Híradástechnika, 1984 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám
Fénytávközlés* DR. BERCELI TIBOR, Távközlési Kutató Intézet, DR. GORDOS GÉZA, Budapesti Műszaki Egyetem, DR. LAJTHA GYÖRGY, Rosta Kísérleti Intézet, DR. SZÉP IVÁN, Műszaki Fizikai Kutató Intézet, DR. TÓFALVI GYULA, Távközlési Kutató Intézet ÖSSZEFOGLALÁSA cikk a fénytávközlés jelenlegi helyzetét mutatja be a nemzetközi adatok alapján. Külön hangsúlyt kap annak érzékeltetése, hogy ez a technika már túl van a kísérleti szinten. A fénytávközlés a következő évek hálózatépítésének jól meghatározott, gazdaságos eleme lesz. (H) Bevezetés A cikk a fénytávközlés jelenlegi helyzetét kívánja bemutatni a nemzetközi adatok alapján. Külön hangsúlyt kap annak érzékeltetése, hogy ez a technika már túl van a kísérleti szinten. A fénytávközlés a következő évek hálózatépítésének jól meghatározott, gazdaságos eleme lesz. I. Rendszertechnikai áttekintés 1.1 Az optikai sáv birtokba vétele A hírek, információk nagy távolságra történő „azonnali” eljuttatásának feladatában az elektromágnesesség jelenségén alapuló megoldásoknak ma nincs versenyképes alternatívájuk. Ezt az elektromágneses jelenségek előállítására, vezérlésére, kezelésére és detektálására rendelkezésre álló eszközökön és a szabadtéri, valamint vezetett terjedés nagy hatótávolságán túlmenően főként az indokolja, hogy a hírközlésben részt vevő elemek elektromágneses tehetetlenségét egyre kisebb értékűre sikerül szorítani. Az elektromágneses tehetetlenség leküzdésének folyamatát jól mutatja a biztonságosan uralt frekvenciatartományoknak az idő múlásával bekövetkező szélesedése. Különösen szépen példázza ezt egyfelől a vezetékes átviteltechnika felső és a rádióműsor-szórás alsó sávhatárának viszonylag korai összeérése, másfelől az eleinte elkülönülten fejlődő radar- és mikrohullámú technika összeolvadása a rádióműsor-szórással egységes rádióhírközléssé. A 70-es évekre a híradástechnika rések nélkül — sőt szakaszonként különféle eszközökkel többszörösen is lefedetten — használta a nullától néhányszor 10 GHz-ig (1010 Hz-ig) terjedő frekvenciasávot. Ilyen körülmények között a fénytávközlés néhányszor 1014 Hz-cel bekövetkezett felbukkanása nagy ugrásnak számít. Ez az ugrás azonban tökéletesen illeszkedik az általános tendenciába, melynek szellemében a 70-es években éppen a fénysávú tartomány meghódításának kellett elkezdődnie. A fénytávközlés mintegy évtizedes fejlődése során a kihasznált tartomány elsősorban a kisebb frekvenciák irányában bővült: a 0,85 gm körüli látható sávról az 1,5 pp m körüli infravörös tartományra. Ennek alapján valószínűnek látszik, hogy néhány évtizeden belül a mai mikrohullámok és infravörös hullámok között sem lesz olyan nagyobb tartomány, amelyet a hírközlés ne használna. 1.2 Az optikai sáv híradástechnikai alkalmazásának szükségszerűsége A műszaki gyakorlat a természettudományos lehetőségek és a társadalmi igények együtthatásában fejlődik. Ebben a szakaszban néhány olyan igényre mutatunk rá, amely — a fizika ma ismert tárházából csak a fénytávközléssel oldható meg. A vezetékes átviteltechnika egyre nagyobb beszédnyalábok átvitelére kényszerül. Az analóg vivőáramú technika 10 000 csatorna fölött az átviteli út — beleértve az ismétlődő erősítők — torzításaival és zajaival szemben alig teljesíthető követelményeket támaszt. E követelmények — a frekvenciasáv lényeges kiterjesztésű árán — jelentősen enyhíthetők a digitális — PCM bázisú — átvitel esetén. Ez az enyhülés elsősorban a digitális átvitel regenerálhatóságán és az eljárás azon tulajdonságán alapul, hogy a vonali jel-zaj viszony egy bizonyos tartományában e viszonyt lényegesen megnövelve transzformálja kimeneti jel-zaj viszonyra. Ha az előbbi előnyhöz hozzávesszük azt, hogy a digitális áramkörök előállítási technológiája fejlett és rohamosan továbbfejlődik, valamint azt, hogy a legkülönbözőbb analóg források digitalizált jelei egymással és a számítás- és méréstechnikai adatokkal DR. BERCELI TIBOR A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett villamosmérnöki oklevelet. Ezután a Távközlési Kutató Intézetben előbb aspiránsként, majd tudományos kutatóként dolgozott. Jelenleg ugyanott főosztályvezető. A Budapesti Műszaki Egyetemen félállású adjunktus volt, jelenleg címzetes egyetemi tanár. Kutatásait elsősorban a mikrohullámú technika területén végzi. E területen előbb kandidátusi, majd akadémiai doktori tudományos fokozatot szerzett. Munkájának eredményeiről 45 idegen nyelvű és 33 magyar nyelvű cikket irt. Tevékenységét Állami Díjjal ismerték el. * A Magyar Tudományos Akadémia Távközlési Rendszerek Bizottsága által készített helyzetfelmérő tanulmány rövidített változata. Beérkezett: 1983. XI. 19. Híradástechnika XXXV. évfolyam 1984. 3. szám