Hevesvármegyei Hirlap, 1901. január-június (9. évfolyam, 1-78. szám)
1901-01-04 / 1-2. szám
nem mi fogjuk a kurtábbat húzni. Akkor iparunk fellendül, s ha másért nem, a mi szükségünkre fog itt gyár gyár után emelkedni. Igaz, szegények vagyunk, nincs tőkénk, de a külföldi pénz csak várja az alkalmat, hogy itt gyümölcsözzön gyári befektetések alapján.Azonfelül milliókat fog jövedelmezni a vám, a mi milliárdos kiadásaink mellett nagy segitség. Kidob az osztrák, s igy akarva, nem akarva megkapjuk a független állam első lényeges kellékét. —6. B EV ER V ARM EG Y EL H IR LAG HIRE K. Eger, január 3. * Kinevezés. Az igazságügyminiszter Lovasy Dezső egri kir. törvényszéki birnokot az egri kir. törvényszékhez írnokká nevezte ki. * Az egri korcsolyázó egyesület decz. 30-án tartotta volna meg rendkívüli közgyűlését a korcsolya-pavilonban, ha a tagok határozatképes számban jelentek volna meg. E közöny ismétlődött, miért is elmélkedjünk egy kissé. A mama ott ül a jégvirágos tábla mellett, serdülő lánya lebegését gyönyörködve nézi, a jégvirág elolvad, nyoma sincs a tükörön. A szív is ilyen tükörüveg volna ? Hol vannak az anyák ? Az első kéz az első kézben, álmok a sima jégen. El lehet az első álmot felejteni ? Hol maradtak az ifjak ? A bál királynéi tudják, hogy a jégen jobbrabalra himbáló női alak szebb a szellő lengette liliomszálnál, e varázslat helye iránt nincs hálájuk? De a felsoroltak közül nem mindenkit ér a panasz, mert megjelentek a közgyűlésre: Groszbauer Józsefné, Gröber Ferenczné,Kiss Istvánná, Kiss Blanka, Ringelhann Rafaelné, Ringelhann Ilona úrnők, az urakkal együtt tizen, kik egy órai vidám beszélgetés után, mivel a gyűlést megtartani nem lehetett, szépen haza sétáltak. * Az egri Club estélye. Az egri Club tagjainak szórakoztatására deczember hó 31-én társasvacsorával egybekötött tombola-estélyt rendezett. Szép számmal gyűltek össze az uj század megérkezését váró fiatalok s pompás jókedvben érték el a 12 órát, mikor „Boldog uj esztendőt“ kivántak egymásnak. Január 19-én tartja a Club „Álarczos estélyét, február 16-án egy tánczestélyt rendez, márczius 16-án pedig egy művész-estélyt. A háziestélyek mindig 1a9 órakor kezdődnek. A Sylveszter-estélyen felért volt hölgyek névsora: Beöthy Mórné és leányai: Anna és Nelly, Boltizár Románné és leánya: Ilonka, Dálnoky Jánosné és leánya : Olga, Dasárdy Istvánná, Floriánsz Margit, Gröber Ferenczné, Geschliener Pálné, Helvey Bertalanná, Járássy Berta, Katinszky Katinka, Kállay Sándorné, Kovách Kálmánné, Kolossy Mórné és leánya, Krausz Vilmosné és leánya: Margitka, Légmán Imréné, Lipcsey Péterné és leánya: Erzsike, Nagy Lászlóné, Putnokyné, Puy Józsefné, Rátvay Gézáné, Révy Ferenczné, Szalay Lászlóné és leánya: Margitka, Török Rózsika. * Iskolai szinielőadás. Az angolkisasszonyok egri leánynevelő intézete a XIX század alkonyodása alkalmából kedves iskolai színjátékot rendezett, külső növendékeivel. Az ünnepség az intézet dísztermében folyt le és hat számból állott. Az énekkar „Üdvözlő“-jével kezdődött az ünnepség. Az énekkar beköszöntője után a „Szt. Antal tisztelete“ ez. élőkép következett, mely gondos rendezésével igen szép látványt nyújtott. Majd Lányi Ernő gyönyörű magyar nótáiból énekelt el néhányat az énekkar igen szépen. Egy színjátékot is bemutattak, „A XIX. század búcsúját“, melyben az intézetnek igen sok növendéke szerepelt. Az igen jól sikerült előadást az összes szereplők tablója fejezte be. A műsor 5-ik számát Farsang Erzsi és Rotschild Margit énekduettje képezte. Kedves hangjukkal nagy tetszést arattak. Végezetül „Az angyalok hódolata“ cz. hatásos élőképet mutatták be. A szépszámú közönség igen megelégedve távozott