Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-01 / 50. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. március 1., kedd EURÓPAI RANGÚ KORSZAK Mátyás király és kora Mátyás egykori, Európa-szerte csodált fényűző palotája helyén, a budai várban nyitt meg az utóbbi évtizedek legnagyobb szabású kiállítása, a Magyar Nemzeti Galériában. Több tudományág hazai és külföldi kutatóinak együttes munkája nyomán minden eddiginél részletesebben mutatkozik be a magyar reneszánsz, történelmünk utolsó európai rangú korszaka. A sok száz tárgyat szemléltetően, didaktikus rendben felvonultató kiállítás központja Mátyás király legendás alakja, akit a mai nemzedék számára sem árt felidézni a történelem sárgult lapjairól, egyénisége annyi tanulsággal szolgál. Az elmúlt évszázadok sem fakították meg okosságát bátorságát közmondásos igazságosságát. Hunyadi János fiaként kötelességének érezte hazájáért a halállal is szembenézni, a csatamezően ért tragikus véget. Békében azonban a felvirágzást az egységet adta népének jó törvényekkel, biztonsággal, a hatalmaskodók megfékezésével. Uralkodása nemzeti létünk egyik fénykora volt emlékeit még a török pusztítás sem tudta teljesen megsemmisíteni. A páratlanul gazdag kiállítás megpróbálja nyomon követni Mátyás hatalmas életművét, s vele a reneszánszot, az új stílustörekvést, amelynek a király egyik kimagasló képviselője volt A humanizmus a középkor századai után hazánkban már Mátyás uralkodása előtt jelentkezett Mátyás nevelője. Vitéz János és Janus Pannonius, a korán elhunyt európai hírű költő és pécsi püspök udvarában. Mátyás már humanista szellemben nevelkedett hatalmas könyvtára szerint kora egyik legműveltebb koronás fője volt. Trónralépte után a reneszánsz humanista életeszményt valósította meg udvarában. A kiállítás két évszázadot ölel fel az előzményektől a stílus utóéletéig. A legszemléltetőbb, a leggazdagabb azonban a Mátyás királyt és udvarát bemutató rész, amely sokrétűen illusztrálja az uralkodó és környezete ünnepeit és hétköznapjait.1473 és 1490 között volt legaktívabb az uralkodó,, ekkor virultak leginkább olaszországi kapcsolatai. Kereskedők, diplomaták és főpapok jártak-keltek Buda és az itáliai városok között. Felesége, Arragondhi Beatrix méltó társa volt a műveltségen és a művészetek pártfogásában egyaránt. Mátyás maga köré gyűjtötte a kor neves művészeit és íróit,Bonfinit, Galeottot, Callimachust, s Európa egyik legnevezetesebb humanista központjává tette Budát. Palotáit az új stílusban építették a firenzei építészek és kőfaragók, mint a budai ásatásból származó faragványok, a nyéki vadászkastély építészeti töredékei, kedvenc tartózkodási helyének, a budaszentlőrinci pálos kolostornak ,vörös márvány emlékei, és a nagyszabású, példásan helyreállított visegrádi nyaralópalota mutatja. A budai palota fényűző berendezését az olasz Bonifini, a király történetírója örökítette meg számunkra, de képet alkothatunk róla vagyont érő aranybrokát tróakárpitja a kiállított galgóci kárpit szépsége alapján. A király és udvara drágamívű, arannyal átszőtt selyem- és bársonybrokát díszruhákat viselt és ilyeneket ajándékozott a püspökségeknek és kedvelt templomainak, például a szegedi ferenceseknek. A Mátyás és felesége címerével hímzett fornicai miseruhát Firenzében, Francesco Malocchi műhelyében szőtték. Kincstára pompájáról többször megemlékeznek a kútfők, kincstárából való a reneszánsz ötvösség, máig felülmúlhatatlan remeke, a nagyméretű színes zománcra Mátyás-kálvária is, amely jelenleg az esztergomi főszékesegyházi kincstár tulajdona. A budai palotát gazdag majolikapadlózat díszítette, a majolikusok ott működtek az udvarban, a híres könyvmásoló illuminátorok, könyvkötők és más külföldi