Hevesvármegyei Hirlap, 1899. július-december (7. évfolyam, 87-155. szám)

1899-07-21 / 87. szám

2­ ki egész Magyarországot talpa alatt tar­totta ? Vagy az a törvény és igazság, jog, hogy a megyén, a választásoknál, a mi­nisztériumban minden úgy maradt a régi o fr o erőszakossággal, a régi bűnökkel? . . . Azonban a képviselők hősei­nek. Nagy és jó az ő lelkiismeretük. Magyarország pedig boldog, megelége­dett, mert ime elkövetkezett a törvény, az igazság országa! —6. MEGYEI ÉS VÁROSI ÜGYEK. * Hevesvármegye törvényhatósági bi­zottsága mint lapunk utolsó előtti számában említettük — a hó 24-ik napján rendes évnegye­­des közgyűlést tart. Az újabban kibocsájtott pót­­tárgyjegyzékből megemlítjük a következő ügyeket: A m. kir. belügyminiszter az 56563/eln. 99. számú rendeletével az „Osztrák-Magyar Monar­chia írásban és képben“ czímű műnek eddig meg­jelent összes köteteit a törvényhatóság könyvtá­rában leendő elhelyezés végett megküldi. A törvényhatósági bizottság 194/XII. 99. számú határozatával a megyei alapjárulékok kive­tési és kezelési módjára vonatkozó vármegyei szabályrendelet módosítási ügyében kiküldött bi­zottság a munkálatáról szóló jelentését az általa elfogadni javasolt szabályrendeleti minta kapcsán bemutatja. A Gyöngyös városában lévő törvényhatósági átkelési útszakaszoknak Gyöngyös város kezelésébe leendő átbocsátásának ügye a törvényhatósági bi­zottság által kiküldött bizottság, a m. t. főügyész, a kir. államépitészeti hivatal és a m. számvevőség véleményével. Elek János s társai felebbezése Eger város azon határozata ellen, melylyel Gárdonyi Géza ré­szére közteret használatra átenged. Nagy-Rhéde kg képviselőtestületének Nagy- és Kis-Rhéde községek egyesítése tárgyában kelt határozata. A vármegye alispánjának előterjesztése a me­gye közönsége által felső ipariskolai tanulók ré­szére alapított 200 frtos ösztöndíj újra adományo­zása ügyében. A gyöngyösi laktanyák folyó évi kijavítása munkákról készült költségvetés alapján Barna Ig­­nácz vállalkozóval kötendő szerződés. A vármegye alispánjának előterjesztése, a­melyben a megyei betegápolási alap javára a me­gyei törzsvagyonból 8000 frt 4 °/o-os kölcsön felvé­telét engedélyezni kéri. Beniczky György és társainak a bátor—pé­­tervásári viczinális útnak a törvényhatósági utak rózsaszirmokkal szórták volna tőle tükrét, s a porond is, mintha rózsás köd burkolta volna be. S az én szivembe is belopta magát a rózsás bol­dogság érzete . . . Hiszen lehetek még én is bol­dog, nekem is jogom van a boldogságra, ifjú va­gyok, mert lennék csak én a­z elhagyatott, a bol­dogtalan. Azért, hogy szegény vagyok, hát a szegény nem lehet boldog, ő nem olyan ember mint más ? . . . Most nézze ezt, — szólt újra Andor, s egy kék üvegdarabbal cserélte ki a ró­zsaszínt. Kék ! ... az én legkedvesebb színem . . . A változás még hűvösebb, mint az előbb. Mindent az a bágyadt, bizonytalan kék fátyol vont be, a hűség, a bizalom szép színe. És én csak néztem kábuló ag­gyal a csodát, melyet egy-két színes üvegcserép idéz elő ; egyszer mindenre a rózsás verőfény sugárzik, máskor a megelégedett bol­dogság ragyog át mindent . . . aztán reménység lopja be magát minden szívbe . . . s aztán sötét gyász borít be mindent . . . mindent . . . Látja asszonyom, ilyen az élet, — szólt Andor méla­­búsan, — az egyik rózsás boldogságban úszik, mást a sötét gyász eposzt. A­milyen üvegcseré­pen nézzük a világot, olyan az, csakhogy míg más változtathat a színen, addig az én életem mindig sötét marad. Megdöbbentem . . . mit fe­leljek e keserű hangra? Hiszen csak tőlünk függ, hogy mily szin borítsa a világot, egy kis vidám­ság, megelégedés, s a rózsás fény átderengi éle­tünket. Oh igen, csakhogy ha a vidámság hi­ányzik s a megelégedés csak lidérczfény, melyet soha utól nem érünk, mégis csak sötét marad minden. Ne vágyjunk sokra, s a megelégedés HEVES VÁRMEGYEI HÍRLAP­ hálózatába leendő felvétele, esetleg az útalap ter­hére segélyben való részesítése iránt előtéresztett kérelme. Hatvan község régi vásártérterületének el­adása iránt egyesekkel kötött szerződések. A vármegyei rendszerinti bijnokok kérelme fizetésük és lakbérük felemelése iránt. A „Petőfi-társaság“ meghívása a Petőfi Sán­dor halálának 50-ik évfordulója alkalmából a folyó hó 30-án Segesváron megtartandó ünnepélyre, s egyben kérelme a Petőfi-ház létesítése tárgyában. 