Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-01 / 127. szám

Telhetetlen diákok Napok óta ostromállapot képét mutatják a dél-­­ afrikai városok: diákok tömege tüntet az iskolai fa­l­ji megkülönböztetés ellen. Le Grange rendőrminisz­­­­ter először a „nem fogunk kukoricázni” jelszót adta­­ ki, s a fiatalok közé lövetett, nagyarányú letartózta­­­tásokra került sor. Miután ez csak olaj volt a tűzre,­ a kormány ígéretekkel állt elő: duplájára emelik a­ félvér diákok tankönyvalapját. Megnyugvást azon­­­­ban ez sem eredményezett­ ? Ki érti ezeket a telhetetlen diákokat: se a bot, sem a mézesmadzag nem használ, „csak” egyenlőséget­ akarnak... R. E. Heti külpolitikai összefoglalónk Tollhegyen les körű tárgyalások az ös­­­szes érdekeltek bevonásával és zárják ki a beavatkozást Afganisztán ügyeibe; egy ilyen megegyezést nemzet­közileg is szavatoljanak, be­leértve a Szovjetunió és az Egyesült Államok garanciá­ját; s a politikai rendezés nyomán napirendre kerülhet az országban tartózkodó szovjet csapatkontingens ki­vonása, amely éppen az is­­­mert körülmények kényszere miatt állomásozik ott. A hét 3 kérdése 1. Mi a nemzetközi vissz­hangja a szovjet—magyar úr kísérletnek? Valóságos űrszakembe­­rek lettünk a héten, annyi mindent láttunk, hallottunk, olvastunk a kozmikus tech­nikáról, a tudományos kí­sérletekről, s nem utolsó­sorban az emberi helytállás­ról. Ez így­ természetes, hi­szen ha az űrkorszakban minden fontos mozzanat közérdeklődésre tarthat szá­mot, hozzánk most különös­képpen közel áll az első magyar kutató űrhajós tevé­kenysége. A tudóskollektíváknak alighanem még jó időre lesz szükségük a kozmoszban végzett munka részletes ér­tékelésére, de a nemzetközi visszhangot is figyelembe véve, néhány „földi” követ­keztetést máris levonhatunk. Az első ezek közül az Inter­­kozmosz programban meg­testesülő együttműködés, amely lehetővé tette, hogy a szovjet kozmonauták ol­dalán immár az ötödik szo­­­cialista •„ ország küldhessen­ fel űrutast. Nem titok, hogy további jelöltek is gyakorol­nak, készülődnek. A közösen kimunkált feladatok végre­hajtása, a szükséges műsze­rek és felszerelések biztosí­tása a kölcsönösen előnyös összmunka kiváló példája. Az űrben, amelynek atom­fegyver-mentesítéséről egy fontos ENSZ-határozat dön­tött, messzemenő lehetősé­gek adódnak a békés egy­más mellett­ élés megvaló­sítására is. (Természetesen békés egymás mellett repü­lésről, sőt a súlytalanság ál­lapotában békés egymás mellett lebegésről van szó...) Aligha véletlen, hogy az enyhülés felszállóágában közös, szovjet—amerikai űr­­kísérlet zajlott, s később felvetődött annak gondolata, hogy­ valamelyik jövőbeni Szojuzon indiai, netán francia űrhajós is helyet foglaljon. Az is elsősorban földi viszonylatokkal­­ ma­gyarázható, miért e két or­szág polgárai jönnek számí­tásba, éppen ebben az idő­szakban. S az űrhajózásnak mindig van egy vissza-visszatérő, jelképes eleme. Fényképezik a földet, fentről a magasból, s nyilván a legszívesebben azt mondanák, amit a min­denkori fotográfus: barátsá­gos arcot kérek! Az űrből letekintők különösen szépnek látják földünket, a színár­nyalatok miatt kék bolygó­nak is nevezték, s joggal ál­lapították meg: kozmikus