Hevesvármegyei Hirlap, 1901. január-június (9. évfolyam, 1-78. szám)

1901-01-04 / 1-2. szám

nem mi fogjuk a kurtábbat húzni. Ak­kor iparunk fellendül, s ha másért nem, a mi szükségünkre fog itt gyár gyár után emelkedni. Igaz, szegények va­gyunk, nincs tőkénk, de a külföldi pénz csak várja az alkalmat, hogy itt gyümölcsözzön gyári befektetések alap­ján.­­Azonfelül milliókat fog jövedel­mezni a vám, a mi milliárdos kiadá­saink mellett nagy segitség. Kidob az osztrák, s igy akarva, nem akarva megkapjuk a független ál­lam első lényeges kellékét. —6. B EV ER­ V ARM EG Y EL H IR LAG HIRE K. Eger, január 3. * Kinevezés. Az igazságügyminiszter Lo­vas­y Dezső egri kir. törvényszéki birnokot az egri kir. törvényszékhez írnokká nevezte ki. * Az egri korcsolyázó egyesület decz. 30-án tartotta volna meg rendkívüli közgyűlését a korcsolya-pavilonban, ha a tagok határozatké­pes számban jelentek volna meg. E közöny is­métlődött, miért is elmélkedjünk egy kissé. A mama ott ül a jégvirágos tábla mellett, serdülő lánya lebegését gyönyörködve nézi, a jégvirág el­olvad, nyoma sincs a tükörön. A szív is ilyen tü­­körüveg volna ? Hol vannak az anyák ? Az első kéz az első kézben, álmok a sima jégen. El lehet az első álmot felejteni ? Hol maradtak az ifjak ? A bál királynéi tudják, hogy a jégen jobbra­­balra himbáló női alak szebb a szellő lengette liliomszálnál, e varázslat helye iránt nincs hálá­juk? De a felsoroltak közül nem mindenkit ér a panasz, mert megjelentek a közgyűlésre: Grosz­­bauer Józsefné, Gröber Ferenczné,­Kiss Istvánná, Kiss Blanka, Ringelhann Rafaelné, Ringelhann Ilona úrnők, az urakkal együtt tizen, kik egy órai vidám beszélgetés után, mivel a gyűlést megtartani nem lehetett, szépen haza sétáltak. * Az egri Club estélye. Az egri Club tagjainak szórakoztatására deczember hó 31-én társasvacsorával egybekötött tombola-estélyt ren­dezett. Szép számmal gyűltek össze az uj század megérkezését váró fiatalok s pompás jókedvben érték el a 12 órát, mikor „Boldog uj esztendőt“ kivántak egymásnak. Január 19-én tartja a Club „Álarczos estélyét­, február 16-án egy tánczestélyt rendez, márczius 16-án pedig egy művész-estélyt. A háziestélyek mindig 1a9 óra­kor kezdődn­ek. A Sylveszter-estélyen felért volt hölgyek névsora: Beöthy Mórné és leányai: Anna és Nelly, Boltizár Románné és leánya: Ilonka, Dálnoky Jánosné és leánya : Olga, Dasárdy Ist­vánná, Floriánsz Margit, Gröber Ferenczné, Ge­­schliener Pálné, Helvey Bertalanná, Járássy Berta, Katinszky Katinka, Kállay Sándorné, Kovách Kálmánné, Kolossy Mórné és leánya, Krausz Vil­mosné és leánya: Margitka, Légmán Imréné, Lipcsey Péterné és leánya: Erzsike, Nagy Lász­­lóné, Putnokyné, Puy Józsefné, Rátvay Gézáné, Révy Ferenczné, Szalay Lászlóné és leánya: Margitka, Török Rózsika. * Iskolai szinielőadás. Az angolkisas­­­szonyok egri leánynevelő intézete a XIX század alkonyodása alkalmából kedves iskolai színjátékot rendezett, külső növendékeivel. Az ünnepség az intézet dísztermében folyt le és hat számból ál­lott. Az énekkar „Üdvözlő“-jével kezdődött az ünnepség. Az énekkar beköszöntője után a „Szt. Antal tisztelete“ ez. élőkép következett, mely gondos rendezésével igen szép látványt nyújtott. Majd Lányi Ernő gyönyörű magyar nótáiból éne­kelt el néhányat az énekkar igen szépen. Egy színjátékot is bemutattak, „A XIX. század bú­csúját“, melyben az intézetnek igen sok növen­déke szerepelt. Az igen jól sikerült előadást az összes szereplők tablója fejezte be. A műsor 5-ik számát Farsang Erzsi és Rotschild Margit ének­duettje képezte. Kedves hangjukkal nagy tetszést arattak. Végezetül „Az angyalok hódolata“ cz. hatásos élőképet mutatták be. A szépszámú kö­zönség igen megelégedve távozott a kedves