Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-01 / 50. szám
I SZERDA ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK : Veszélyes Janus-arc A MITOLÓGIÁBÓL ISMERT Janus istennek kétarca volt. A világpolitikában a kétarcúság nem egyszer életveszélyes következményekhez vezethet. Ez a régi igazság bizonyosodik be nem utolsósorban az amerikai magatartás nyomán most a Távol-Keleten, és amelynek fejleményeit a szó szoros értelmében ,lélegzetét visszafojtva figyeli az aggódó emberiség. ■ Még az Egyesült Államok szövetségeseinek sajtójában is érzékeltettek bizonyos fenntartásokat egy, legalábbis különös egybeesés miatt. Blumenthal, amerikai pénzügyminiszter éppen akkor tartózkodik • Pekingben és folytat Teng Hsziao-ping miniszterelnök-helyettessel általa „kitűnőnek és alaposnak” minősített tárgyalásokat, amikor kínai hadosztályok • dúlják pusztítva-gyilkolva Vietnam földjét. A tény — sajnos — önmagáért beszél. Ezen semmit sem változtathat az a groteszk washingtoni bizonyítvány-magyarázat, amely szerint Blumenthal „igyekszik rávenni Pekinget támadó csapatai visszavonására”. Az ezzel kapcsolatos kínai reagálásban a Fehér Ház és a State Department pontosan azt kapta, amire, számíthatott. A kínai fővárosban nem titkolt iróniával úgy fogalmaztak, hogy „az amerikai figyelmeztetés elsősorban belső és nemzetközi propagandacélokat szolgál”. AZ IGAZÁN TRAGIKUS EBBEN a megállapításban éppen az, hogy közel jár az igazsághoz. A világ nem felejti el azt, hogy Teng éppen a vietnami agresszió előestéjén járt az Egyesült Államokban, ahol nyíltan deklarálta Kína támadó szándékait, mi közben Washington hangsúlyozott ünnepélyességgel fogadta. Ezért emlékeztet a Pravda szerdai állásfoglalása arra, hogy egyesek, akik ma a vietnami lángoknál a pecsenyéjüket szeretnék megsütni, egyszer maguk is effajta tűzvész kárvallottjai lehetnek... Hiába mutat „mérséklő szándékot” az egyik arc, miközben ■ a másik „kitűnő és alapos” tárgyalások során üzleteket köt; miközben London „nem hozza összefüggésbe” a Harrier-repülőgépek kínai eladását : a délkelet-ázsiai helyzettel; miközben éppen most írtak alá három nagy megállapodást a nyugatnémeti Messerschmidt(I)—Bölkow—Blohm cég és a kínai • * kormány képviselői. AMIKOR AGRESSZIÓ FOLYIK, mindenki történelmi nagyságrendű felelősséget vállal, aki bármilyen módon támogatja az agresszort. Harmat Endre [ihsmeini „búcsúbssiédö” Ruhollah Khomeini az iráni forradalom vezetője, szerdán a teheráni rádióban megtartotta „búcsúbeszédét”. Az ajatollah ugyanis csütörtökön a síiták szent városába, Gumba utazik, s ott kíván letelepedni. Beszédében Khomeini ajatollah köszönetet mondott az iráni népnek azért a támogatásért, amit a monarchia megdöntéséhez, a forradalom győzelméhez nyújtott. Különösen kiemelte Teherán lakosságának szerepét ebben a harcban. Khomeini összefogásra és éberségre szólította fel az ország lakosságát, mert — mint hangoztatta — „még jelentősek a forradalomra leselkedő veszélyek”. Az ajatollah síkraszállt az iszlám köztársaság felépítése mellett, rámutatott: nem engedik meg egyetlen erőnek sem, hogy eltérítsék az országot erről az útról, bár Khomeini közvetlenül nem utalt a baloldalra, szavait minden bizonnyal a fedajinoknak és velük egyre inkább szövetségre lépő iszlám baloldali mudzsahidoknak címezte, azoknak, akik az elmúlt napokban több ízben követelték a forradalom továbbvitelét. Khomeini felszólította a minden oldalról fenyegető veszélyek elhárítására, a külföldi hatások kiküszöbölésére”. Amit közelebbről nem határozott meg, Khomeini időpont említése nélkül, megerősítette, hogy a közeljövőben népszavazást tartanak az ország jövőbeni államformájáról. 