Hévíz, 2003 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 3. szám - Kardos Gy. József: A református irodalom, mint nemzetfenntartó erő

komponált regényével, az Abafival (jó európai színvonalat képviselve) nemzeti irodalmunk középpontjába lépett. A romantikus történelmi regény egyszerre lett kritikai és olvasói siker, írója pedig íróként, emberként és közéleti férfiként egyaránt népszerűvé vált. Jósika regényei egészen Jókaiig (akire és az egész magyar történelmi regényírásra hatott) a legolvasottabb magyar könyvek, de szerzőjük később is közkedvelt. Lebilincselően mesél, fordulatos történeteket bonyolít, kitűnően szerkeszt, alakjai szemléletesek - a háttérben pedig ott a színes erdélyi múlt és táj. Az is igaz azonban, hogy nyelvezete ma már nehézkesnek hat. írt elbeszéléseket, színdarabokat, tanulmányokat és emlékiratokat is. (1848-49-ben és emigrációja idején a Kossuth híve.) Kemény Zsigmond a nagyenyedi református kollégiumba járt. Történelmi és társadalmi regényeiben (például: Gyulai Pál, Özvegy és leánya, A rajongók, Zord idő) a pszichológiai realizmus képviselője (jellemábrázolás, történeti hűség, érzékletes korrajz). Tanulmányai és esszéi is jelentősek, de ellentmondásoktól terhesek. (Publicistaként, a Pesti Napló szerkesztőjeként is nevet szerzett magának. Politikusi tevékenysége 1848-49-ben és a kiegyezés előkészítésében fontos.) Tompa Mihály a sárospataki református kollégiumban tanult, Bején és Hanván lelkészkedett. Mint költő a népnemzeti iskola jelentős képviselője, Petőfi és Arany barátja, de az ő költészete eredetiségben és költői erőben elmarad az övékétől. Egyéni hangja azonban modern mozzanatok előfutára. Az önkényuralom idején ellenállást sugalló allegorikus verseiért többször zaklatták, vizsgálati fogságba is került. Szerb Antal írja Arany Jánosról: „Minden szál hozzá vezetett, és minden szál tőle vezet, a magyar szellemi életnek ő a sugárzási központja. ” Irodalmunkban Petőfi mellett és a másik főalak Ady fellépéséig. Ő is a debreceni református kollégium diákja volt, majd tanár lett. Barátja, Petőfi mindvégig erkölcsi és esztétikai mérce volt számára, s emlékét „mindhalálig” megőrizte. Hagyomány, újjáteremtés és modernség összegződik mind lírai, mind epikai költészetében (népi ihlet és régi magyar alkotók hatása, romantika és realizmus, modern lélekábrázolás és „világtechnika”). Hihetetlen formaművész, a költői nyelv zeneiségének és szemléletességének, valamint a magyar verselésnek a legteljesebb kiaknázója. Emellett lelkiismeretes lapszerkesztő, kiváló tanulmányok és kritikák írója, Arisztophanész és Shakespeare avatott magyar tolmácsolója. Jelentős szereplője volt Hévízi