Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-12 / 188. szám
2. Pillantás a hétre Válogatás külpolitikai eseményekből Az augusztusi „uborkaszezonban" éppúgy zajlik a világpolitikai élet, mint máskor, csak éppen az előre tervezett, látható eseményterveknél már eleve figyelembe veszik, hogy a politikusok is ilyenkor szeretnek szabadságra menni... HÉTFŐ: A Sri Lanka-i kormány és a tamil gerillaszervezetek képviselői újabb tárgyalási fordulón igyekszenek megoldást találni az évek óta húzódó válság befejezésére. A Bhutánban megrendezendő találkozó eredményessége vagy eredménytelensége meghatározó lehet az ország jövője szempontjából. SZERDA: Harmadik afrikai körutazása során, I. János Pál pápa a Közép-afrikai Köztársaságba, majd Zairébe látogat. A katolikus egyházfő erősíteni szeretné a Vatikán befolyását a fekete kontinensen, s ezért végigjárja a nehéz helyzetben levő válságövezeteket is. CSÜTÖRTÖK: Ha semmi sem szól közbe, az előzetes tervek szerint megkezdődnek a Koreai NDK és Dél-Korea közötti lakossági utazások. Kölcsönös rokonlátogatásokra a koreai háború befejezése óta először kerülhet sor sok ezer, kettészakított család között. Egyszersmind a népi együttesek vendégszereplésével az első kulturális csere létrejön észak és dél között. PÉNTEK: Iránban elnökválasztást tartanak. A jelöltek valamennyien a jelenlegi politika támogatói. Mint ismeretes, a tényleges hatalom az elméletileg tisztség nélküli Khomeini ajatollah kezében összpontosul. zi É Képek a nagyvilágból Világszerte megemlékeztek a Hirosima és Nagaszaki elleni amerikai atomtámadás 40. évfordulójáról. A kép a hirosimai Békeparkról készült a megemlékezés idején Az NSZK-beli Mutlangenben ismét tüntetés volt az amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakéták odatelepítése miatt. A képen rendőrök hurcolják el a tiltakozókat (Fotó: AP — MTI — KS) A Csendes-óceán déli részének atomfegyver-mentesítéséről kötöttek megállapodást a térség országai. A kép a tanácskozásról készült, amelyen aláírták a megállapodást (Fotó: REUTER — MTI — KS) Libanon Tűzpárbaj A libanoni fővárost kettéosztó „zöld vonal" mentén szombaton folytatódott a tűzpárbaj a keresztény milicisták és a muzulmán fegyveresek között, s csak az esti órákra mérséklődött a harc hevessége. Rasid Karami libanoni miniszterelnök szombat esti rádiónyilatkozatában fokozott nyugtalanságának adott hangot az országban zajló események, mindenekelőtt a bejrúti harcok újbóli fellángolása miatt. Mint mondotta, a jelenlegi helyzetben elkerülhetetlenné vált a libanoni állam és az ország alkotmányának reformja. Karami felszólított minden pártot, hogy aktívan vegyenek részt az ország egységének helyreállításában. Irak—Irán Újabb harcok Az iraki katonai főparancsnokság szombati közleménye szerint a nap folyamán a Tigris folyón meghátrálásra kényszerítettek egy iráni flottillát, amely meg akarta közelíteni az iraki állásokat. Az iraki tüzérség 10 iráni naszádot megsemmisített. Az IRNA hivatalos iráni hírügynökség jelentése szerint viszont szombaton az iráni egységek Marivan térségében indítottak támadást az iraki állások ellen. Heves tüzérségi párbaj volt a front középső szakaszain. A hírügynökség emellett arról is beszámolt, hogy az iraki nehéztüzérség Abadan és Horramsahr iráni városokat lőtte. Szaddam Husszein iraki elnök szombaton ismét felszólította az iráni vezetőket, hogy tárgyalásokkal vessenek véget az ötödik éve tartó háborúnak. NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 12., hétfő —( Külpolitikai kommentárunk )— Egy szerződés margójára TIZENÖT ÉV NEM NAGY IDŐ. Történelmi mértékkel csupán egy pillanat. Az igazán hosszú távú társadalmi, politikai folyamatok kibontakozásához ennél többre van szükség. A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között 1970. augusztus 12-én aláírt szerződés eredményei azonban már most értékelhetőek. A második világháború utáni korszak