Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)

1989-12-01 / 285. szám

HEVES MEGYEI POLITIKAI NAPILAP A Varsói Szerződés tagállamai Honvédelmi Miniszteri Bizottsága ülésének nyilatkozata November 27. és 29. között a Magyar Köztársaság fővárosá­ban, Budapesten ülést tartott a Varsói Szerződés tagállamainak Honvédelmi Miniszteri Bizott­sága. Az ülés munkájában részt vett Dobri Dzsurov hadseregtábor­nok, a Bolgár Népköztársaság nemzetvédelmi minisztere, Kár­páti Ferenc vezérezredes, a Ma­gyar Köztársaság honvédelmi minisztere, Theodor Hoffmann tengernagy, a Német Demokra­tikus Köztársaság nemzetvédel­mi minisztere, Florian Siwicki hadseregtábornok, a Lengyel Népköztársaság nemzetvédelmi minisztere, Vasile Milea vezérez­redes, a Román Szocialista Köz­társaság nemzetvédelmi minisz­tere, Dmitrij Jazov hadseregtá­bornok, a Szovjetunió honvédel­mi minisztere, Emil Liska altá­bornagy, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság nemzetvédelmi miniszterének első helyettese, Pjotr Lusev hadseregtábornok a Varsói Szerződés tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinek fő­­parancsnoka, Vlagyimir Lobov hadseregtábornok, a Varsói Szerződés tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinek törzsfőnöke. Az ülésen jelen voltak még a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi minisztériumai ve­zető állományának és Egyesített Fegyveres Erői Parancsnokságá­nak képviselői. Az ülésen a Magyar Köztársa­ság honvédelmi minisztere elnö­költ. Az ülés résztvevői vélemény­­cserét folytattak az Európában kialakult katonapolitikai hely­zetről. Megvizsgálták a Varsói Szerződés tagállamai Egyesített Fegyveres Erői további tökélete­sítésének távlatait, figyelembe véve a szövetséges országok kor­mányainak döntéseit, amelyeket fegyveres erőik újjászervezése érdekében hoztak, valamint az európai hagyományos fegyveres erőkről és fegyverzetekről folyó bécsi tárgyalások menetét. A Honvédelmi Miniszteri Bi­zottság kiemelte, hogy az utóbbi időkben jelentős előrelépések történtek a nemzetközi kapcso­latok javításában, a feszültség és konfrontáció csökkentésében. Nagy jelentőségűek a Varsói Szerződés tagállamainak a lesze­relés terén megtett gyakorlati lé­pései, amelyek a béke, a bizton­ság és a bizalom erősítésének új távlatait nyitják meg. A Varsói Szerződés tagálla­mai részéről — katonai doktríná­juk alapelveinek érvényesítése céljából — fegyveres erőik egyol­dalú csökkentése, védelmi jelle­gük erősítése, valamint a fegy­verzetgyártás és a katonai kiadá­sok csökkentése érdekében fo­ganatosított intézkedéseket a Honvédelmi Miniszteri Bizott­ság úgy tekinti, mint jelentős, konstruktív hozzájárulást a fegy­verzetkorlátozás folyamatának további fejlődése és az európai katonai szembenállás szintjének csökkentése érdekében szüksé­ges előfeltételek megteremtésé­hez. Az ülésen megelégedéssel nyugtázták a szovjet — amerikai csúcstalálkozó megtartásáról született megállapodást, továbbá a hadászati támadófegyverek csökkentésére, a nukleáris kísér­letek korlátozására, a vegyi fegy­ver betiltására és a vegyi fegyver­­készletek megsemmisítésére tett újabb kezdeményezéseket. Kedvezően értékelték a Bécs­­ben folyó haderő- és fegyverzet­csökkentési tárgyalások eddigi eredményeit és további kilátása­it. A Honvédelmi Miniszteri Bi­zottság hangsúlyozta, hogy men­­nyire fontos a Varsói Szerződés és az Észak-atlanti Szövetség kö­zötti kapcsolatok konfrontáció­mentes mederbe terelődése, s hogy megszervezték köztük a konstruktív párbeszédet katonai vonalon is. Kedvezően értékel­ték a Varsói Szerződés és a NA­TO tagországai legfelsőbb kato­nai vezetésének képviselői kö­zött létrejött találkozók eredmé­nyeit. Ugyanakkor az ülés résztvevői hangsúlyozták azt, hogy mindkét fél részéről