a kedves ünnepélyről. * Folyik a népszámlálás. Nagy paksaraétóval közökben járnak házról-házra a népszámláló biztosok. Kérdezősködnek a cselédtől a gazda honléte felől, majd nagy ügyes-bajjal bejutnak a szobába, hol az első pillanatra számtalan helyen végrehajtanak, vagy valami könyöradomány gyűjtőknek nézik őket. Különösen az alsóbb néposztály nem tud belenyugodni abba, hogy mit tartozik az az urakra, hogy hány esztendős ő kígyóimé, vagy hogy a házának a tetőzete zsindelyből vagy szalmából van-e. Egy helyen azt kérdezték az egyik biztostól, hogy talán tűz ellen akarja biztosítani a házat, hogy olyan nagyon szeretné tudni, miből van a teteje ? A gyerekekről rendesen nagy szeretettel beszélnek. Sok helyen elmondják, mikor jött a babának az első foga, mikor kezdett el járn meg más hasonló érdekes dolgokkal mulatatjái a biztost, pedig annak elég dolgot ad a szórálólapon lévő rovatok kitöltése, nemhogy kérne egy-egy csemete egész élettörténetét meghallgatni. A földbirtokokat roppant szeretik letgadni. Nincsen nekem kérem semmim, olyan a gyök mint a templom egere! Tetszik tudni, tavaly házasítottam ki a lányom, oszt’ az elvitte minden pénzecskémet, még az a kis kert is tánra ment, amit az anyámtól jussoltam, Isten nyugosztalja szegényt! Tessék aztán 10 na alatt 100—120 házat végigszámlálni, ha egy laásban néha másfél órát is eltölt az ember. Néha azonban szívesen fogadják őket. Egy ismerősünk egy szép asszonytól még czukrot is kapott a salonban álló karácsonyfáról, amit a kis babnak hozott a Jézuska. Ilyen helyen azután pmpásan megy a számlálás : igaz ugyan, hogy még lasabban mint másutt, de azért nem hangszik senki. * Karácsonyi ajándék. Az egri érsei iczeumi nyomda szedői és nyomói részére avag Tóth István 10.000 korona alapítványt tett .897- ben, mely az ajtatos alapítványok hivataában kezeltetik, és melynek évi kamata karácsony ünnepére osztatik ki; ezúttal harmadszor észesültek az illetők ezen karácsonyi ajándéban, mely évenkint 500 korona. * Köszönetnyilvánítás! Az „egri i. fillér-egylet“ tápintézete részére deczember lóban a következők voltak szívesek adakozni: dr Jókefi Gyula T-Füred 4 korona, Szamosi Józsefné Pollák Dávidné 2—2 korona, Szelényi Józsefné (Zólyom) 1 korona, Polatsik Jenő 80 fillér, továbbá : Spieler Ferenczné, Csillag Mórné, Kellner Benátné, Borok Farkasné, Neuman Mártonné, Mosovicz Áronná Buchhalter Bernátné, Bondy Lajosné,Rothschild Margitka élelmi czikkei. A tápintézet perselyben 5 kor. 40 fill., az üzleti helyiségekben lifüggesztett berselyekben 3 kor. 90 fill. gyült össze. Fogadják a nemes adakozók ez után is lejkálásabb köszönetünk őszinte kifejezését. A jóisten bő áldása kisérte a gyermekek nemes jövőit, kiknek önzetlen áldozatkészsége lehetségessé teszi hogy 40 ártatlan gyermek az emberségnek megmentődik. Az elnökég. * Ez is reklám! Egyik szatmári lapban olvassuk a következő érdekes felhívást: „A zöldfa vendéglőben a tulalajdonos vendégéül látja a színtársulat tagjait Sylveszter estéjén, merre a nagyközönséget tisztelettel meghívja a zöldfa vendéglő tulajdonosa.“ Szatmáron tudvalévőiég nagyon gyenge a vendéglői és kávéházi élet, hát a tulajdonos a színésznőket és színészeket használja fel csalogatónak, hogy közönsége legyen. Nem is lesz ! Mint értesülünk, a színtársulat erősen tiltakozik a vendéglős ez eljárása ellen s miután az előzőleg nem hívta meg őket, nem vesznek tudomást a nyilvános meghívásról és nem mennek el a vonzóerőnek. * Nyilvános nyugtázás. Az egri keresztény iparoskor által rendezett Szilveszter-estély alkalmával felülfizetni kegyeskedtek. Szmrecsányi Lajos kanonok úr 20 kor. Breznay Etelka (Baktn), Balkay Béla, Balkay