madártávlatokból bizony­, ki­csinek tűnik. Óhatatlanul ar­ra kell gondolnunk, milyen jó is lenne, ha ez a csoda­szép bolygónk barátságos ar­cat mutatna. Végéhez közeledik az első magyar űrutas kozmikus te­vékenysége. Miközben társá­val együtt, szerencsés vissza­térést, földetérést kívánunk a kozmikus expedíció után — nem ünneprontás földi kö­vetkeztetéseket levonni, földi gondjainkról is szót ejteni. Erőt és biztatást merítve az úr végtelenjéből is. 2. Mi a jelentősége a meg­élénkült kelet—nyugati párbeszédnek? A washingtoni feszültség­szítással együttjáró, valósá­gos „diplomáciai tetszhalál” után, május második fele is­mét élénkülést hozott a ke­let—nyugati kapcsolatokban. A most záródó héten szovjet —svéd külügyminiszteri ta­lálkozó zajlott Moszkvában, Tyihonov, a szovjet kormány elnökhelyettese Bonnban járt, miniszteri szintű párbeszédre került sor Berlinben, a két német állam képviselői kö­zött. Tárgyaltak, megbeszé­léseket folytattak másutt is: a BNV alkalmából Budapes­ten járt például az NSZK gazdaságügyi és az Egyesült Államok keres­kedelem­ügyi minisztere. A szocialista országok, amint azt varsói csúcsérte­kezletükön is kinyilvánítot­ták, változatlanul a békés egymás mellett élést tartják a nemzetközi kapcsolatok egyetlen ésszerű útjának. Nem rajtuk múlott a feszült­ség kiéleződése, s továbbra is mindent megtesznek az enyhülés vívmányainak vé­delmére. Ezt fogalmazta meg a szovjet—svéd dokumentum, s felhívta a figyelmet arra, hogy a nehezeb­b körülmé­nyek között is közös erőfe­szítéseket kell tenni a mad­ridi Európa-talált eftzó ered­ményességéért. Bonnban hosszú távú téma, a huszon­öt éves szovjet—nyugatné­met gazdasági együttműködés került terítékre, önmagában is bizonyítva: a békés kap­csolatokat nem átmeneti, konjunkturális tényezőnek tekintik. Folynak az előké­születek a következő progra­mokra is: Schmidt­­ kancellár június végén utazik Moszk­vába (a kilencek, majd a hét vezető fejlett tőkés ország velencei találkozóit követő­en) s tervbe vettek egy Schmidt—Honecker találko­zót is. A kelet—nyugati ta­lálkozók sűrűsége, főként pe­dig légköre ugyan nem érte még el az előző időszakét, de valamelyest engedni látszik az év kezdetén elhatalmaso­dott fagy. Jó lehetőségek vannak arra is, hogy az élén­külő beszélgetések során azok szigetelődjenek el, akik kö­vetkezetesen ki akarják von­ni magukat a tárgyal­ásokból. Washington, fő­­ érve az af­­­gán problémáral való hivat­kozás. Több-kevesebb siker­rel, hasonló fellépést javasol szövetségeseinek is. Ebből a szempontból jogos érdeklő­dést keltett a legújabb afgán kormánynyilatkozat, amelyet Leonyed Brezsnyev is támo­gatott, a Moszkvában időző dél-jemeni államfővel foly­tatott tárgyalásain, az el­hangzott fontos pohárkö­szöntőben. Az afgán javaslat lényegében három pontban összegezi a rendezés útját és pontos menetrendet szab. Ezek szerint induljanak szé­­ t. Mi történt a Távol-Ke­leten? Dél-Koreából szabályos hadi jelentések érkeznek: a hadsereg elfoglalta a körül­zárt Kvangzsut, a telefotó­­kon a megtorlás szörnyű ké­pei érkeznek, ám közben Mokpho kikötővárosban lán­golt fel újabb zendülés. Ért­hető, ha ezek a fejlemények helyet kértek maguknak a tokiói japán—kínai tárgyalá­sokon