további erőfeszíté­sekre van szükség ahhoz, hogy a megindult kedvező folyamatok visszafordíthatatlanná váljanak. A Honvédelmi Miniszteri Bi­zottság — a kialakult katonapoli­tikai helyzet értékelése alapján, valamint a Varsói Szerződés tag­államainak katonai doktrínájá­val és a nemzeti katonai doktrí­nákkal összhangban — megjelöl­te az egyesített fegyveres erők to­vábbi tökéletesítésének irányait. A hadseregfejlesztés során a to­vábbiakban figyelembe kell ven­ni a megbízhatóan elegendő vé­delem szükségességét, és olyan hadrafogható egyesített fegyve­res erőkkel kell rendelkezni, amelyek szavatolni képesek a Varsói Szerződés tagállamainak védelmét. A megvitatott kérdésekben egyeztetett határozatokat hoz­tak. Az ülés tárgyszerű légkörben, a barátság és a kölcsönös megér­tés jegyében zajlott le. A soron következő ülés Berlinben lesz. A tanácskozáson részt vett de­legációk csütörtökön elutaztak Budapestről. (MTI) Németh Miklós és Lothar Späth megbeszélése Németh Miklós miniszterelnök csütörtökön a Parlamentben fo­gadta Lothar Späth-et, az NSZK Baden-Württemberg tartományá­nak miniszterelnökét, és a kíséretében lévő több mint 30 politikai és gazdasági vezetőt. Németh Miklós és Lothar Späth megbeszélésén, amelyen részt vett Horváth Ferenc ipari miniszter, áttekintették, hogy milyen konkrét beruházási lehetőségek kínálkoznak a baden-württenbergi válalatok számára a magyarországi termelő és szolgáltatási szférában. A szívélyes, baráti légkörű találkozón részt vett Horváth István, hazánk bonni és Alexander Arnot, az NSZK budapesti nagykövete. Lothar Späth délután elutazott Budapestről. (MTI) XL. évfolyam, 285. szám ÁRA: 1989. december 1., péntek 4,30 FORINT VEZETŐ POLITIKUSOK VISSZAÉLÉSEI „A szocializmus nevében tékozoltak, pazaroltak..." (2. oldal) AZ ADÓHATÓSÁG ÉS MI „...a jelenlegi helyzet hovatovább tarthatatlan..." (3. oldal) VÁLTOZATLANUL NAGY AZ ÉRDEKLŐDÉS A BÉRES-CSEPPEK IRÁNT ..Naponta százezer üveg — Hiányzik a C-vitamin, de pótol­ható” (4. oldal) A LOTTÓ NYERŐSZÁMAI: 3, 32, 33, 38, 49 Napirenden: az agrárpolitikai program, a családjogi törvény módosítása Ülést tartott a Minisztertanács A kétnaposra tervezett mi­nisztertanácsi ülés csütörtöki eseményeiről, döntéseiről Baj­nok Zsolt megbízott kormány­­szóvivő tájékoztatta az MTI munkatársát a Parlamentben. Elmondotta, hogy a Minisz­tertanács megtárgyalta a kor­mányzati irányítás korszerűsíté­sét célzó előterjesztést. Ennek ke­retében a kormány foglalkozott a műszaki fejlesztés központi irá­nyításának korszerűsítésével, valamint a Gazdasági Miniszté­rium létrehozásával. Végül is úgy határoztak, hogy ezekre a fontos kérdésekre a későbbiekben még visszatérnek. A kormány ugyancsak meg­tárgyalta az agrárpolitikai prog­ramról szóló előterjesztést. Az alapkérdésekben a kormányta­gok között egyetértés alakult ki. A kormány megvitatta az igazságügy-miniszter előterjesz­tését a családjogi törvény módo­sításáról, s a beterjesztett javasla­tot elfogadta. A csütörtöki ülésen személyi kérdésekről is született döntés, ezekről a pénteki sajtótájékozta­tón számol be a szóvivő. Pénteken a tervek szerint a kormány tárgyal a jövő évi gaz­dasági programról és költségve­tésről. Megvitatja a lakáspoliti­kai koncepciót, az ülésen foglal­kozik az állami vagyonalapról ki­dolgozott törvényjavaslattal, a tulajdonreformmal, valamint a privatizációs programmal. Amennyiben e fontos kérdések megvitatásával a kormánytagok nem végeznek, a maratoninak ígérkező ülést csak szombaton fejezik be. (MTI) Három év alatt 5600 új lakás — Kilátástalan helyzetben az első lakásra váró fiatalok • Nő az igénylők száma, de jelentősen emelkednek az árak is Lakásfejlesztés a megyében Az Országgyűlés novemberi ülésszakán a képviselők többsé­ge egyáltalán nem rózsaszínűre festett