József 3—3 kor. Szabó Kálmán, dr. Hibay György, id. Tancsa Lajos, Ruzsin Bertalan, Deák János és Domitrovich Károly 2—2 korona. Juhász Pálné, Bences Béla, Steiger Sándor, Bátorffy Lajos, Novotha Andor, Lang László 1—1 korona. Fogadják a nemesszivű adakozók a kör hálás köszönetét. Id. Markasoly Vilmos pénztáros. tatlanabb, legédesebb örömeket, sorvasztó munkára születnek s abban pusztulnak el. És mégis talán épen olyan kedves nekik a város, mint nekünk a róna! . . Gondolataimból egy éles sikoltás rettentett fel. Gyorsan arra fordulok s egy nőt láttam menekülni felém s pár lépéssel mögötte egy férfi rohant. Mielőtt a nő elérhetett volna, a férfi utolérte. A nő segítségért kiáltott, de a férfi megragadta, átölelte derekát . . . s kétségbeesett küzdelem fejlődött ki közöttük. A nő minden erejét összeszedve ellenállott, de a férfi erősebb volt s már-már legyőzte a védekezőt s utálatos, forró lehellete, kétszomjas csókja már ott égett a legártatlanabb női arczon, midőn egy pusztai marok ragadta meg a tolakodót s röpítette tova áldozatától. Ez a mentő kéz az enyém volt! És azután, mint már az ilyen esetben történni szokott, hogy újabb tolakodók üldözésének ne legyen kitéve — haza kisértem. Útközben azután elmesélte, hogy szegény árva leány, aki két keze munkájával keservesen keresi kenyerét. Elmondta, hogy mennyi üldözést, mennyi szenvedést kell tűrnie s nincs egy hely, hová fejét nyugodtan lehajtsa, nincs egy kar, a melyik megvédelmezze. Mikor lakásához értünk már tudtam egész élettörténetét s úgy megsajnáltam szegénykét! Mikor azután bucsuzásra került a sor, megfogtam kis kezét s szépen megkértem, hogy fogadjon el védőjének, jöjjön, ossza meg velem puszta hajlékomat — legyen az én édes kis feleségem ! Ella nem felelt rá rögtön, csak lehajtotta szép fejét . . . Két hónap múlva már ott volt nálam. Milyen aranyos asszony lett belőle, milyen áldott jó kis feleség! Az a nő, aki leánykorában a varrótűnél egyebet nem ismert, aki egy háztartásnak még a fogalmával sem volt tisztában, olyan gazdasszony lett, hogy ritkította párját. Elkezdve a főzőkanáltól az utolsó pókháló kiküszöböléséig mindenre volt gondja s ha meg mellette voltam, édes szóval, édes csókkal tette édessé az életem. Milyen végtelen boldogságom is volt nekem ez a csupa édes asszonyka! Hanem ki lát az asszony szivbe, talán ezt mind csak hálából tette! Boldogságom nem sokáig tartott. Egy hideg őszi estén a városból jöttem haza. Bizony most senki sem várt forró öleléssel, édes csókkal; a lakás üres, a szobák ridegek voltak, hiányzott belőlük a ház lelke, az asszony. Eleinte kerestem mindenfelé, de nem találtam s csak jóval később tudtam meg, hogy elment épen azzal az úrral, kinek körmei közül leány korában mentettem meg . . . Talán ezt is hálából tette! És nem is láttam többé soha. Azt hiszem, ha meg is bánta tettét, nem volt bátorsága visszatérni hozzám . . . Azóta sok idő múlt el, — megőszültem, megöregedtem s vén czigányként a nótámból is sokat feledtem s csak úgy véletlenségből jutott eszembe az az asszony, a kinek nem volt annyi szive, mint a vad madárnak. ______:____ _1901. janár 4. A közönség köréből. Városunk helyzete. Az E. N. múlt évi 104. számában fenti czimű múltkori czikkemre „Egy kis helyreigazítás“ czimmel bővebben foglalkozik az általam nem ismert czikkiró ur. Igen örülök, ha látom, hogy akad még valaki, ki érdeklődést tanúsít a közérdek iránt, bár a t. czikkiró ur nem érthette át czikkem tartalmának lényegét és czélját, de ezenfelül még nagyon rosszul van születésemre, illetőségemre, valamint szerény társadalmi élettapasztalataimra nézve informálva; egri születésű és illetőségű a egri lakos vagyok.