egyik legfontosabb nemzetközi dokumentumát látták el kézjegyükkel Moszkvában a két ország vezetői: a későbbiekben erről az alapról kiindulva születtek meg az NSZK híres „keleti szerződései”, s végső soron ez is nagy hozájárulás volt a Helsinki Értekezlet megvalósulásához az európai biztonsági és együttműködési folyamat kibontakozásához. A szerződés leglényegesebb eleme az 1945 utáni határok elismerése. Nyugat-Berlin státuszáról négyhatalmi egyezmény született, ez sem jöhetett volna létre a szovjet-nyugatnémet szerződés nélkül. Nem véletlen tehát, hogy az utóbbi napokban jóformán az egész világsajtó kommentálta az évfordulót. A SZOVJET VÉLEMÉNYEK SZERINT a szerződés minőségileg új szakaszt nyitott a két ország kapcsolataiban, megteremtette a szükséges kereteket a jó viszony, a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés kialakításához, majd elmélyítéséhez, a békés egymás mellett élés elve alapján létrejött megállapodás ma már az európai valóság szerves része, s ezen az sem változtat, hogy 1982 óta az NSZK politikájában lényeges változások történtek, amelyek éppenséggel nem a tizenöt évvel ezelőtt megjelölt irányba mutatnak. Szovjet részről főleg azt vetik a bonni kormány szemére, hogy az amerikai középhatótávolságú atomrakéták telepítése után most az űrfegyverkezésre is igent mondott. A CDU—CSU—FDP KOALÍCIÓ RÉSZÉRŐL elhangzott nyilatkozatok azt bizonyítják, hogy összességében a Kohl-kormány is pozitívan értékeli a szerződést és annak hatását az NSZK világpolitikai helyzetére. Ugyanakkor a mostani bonni hivatalos körök nem rejtik véka alá, hogy továbbra sem mondtak le bizonyos kérdések „felmelegítéséről”, a kedvező alkalom esetén nem haboznának elővenni a határok ügyét. Ez a magatartás az utóbbi időben érthető megdöbbenést váltott ki az érintett szocialista országokbban, így Csehszlovákiában, Lengyelországban és a Szovjetunióban. Az eredmények tehát nyilvánvalóak. A veszélyek úgyszintén. Kölcsönös jóakaratot feltételezve ezek a fenyegetések elháríthatók, s ez nem csak a két aláíró ország, hanem minden európai érdeke. Horváth Gábor Botrány a szomszédban I. Sógor,van-e jó bor? Néhányan meggazdagodnak, sokan tönkremennek Együttérzek az osztrák borfogyasztókkal. Az emberek kételkednek és bizalmatlanok. Ausztriában napjainkban igazán jogos a kérdés: sógor, van-e jó bor? — Van bizony —mondja Stefan Tschida illmitzi gazda —, de azt ne az üzletekben keresse, mert ott még mi sem igazodunk el, hogy melyik az igazi, és melyiket pancsolták. Ha jót akar inni, akkor egy magamfajta kistermelő pincéjét keresse fel. Abban megbízhat. Higgye el, nekünk nem érdekünk, hogy bármit is tegyünk a borhoz. Tőlünk a kereskedők három-négy schillingért veszik a bort, aztán húszért továbbadják. Ők a kutyák. Nekem elhiheti. — Így igaz — toldja meg a szomszéd, Gärtner Reimund. — A kereskedők pancsoltak, mi meg isszuk a levét. Nem tudom, miből lesz itt pénz a környéken, ha ezek után nem veszik meg a borainkat. Ilyen kisemberek, mint mi, meg a gyerekeink, akiknek csak néhány hold földjük van, tönkremegyünk. A furfangos kereskedő Mi történt tulajdonképpen? A botrány 1984 novemberében kezdődött Burgenlandban, amikor az egyik borkereskedő az eisenstadti adóhivatalnak, dietilén-glikolról adóengedmény céljából benyújtott egy számlát. A glikolt termelési segédanyagként tüntette fel. Az adóhivatal tisztviselői nem akartak hinni a szemüknek, azonnal értesítették a tartományi borászati hivatalt, és a bécsi mezőgazdasági kutatóintézetet. A borbotrány akkor terebélyesedett ki, amikor a vegyészek és az orvosok közölték: a glikol erős méreg, tönkreteszi az emberi májat, vesekárosodást okoz, és nagyobb töménységben halálos. A hatóságok azonnal hozzáláttak egy olyan vizsgálati módszer kidolgozásához, melynek segítségével a legkisebb mennyiségű glikol is kimutatható. Borban ilyen vegyszert korábban sehol a világon nem kerestek, mert ezt az