Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 4. szám - Bezdán Mária: A Tisza-szabályozás hatása a Duna-Tisza köze talajvíz helyzetére
70 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2014. 94. ÉVF. 4. SZ. klímaváltozás (Csatári, et al, 2001; Szabó, 2002; Götz, 2004; Kerényi, 2011; Rakonczai, 2011). A Tisza szabályozásával felgyorsított vízlevezetés (nagyjából 26%-al) miatt a tavaszi nyár eleji árhullámok gyorsabban levonulnak. A mocsarak vízraktározó szerepének kiiktatása (Vázsonyi, 1973), valamint a klímaváltozás következtében a csapadék halmazállapot-változása miatt (kevesebb és rövidebb ideig megmaradó hótakaró) (Rácz, 2001) a csapadékszegény nyár előrébb hozza a hosszú kisvizes időszakot. Miután már 20-10 napon keresztül nem, vagy csak alig hullott csapadék, a mederben nagyrészt a talajvízből átszivárgó víz folyik (Zsuffa, 1996). Emiatt a kedvezőbb talajvíz utánpótlású területek kisvízi készlete lesz magasabb (Szalay, 2000). Az emberi vízhasználatok a talajban tárolt vízkészletek további csökkenéséhez vezetnek (Csatári, et al., 2001; Völgyesi, 2005, 2009) és ez a talajvíz lesüllyedését eredményezi (Rakonczai, 2006). A mélyen fekvő talajvíz a legtöbb növény számára nehezen, vagy egyáltalán nem érhető el. A terület vízforgalmában bekövetkezett változások hatására fokozatosan átalakul a környezet (Rakonczai, 2001). A száraz és nedves évek váltakozásával, és a szélsőséges időjárási jelenségekkel többen foglalkoztak pl. (Szalai, et al., 2005; Bodolainé, 2003; Pálfai, 2004; Völgyesi, 2006), de a hosszan tartó kisvizes időszakok hidrológiai statisztikai jellemzőivel viszonylag kevés szakmai közlemény foglalkozott. (Konecsny, 2010) a Berettyó folyó kisvizeinek jellemzőit tárta fel tanulmányában és megállapította, hogy 1978 után az 1950—1977 időszakhoz viszonyítva jelentősen nagyobbak lettek a minimális vízhozamok, és csökkent a kisvizes időszakok időtartama, száma, víztömeghiánya, viszont nőtt a kisvízi időszakok között eltelő idő. A Tisza Tiszafüred és Törökbecse közötti folyószakasz vízállásait doktori diszszertációmban dolgoztam fel 1876-2009 évek között (Bezdán, 2011b). A vízállásadatok és a talajvízkút adatok (Tiszántúl és Duna-Tisza köze) alapján megállapítható, hogy az 1970-es évekig a Tisza kisvízi vízállásai egyre jobban lesüllyedtek, és megnőtt a tartósságuk. Annak érdekében, hogy a szabályozás hatására bekövetkező változások jobban nyomon követhetők legyenek, az 1941-42 évi kisvíz szintjén rögzítették a vízmércék „0”pontjait (Iványi, 1948). Ehhez a szinthez képest a folyóban a ’60-as években már - egy-két csapadékosabb évet kivéve - a Tiszafüred alatti folyószakaszon több, mint három méterrel lesüllyedt a kisvizek szintje, és az év több mint 50%-ban tartózkodott a „0”pont alatt. Ezek a kisvizes állapotok kedveztek a talajvíz nagyobb mértékű megcsapolásában. A törökbecsei duzzasztómű üzembe helyezését követően, annak duzzasztó hatására javult a déli folyószakasz Tiszaugig tartó szakaszán a kisvizes időszakok helyzete, amely kihatott a talajvizek állapotára is. A Tiszántúlon a tiszalöki duzzasztómű és vele párhuzamosan a Tiszántúl öntözőrendszerének kiépítésével és a Körösök vízpótlásának megvalósításával, a debreceni vízkivételek mérséklésével és víztározással javult a talajvíz helyzete. Ugyanakkor megfigyelhető a talajvíz- és rétegvíz-kutak adatai alapján, hogy míg a kisvízi vízállások a Duna-Tisza közén süllyedtek, addig a Tiszántúlon ezek emelkedése mutatható ki. Ezen utóbbi helyen a talaj- és rétegvizek vízjátéka is lecsökkent, és azt egy megemelkedett vízállástartományban teszi. 3. Változások ismertetése a vízállások feldolgozása alapján Doktori értekezésemben (Bezdán, 2011b) a Tisza Tiszafüred és Törökbecse állomások közötti szakaszán található vízmércék adatait dolgoztam fel (1. ábra). Tiszafüred, Taskony, Tiszabő, Szolnok, Martfű, Tiszaug, Csongrád, Mindszent, Algyő, Szeged, Törökkanizsa, Zenta és Törökbecse vízállásait használtam fel. Az adatokat az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóságtól ástam. Az adatok összehasonlíthatósága érdekében az egy időben észlelt vízállásokat kellett előállítanom. A nyers adatokból válogattam le napi egy adatot, úgy, hogy azok ugyanabban az időben (április 1. - szeptember 30.-ig a reggel 7 órás, október 1. - március 31.-ig a reggel 8 órás feljegyzések) észlelt adatok legyenek. Azokban az esetekben, amikor napi adat rendelkezésemre állt, de ez nem az adott időben, a számítógép segítségével a szomszédos mércéket figyelembe véve korrigált értéket kaptam. Amikor hosszabb időn át nem volt észlelés (pl. Tiszaug), ott adathiányos állapot jött létre. A kigyűjtött adatokat táblázatba rendeztem éves bontásban. Az összehasonlíthatóság érdekében az észlelt vízállásokat egységesítettem a jelenleg érvényben lévő vízmércék „0”-pontjára. Az 1876-2009 évek közötti 134 évet nem lehet egységesen kezelni, mert közben olyan változások történtek, amelyek megakadályozzák az összehasonlíthatóságot. Többször áthelyezték a vízmércéket, illetve a meder változott az idők során, mely hossz-módosulással járt, továbbá építettek két duzzasztóművet is, melyek szintén