Hirnök, 1837. július-december (1. évfolyam, 1-52. szám)

1837-08-08 / 11. szám

Nagybritanniia ’s Izland. Azon erős mozgásról, mellybe Nagybritanniát egy álta­lános választás teszi, némi fogalmat szerezhet az, hogy ez idő alatt a’ postajövedelem több mint 100,000 font sterling­gel szaporodott. Majd annyit jövedelmeztek a könyvnyom­­tató­ intézeteknek is azon hirdetmények, körlevelek, jegyzé­kek ’s egyéb jelentések, mellyekben szavazatért könyörög­nek. A’ M o r­n­in­g­ C­hr­o­n­i­cl­e ide számítja még a’ se­bészek’ keresetét is azon fejek’ és csontok’ bekötözéséből, mellyek választások’ alkalmakor töretnek be. A’ királyné J. Russel lord által egy levelet intéztetett Mal­grave lordhoz, mellyben teljes helybenhagyását nyi­latkoztatja Irland’ eddigi igazgatása iránt, és serkenti őt, hogy az igazgatást ezután is ugyanazon szellemben folytassa. Franc­ziaor­szág*. A’ juliusünnepek minden esztendőben alább szállanak. Az lső napon (július’ 27k én) csupán alamizsnát osztogat­tak ki a’ szegények között. A’ második nap sem volt fénye­sebb az elsőnél. A’ templomok, mellyekben a halottas isteni tisztelet tartalék, azelőtt igen gazdagon valának föl­ékesítve , de ezen felékesítés évről évre egyszerűbb­­ön. Csak a’ louvrei síroknál lehetett valamivel több díszitvényt látni, minden sir mellett egyegy nemzetőr állott. Mivel az eles­tek’ maradványai most takaritattak el utólszor egyik teme­tőbe, a’ végső tiszteletet is most adták tehát meg nekik, de még többet is tehettek volna. Nehány csoport fiatal ember vonult keresztül az utczákon , a’ rendőrség’ vigyázatát fog­­lalatoskodtatván. Ezen ifjak’ karjain fekete szalagok, ’s némellyek­ zsebjeiben halotti beszédek voltak. A’ nép csen­desen viselte magát. Cos­te Jakab ur, a’ Temps czímű­ hírlap’ kiadója, a’ be­csületrend’ vitézévé neveztetett. Ezen eset alkalmat nyújt neki , a’ ministerium’ viszonyát a’ sajtó iránt megvitathatni azon kérdésben: Mikép állhat publicista, függetlenségének sérelme nélkül, összeköttetésben a’ kormánnyal? — Két neme van, úgymond, ezen összeköttetésnek: egyik alattomos és kárhoztatható, másik nyilvános és becsülésre méltó. Ő az utóbbit mindenkor pártolta, a’ miért is szükségesnek állítja, nagyeszű politikai férfiakat a’köz ügyekbe avatni, de mellette nekik privát­ helyzetökre ’s véleményökre nézve teljes szabad­ságot engedni. Eddig elő ugyan a’ ministerium , kivévén a’ mostanit, rendesen csak az első összeköttetés módot gyako­rolta. Itt semmi sem egyszerűbb és könnyebb, mint kész czik­­kelyeket, dicsérő jegyzékeket, ministerpárti jelentéseket kül­dözni fizetés mellett és ellenőrködés nélkül. De a’ hirlap­­szerkesztő , ki ezen , majd mindenkor a’ kormányszékek’ di­cséretére irt munkákat vizsgálat és hitelesítés nélkül fölveszi, a’ köz­birodalom által reá ruházott characterhez épen nem illőleg cselekszik. Ha a’ gyámolítás’ rendszere uralkodott, ez részint onnan ered, hogy némellyek azt hitték, mintha hír­lap’ szerkesztésével semminemű köz­hivatal nem férne össze. E’ szerint a’ hivatalokban­ részvétből egyedül az időszaki sajtó’ emberei rekesztetnének ki. Ez képtelenség volna , mi Francziaország’ demokratikai monarchiájára nézve veszélyes lehetne, ’s épen a’ leghathatósb értelmességeket arra kárhoz­tatná, hogy csupán heves them­eticusok legyenek. Hogy azon ezernyi parancsoló okokat, mellyek által gyakran látszatos igazságtalanság mentetik, méltathassuk, a’ kormány kebelé­ben kell élnünk, hogy a’ kormányt teljes meggyőződéssel védhessü­k, minden indító okait tudnunk kell. így erős leend a’ hatalom’ és sajtó’ szövetsége , s még is szabad marad, az igazság’, sőt a’ kormány’ javára. így a számadási tudósítást meg lehet vínn­­s az ostromállapotnak ellenszegülni, a’ meg­kegyel­mezést védeni ’s a’ szökevények kizáratását sajnálni, a’ legitimista véleményt megtámadni, a’ nélkül, hogy a’ meg­előző (praeventivus) elfogatások és házmotozások jóváhagyat­nának. Paris, julius­ 