anyagot eddig csak a járművek fagyálló folyadékaként alkalmazták. A botrány napról napra nőtt, a hatóságok nagy erővel láttak hozzá a nemzetközi méretűvé duzzadt borhamisítás felgöngyölítéséhez. Könnyen jött milliók Minden bort meg kell vizsgálni — adta ki az utasítást a kormány, csakhogy ez óriási feladat és idő . Tavaly hárommillió hektó bort termeltek Ausztriában. Az ellenőrzéssel nem lehetett késlekedni, eddig 5 millió liter mérgezett bort koboztak el. Elsőként a burgenlandi Josef Tschidát tartóztatta le a rendőrség, mert boraiban glikolt találtak. Azóta az őrizetbe vettek száma megsokszorozódott, köztük van az a vegyész is, aki együttműködött a kereskedőkkel. Hogy mekkora üzlet valójában a bor, érdemes Josef Tschida példáját idézni. Még tíz éve sincs annak, hogy borkereskedéssel foglalkozik, de a luxus családi rezidenciája mögött már hat, egyenként 170 ezer literes bortartály magasodik. Fia, Arnold elmondása szerint amikor jól ment, hetente 220 ezer liter bort szállítottak az NSZK-ba. Az ifjabb Tschida állítja, az export bor literenként csak három schilling hasznot hozott.. Tessék utánaszámolni! Így aztán könnyen gyűltek a milliók. Most apját Bécs leghíresebb és leggazdagabb ügyvédje, Michael Stern védi majd a tárgyaláson, aki egybként antialkoholista. Rust nehéz helyzetben A borok vizsgálatát Ausztriában még napjainkban is végzik, és százhektószám kobozzák el az emberi fogyasztásra veszélyes italokat. Grazban olyan borokat találtak, melyekben 6,7 gramm glikol volt literenként. Eddig a legsúlyosabban fertőzött borra az NSZK-beli Bielefeldben bukkantak, ahol a rusti emblémával ellátott aszúborban 19 gramm glikolt találtak. Orvosi feltételezések szerint ennek a duplája már halálos dózis. Rust a burgenlandi szőlővidék egyik központja. Heribert Artwiger polgármester készségesen fogad, de nem titkolja rossz kedvének okát. — Egyszerűen kilátástalannak látom a jövőt. Tönkretettek bennünket a borhamisítók — mondja. — A sajtóban, a rádióban, mindenütt azt hallani, a legtöbb hamisított boron rustin embléma van. Arról azonban nem beszélnek, hogy itt nálunk mindössze 480 hektáron termelnek szőlőt, és egy átlagos esztendőben másfél millió liter bor van a rusti pincékben, ha rekordtermést takarítunk be, mint tavaly, akkor esetleg kétmillió. Ezzel szemben rusti borként 80 millió liter kerül forgalomba. Ennek csak a 2 százaléka készül az itt termelt szőlőből. — Értse meg, uram, a rusti bornak jó neve van. Éppen ezért eddig kereskedelmi érdekből ezerszám került olyan palack az üzletekbe, melyeket ugyanezen a vidéken töltöttek, de nem itt nálunk. A jelenlegi bortörvény erre lehetőséget ad, csak éppen sérti a mi jogos érdekeinket. — Szeretném, ha megírná, Ruston eddig még nem találtak hamisított bort, és biztos vagyok benne, hogy nem is fognak. Azt persze nem tudjuk, hogy a kereskedők, miután felvásárolják a bort, mit csinálnak vele. Elegáns csomagolású rizlinget tesz elém. — Ezt nézze meg. A címkén a következő olvasható: Peter Lang Alsheim Rüster. Nyugat-Németországban palackozták, 16 gramm glikolt találtak benne. — Mi ezért nem vállalhatunk felelősséget — mondja. — Csak azért a borért, amit itt, nálunk palackoznak. Ebből nem engedünk, és harcolni fogunk az igazunkért. A tét nagy — Itt vannak ezek az okmányok — mutat egy vaskos köteg papírra. — Ezeken 94 rusti bortermelő család közjegyző előtt hivatalosan, felelőssége tudatában állítja, hogy a boraikat ők nem hamisították. Nézze, itt valamennyiünk becsülete és megélhetése forog kockán. Amint kiléptem a polgármesteri hivatalból, láttam, ahogy a szemben levő téren a borosgazdák sátraikat állították. Körülöttük fiatal lányok ingyen borkóstolásra így invitálták a járókelőket : — Tessék, tessék, itt mindenki meggyőződhet róla, milyen az eredeti hamisítatlan rusti bor! Puskás Csaba (Következik: Borban a hamisság?) A rusti polgármester Sok helyen „eltemetik" az osztrák borokat