1899. julius 21. HÍREK. E­g­e­r, julius 20. * Személyi bir. Bittner Vilmos, altábor­nagy, divizionárius szokásos szemléjének megtar­tása végett Egerbe érkezett. A 60-ik gyalogezred legénységének kiképzését tegnap vizsgálta meg a gyakorló téren. Az altábornagy a czisztercziek rendházának vendége. * Petőfi Sándor emléke és az egri jog­­akadémia. A budapesti egyetem hallgatói lelkes szövegű átiratokat intéztek az ország összes fő­iskoláihoz, hogy f. hó 31-ikén illő fénynyel ün­nepeljék meg világhírű költőnk elhunytának öt­venéves évfordulóját. Az egri jogakadémia váro­sunkban időző tagjai szerdán délután a Kaszinó­ban ez ügyben értekezletet tartottak, melyen lel­kesedéssel elhatározták, hogy f. hó 30-ikán, a nagy évforduló előestélyén fáklyásmenetet tarta­nak. Az ünneplő fiatalság a Kossuth­ téren fog gyülekezni, hanem pontban 8 órakor indul meg a menet, mely a vashídon át a Dobó- és mecset­­utczák érintésével a tűzoltó-őrtanya mellett jön ki a Széchenyi utczára, hol a Kaszinó előtt álla­podik meg. A Kaszinó erkélyéről Hollós Nán­dor joghallgató fogja Jókai Mór ez alkalomra irt „Apotheózis“-át elszavalni. A Kaszinó elől a hat­vani temetőben levő honvéd-emlékhez megy ki az ifjúság, a­hol Elek Béla joghallgató tart al­kalmi beszédet, mely után N­a­g­y Nándor jog­hallgató fogja elszavalni Petőfi „Egy gondolat bánt engemet“ kezdetű költeményét. A temetőből a líczeum elé jön a menet, hol a fáklyákat ki­oltják. Az ifjúság mindent elkövet, hogy emlék­­ünnepélye fényesen sikerüljön, a mi bizonyára impozáns is lesz s méltó világhírű költőnk dicső emlékéhez. * Tűzoltóink Brassóban. Az országos tűz­oltó-szövetség — mint már jeleztük — ez évben Brassóban tartja kongresszusát. A kongresszuson, mely négy napra van tervezve a vele egybekap­csolt ünnepségekkel, az egri önk. tűzoltó- és mentő-egyesület 23 tagú küldöttséggel képviselteti nem marad bolygófény. — Nem is vágyódom sokra, csak arra, a­mire más: szerető, hűséges hitvesre. — Oh, Istenem, hiszen azt még megtalál­hatja, még fiatal, majd csak ráakad egyszer, a világ nem olyan nagy két lényre, hogy össze ne találkozzanak. — Nagyon igaz, . . . s én rá is találtam, ... itt elhallgatott . . . És? . . .! És . . . nem szerethetem őt. Miért? ő nem szereti? . . . Nem tudom ... No látja, hát mért oly bá­tortalan, mondja meg neki, s akkor majd boldog lesz ő is, meg maga is . . . azt hiszem ezeket mondtam, s szívemet iszonyú érzés szorította össze, nagyon sokat szenvedtem e pár pillanat alatt, melyben mindketten hallgattunk. Hát én is boldog leszek? . . . Oh, mondja még egyszer, mily jó e szót hallanom. Mondja, oh, mondja újra, hogy boldog leszek . . . No én tőlem kérdezze, én nem mondhatom, kérdezze attól, kit szeret, az ő ajkáról nagyobb boldogság lesz hallani. ... A változás, mely szavaimat követte, nagy volt. Feje lehanyatlott, arcza elsápadt, el­­csukló hangon mondá: Azt kérdeztem, a kit sze­retek, oh irgalmazzon nekem . . . Annie, édes szép Annie! . . . Szivtépő gyönyör rázta meg belsőmet, újra csábított a rózsaszín üvegcserép, szörnyű harcz támadt lelkemben ... de aztán a lelkiismeret szólalt meg: Neked férjed van! . . . Ez döntött, szilárd hangon szóltam: Ön elfelejti, hogy férjes nő vagyok! — Oh, Annie ne legyen kegyetlen, ne kí­nozzon engem, s önmagát, kegyed nem szereti férjét, az én szemeim nem csalnak . . . magát. A küldöttséget, mely működő és pártoló tagokból áll, dr. Glósz Kálmán, a mentő­osztály parancsnoka vezeti. Az egri tűzoltók jövő hó 12-én utaznak Brassóba. 