ün­nepélyről. * Folyik a népszámlálás. Nagy paksa­­raétóval közökben járnak házról-házra a nép­számláló biztosok. Kérdezősködnek a cselédtől a gazda honléte felől, majd nagy ügyes-bajjal be­jutnak a szobába, hol az első pillanatra számta­lan helyen végrehajtanak, vagy valami könyör­­adomány gyűjtőknek nézik őket. Különösen az alsóbb néposztály nem tud belenyugodni abba, hogy mit tartozik az az urakra, hogy hány esz­tendős ő kígyóimé, vagy hogy a házának a te­tőzete zsindelyből vagy szalmából van-e. Egy he­lyen azt kérdezték az egyik biztostól, hogy ta­lán tűz ellen akarja biztosítani a házat, hogy olyan nagyon szeretné tudni, miből van a teteje ? A gyerekekről rendesen nagy szeretettel beszél­nek. Sok helyen elmondják, mikor jött a babá­nak az első foga, mikor kezdett el járn meg más hasonló érdekes dolgokkal mulatatjái a biz­tost, pedig­ annak elég dolgot ad a szóráló­­lapon lévő rovatok kitöltése, nemhogy­­ kérne egy-egy csemete egész élettörténetét meghall­gatni. A földbirtokokat roppant szeretik letgadni. Nincsen nekem kérem semmim, olyan a gyök mint a templom egere! Tetszik tudni, t­avaly házasítottam ki a lányom, oszt’ az elvitte min­den pénzecskémet, m­ég az a kis kert is tánra ment, amit az anyámtól jussoltam, Isten nyu­gosztalja szegényt! Tessék aztán 10 na alatt 100—120 házat végigszámlálni, ha egy laásban néha másfél órát is eltölt az ember. Néha azon­­ban szívesen fogadják őket. Egy ismerősünk egy szép asszonytól még czukrot is kapott a salon­­ban álló karácsonyfáról, amit a kis babnak hozott a Jézuska. Ilyen helyen azután pmpá­­san megy a számlálás : igaz ugyan, hogy még la­sab­ban mint másutt, de azért nem hangszik senki. * Karácsonyi ajándék. Az egri érsei­­ i­­czeumi nyomda szedői és nyomói részére avag Tóth István 10.000 korona alapítványt tett .897- ben, mely az ajtatos alapítványok hivataában kezeltetik, és melynek évi kamata karácsony ün­nepére osztatik ki; ez­úttal harmadszor észe­­sültek az illetők ezen karácsonyi ajándéban, mely évenkint 500 korona. * Köszönetnyilvánítás! Az „egri i­. fil­lér-egylet“ tápintézete részére deczember lóban a következők voltak szívesek adakozni: dr Jókefi Gyula T-Füred 4 korona, Szamosi Józsefné Pol­­lák Dávidné 2—2 korona, Szelényi Józsefné (Zó­lyom) 1 korona, Polatsik Jenő 80 fillér, továbbá : Spieler Ferenczné, Csillag Mórné, Kellner Benátné, Borok Farkasné, Neuman Mártonné, Mosovicz Áronná Buchhalter Bernátné, Bondy Lajosné,Roth­schild Margitka élelmi czikkei. A tápintézet per­selyben 5 kor. 40 fill., az üzleti helyiségekben lifüg­­gesztett berselyekben 3 kor. 90 fill. gyült össze. Fogadják a nemes adakozók ez után is lejkálá­­sabb köszönetünk őszinte kifejezését. A jóisten bő áldása kisérte a gyermekek nemes jö­vőit, kiknek önzetlen áldozatkészsége lehetségessé teszi hogy 40 ártatlan gyermek az emberség­nek megmentődik. Az elnökég. * Ez is reklám! Egyik szatmári lapban olvassuk a következő érdekes felhívást: „A zöldfa vendéglőben a tulalajdonos vendégéül látja a sz­í­n­­társulat tagjait Sylveszter estéjén, mer­re a nagyközönséget tisztelettel meghívja a zöldfa ven­déglő tulajdonosa.“ Szatmáron tudvalévőiég na­gyon gyenge a vendéglői és kávéházi élet, hát a tulajdonos a színésznőket és színészeket hasz­nálja fel csalogatónak, hogy közönsége legyen. Nem is lesz ! Mint értesülünk, a színtársulat erő­sen tiltakozik a vendéglős ez eljárása ellen s mi­után az előzőleg nem hívta meg őket, nem vesz­nek tudomást a nyilvános meghívásról és nem mennek el a vonzóerőnek. * Nyilvános nyugtázás. Az egri keresz­tény iparoskor által rendezett Szilveszter-estély alkalmával felülfizetni kegyeskedtek. Szmrecsá­­nyi Lajos kanonok úr 20 kor. Breznay Etelka (Baktn), Balkay