is. Hua Kuo-feng sze­mélyében különben első íz­ben látogatott kínai kor­mányfő a japán fővárosba. (Közben az első számú kínai katonai szakértő, Keng Piao amerikai látogatást tesz ...) Peking nem könnyű di­lemmával küzd. Nehéz len­ne a dél-koreai katonai dik­tatúrát támogatnia, hiszen figyelembe kell venni, hogy a világ közvélemény, s minde­nekelőtt a koreai nép, a KNDK az ország békés egye­sítését kívánja, amit akadá­lyoz a jelenlegi dél-koreai kormányzás, valamint az amerikai csapatok ottani tar­tózkodása. Csakhogy Kína síkraszál a távol-keleti ame­rikai katonai jelenlét­ mel­lett­ is: így vetődött fel lap­­■­jelentések szerint egy eset­leges közös japán—kínai lé­pés terve a dél-koreai hely­zet „csillapítására". Ami a kétoldalú kapcsola­tot­ illeti, az eddigi vágányo­kon haladnak tovább. Kína nagyobb gazdasági közremű­ködést kér Japántól a négy modernizálására Tokió vi­­­szont megbízhatóbb olajszál­lításokat. Peking ismét foko­zottabb fegyverkezésre biz­tatta Japánt, de finomabb és általánosabb módon: a leg­utóbbi kínai tanácsok túlsá­gosan nagy megrökönyödést keltettek és a japán lapok belügyekbe való beavatkozást emlegettek.._ 1980. június 1„ vasárnap Ck NpnuLtiBpi HAVANNA Kuba, mint az el nem kö­telezett mozgalomhoz tartozó országok elnöke, konzultá­ciósorozatot kezd, hogy ez év júliusára Havannába ös­­­szehívják a mozgalom rend­kívüli külügyminiszteri érte­­kezletét. A kubai külügy­minisztérium szóvivőjének nyilatkozata szerint az érte­kezlet megvitathatná a nem­zetközi helyzet, valamint a gazdasági élet különböző kérdéseit. A miniszteri ta­nácskozás pontos dátumát az előzetes konzultációk során döntik majd el a tagorszá­gok képviselői. Kubai részről a megbeszélések színhelyéül Havannát javasolták. SZÓFIA Ali Ahmed Nassser Antar nemzetvédelmi miniszter ve­­zetésével Szófiába érkezett a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság fegyveres erői­nek hivatalos küldöttsége. A delegációt a szófiai repülőté­ren Dobri Dzsurov hadsereg­tábornok, bolgár nemzetvé­delmi miniszter fogadta. RÓMA Az olasz parlament külön­leges vizsgálóbizottsága meg­hallgatta Francesco Cossiga kormányfőt, hogy tisztázza: Cossigának van-e valami köze Marco Donat-Cattin terrorista külföldre szökésé­hez? Cossiga kormányfő el­len az a vád, hogy értesítet­te Donat-Cattin édesapját, a kereszténydemokrata párt főtitkárhelyettesét arról, hogy egy letartóztatott terro­rista terhelő vallomása alapján várhatóan letartóztatási pa­rancsot adnak ki az immár két éve bujkáló fia ellen. MOSZKVA A svéd—szovjet, külügymi­niszteri tárgyalások után Andrej Gromiko szovjet, és Ola Ullsten svéd külügym­­i­­niszter nyilatkozott­ a szovjet televíziónak. A tárgyalások eredményeivel elégedettek vagyunk, eszmecseréink konstruktív légkörben zaj­lottak le — mondotta Gro­­miko. TOKIÓ Súlyos kimerültség miatt a szombatra virradó éjszaka kórházba szállították Ohira Maszajosi japán kormányfőt. Orvosai szerint a hetvenéves államférfi állapota kielégítő, vérnyomása normális, mint­hogy azonban érvelése egyenetlen, körülbelül egy­hetes pihenésre, illetőleg alapos kivizsgálásra szorul. Londonban a lakosság nagyszabású tiltakozó felvonulást tar­tott a neonáci szervezetek bűntettei