13-ikán reggel 7 órakor dísz­­felvonulás lesz, délután pedig az országos tűzoltó­­szövetség választmánya ülésezik. 14-ikén tartják meg a tűzoltói szakversenyeket, melyek 7 soro­zatból állanak. A versenyekben a mieink nem vesznek részt. Ugyanezen nap délutánján a tűz­oltás különféle módjairól, az oltásnál szükséges szerekről s a tűzoltóság szervezetéről gyakorlati felolvasásokat fognak tartani. 15-ikén délelőtt lesz a kongresszus, délutánra pedig kirándulások van­nak tervbe véve. Az ünnepségek programmjában szép számmal vannak képviselve a díszebédek s különféle estélyek, melyeket Brassó város rendez a vendégek tiszteletére. A kereskedelemügyi mi­niszter — az országos tűzoltó-szövetség kérelmére — a szövetség Brassóba utazó tagjainak kedvez­ményes vasúti jegyeket engedélyezett. * Felsőbb leányiskolánk kérdéséhez. Lapunk legutolsó számának ily czím alatt kö­zölt vezérczikkelyét egy kevés kommentárral ki­sértük, — kiemelve, hogy bár polgári leányis­kolára és tanítónőképzőre nagyobb szükségünk van, mint a felsőbb leányiskolára, de azért ná­lunk a felsőbb leányiskola is közszükségletet elé­gít ki. Ezt a kommentárt ezúttal még egy meg­jegyzéssel kívánjuk kiegészíteni. A vallás- és közoktatásügyi miniszternek 28998/1897 sz. ren­delete értelmében a felsőbb leányiskola VI. osz­tályát jó sikerrel végzett növendékek a tanitó­­képző-intézet III. osztályába felvételi vizsgálat nélkül felvehetők, a­mennyiben a felsőbb le­ányiskola V. és VI. osztálya egyenlő a tanitónő­­képző-intézet I. és II osztályával. A felsőbb le­ányiskola növendékeinek hátrányára épen nem való különbség csak az a két iskola között, hogy a felsőbb leányiskolában a franczia nyelvet is ta­nítják, míg a tanítónőképzőben nem. A felsőbb leányiskolában tehát félig benne van a tanítónő­­képző is. * A borvizsgálatok költségei. Az utóbbi időben felmerült borhamisitások a hatóságok ré­széről borvizsgálatokat tettek szükségessé. A mi­niszteri rendelet ily módon eszközölt vizsgálatok költségeit a bortulajdonosra hárítja, de ez ter­mészetesen csak azon esetben áll, a mikor a bo­rok hamisaknak bizonyultak s a tulajdonos bün­tetésb­en részesült. Minthogy a miniszteri rendelet a borvizsgálatok költségeiről felmentő ítéletek esetében nem intézkedik, Hell­e­b­ront­h Béla vármegyénk alispánja még junius hó folyamán Nagy Isten­ hát már a homlokomra van írva a bűn, hát már mindenki tudja?! . . . Fa­gyosan szóltam hozzá . Nagyon téved, én nagyon szeretem Gusztávomat, s meghalnék, ha ő nem szeretne engem. Tétován tekintett rám, én ré­mülten néztem őt, kínos szótalanságban telt egy hosszú peret, s aztán megszólalt: úgy hát bo­csásson meg nekem Annie, . . . oh, engedje, hogy itt szólíthassam. A hatalmas, nagy Isten tegye, . . . hagyja meg boldogságát, maradjon oly bol­dog, mint a­milyen nagy az én boldogtalanságom. Oh, hogy mért nem találkoztunk mi előbb, Golgota lesz egy hosszú életet egyedül átbolyon­­gani, . . . kínosan, . . . egyedül . . . Itt ülök most is, ezt a helyet nem tudom elhagyni, itt jutnak eszembe olyan gondolatok, melyektől könnyen meg lehetne őrülni . . . Hogy is tudtam én hideg lenni, mikor szívem minden dobbanása csak ő érte, az álmok királyfiáért vert, . . . Hogyan lehet, hogy sohasem találkoztunk össze, hiszen én magam mondtam: a világ nem oly nagy, hogy két lény ne találkozhatnék össze. Itt van most is a fekete üvegcserép . . . most ezen nézem a világot . . . milyen gyászos min­den, ... a tenger, mint egy óriási,­­fekete isza­­pú mélység mered rám, a fák lombjai mint­ sö­tét kisértetek tekintenek rám, a virágok, mintha sírva virítanának, oly gyászosok, illattalanok, . . . meg az is fekete . . . minden . . . minden . . . És mi idézte e változást? . . . Egy üveg­cserép, . . . semmi más, . . . egy fekete üveg­cserép . . .

Next