24. Azt hiszik, hogy a’ legitimisták ellen gyakorlott szigorú­ság’igaz okát fölfedezték: azt mondják t­i., hogy don Carlos előmenetelét franczia tisztek intézték, franczia segédpénzek, a’ toryk’ ’s mások’ adakozásai gyámolították, a legszorosabb összeköttetésben a’ legitimista egyesülettel. Krisztina király­nénak minden jót kívántak, Angliára nehezteltek, melly töb­bet tön ’s ezáltal érdekeiről gondoskodók; azután visszavo­nultak ’s ezáltal a’ cadivi alkotmány’ létesü­lését elősegítették. Alig jött létre ezen alkotmány, ismét eltörlötték ; és pedig ekkor angol segéllyel; dón Carlosnak szerencsét kívántak a’ zendü­lők ellen; de midőn dón Carlos előmeneteleket tön, aggódni kezdének azon új helyzet miatt, mellyet azáltal a’ legitimisták Francziaországban nyerének; dón Carlosnak te­hát Gen­on­de, Berryer és Walsh urak’irományai’ meg­­motozása által körmére ütöttek. Tovább akarnak menni a legitimistáink által don Carlos’ számára biztosított erkölcsi, hanem pénzbeli segedelemből felségsértési vádat támasztani ? ’s ha ezt nem akarják, mit akarnak? Valami felet, egy sem­mit? Ámde illyés dolgokban elhatározottan kell cselekedni, egy ügyes kényuraság’ (despotismus) értelmében, miként Na­poleon a’ jacobinusokat és legitimistákat egyszerre nyomta el, hogy őket aztán státustanácsosoknak, kamarásoknak és hadi tiszteknek használhassa; vagy úgy kell cselekedni, mint Angliában : nagyobbnak lenni a’ pártoknál, fentebb állani, kormányozni, előre menni, ’s igy azokat lassanként a köz szellem’ foglalatoskodtatása által feledésnek átadni. Minis­­teri, bírói ’s rendőrségi zaklatások pótlékai az apróság-szel­lemnek és semmire sem használhatók. Azon levélnek, mellyet Geramh Mária József, amaz ismeretes néma barát, de la Mennais apáthoz kül­dött, következő foglalata: „Uram! soká kétségeskedtem, hogy Önnek ezen sorokat írjam ; hanem kegyed’ sorsábani gyöngéd részvétem , azon barátság, mellyel Ön iránt visel­tetem , a’­nélkül, hogy személyesen szerencsém volna is­merni, ezt kötelességemmé tették, melly annál jobban kész­tet, mennyivel inkább lélekismeretemtől azon kevés nap alatt, mellyeket még élendek, örökös szemrehányást kellene szenvednem, ha Önhöz gyáva halgatással viseltetném, ez szívemet szomorítaná. — Több év előtt, midőn a’ néma ba­rátokhoz (la Trappe) jövök , kezembe akadt Önnek Essai sur l’Indifférence czímű­ könyve’ első kötete; nem találtam szókat azon behatás’ lerajzolására, mellyet ben­nem szerzett, megszerettem Önt ’s annyira csodáltam, hogy soká fontolgattam , valljon kolostorba léptem előtt ne ismerkedjem e meg egy olly férfiúval, kinek lángesze Fran­­cziaországnak dicsőségére , az anyaszentegyháznak örömére, az istenteleneknek kétségbeejtésére vala szolgálandó; neve ’s képe lebegett azóta magányomban mindig gondolatom előtt, és nem is kételkedtem kortársainak tisztelete ’s cso­dálkozása felől. — Több évekig éltem a’ kolostor’ elvonult­ságában a’ nélkül, hogy tudtam volna, mi történik a’ vi­lágban, ’s később , midőn kolostori rekeszem’ el kellett hagy­nom , meglátogattam a’ Sinai hegyet ’s a’ szent földet; elvesztettem szemeim elől Európát ’s felső Egyiptusból tör­tént visszatértemmel hallottam csak valamelly bizonytalan hitt hegyedről. Alig jöttem vissza hoszas vándorutamról, midőn egy könyvet mutattak, melly „Paroles d’un c­r­o­y­a­n tu czímet viselt. A’ könyv kiesett kezemből, ’s körömszakadtig azt erősítettem , hogy azon könyvet nem Ön irta. Mivel pedig nem sokára bizonyossá tétettem , hogy véleményemben hibáztam, Uram ! különös szerencsémnek tartottam volna, ha ezen pokolbeli szép (infernalem­ent beau) munka’ nagy részét véremmel törölhetném el. — És még, a’ mennyire lehető, mélyebb fájdalmat kelle értenem; mert újabb kíméletlenség várt a’ szent székre , a’ Jézus Krisztus’ helytartójára ’s ennek személyében a’ mi szent val­lásunkra . Önnek „Affaires de Rome“ czímű­ utolsó munkáját