Hévíz, 2016 (24. évfolyam, 1-6. szám)

2016 / 3. szám - Hullámverés - Pritz Péter: Dylan - A szabadság szobra

Pritz Péter DYLAN - A SZABADSÁG SZOBRA Májusban töltötte be 75. életévét, és jelentette meg 37. stúdióalbumát minden idők egyik legnagyobb hatású folk­­(rock-, blues-, country-) zenésze, a rock ’n’ roll polihisztor Bob Dylan. Lehetetlenség a közel hatvan éven átívelő karriert néhány oldalon összegezni, ezért most csupán pályafutásának talán legfontosabb évtizedére, a ’60-as évekre koncentrálva igyekszem kikristályosítani a Dylan-esszenciát. Valószínűleg soha senki nem fogja maradéktalanul megfejteni, hogy mi tette Robert Allen Zimmermant Bob Dylanné, holott számtalan interjú, cikk, könyv és dokumentumfilm készült már életéről. Pedig lesarkítva viszonylag egyszerű a képlet. A legtöbb rockzenész azért hal meg olyan korán, mert úgy él, ahogy az átlagemberek is élnének - ha három életük lenne. És ezalatt nemcsak az ipari mennyiségben elfogyasztott drogot, alkoholt, nőt és gitárhúrt kell érteni, hanem azt, hogy ezek a korán haló rockzenészek sokkal nagyobb intenzitással élik, élték életüket. Ha nekem három életem lenne, az egyiket biztos úgy élném le, mint Jim Morrison, Jimi Hendrix vagy Bon Scott. De a legtöbb átlagember csak terveket sző, álmodozik és maximum egy-egy ihletettebb pillanatában vagy korszakában tudja az életet olyan szinten magába szívni, megrágni és kiköpni, ahogy az olyan emberek csinálják, mint például Bob Dylan. Persze lehet azt mondani, hogy „az ilyeneknek könnyű, mert pénzük van, bármit megtehetnek", csak közben elfelejtjük, hogy a legtöbben - csakúgy, mint Dylan - a nulláról indultak, és csakúgy, mint például Hendrix, nagyon sokáig mínuszban mozogtak. Olyat még soha senkitől nem hallottam, hogy „könnyű neki, mert kezdő korában kukákból evett, azért lett akkora zenész." Bob Dylan sem azért tehet meg bármit, mert emberemlékezet óta befutott zenész, hanem azért, mert már gyerekkora óta megteszi azt a bármit. Azt, ami inspirálja és élettel tölti meg, hogy alkotni tudjon, és legyen mit mondania. Azaz a lesarkított képlet nem más, mint a régi klisé, amit anno az Amorf Ördögök oly szellemesen úgy fogalmazott meg: „Élj a mának, ne a mamának." A szabadságot nem csak vágyni kell, meg is kell élni. 2016/3 filgray / HULLÁMVERÉS

Next