művészek és mesteremberek társaságában. A király legbüszkébb azonban messzeföldön híres könyvtárára volt. Állandóan és sokat olvasott, humanistáit is gyakorta a könyvtárteremben fogadta. Itáliában, Firenzében a legjobb illusztrátorokat foglalkoztatta, Attavantet, Grerardot, stb. Könyvei, a híres, saját ízlését mutató Corvinák közül a kiállításon nemcsak a hazai kötetek, a Philatatusz Kódex, Bonfini Remim Ungaricarum Decades-e és Cronicája, hanem a külföldi gyűjtemények féltve őrzött kincsei is láthatók, amelyeket londoni, vatikáni, párizsi, bécsi könyvtárak és múzeumok kölcsönöztek. Mátyás korszerű, jól felfegyverzett hadseregének, a fekete seregnek a fegyvereit és felszerelését is bemmutatják. A király és kancellárjáinak munkás hétköznapjait az oklevelek, nyomtatványok, címeres levelek és pecsétek illusztrálják, némelyik igen magas művészeti színvonalon. Mátyás udvarában főpapok és főnemesek, de hadvezérei is megbarátkoztak az új stílussal, és amikor az uralkodó élete virágjában tragikus hirtelenséggel elhunyt, a reneszánsz már gyökeret eresztett Magyarországon, bár a királyi udvar elvesztette stílusformáló jelentőségét. Mátyás halála után készült el a Bakócz-kápolna, a magyar reneszánsz legszebb épségben fennmaradt emléke az esztergomi székesegyháziban. Báthory Miklós váci, Vetési Albert veszprémi, Ernuszt Zsigmond pécsi püspök, Váradi Péter kalocsai érsek építkezései, Geréb László püspöknek, Mátyás unokatestvérének gyulai vára, hadvezérének, Kinizsi Pálnak nagyvázonyi, Báthory Istvánnak nyírbátori építkezései az egész országban elterjesztették a reneszánsz szellemét. Brestyánszky Ilona Mátyás király-portré. Ismeretlen festő műve a XVI. század elejéről a bécsi Kunsthistorisches múzeum tulajdona Szapolyai István nádor síremléke Szepeshelyről (1499) (Fotó : Hamer Lajos) Fiatalító kúra „Tatarozzák” a New York-i szabadságszobrot A New York-i szabadságszobor, ez a csaknem egy évszázada Franciaországban született és hajón az Egyesült Államokba szállított impozáns hölgy, fiatalító kúra előtt áll 1984-ben ideiglenesen lezárják a látogatók élől megrozsdásodott vázát fel kell újítani, hogy a vashölgy századik születésnapján, 1986-ban ismét szilárdan álljon a lábán. A Hudson-öböl egyik szigetén, a New York-i kikötő bejáratánál emelkedő szobor bizonyára a világ egyik legismertebb emlékműve. Évente 1,8 millió embert mássza meg a koronát a szobor fején, melyről páratlan kilátás nyílik New Yorkra. A szobor 50 méter magas, tekintélyes derékbősége 11,6 méter, klasszikus orra pedig 1,5 méter hosszú. Azonban felette sem múlt el nyomtalanul az idő. A levegőszennyeződés és a savas esők pusztító munkát végeztek rajta. A fémvázat, mely a rézlemezekből álló külső burkot tartja, lassan szétmarja a rozsda. A helyreállítás körülbelül 30 millió dollárba kerül. Ronald Reagan elnök egy magánszervezetet bízott meg azzal, hogy gyűjtsön pénzadományokat a fiatalító kúra költségeinek fedezésére, mert az amerikai kormány nem vesz részt a vállalkozásban. A szobor belsejében összesen kétezer acélmerevítőt — Gustave Eiffel konstrukciója — kell újjal pótolni. Ezeket most rozsdamentes acélrudakkal pótolják. És a szabadságszobor jobb kezét, mellyel magasra tartja a fáklyát, átmenetileg amputálni kell, mert egyetlen összekötő alkatrész rozsdás maradványa tartja. A feljárót a fáklyához — egy keskeny lépcsőt — biztonsági okokból már 1916-ban lezárták. (Frankfurter Rundschau) Az olajnyomatok szentimentális világa Az olajnyomatú képek, amelyek virágkorukat 1888 és 1920 között élték, az egész történelem folyamán a legnagyobb népszerűséget érték el az összes falidísz közül. Ezeket a képeket nemcsak Európa középső részeiben árusították, hanem még messze Kelet-Európába