Hevesvármegyei Hirlap, 1906. július-december (14. évfolyam, 52-104. szám)
1906-07-01 / 52. szám
A magyar közjogban találó kifezésnek tartom a képviselőjelöltségre vonatkozóan a „szenvedő választóképesség“ kifejezést. Igen, a képviselőjelöltnek semmit sem kell és semmit sem szabad tenni, hanem csak el kell tűrnie és hálás köszönettel kell fogadnia, ha megválasztják. Mert egyáltalában nem parlamentáris eljárás az, hogy valakit azért válasszanak meg képviselőnek, mert azt ő kéri, kívánja, vagy épen erőlteti, hanem igenis azért válasszák meg az illetőt képviselőnek, mert azt a választóközönség úgy akarja. Ez a helyes parlamentáris elv. Nem a jelölt, hanem a választók szuverén akarata dü rii. Tenni, cselekedni a jelöltnek csak megválasztatása után kell. De ekkor azután lelkének teljes erejével cselekedjék, teljes buzgalommal végezze kötelességét az ország, választókerülete, sőt egyes polgártársai érdekében is, amennyiben ezt a törvény ki nem zárja. Ily ideális felfogás mellett a jelöltetést nagy köszönettel elfogadom. Az önök bölcsességétől függ azután, hogy ily felfogás mellett megválasztanak-e, vagy nem. Programmbeszédemet — természetesen — a kitűzendő időben el fogom mondani. Már ezt a figyelmet is nagy kitüntetésnek tekintem és ismételve hálásan megköszönöm. Az éljenzéssel többször megszakított és nagy tetszéssel honorált beszéd elhangzása után a párt intézőbizottságát választották meg úgy általánosságban, mint a negyedekre. — Többen beszéltek még lelkes kitartásra buzdítva a pártot. Majd két hamarjában készített Babocsay - zászlóval hazakisérték a jelöltet a Korona-, Széchenyi-, Csiky Sándor- és Óvoda-utcán. Lelkesen hangzott a Szózat, Himnusz és rögtön megszületett a kortes-nóta is: Esik eső karikára Babocsay kalapjára . . . A szeretett jelölt pár szóval megköszönte a ragaszkodásnak e jelét és a választók Csepreghy Gyula igazgató-tanító indítványára azzal a szent fogadással oszlottak szét, hogy a törvény és jelöltjük szellemében mindent elkövetnek, hogy diadalra juttassák a kibontott zászlót. . . . Ma szintén sűrűn láttuk a nemzetiszínű Babocsay tollbokrétát. Ott van a hegyre menő földműves, a betegeihez siető orvos, a dolga után látó iparos, az ügyvéd, a kereskedő stb. stb. kalapjánál. . .* Elmondottuk pedig ezt szigorú tárgyilagossággal, nem a jelölthöz való viszonyunkból, hanem hírlapírói kötelességünkből kifolyóan. Veridicus. _Jeves Vármegyei hirlap. ______________________ 1906. julius 1. Babocsay jelölése és a központ. A csütörtök este tartott pártértekezlet elhatározta, hogy Babocsay Sándor jelölését táviratban tudatja Kossuth Ferenccel, mint az országos függetlenségi és 48-as párt vezérével s az országos függetlenségi pártirodával. Az értekezlet eme határozatához képest Pásztor Bertalan a következő sürgönyt küldötte Kossuth Ferenchez : Kossuth Ferenc miniszter úrnak Budapesten. Az egri függetlenségi polgárok nagy és egyhangú lelkesedéssel a függetlenségi eszméknek évtizedek óta kipróbált, lelkes harcosát, Babocsay Sándort képviselőjelöltnek kikiáltották. Kérjük excellenciád mint pártelnöknek nagybecsű támogatását. Dr. Pásztor Bertalan, pártelnök. Az orsz. függetlenségi pártirodához küldött távirat pedig így hangzik: Országos függetlenségi pártirodának Budapest. Az egri függetlenségi polgárok nagy és egyhangú lelkesedéssel a függetlenségi eszméknek évtizedek óta kipróbált, lelkes harcosát, Babocsay Sándort képviselőjelöltnek kikiáltották. Kérjük nagybecsű támogatásukat. Dr. Pásztor Bertalan, pártelnök. A táviratra ma reggel két válasz is érkezett. Az egyik Kossuth Ferencé, mely ekkép szól: Pásztor Bertalan pártelnök úrnak Eger. Babocsay Sándor, pártunk régi, érdemes tagjának jelöltetését örömmel üdvözöljük , központunk legmelegebb támogatásáról biztositjuk. Kossuth. A másik táviratot pedig Hentalier Lajos orsz.