1379. március 1., csütörtök rMmmsm I Figyelmeztetés az egész szovjet nép nevében Egyöntetűen támogatja , a Szovjetunió kormányának, a Vietnam ellen indított kínai agresszióról kiadott nyilatkozatát a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa két házának külügyi bizottsága. . Az ülés elején a nemzetiségi tanács külügyi bizottságának elnöke, Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a központi bizottság titkára, külön felhívta a képviselők figyelmét arra, hogy Peking barbár, agresszív háborút indított a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen. A szovjet kormány a támadás megkezdését követően kiadott nyilatkozatában emlékeztetett arra, hogy Vietnamnak megbízható barátai vannak, s a Szovjetunió teljesíti a két ország közötti barátsági és együttműködési szerződésben vállalt kötelezettségeit. A szovjet kormány figyelmeztetett arra, hogy azoknak, akik Peking politikáját meghatározzák, addig kell megállniok, amíg nem késő — mondotta Ponomarjov. — Ez a figyelmeztetés az egész szovjet nép nevében hangzott el, s azt földünk minden békeszerető ereje lelkesen támogatja. A jemeni békéért Az Arab Ligához közel álló források szerdán közölték, hogy valószínűleg szombaton ül össze az Észak- és Dél-Jemen határán kirobbant fegyveres viszály rendezését megkísérlő külügyminiszteri szintű értekezlet. Vita a Biztonsági Tanácsban Kína feltétel nélkül, haladéktalanul vonja ki csapatait Vietnamból NEW YORK Az ENSZ Biztonsági Tanácsának az indokínai helyzetről kedden folytatódó vitájában egyebek között az Angolai Népi Köztársaság, Csehszlovákia, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság, a VSZK, és a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője szólalt fel. Ha Van Lau, a Vietnami Szocialista Köztársaság képviselője köszönetét fejezte ki mindazon országok küldötteinek, amelyek támogatják Vietnamot a kínai agresszió ellen vívott harcában. Felszólította a Biztonsági tanácsot, ítélje el az agressziót és érje el a kínai csapatoknak Vietnam területéről való kivonását, kényszerítse Kínát Vietnam függetlenségének, szuverenitásának és területi integritásának tiszteletben tartására. ■A Biztonsági Tanácsnak — hangsúlyozta a Szovjetunió képviselője — világosan állást kell foglalnia a kínai agresszió ellen. Csak az agresszor csapatainak Vietnam területéről való azonnali kivonása állíthatja helyre a békét a délkelet-ázsiai térségben. Bármiféle olyan határozat vagy felhívás, amely nem ítéli el Kínát és nem követeli csapatainak azonnali kivonását, az agresszor pozíciójának megszilárdításához vezethet a már elfoglalt területeken, mint ahogyan ez már nemegyszer megtörtént a múltban — rutatott rá befejezésül Oleg Trojanovszkij. HANOI i Vietnam nem tárgyal mindaddig, amíg kínai csapatok vannak az ország területén — így foglalható össze a Nhan Dannak, a Vietnami Kommunista Párt központi lapjának kommentárja, amely a Biztonsági Tanács ülését, s a kínai és nyugati propagandakampányt elemzi. „Az egyetlen probléma, amellyel a Biztonsági Tanácsnak szembe kell néznie, a reakciós pekingi hatóságok Vietnam elleni, bűnös agressziója. A Biztonsági Tanácsnak nagy felelőssége van a béke és a nemzetközi biztonság