ellen. (Népújság-telefotó — TASZSZ — MTI — KS.) Muskie—Pincét párbeszéd Edmund Muskie amerikai és a magánlátogatáson Washingtonban tartózkodó Jean Francois­ Poncet francia külügyminiszter pénteki négyórás megbeszélése sem volt elegendő a két­ ország közötti nézetkülönbségek csökkentésére. A varsói szovjet—francia csúcs, a Szovjetunió ellen irányuló lépések, valamint a közel- keleti rendezés kérdésében továbbra sem értenek egyet az amerikai és a francia ve­zetők. A palesztin autonó­miáról a francia álláspont nem zárja ki egy palesztin­ állam esetleges megalakítá­sát, de erről maguknak a palesztinoknak kell mai r­ dönteniük — mondotta a francia külügyminiszter. DÉL-KOREA: Erősödő katonai vonal 170 halálos áldozat Szöulban szombaton beje­lentették, hogy a fegyveres erők tábornokainak és a kormány minisztereinek be­vonásával a Nemzetbizton­sági Intézkedések Különle­ges Bizottsága néven 25 ta­gú testületet hoztak létre. A nemzetbiztonsági bizottság a szükségigazgatási hatóságok és az államtanács munká­jának koordinálására hiva­tott. A bizottság élére Csoj Kju Ha elnök került. Hírügynökségi jelentések szerint ő, nem pedig Csoj Kju Ha elnök lesz a politi­ka igazi irányítója. Megfi­gyelők ennek a juntaszerű szervezetnek a létrehozását további lépésnek tartják a katonai hatalom megszilár­dítása felé: egyrészt azért, mert csökkenti a polgári politikusok befolyását, más­részt azért, mert késleltetni fogja a korábbi, szalonké­pesebb parlamentáris formáé­hoz történő visszatérést! Szöulban szombaton nyilé­vánosságra hozták a véres kvangzsui események hivata­los mérlegét. Eszerint az összecsapásoknak összesen 170 halálos áldozata volt, ebből 144 polgári személy, 22 katona, és négy rendőr. A sebesültek száma 380. A felkelők több, mint­ 5 ezer kézifegyvert zsákmányoltak, ennek nagy részét azonban a kormányerők visszaszerez­ték. A harcokban 318 jármű megsemmisült, az anyagi kár 43,3 millió dollár. Az eredetileg letartóztatott 1940 személyből 730 továbbra is letartóztatásban van. Nemzetközi kapcsolatok új szereplői A I. VILÁGHÁBORÚ BE­FEJEZÉSÉT KÖVETŐEN a világrendszerben lezajlott nagy horderejű változások nemcsak a szuverenitás fo­galmának jelentettek kihí­vást, hanem annak helyessé­gét is alapvetően kétségessé tették, hogy a világpolitiká­ban a nemzetállamok az egyedüli meghatározó szub­jektumok. A tradicionális államközpontú modell nem ad és nem is adhat mara­déktalan magyarázatot min­den nemzetközi történésre, mert a nemzetközi színtéren nem mindig az államok az elsődleges szereplők és szinte sohasem kizárólagos szerep­lők. Miközben a jelenlegi vi­lágrendszerben is a nemzeti kormányok maradnak a leg­fontosabb cselekvő alanyok, a hatvanas évek kezdetétől robbanásszerű növekedést mutat a „népi” részvétel a külkapcsolatokat érintő ál­lamügyekben. A hideghábo­rús viszonyok elmúltával — a közben lezajlott kommuni­kációs forradalom vívmá­nyainak segítségével — a vi­lágpolitikai folyamatok egyre aktívabb részvételre és ha­tárokon túli horizontális kapcsolatok létesítésére sar­kallják az egyéneket, a kü­lönböző csoportokat, mozgat­­ásaikat, pártokat «6 essek kö­zösségeket. Ezt­ a tevékeny­ségüket sokszor a kormá­nyoktól teljesen függetlenül