is eljutottak. Ezek a fali képnek használt színes litográfiák azért kapták az „olajnyomat” kereskedelmi nevet, mert a festékekben, amelyet nyomtatásukhoz alkalmaztak, zsírtartalmú kötőanyag volt. Az olajnyomatok történetében nagy esemény volt a tömeges gyártást megoldó nyomdagép alkalmazása Ezáltal az olajnyomat gyorsan tömegcikké vált, és nagy társadalmi szükségleteket elégített ki. A XIX. és a XX. század fordulóján egyre többen vásárolták a színes olajnyomatokat a kispolgárság tehetősebbjei közül: a kereskedők, a kisiparosok, sőt a jobbmódú munkások és falusi lakosok is. Ezt az irányzatot egyrészről a beidermeier stílus befolyásolta, másrészről ezeknek a rétegeknek az a törekvése, hogy hasonlítsanak a felsőbb osztályok tagjaihoz, ha másként nem megy, legalább külsőségekben. Mivel a drága eredeti festményekre nem futotta, széles keretekbe rakott olaj lenyomatokkal igyekeztek azokat pótolni, és minél jobban hasonlított az olaj nyomat az eredeti festményre, annál értékesebb volt. Az egymással versengő kis kiadóhivatalok tulajdonosai mindent elkövettek, hogy minél nagyobb vevőkör igényeit elégíthessék ki. Egyre újabb témákat kínáltak, mind mutatósabb kidolgozásban, élénk színekkel, „aranyozott” gipszkeretekben, amelyek némelyike már valóságos dombormű volt, és sokkal többe került, mint maga a kép. Ezek a pompás keretek alkalmasak voltak vásárlójuk lehetősségének tanúsítására és végül is ez volt a fő cél. A húszas években a legdivatosabbak a hosszú téglalap nagyméretű képek voltak, először az 52X120 centiméteresek, később a 50X100 centiméteresek, amelyek az általában alacsony lakószobákban jól mutattak, különösen a magasra vetett dupla ágyak felett, ahová egyébként ovális képet is szívesen akasztottak. A szigorú erkölcsű kispolgári családban a díszhelyet a vallási témájú képek foglalták el: „Jézus az olajfák hegyén”, „A szent család”, vagy a minden népszerűségi rekordot megdöntő „Ecce homo”, Guido Reni képének másolata. Az olajnyomatok kompozícióit a nagy drezdai, lipcsei, berlini, bécsi vagy wroclawi kiadócégek tervezői rajzolták. Bámulatra méltó piacismerettel keresték ehhez a mintákat. Ismert vagy kevésbé ismert festők, régiek és újak képeit másolták le, többnyire tetszés szerint, leegyszerűsítve, vagy újabb részletekkel bővítve azokat. Így egy-egy témának számtalan változata keletkezett, amire a legjobb példa talán a kisgyermeket védő őrangyal. Ez a kép, amely kétségkívül egész Európa slágere lett, már igen távol áll eredetijétől, B. Plochorst vásznától, amelyet 1886-ban állítottak ki egy berlini galériában. Az olajnyomatok kedvelt témája volt a Madonna is a gyermekkel, a szentek képei, vagy ártatlan imádkozó leánykák. A „világiasabb”, sőt frivolabb témák sem hiányoztak: tisztáson táncoló nimfák, gömbölyű karú gráciák, tavak, amelyeken hattyúk és csónakok úsznak, rózsákkal teli kosarak, pamutgombolyaggal játszó cicák, magasra emelt fejű szarvas, délceg vadászok, szép nők virággal, odaliszkok, cigánylányok. A csábító lengeruhás szépségek képeit azonban már inkább a „Szabadabb gondolkodású” embereknek szánták, mint a tiszteletre méltó polgároknak. Ezt a megfakult fényű, letűnt világot, ezeket a régi, szentimentális nőket most a nyugati képeslapokból kivágott fotók pótolják. Az idő azonban nemcsak rombol, hanem szépít is. Lehet, hogy az olajnyomatnak is ad valamilyen nemes patinát, így pótolva azokat a művészi értékeket, amelyekre egyébként ez a műfaj soha nem törekedett. (Magazin Polski) f. Heti umorét elején Kari az út szélén kétségbeesetten próbálja újra beindítani az alkalmi vételként szerzett autóját. Egy öreg ember érdeklődve nézi. — Mit bámul ilyen hülyén? — förmed rá Kari... — Alighanem ez az első autó, melyet