állapotokról számolt be a lakásgazdálkodásban. Jelenleg hazánkban a legnagyobb gondok között szerepel ez a téma. A He­ves Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága hét eleji ülésén tekin­tette át és vitatta meg a komplex lakásfejlesztés érdekében hozott határozatok megvalósításának tapasztalatait. A VII. ötéves tervidőszakban a megyei és a helyi elképzelések elsődleges célként jelölték meg a lakáshelyzet mennyiségi és mi­nőségi javítását, valamennyi ré­teg számára az új otthonhoz jutás elősegítését. Az elgondolás az volt, hogy kiemelt figyelmet for­dítsanak a gyermekes családok­ra, illetve a fiatal házasokra. Lás­suk ezek után, miként is váltak valóra a tervek! Az közismert tény, hogy a ko­rábbi tervidőszakhoz képest a je­lenlegiben jóval nagyobb hang­súlyt fektettek a személyi tulaj­donú lakásépítésre, méginkább előtérbe került a már meglévő la­kásokkal való gazdálkodás, a cserék ösztönzése, de különösen az egyéni forrásból származó ott­honteremtés. Főképp erősödött ez a tendencia 1988 elejétől, amikortól a tanácsok által kezelt pénzek jelentősen apadtak. Akár tekintélyes számnak is tűnhetne: három év alatt mintegy 5600 új lakás épült fel megyénk­ben, ám ez csupán a tervezett építési sáv alsó határához áll kö­zel. Köztudomású, hogy az ere­deti elképzelésekhez képest csu­pán 70 százalékban teljesült a szociális bérlakásépítés, ugyan­akkor az egyedi társasház és csa­ládi ház felhúzásának aránya jó­val meghaladta az eredetileg ki­gondolt mértéket. Az új építkezésekkel a váro­sokban és a községekben egya­ránt javult minőségében a lakás­­állomány: az új otthonok átlagos alapterülete 1985 végén még 87, 1988 végén viszont már 95 négy­zetméter volt. Tovább emelke­dett a komfortos lakások aránya, jobb lett az esztétikai színvonal, s egyre inkább törekedtek a kor­szerű településszerkezet köve­telményeinek megtartására, az emberibb lakókörnyezet kialakí­tására. Elgondolkodtató ugyan­akkor, hogy a többszintes városi épületek esetében az egy négyzetméterre jutó építési költ­ségek évente átlagban mintegy 10 százalékkal növekedtek, s az elmúlt esztendőben már elérték a 16-18 ezer forintot négyzetmé­terenként. Sajnálatos módon az eladási árak ezt jóval meghalad­ják! Ez annak is köszönhető, hogy érdemben nem léptek előre az ár- és költségcsökkentést, a megtakarítást célzó technológiai fejlesztésben. Fontos feladat a lakásgazdál­kodásban a felújítás és a rendsze­res karbantartás. Ez az elmúlt három évben az állami lakások esetében a tervezettnél jobban teljesült. Igaz viszont, hogy az ál­lamiak a megyei lakásállomány­nak mindössze a 10 százalékát képviselik. Az is igaz, hogy a re­konstrukciós költségek egyre jobban emelkednek. Az ingat­lankezelő szervek munkája iránt Heves megyében viszonylag ke­vés panasz érkezett, ám az általá­nos gondok itt is fellelhetők: túl magasak az üzemeltetési, fenn­tartási költségek, gyakran fordul elő érdektelenség az állagmegó­vásban. Kétségtelen tényként állapí­totta meg a végrehajtó bizottság, hogy a középtávú programok időarányos teljesítése ellenére a lakáshelyzet feszültségei az el­múlt években fokozatosan növe­kedtek. A tanácsok fejlesztési le­hetőségeinek további mérséklő­dése elkerülhetetlenül szűkíti a lakásellátás anyagi kereteit, 1989-90-ben várhatóan alig épül szociális bérlakás, s számol­ni kell a telepszerű társaslakások létesítésének további visszaesé­sével is. Az, hogy az idén meg­kezdett családi házak száma csaknem 40 százalékkal keve­sebb az előző esztendeinél, an­nak is köszönhető, hogy ebben az évben jelentősen módosultak a támogatási feltételek. Különö­sen a hitelrendszer változásának hatása tekinthető egyértelműen negatívnak. Az sem mellékes, hogy a csökkenő ütemű építés mellett az árak változatlanul emelkednek, s ily módon