vagy éppen azok ellenében végzik. Hiszen nemegyszer azért igyekeznek a nemzet­közi összefogást megterem­teni, hogy a hasonló érdek­­csoportok segítségével kor­mányuk politikáját befolyá­­­­solják. Természetesen a társadal­mi-gazdasági és a tudomá­nyos-technikai fejlődés ered­ményezte azokat az új fel­adatokat és lehetőségeket, amelyek tágabb teret bizto­sítottak a nemzetállamokon kívül más szereplők részére is. A mai komplex világpo­litikai struktúrában a több­kevesebb befolyással rendel­kező alanyok legalább hat kategóriáját lehet egymástól jól elkülöníteni. ÖSSZESSÉGÉBEN A NEM­ZETÁLLAMOK KORMÁ­NYAI maradtak a legfonto­sabb szereplők, annak figye­lembevételével, hogy fontos­ságuk és jelentőségük nagy eltéréseket mutat. Számtalan esetben saját államhatalmi gépezetük lojalitása felett sem rendelkeznek kizáróla­gosan, ezt látszik bizonyíta­ni a CI­A közismert példája, amely többször az amerikai adminisztráció és a törvény­­hozás tudta és jóváhagyása nélkül cselekedett. A szerep­lők másik típusát a multila­terális kormányközi megál­lapodásokkal létrehozott nemzetközi szervezetek al­kotják. Számuk a XIX. szá­zad kezdete óta gyorsabban nőtt mint a nemzetállamoké. (1972-ben több mint­ 280 ilyen egység funkcionált.) Ide sorol­hatók a saját szervezeti ap­parátussal rendelkező politi­kai-katonai szövetségek, a gazdasági integrációk, az egyetemes szervezetek és a különböző regionális szerve­zetek. Szerepük úgy nő, ahogy az egyes nemzetállamok ka­pacitását meghaladó felada­tok száma növekszik. Gyakran találkozhatunk olyan nem kormányzati „transznacionális” szerep­lőkkel is, mint a nemzetközi magánszervezetek. Talán ez a legszélesebb spektrumú ka­tegória, hiszen felöleli a mul­tinacionális vállalatokat, a különböző felszabadítású mozgalmakat­ A pártok és szakszervezetek nemzetközi együttműködési szervezeteit,­ a vallási, etnikai, humanitári­­­­­s és egyéb tömörüléseket.­ Nemzetközi jelentőségük ér­tékelésénél elég, ha csak a palesztin felszabadítási moz­galmak, a Szocialista In­ter­­nnacionálé vagy a multina­cionálisok egyes fejlődő or­szágokban játszott szerepére gondolunk. Az államon belüli helyi kormányzati szervek nem­zetközi politikai kihatása vi­szonylag ismeretlen. Alkal­manként mindamellett ezek is közvetlen hatást gyakorol­hatnak akár úgy, mint a szeparatista mozgalmak köz­pontjai (Katanga, Biafra) és úgy is, mint pl. a Jordán fo­lyó nyugati partján élő ara­bok közigazgatási szervei, amelyek szembefordultak a megszálló izraeli hatóságok telepítéspolitikájával. Az ál­lamon belül nem kormány­zati szereplők csoportjába a politikai pártok, szakszerve­zetek, etnikai, vallási és egyéb közösségek sorolhatók. Ezt a szereplőtípust tekintik a legkevésbé aktívnak a kül­politikában, pedig mindenki által közismert a görög és török opciója közösségek sze­repe a szigetország török megsz­állásában, vagy az amerikai zsidó szervezetek­­ hatása az USA közel-keleti­i politiká­jára. VÉGÜL SZÓT KELL EJ­TENI az individuum nem­­zetközi tevékenységéről, ahol maga is viselkedhet autonóm módom. A nemzetállamok lét­rejötte előtt a személyek vi­lágpolitikai súlya elsősorban a diplomáciában és a kato­nai szolgálatban sokkal nyo­mosabb volt. Szalai Péter

Next