-gyűl. képviselő küldötte. Hentalier távirata következő: Pásztor Bertalan pártelnök urnak Eger. Igaz szívvel üdvözölöm Eger lelkes választóit, hogy pártunk régi, erős, kipróbált oszlopát, Babocsayt jelölte. Éljen a független Magyaroszág! Hentalier Lajos. A két távirat a választópolgárok körében nagy örömet és lelkesedést keltett. A lapunk kiadóhivatalában kifüggesztett táviratokat egész nap nagy tömeg olvasta. Piaci drágaság. Akármerre' megyeit is az" ember, mindenütt hallja, hogy arról a hallatlan drágaságról panaszkodnak, amely már-már kétségbeejti városunk lakóit. És ez a panasz nem is alaptalan. Mindamellett azonban a legcsekélyebb törekvést sem látjuk az illetékes köröknél arra nézve, hogy e mesterséges drágaság ellen valamit tegyenek. Ha egyik-másik temperamentumosabb úri asszonyunk meginterpellálja is érte a városatyákat, hát azok csak a vállukat rángatják,ahogy belátják, hogy nagy a drágaság, de hát nem tehetnek róla. Tavaly ugyan még rákenték a drágaságot a nagy szárazságra s a takarmányhiányra, az idén azonban eső is van bőven, takarmány is van bőven és mégis drága minden. Mi lehet ennek az oka? Hát elsősorban is az, hogy a cseléd jár a piacra, nem az asszony. A cseléd pedig nem alkuszik, sőt , spórol is magának a piaci pénzből valamelyet, s így annál drágábban számol be otthon a portékával. De hát mért nem járnak az asszonyok maguk a piacra s mért küldik a cselédet? Kérded kissé nyugodtabb arccal jámbor városatya. De azért ne örvendj. Nem azért nem jár az egri úri asszony a piacra, mert a piacra járást méltóságán alulinak tartaná. Nem is a lustaság bántja. A tisztességérzet tartja vissza ! Menj le csak felebarátom, kit a város lakóinak bizalma megtisztelt a városatyasággal és hallgasd meg, hogy miféle tisztességtelen szavakkal és kifejezésekkel illetik a jónyelvű egri kofák azt a szerencsétlen úri asszonyt, aki valamit akar vásárolni a piacon és még alkudni is merészel! Hát még ha a falusiaktól akar venni az úri asszony, teszem fel egy pár csirkét. Hogy löki odább, hogy összeteremti, hogy küldi még a pokolnál is olyanabb helyre! Ezt hallgasd meg jámbor városatya, s ekkor gondolkozz rajta, hogy mi is az oka a nagy drágaságnak? Akkor rájösz, hogy nem is annyira a kofák garázdálkodása, zsarnokoskodása, mint inkább a városatyák nemtörődömsége csinálja a bajt. Alinál csak te a sarkadra jámbor városatya és nyújtanál be egy javaslatot, amely szerint a kofa, ki illetlen viseletet tanúsít a vevőkkel szemben, kihágást követ el — s nemcsa megbírságolandó, hanem bizonyos időre a kofálkodástól is eltiltandó, — majd meglátnék, hogy nem kellene pirulni jóérzésű feleségednek attól a gondolattól, hogy a piacra menjen. Tiltanád meg csak városatyai hatalmadnál fogva — atyatársaiddal egyetemben a kofának és A Jírlap“ tanulja. Színházi levél. — a „Heves vármegyei Hírlap eredeti tárcája.. (Folytatás és vége.) Budapest, 1908. junius hó . . . A mágnás-asszonyok pedig estélyi toilettben jelentek meg az előadáson, mi nagy mértékben emelte annak fényét. Sikerei között nem a legkisebb, hogy ügyessége és kifogástalan magánélete révén a kényes aristokrata hölgyek kegyét annyira meg tudta nyerni. Öltözőjében meglátogatják, virággal árasztják el. El kell ismerni, hogy Fedák oly állást teremtett magának, mely páratlanul áll a művésznek, de különösen azok között, kik az operette lenge, hiányos ruhájú múzsájának szolgálatában állanak. Pedig mily nehéz és tövises volt pályájának kezdetei A Népszínházba volt szerződtetve, ott egy másodrendű szerepben lépett fel, „A milliók a hó alatt“ című darabban. Elragadtatva akkor még vad, fékezetlen temperamentuma által,a színpadon forma szerinti bukfencet hányt. Erre közönség és kritika egyaránt felzúdult. Brettlire vele 1 Írtak a lapok, a nők pedig egyszerűen felháborodtak. Rövid időre azután meg is vált a Népszínháztól és a Magyar Színházhoz szerződött. Annyira üldözték szegényt, hogy Szoyer Ilonka azonnal kilépett a Magyar Színház kötelékéből, mert Fedákkal nem akart egy színpadon működni. Ott azonban emelkedett szerencséjének csillaga! A „Lotti ezredeseidben kezdte a közönség észrevenni egyéniségét, szilaj, ma azonban már a legelragadóbb grácia és báj által fékezett temperamentumát, mely minden szerepében nyilvánul. A Király Színház — mely oly rész előjelek között nyílt meg, hogy mindenki rövid idő alatt bekövetkezendő bukásáról volt meggyőződve, — egyedül Fedáknak köszöni fényes sikereit. A jövő évadban Kűry mára foglalja majd el a helyét. Pótolni fogja-e Őt? Kérdés! Mennyire uralkodik az Istennő, ahogy társai hívják, az ő kedves közönségén, semmi se bizonyítja jobban, mint hogy a „Leánykát,“ azt a zenéjére és meséjére egyaránt üres darabot, annyi előadáson tudta keresztülvinni a Népszínházban, még hozzá telt házak előtt. Más művésznevet nem is próbálták a darabot adni, — de ha adnák, akkor se nézné meg senki. A kir. Operának, egyetlen dalszínházunknak magas színvonalú előadásairól, csak a legnagyobb elismerés hangján lehet szólani; és ha a közönség mégis hangoztat kívánságot, az csak arra vonatkozhat, hogy az igazgatóság a hősszerelmes szerep betöltésére kevésbbé elhízott énekest alkalmazzon. Igaz, hogy az énekesnél az első a hang — de hiába, a szemnek is kielégítést kell nyernie, ha azt akarjuk, hogy az illuzió tökéletes legyen. Valóban rosz hatást tett a nézőre, mikor egyik Aida-előadás alkalmával a címszerep személyesítője börtönében felkereste az éhhalálra elitélt Radamantest, hogy borszasztó sorsát vele megossza. Csendes megadással akarta fejét szerelmese keblére hajtani, de a művész kidomborodott gömbölyűsége útját állta; melléje kellett állania és onnan nyújtani a nyakát, hogy a kívánt pihenő helyet elérje, ami elég komikus hatást gyakorolt. A Magyar Színház valami jobb vidéki színház magaslatán áll. Legnagyobb vonzóereje az ott alkalmazott sok szép leány. A Népszínházról jobb most nem szólani. Ősztől fogva újra Fedák fog ott játszani. A várható telt házakkal az igazgató és művészek törekvése bizonyára növekedni fog. A Nemzeti Színház megbeszélését utoljára hagytam, mert rája vonatkozó nézetemben, úgy lehet, magánosan állok. De mégse magányosan, mert a múlt század harmincas éveiben már Vörösmarty is kifogásolta az Athenaeumban, mi ma is kellemetlenül hat a nézőre, t. i. a pózolást és a deklamálást. Ami a Vígszínházban annyira emeli az előadás hatását, hogy t. i. ott a színész mint ember egészen eltűnik, csupán szerepének személyesítőjét látjuk benne, az a Nemzetiben nagyobbrészt hiányzik. Például Márkus Emma, a szőke csuda, ahogy tisztelői hívják, akár egyezik szerepével, akár nem, kígyó mozdulataival, mindenek fölött gyönyörű termetének hajlékonyságát, akarja feltüntetni. Császár eleganciában dolgozik, azaz mindenek fölött előkelő akar lenni, és így tovább. Minden színész a maga személyében akar érvényesülni, ami csak az összjáték és az egész darab kára révén érhető el. Természetesen Jászai, Ujházy mester Náday a régi, megingathatatlan magasságok állanak. A fiatalok közt is van azonban kitűnőség Rózsahegyi például általánosan kedvelt fiatalzínész, úgy szinte Lánczy Ilka, ki a Vígszínház iskolájában tanult és még többen. Azok ellen, kik nézetemet nem osztja Geőthe szavaival védekezem: „Az ember néz az istensége“. G. t