mozzanatát alkották még Hel­muth Schmidt nyugatnémet kancellár varsói tárgyalásai (október), valamint Edward Giereknek, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt KB első titkárának olaszországi láto­gatása (november). Giereket szintén fogadta a Vatikán­ban VI. Pál pápa. Az év vé­gén Carter amerikai elnök tett látogatást Lengyelor­szágban. Nem a Szovjetunión és a szocialista országokon múlt, hogy nem javult a Kínai Népköztársaság és a szocia­lista tábor kapcsolata.. .. A KÍNAI VEZETÉS Mao Ce-tung halála után is minden fórumon éles táma­­dásokat intézett a szocialis­ta országok ellen. A SZOCIALISTA Kuba el­sősorban a harmadik világ­gal fenntartott kapcsolatai terén fejtett k­i élénk diplo­máciai tevékenységet Fidel Castro, a Kubai KP KB első titkára, miniszterelnök, egy­hónapos körutat tett Afriká­­ban, hogy elősegítse Kuba és a függetlenné vált afrikai országok kapcsolatait (összeállította: KOVÁCS MIKLÓS) O á 197a január 1., vasárnap Magyar vezetők üdvözlő távirata Kuba nemzeti ünnepén DR. FIDEL CASTRO RUZ ELVTÁRSNAK, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Államtanácsa elnökének, a Minisztertanács elnökének, HAVANNA: Tisztelt Fidel Castro Elvtárs! A forradalom győzelmének 19. évfordulója, a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe alkal­mából a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a magyar nép és a magunk nevében forró elvtársi üd­vözletünket küldjük önnek és személyén ke­resztül a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Állam­tanácsának, Minisztertanácsának és a hős kubai népnek. A magyar nép őszinte tisztelettel tekint azokra a kiemelkedő eredményekre, amelye­ket a kubai nép, a kommunista párt vezeté­sével a szocialista társadalom építésében, a népi hatalom intézményes megszilárdításában, a népgazdaság és a kultúra sokoldalú fejlesz­tésében elért. A Kubai Köztársaság sikerei, internacionalista külpolitikája, a gyarmatosí­tás és a neokolonializmus ellen vívott harca elismerést vált ki a szocialista országok népei és a haladás erői körében világszerte. Örömmel állapítjuk meg, hogy pártjaink és népeink testvéri barátsága napról napra mé­lyül, sokoldalú együttműködésünk erősíti a szocialista országok közösségét, hozzájárul a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom­nak az imperializmus ellen, a békéért, a biz­tonságért és a társadalmi haladásért vívott harcához. Forradalmuk győzelmének 19. évfordulóján kívánjuk önnek és a testvéri Kubai Köztár­saság népének, hogy további kimagasló ered­ményeket érjenek el a Kubai Kommunista Párt I. kongresszusa határozatainak valóra váltásában, hazájuk felvirágoztatásában, a szocializmus ügyének szolgálatában. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsánk elnöke. Az évforduló alkalmából Apró Antal, országgyűlés elnöke táviratban üdvözölte BL Rocát, a népi hatalom nemzetgyűlésének el­nökét. A Hazafias Népfront, a SZOT, a KISZ az Országos Béketanács, és a Magyar Nők O­szágos Tanácsa ugyancsak táviratban fejezi ki jókívánságait a kubai partnerszervezetek­nek. Carter utazásának következő állomása Teherán Carter amerikai elnök hi­vatalos lengyelországi láto­gatása befejeztével szomba­ton reggel Varsóból Tehe­ránba, körútjának következő állomására utazott. Az ame­rikai elnököt az államfőnek kijáró tiszteletadás ünnepé­lyes külsőségei mellett Ed­ward Gierek, a LEMP KB első titkára, Henryk Jablons­­ki, az Államtanács elnöke és Piotr Jaroszewicz, a Minisz­tertanács elnöke búcsúztatta Varsó katonai repülőterén. Tíz ÉVI MUNKA Mindig nagy tisztelettel vi­seltettem a tudományos ku­tatómunka iránt, de egy ideje kénytelen vagyok fel­fedezni, hogy egyes tengeren­túli szakférfiak lejáratják a tudomány tekintélyét. Itt van például Treiman pro­fesszor, akit a nyugati távi­rati irodák jelentésükben a kaliforniai egyetem tanára­ként mutatnak be — tíz esz­tendei kutatómunka, 85 rész­­tanulmány után összeállítot­ta „a foglalkozások népszerű­ségi sorrendjét”. A profes­­­szor, aki állítólag 60 ország­ban tevékenykedő segítőtár­saival együtt összesen 509 foglalkozás népszerűségéről gyűjtött adatokat, leszögezte, hogy nem a bankszámla nagysága, az öltözködésben megnyilvánuló választékos­ság, az autó márkája, vagy nagysága az igazi „státus­­szimbólum” , hanem a fog­lalkozás. Egytől