megőrzésében, s ezért nem szabad kudarcot vallania a kínai agresszió elítélésében, annak követelésében, hogy Kína feltétel nélkül, haladéktalanul vonja ki csapatait Vietnam területéről”, — írja a Nhan Dan. HANOI, 1 A Vietnam Hangja rádióállomás szerdai közlése szerint az ország északi határtartományai közül Lang Sonban és Quang Ninh-ben folynak a leghevesebb harcok a kínai agressziós csapatok ellen. A vietnami védelmi erők az inváziós csapatok egy ezredét és két zászlóalját verték szét Lang Sen tartományban, több mint 1600 katonát tettek harcképtelenné. Quang Ninh tartományban a helyi erők ötszáz fős veszteséget okoztak a támadóknak. A Magyar Távirati Iroda Cao Bang tartományban járt tudósítójának a helyi védelmi alakulatok egyik parancsnoka elmondotta, hogy a tartomány azonos nevű székhelyéért heves harcok folynak, a kínai agressziós csapatok azonban nem tudták elfoglalni a várost. Közben Vietnam-szerte üzemekben, termelőszövetkezetekben és egyetemeken nagygyűléseket tartanak, ahol fiatalok kérik frontra küldésüket. A' Nhan Dan, a VKP központi lapja beszámolója szerint az ország középső részén levő Giai Lai- Kontum tartományban negyvenezer önkéntes jelentkezett a frontra. Folytatódnak a harcok Észak-Vietnamban. Képünkön: vietnami tüzérségi alakulat az egyik Lang Són környéki állásban. (Népújság telefotó— MTI—KS) Az iráni sah által kinevezett utolsó kormány az uralkodó menekülését mindössze 26 nappal érte túl. Eleven bizonyítéka ez annak, hogy lényeges társadalmi bázisa nem volt. Az iráni tömegeket egyesítette a szabadulás vágya az abszolút monarchia önkényuralmától: ez vezetett Baktiar gyors bukásához. Irán a forradalom útján Már a nagy forradalmi fordulat időpontjában előrelátható volt, hogy mindazok a társadalmi és politikai problémák, amelyek az önkényuralom elleni harc időszakában szükségszerűen háttérbe szorultak, a győzelem után újra megjelennek. Hiszen a monarchiát az elvetélt földreform, az erőltetett iparosítás, a polgári és baloldali ellenzékre nehezedő terror aknázta alá. A megdöntött önkényuralmi rezsim helyébe tehát új politikai rendszert kell létrehozni, ez pedig igen kényes és bonyolult feladat Az első két hétben a mélyebben fekvő gazdasági-társadalmi kérdések megközelítésére természetesen nem kerülhetett sor. A forradalmi mozgalom, amelynek szellemi vezetője a síita egyház vezéralakja, Khomeini volt, egyelőre a konszolidálás elsődleges problémáival volt elfoglalva. Első helyen szerepelt ezek között a kormány létrehozása és helyzetének megszilárdítása. Ismeretes, hogy Khomeini Bazargan személyében olyan, 73 esztendős politikust nevezett ki miniszterelnökké, aki sajátos módon egyesíti magában az iszlám elvek iránti hűséget egy racionális és modern technokrata szakértelmével. Khomeini koalíciója Ami Bazargan kormányát illeti, annak összetételét az jellemzi, hogy a miniszterelnök-helyettesi posztokat Khonemini személyes bizalmasai, a legfontosabb miniszteri tárcákat viszont ■ a po’sán nacionalista i,"07oti Front politikusai töltik be. A három miniszterelnökhelyettes között a legfontosabbnak tűnik Ibrahim Jazdi, aki az úgynevezett „forradalmi ügyek” felelőse. Khomeini másik két bizalmasa, Sabbarajan a hatalomátvétel szervezeti problémáival, Entezam pedig a tájékoztatási kapcsolatokkal foglalkozik. A miniszterek között a Nemzeti Front három kiemelkedő személyiségét találhatjuk meg: Szandzsabi, a front vezetője külügyminiszter; Foruhar