életében lát!? — Nem feleli az öregember —, de átkozottul hasonlít hozzá! ★ — Anyuka, ha nagy leszek, akkor nekem is lesz férjem? —Biztosan, ha jó kislány leszel. — És ha nem leszek jó kislány? — Akkor több is lesz. ★ Beszélgetés társaságban. — Megismerkedtél már Paul bájos feleségével? — Nem — tehát két felesége van? ★ Az ifjú házaspár belép a szálloda előcsarnokába. — A legszebb kétágyas szobát kérem — mondja a portásnak a fiatal férj —. Mégpedig három éjszakára. A portás elismerően bólint a fiatalasszony felé. — Gratulálok — mondja —, az úr ugyanis mindig csak egy-két órára szokta kivenni a szobát. ★ — Doktor úr, feltétlenül szükség van erre a drága műtétre? Nekem végtére is el kell tartanom a feleségemet és a gyermekeimet. — Nekem is, kedves Müller úr, nekem is! ★ Emil későn jön haza. — Te vagy az, Emil? — kiált a felesége. — Igen, én. A te drágaságod megint itthon van. — Megint ittál? — Ugyan, drágám! — Akkor mondd: „sárga bögre, görbe bögre!” — Jól van — sóhajt Emil —, akkor inkább a kanapén alszom. Megtalálták Salamon király templomának mását Száriéban a harmincas években jelentős ásatási munkálatokat végeztek az asszír emlékek feltárására. A megkezdett munkálatokat folytatta az utóbbi években a damaszkuszi régészeti igazgatóság és az aleppói régészeti múzeum. Számra igen érdekes leletre bukkantak, de valamennyit felülmúlta a Nyugat-Ázsiában mind ez ideig legérdekesebb, látványra templomépület, Ayn Dara temploma, amelyet a valószínűleg az i. e. XI—X. században építettek, majd a VIII. század végén lerombolták. A monumentális épületben ötvöződik Anatólia hettita eredeti figuratív tematikája a paleo-szíriai hagyományokkal. Az épület magas alapzaton emelkedett, alaprajza majdnem szabályra négyzet alakú. Külső falát oroszlánokat, szfinxeket ábrázoló fríz díszítette. Felosztása a következő volt: három egymást követő axiális részre oszlott: egy elég keskeny előtérre, amelyben két bazaltoszlop tartotta a kaput: egy 15 m széles és 6 méter mély belépőre, valamint egy azonos szélességű, de valamivel mélyebb helyiségre. Az oldalfalak mentén és a hátsó oldal mentén széles folyosót építettek. Sajnos, e körfolyosó szobrait nagyon megikárosította az idő. Nem tudják, vajon földrengés okozta-e a szobrok rongálódását. Szerencsére a síkmértani struktúrák és a dekoratív elemek egy része tökéletesen felismerhető. Az épület talapzatát gazdag figuratív díszítés borította, ugyanígy a homlokzatot és a bejáratot is. A díszítés talán még pompázatosabb volt a legbelső helyiségben. A rendkívül nagymérető domborművek az időszámításunk előtti I. évezred kezdetére jellemző neohettita figuratív kultúra emlékei. Az Ayn Dara templom még oly erősen megrongálódott domborművei is valóságos remekművek. Készítői a neohettita kultúra nagy mesterei voltak. E művészet jellemző termékei a domborművek, amelyek a legbelső teremben kifogástalan állapotban maradtak fenn. Középütt a hegyek királya látható, fején a szarvakkal díszített királyi tiarával. Szoknyáját a hegyek stilizált rajza díszíti. Mellette szárnyas, kozmikus alakok láthatók, feltartott kezükkel az égboltozatot tartják. Az Ayn Dara templom feltárása hozzásegítette a kutatókat ahhoz, hogy korrektebb történelmi dimenziókban helyezzék el Salamon király templomát, amelyet Jeruzsálemben építettek az időszámításunk előtti X. században, talán éppen azokban az évtizedekben, amikor az Ayn Dara szentély épült. Bár méreteiben eltérő volt és dekoratív tónusai visszafogottabbak lehettek, a Bibliában, a Királyok Könyvében leírt salamoni templom jelentős strukturális analógiákat mutat az Ayn Dara templommal. Tir és Jeruzsálem mesterei mélységesen egységes architektonikai nyelvezetet beszéltek. (Corrierre della Sera)