százig terje­dő számsorral jelölte a fog­lalkozások „népszerűségét”, státusszimbólum voltát. Az első tizenötben összesen egy munkásszakma szerepel... A sorrendben egyébként első az egyetemi tanári pálya nép­szerűsége 78 ponttal, ugyan­ennyivel jelzi az orvosi pá­lyát is. A fogorvos csak 70, az állatorvos csak 61, a te­­lekügynök csak 49 pontot ka­pott. A műbútorasztalosság pontszáma: 60. Én mégis csak azt hiszem, hogy a kalifor­niai professzornak még 40 pont se jár. KÜLÖNFÉLE SZÁMOK A dátumok összetalálkozá­sa persze véletlen is lehet. Október egyik napján, ami­kor Ludwigsburgban, azaz az NSZK egyik városában kiad­ták azt a bizonyos adatsort, cikk jelent meg Berlinben, az NDK fővárosában az egyik legismertebb jogászprofes­­­szor tollából. Ludwigsburgban van 1958 óta a „nemzetiszocialista bűntettek felderítésére szer­vezett központ”, s ennek a statisztikai osztálya közölte, most, hogy 1945 május 8-a óta valamivel több mint nyolcvanezer személy ellen indult eljárás az NSZK-ban náci időkben elkövetett kü­lönböző emberiségellenes bűntettek miatt. Ugyanezen idő, vagyis harminckét év és néhány hónap alatt jogerő­sen az ilyen bűntettekért 6425 személyt ítéltek el. Kö­zülük az NSZK-ban kiszab­ható legnagyobb büntetést, az életfogytiglani fegyházat, 151 elitért kapta. Dr. Adalbert Rückert, az idézett intézmény vezető főügyésze megmagya­rázta, miért oly nagy az el­térés a vádemelések és az íté­letek száma között. „Az egyik ok az, hogy a büntettek tette­seit már nem lehetett meg­találni” — szólt a magyará­zat. Ez tehát az NSZK-szö­­veg. A berlini professzor dr. Friedrich Karl Kaul a nyu­gatnémetországi Auschwitz­­perekről ír, a hat perről, amelyekben felelősségre kel­lett volna vonni a megsem­­misítőtáborban gyilkosságok millióit elkövető személye­ket. Bauer, az azóta elhunyt, antifasiszta frankfurti főál­­lamügyész még 1959-ben ös­­­szeállította azoknak az SS- tagoknak listáját, akik a gyil­kosságokban részesnek te­kinthetőek — írja dr. Kaul —, s a listán valamivel több mint tízezer név szerepel. 1963. óta hat Auschwitz-per volt. Az elítéltek száma: har­minc. Ezek közül jelenleg öt van börtönben. Ezek tényleg különféle szá­mok. KI MINT VETI AGYAT Amikor a valaha legtekin­télyesebb angol újság, a lon­doni „The Times” 1815 ben első oldalán csak hirdetése­ket közölt, amelyekben eladó házakról, bérbe vehető föld­birtokokról, bútorozott lakás­ról, ládaszám vásárolható pa­lackozott borról lehetett ol­vasni, nyilván sokan akadtak, akik ezt érdekesnek találták. Az évszázadnál tovább ha­gyományként megőrzött hír­­detés-első oldalt néhány esz­tendővel ezelőtt azzal szün­tette meg a Times — és cse­rélte, a világ többi napilap­jaihoz hasonlóan a hírekre az apróhirdetéseket —, hogy az apróbetűs hirdetési rovat „ma már unalmas”. Álmosí­tóan unalmas, gondolhatták a minap, amikor a lapban hir­detni kezdték a legújabb di­­vatú angol ágyneműt; a hu­zat — párnahuzat és paplan­huzat egyaránt — a Times 1815-ös hirdetési első oldalá­val van telenyomtatva. Még ha a mai lapot is veszi a ke­zébe a londoni újságolvasó, az unalmas huzatban altató nélkül is alhat, a szöveg an­­­nyira álmosító. FÜSTFELHŐ Elég sok különféle témáról olvastam már a Közös Piac különböző szerveinek, intéz­ményeinek kiadványaiban. Most először találkoztam egy különös statisztikai összeha­sonlítással — valószínű, hogy az adatokat megpróbálják majd vitatni, cáfolni. A ké­telkedők nyilván a nagy nyugat-európai és amerikai cigarettagyárak lesznek. A statisztikai összevetés ugyan­is a halálokokról szól és azt állítja, hogy a Közös Piac ki­lenc országában az elmúlt néhány esztendőben átlag hatvanezer ember hal meg közlekedési baleset áldoza­taként,­­ ám a dohányzás okozta különféle betegségek­ben (a jelentés nem részlete­zi, de nyilván elsősorban tü­dőrákról van szó) kétszáz­­negyven ezren haltak meg. A közlekedési balesetek elleni küzdelemben a közös piaci intézmények — így írja az egyik nyugatnémet lap — eddig 43 alkalommal tettek javaslatot a kormánynak. A nikotinhalál ellen még sosem szóltak, aligha szólnak is majd, hiszen ez komoly tőkés érdekeket érintő dolog. S a Közös Piac mégicsak tőkés­országok szövetsége, ha sta­tisztikai közleményeiben egy­szer a dohánygyári profit elé ter­em­el is szót. Cárdos Miklós Külhoni jegyzőlapok

Next