Béla, Balkay József 3—3 kor. Szabó Kálmán, dr. Hiba­y György, id. Tancsa Lajos, Ruzsin Bertalan, Deák János és Domitro­­vich Károly 2—2 korona. Juhász­­ Pálné, Bences Béla, Steiger Sándor, Bátorffy Lajos, Novotha Andor, Lang László 1—1 korona. Fogadják a ne­­messzivű adakozók a kör hálás köszönetét. Id. Markasoly Vilmos pénztáros. tatlanabb, legédesebb örömeket, sorvasztó mun­kára születnek s abban pusztulnak el. És mégis talán épen olyan kedves nekik a város, mint ne­künk a róna! . . Gondolataimból egy éles sikoltás rettentett fel. Gyorsan arra fordulok s egy nőt láttam me­nekülni felém s pár lépéssel mögötte egy férfi rohant. Mielőtt a nő elérhetett volna, a férfi utolérte. A nő segítségért kiáltott, de a férfi megragadta, átölelte derekát . . . s kétségbeesett küzdelem fej­lődött ki közöttük. A nő minden erejét összeszedve ellenállott, de a férfi erősebb volt s már-már legyőzte a vé­dekezőt s utálatos, forró lehellete, kétszomjas csókja már ott égett a legártatlanabb női arczon, midőn egy pusztai marok ragadta meg a tolako­dót s röpítette tova áldozatától. Ez a mentő kéz az enyém volt! És azután, mint már az ilyen esetben tör­ténni szokott, hogy újabb tolakodók üldözésének ne legyen kitéve — haza kisértem. Útközben azután elmesélte, hogy szegény árva leány, aki két keze munkájával keservesen keresi kenyerét. Elmondta, hogy mennyi üldözést, mennyi szenvedést kell tűrnie s nincs egy hely, hová fejét nyugodtan lehajtsa, nincs egy kar, a melyik megvédelmezze. Mikor lakásához értünk már tudtam egész élettörténetét s úgy megsajnál­tam szegénykét! Mikor azután bucsuzásra került a sor, meg­fogtam kis kezét s szépen megkértem, hogy fogadjon el védőjének, jöjjön, os­sza meg velem puszta hajlékomat — legyen az én édes kis fele­ségem ! Ella nem felelt rá rögtön, csak lehajtotta szép fejét . . . Két hónap múlva már ott volt nálam. Mi­lyen aranyos asszony lett belőle, milyen áldott jó kis feleség! Az a nő, aki leánykorában a varrótűnél egyebet nem ismert, aki egy háztartásnak még a fogalmával sem volt tisztában, olyan gazdasszony lett, hogy ritkította párját. Elkezdve a főzőkanáltól az utolsó pókháló kiküszöböléséig mindenre volt gondja s ha meg mellette voltam, édes szóval, édes csókkal tette édessé az életem. Milyen végtelen boldogságom is volt nekem ez a csupa édes asszonyka! Hanem ki lát az asszony­ szivbe, talán ezt mind csak hálából tette! Boldogságom nem sokáig tartott. Egy hideg őszi estén a városból jöttem haza. Bizony most senki sem várt forró öleléssel, édes csókkal; a lakás üres, a szobák ridegek vol­tak, hiányzott belőlük a ház lelke, az asszony. Eleinte kerestem mindenfelé, de nem talál­tam s csak jóval később tudtam meg, hogy el­ment épen azzal az úrral, kinek körmei közül leány korában mentettem meg . . . Talán ezt is hálából tette! És nem is láttam többé soha. Azt hiszem, ha meg is bánta tettét, nem volt bátorsága vis­­­szatérni hozzám . . . Az­óta sok idő múlt el, — megőszültem, megöregedtem s vén czigányként a nótámból is sokat feledtem s csak úgy véletlenségből jutott eszembe az az asszony, a kinek nem volt annyi szive, mint a vad madárnak. ______:____ _1901. janár 4. A közönség köréből. Városunk helyzete. Az E. N­. múlt évi 104. számában fenti czimű múltkori czikkemre „Egy kis helyreigazítás“ czim­­mel bővebben foglalkozik az általam nem ismert czikkiró ur. Igen örülök, h­a látom, hogy akad még va­laki, ki érdeklődést tanúsít a közérdek iránt, bár a t. czikkiró ur nem érthette át czikkem tartal­mának lényegét és czélját, de ezenfelül még na­gyon rosszul van születésemre, illetőségemre, va­lamint szerény társadalmi élettapasztalataimra nézve informálva; egri születésű és illetőségű a egri lakos vagyok.

Next