Hevesi Szemle, 1982 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Emlékek és képek Kodály Zoltánról
tőink: Bartók és Kodály; Bartók és Kodály, az alkotó zenészek címmel megjelent közleményekből az is kihallik, hogy szerzőik ugyanazt a gyűjtőutat járták végig, mint Kodály. Egy életre szóló emlék számomra, hogy részt vehettem a 60 éves Kodály tiszteletére rendezett galántai ünnepségeken is, 1942-ben. Mátyusföld 15 népiskolájából ezer énekes tisztelgett előtte. Megrendítő egyszerűséggel beszélt valamikori cimborái előtt galántai éveiről és mátyusföldi népdalgyűjtő útjáról. Ennek az emléknek a hatása is közrejátszott abban, hogy éppen egyik remekművének, a Galántai táncoknak a kezdő kottafejeit vetette papírra a nekünk szánt aláírással együtt. háború nyomán Kodály nyomán először gyűjtött és adott ki Galánta környéki gyermekjátékokat és mondókákat” (Koncsol László, Irodalmi Szemle, 1981. 3. sz., 245.). Erről és az alábbiakról csak azért szólok részletesebben, mert tudománytörténeti vonatkozásai is vannak, s éppen e gyűjtéssel és a belőle készült kiadvánnyal kerülhettem kapcsolatba Kodállyal és munkatársaival, Kerényi Györggyel, Járdányi Pállal, Kiss Lajossal. Tudománytörténeti és művelődéstörténeti jelentőségű az a kiadványsorozat, amit A magyar népzene tára címmel, a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából, s Bartók Béla, Kodály Zoltán szerkesztésében jelenik meg. Első kötete a Gyermekjátékok volt. A megfelelő szakirodalom már közölt adatokat a mátyusföldi gyűjtéseimről, s arról, hogy kiadásra készítem elő Mátyusföldi gyermekjátékok című kötetemet. Így érthető, hogy Kodály és munkatársai is érdeklődtek iránta. Erre vonatkozik az a levél is, amelyet Kodálytól kaptam. „Igen tisztelt Tanár Úr! Az Akadémia készülő játékdal-gyűjteménye szempontjából igen érdekelne mátyusföldi gyűjtése, melyről Kresz M. füzetében olvastunk. A gyűjtemény lehető teljességre törekszik, ezért minden hozzáférhető jó anyagot felvesz. Ha netán úgy határozott volna, hogy önállóan jelenteti meg, akkor is kellene, hogy nyoma legyen az áttekintésben, mely a daltípusok összességét felsorolja, a forrásokra hivatkozva. Betekintés végett akkor is sürgősen szükségünk volna a kéziratra. Elhatározásáról mielőbbi szíves értesítést kér Kodály Zoltán.” Kodály levele 1950. május 27-én kelt. 1950. május 31-én, levél kíséretében elküldtem a kéziratos gyűjteményt. Kodály válaszul 1950. VI. 15-én feladott levelében többek között ezeket írja: „Lehetőleg gyors válaszát kérem, valamint nyilatkozatát, hogy a használható anyag (mintegy 25—30 db) közlésébe beleegyezik-e. Szíves üdvözlettel Kodály Z.”. A magyar népzene tára Gyermekjátékok kötetében (Budapest, 1951) valóban megjelent gyűjteményem Kodály által is jelzett darabjai mellett még 12 játék dallama és szövege. A munkaközösség tagjaival és Kodály Zoltánnal többször is alkalmam volt találkozni, s megcsodálni, milyen lelkiismeretesen készítették elő a kiadvány megjelenését. A sajtó alá rendező Kerényi Györgytől is ezért kaptam gyűjteményemmel kapcsolatban levelet. 1950. aug. 7-én kelt levelében az alábbiakat írja: „Kedves Tanár Úr! Köszönjük, hogy nagy értékű gyűjteményét eddig is használhattuk. Állandóan szükségünk van rá, míg a nyomdai munka tart. Kérjük, ha kivette belőle a most esedékes részt, szíveskedjék visszaadni. Igen fontos! Szíves üdv. Kerényi György.” A levélben arra történik utalás, hogy magam is sajtó alá készítettem a mátyusföldi gyűjtés teljes anyagát, bőséges jegyzetekkel és irodalommal felvértezve. Az Akadémiai Kiadó gondozásában, az Új magyar népköltési gyűjtemény VII. köteteként meg is jelent 1953-ban. Ennek a könyvnek is megvan a maga sorsa. A megfelelő szakirodalom úgy tartja számon, hogy „a mai napig legjelentősebb magyar játékgyűjtemény a Bakos József által közreadott Mátyusföldi gyermekjátékok (Kósa László: Rozmaringkoszorú; Kodály galántai „mezítlábas kis pajtásainak” is kedves játékait kezdtük gyűjteni az 1940-es években, s valóban igazak ezek a sorok: „Bakos a két 56