munkaügyi miniszter lett a belügyminisztériumot pedig egy ügyvéd-politikus, Dzsavadi vette át. E pillanatban tehát kormányszinten az jellemzi a helyzetet, hogy Khomeini közvetlen környezetének koalíciója jött létre a polgári nacionalista vezetőkkel. Ennél baloldalibb erő nem kapott képviseletet a hatalomban. Az iráni kommunistákat illetően Khomeini és más vezetők úgy nyilatkoztak, hogy az 1949 óta betiltott kommunista párt a későbbiekben kifejthet legális tevékenységet. Azt azonban nem titkolták, hogy kormányszinten nem hajlandók együttműködni a Tudehpárttal. Tábornokok kivégzése A kormányhatalom vonatkozásában az első napok két említésre méltó fejleményt hoztak. Az egyik az, hogy gyors és erőteljes intézkedések történtek az iráni hadsereg „lefejezésére”. Úgynevezett ,,iszlám különbözőség” két ízben is tárgyalta e hadsereg vezetőinek ügyét. Elítélték és kivégezték a titkosrendőrség, a SAVAK több mint egy évtizedig volt vezetőjét, Nassziri tábornokot, Nadzsi tábornokot, az iszfaháni helyőrség parancsnokát, Rahimi tábornokot, aki Teheráni katonai parancsnoka, majd a rendőrség főnöke volt és Koszrodad tábornokot, a légideszantcsapatok parancsnokát. A második perben még négy tábornokot ítéltek halálra és végeztek ki. Tekintve, hogy a szárazföldi hadsereg vezetőjét, Badrehi tábornokot már korábban saját katonái megölték, a katonai ultrák főnöke, Oveisszi tábornok pedig még a forradalom győzelme előtt az Egyesült Államokba menekült — ezt a fordulatot gyorsnak és radikálisnak lehet nyilvánítani. A cél nyilvánvaló: a kormány magát a hadsereget át akarja venni, de lehetetlenné akarja tenni egy restaurációs katonai puccs megszervezését. Nehéz konszolidáció Az 0hatalom első két hatodik második és a helyzetet lényegesen bonyolító jelensége a régóta létező két fegyveres gerillaszervezet erőteljesebb fellépése, legalábbis Teheránban. A magát „marxista-leninistának” nevező de erőteljes anarchista és maoista jellegű és elsősorban az egyetemi diákságra támaszkodó Fecejjin, valamint a síita mozgalom ultrabal fegyveres szárnyát alkotó Mudzshid csoport nem szolgáltatta be fegyvereit. Így jelenleg (mindenekelőtt a fővárosban) a kormánnyal nem teljesen tisztázott kapcsolatban álló két fegyveres csoport is működik. Feltehető, hogy a kormányhatalomnak még néhány hétre lesz szüksége a konszolidáció legközvetlenebb elemi feladatainak végrehajtására. Az abszolút monarchia helyébe lépő új rendszer mélyebb gazdaságitársadalmi és politikai problémái csak ezután kerülnek majd napirendre. Bcriinpsr újabb javaslata Enrico Berlinguer, az Olasz EP főtitkára, La Maifa kijelölt miniszterelnökkel megtartott szerdai, második hivatalos konzultációja után újabb javaslattal élt a kormányválság megoldására, a rendkívüli választás kiírásának elkerülésére. Abból kiindulva, hogy a kereszténydemokrata párt (DC) továbbra is elutasítja az OKP bevonását Itália kormányába, és ezzel akadályozza a demokratikus nemzeti kormány megvalósulását, Berlinguer „széles demokratikus bázisra” támaszkodó kormányt javasolt. Közölte: ezen azt érti, hogy a kormányban a köztársasági, a kommunista, a szocialista és esetleg a szociáldemokrata párt képviselői, valamint egyéb független baloldali személyiségek kapnának tárcát, és a kabinet olyan programot dolgozna ki, amely élvezné a DC külső támogatását is. Berlinguer felszólította a kereszténydemokratákat, hogy komolyan foglalkozzanak az Olif* újabb indítványával.