egy át­lagos nagyságú, személyi tulaj­donú lakás megvásárlásához — a korábbi 100-200 ezer forinthoz képest — most már legalább 400 ezer forint készpénz szükséges. Mindez elsősorban az alacsony jövedelmű, első lakásra váró fia­talok helyzetét, kilátásait rontja! A bérlakáshoz jutás esélye mini­mális. A személyi tulajdonúak elosztásánál a rászorultságot kényszerűen megelőzi a fizetőké­pesség. Az is vitathatatlan, hogy tovább nő a lakásigéniylők szá­ma, különösen a városokban. A lakással nem rendelkezőké 20 százalékkal emelkedett, a cserét kérőké csaknem kétszereződött. Mindezek alapján természe­tes, hogy kormányzati szinten is mielőbbi intézkedésekre van szükség. E gondolatok elhang­zottak a már említett országgyű­lési ülésszakon, s a megyei tanács végrehajtó bizottsága is megha­tározta főbb feladatait az elkö­vetkező évekre a lakásgazdálko­dásban. Az eddigieket ismerve azonban az új elképzelések telje­sülése nem sok reményt kelt. Felvételünk Egerben, a Tihaméri-lakótelepen készült (Fotó: Gál Gábor) Kiskirályok Kétségtelen, hogy az utób­bi időszak egyik legnagyobb , vihart kiváltott kötete Bokor Imre: Kiskirályok mundér­ban című könyve. A dolgozat által felkorbácsolt szenvedé­­­­lyek cseppet sem véletlenek, hiszen a szerző olyan esemé­nyeket, történéseket sorakoz­tat fel munkájában, amelyek — enyhén szólva is — felhá­­borítóak, gyalázatosak. Mi tagadás, nem igazán lepőd­tem meg, amikor elolvastam a vékonyka alkotást, hiszen én is — akárcsak mások — hal­lottam már a hadsereg veze­tőinek különféle panamáiról, visszaéléseiről. Sőt, katona­koromban jómagam is tanúja voltam egy-két, a vezető mundérosok által elkövetett dolognak. Ismétlem, nem túl­ságosan döbbentem meg, leg­feljebb csak az tűnt szokatlan­nak, hogy akad valaki, aki nem csupán titokban, félree­ső helyeken suttog ezekről a tettekről, hanem nyíltan — a saját, sőt az érintettek nevé­nek kimondását is vállalva —­­ szól azokról. Az megint más kérdés, hogy ennek a bátor­ságnak súlyos következmé­nyei lettek, hiszen — amint az tudvalévő — Bokor Imrét fénysebességgel nyugdíjba küldték. Bár az általa leírtak hiteles­ségét még vizsgálja egy — ki­fejezetten emiatt létrehozott , — bizottság, azt máris kije­lenthetem, hogy amennyiben az általa papírra vetett epizó­doknak csak az egynegyede­­ igaz, már megérte a publiká­ció. Meg, mert meggyőződé­sem, hogy végre egyszer tiszta­­ vizet kell önteni a pohárba. Abba a pohárba, amelyben hosszú-hosszú ideig csak af­féle zavaros löttyöt láthat­tunk. Igen ám, de senki sem an­­­nyira naiv, hogy elhiggye, a korrupció, a hatalmi mámor csupán a hadsereg berkeiben volt honos. Ezernyi példával lehetne alátámasztani azok igazát, akik azt állítják, hogy mindennapi életünket át­­meg átszőtték az ilyen és eh­­­­hez hasonló magatartásfor­mák. Tudtuk ezt azelőtt is, a különbség legfeljebb annyi, hogy ma már — hálistennek — beszélhetünk is ezekről, nem vagyunk hallgatásra kár­hoztatva. S — valljuk be — ez is valami. Ha jól sejtem, rövidesen újabb és újabb könyvek lát­nak majd napvilágot, ame­lyek újabb és újabb botrányo­kat tárnak fel. Alapanyag bő­ségesen akad, erről az eltelt évtizedek folyamán gondos­kodtak a hatalmasságok. Azok, akiknek egy-egy kéz­mozdulatára emberek tucat­jai mozdultak meg, azok, akik már-már elhitték, hogy nincs erő, amely megállíthatná őket. Csalódniuk kellett, mozdult a világ, s a lábuk alatt megingott a talaj.­­ Egyelőre csak megingott, azaz még nem csúszott ki tel­jesen. Nem baj, mert — ahogy a mondás tartja — ami késik, az nem múlik. Kiskirályok —­­ sajnos — még léteznek. Állá­saik azonban napról napra, óráról órára gyengülnek. Ha minden rendjén halad — s én őszintén remélem, hogy így lesz —, akkor az őket védő bástyák rövidesen leomlanak. Sárhegyi István L— —­1 ■ I

Next