értem. Midőn ezen irományt szinte görcstől meg­lepetve átforgattam , gyakran arezra borultam ’s imádkoztam Önért, mivel úgy tetszett, mintha az égből letaszított an­gyal’ szárny-csattogását hallottam volna. — Mindazáltal az Úr iránti barátságom nem csökkent, sőt inkább növeke­dett, mivel véleményem szerint Ön a’ szerencsétlenség’ leg­alsó lépcsőjére hágott. Állapotja kimondhatatlan szánako­zásra indít. Úgy találom, hogy Ön e’ siralom’ völgyében a’ szánakozásra legméltóbb ember, mert belsőkép meg vagyok a’ felől győződve, hogy egy nap sem múlik el, hogy azon örvénybe ne tekintene, mellynek szélén áll, egy éj sincsen, hogy lángeszével, hírével ’s nevével együtt Francziaország’ bármelly legrozzantabb falujabeli tudatlan ember’ állapot­­ját ne irigylené.­­— Eljő az idő , Uram ! mellyben halálos ágyában maga előtt látandja az örökkévalóságot, melly szenvedélyinket megtompitja, kevélységünk’ szarvát letöri ’s bennünket utolsó pillanatban az egyenesség’ és igazság’ elismerésére kényszerit. Ez utolsó pillanatban, kedves de la Mennais Uram! kérem az egekre, halgassa meg egy férfiú’ szavát, ki tiszta szivéből szereti, mindenét oda adná érte, ha Önt szerencsésnek tudhatná ’s régi hite’ ’s neve’ visszaszerzésére segéd kezeket nyújthatna. — Mivel pedig én nem sokára Romába utazandok , hol két három hónapig fogok késni, egy ajánlatot teszek, melly kétségkívül első pillanatban meglepem!­ — de fontosságát érezni fogja, ha első ámulatából magához térvén , a’ megfeszített Jézus’ képe előtt arról valódikig fog gondolkodni. Legyen az Ur úti társa egy szerzetesnek, ki legnagyobb figyelemmel, tisz­telettel és gyöngédséggel fog Ön iránt viseltetni. Boruljon vele együtt a’ Jézus Krisztus’ helytartójának, ama’főpapnak, ama’ tiszteletre méltó ’s szentséges ősznek lábaihoz , kinek atyai szivét olly kegyetlenül m­egszagatta; mondja neki: „Atyám! vétkeztem az ég ellen ’s te ellened!“ ’s benne Ön, kedves de la Mennais Uram, a’ könyörülő Isten’ méltó helyetését találandja ’s azon felséges vonásokban, mellyek szive’ minden erényeit tükrözik , látni forrja örömét azon szerencsén, hogy szeretett fiát ismét feltalálta. Az anya­­szentegyház örvendeni fog; minden józan gondolkozásu ’s érzé­sű bámulandja Önt, én pedig nyomorult bűnös, fejemet a’ porig lehajtva dicsőitendem azt, ki olly sok éveken ke­resztül olly derék munka’ szerzésére lelkesítette Önt, ’s kinek szolgálatjára fogja Kegyed újólag éltét ’s munkáját szentelni. — Uram! szerencsésítsem válaszával, mellyet tekintve, tízszeresen nyomasztják az összes nemzeti ipart, sőt sok értelmes gazdát egészen elijesztnek a’juhok’ tenyész­tésétől, vagy legalább nemesítésétől, es­élénk vetélkedés fog mulhatlanúl a’ tenyésztők közt támadni nem csak a’ bir­ka-nemesítésre, hanem a’ czélszerű mosásra és a’ nyírt gyap­júval való bánásmódra is; ez utóbbi pedig legsürgetőbb szük­ségeink közé tartozik, melly bizonyosan és könnyen fog pó­toltatni, mihelyest ebbeli érdekeinkről egymást tettleg fel­világosítjuk. fs A’ társaság azok’ számára , kik nyirés után azonnal gyapjok’ árának legalább egy részét kénytelenek fel­venni, hasonlíthatlanúl könnyebb föltétek alatt lesz képes költsönt szerezni, mintsem rendesen az egyes tenyésztők, a’ mi jelenleg, és magában is, a’ nemzeti iparnak igen tetemes nyeresége; de egyszersmind egy jövendő nagyobbnak, tud­niillik a’ bank’ és hypothecai rendszernek első csiráját képezi. Ezen és több egyéb okokból a’ nemes gróf’ indítványát az Egyesület összhangzó örömmel és azon meggyőződéssel fog­adta el, hogy a’ gyapjúvásároknak hasonló intézetek általi előmozdítására bármennyi fényes és gyakorlatilag serkentő példa legyen más nemzeteknél előttünk, az illy vállalat még is több ingerre és több jó alkalomra, mint nálunk, sehol sem találhatott; ’s hogy a’ tárgynak illy világos felfogása után a’ tettnek további halasztása a’józan ésszel, a’ csínosodással, a nemzeti jóléttel, és igy hazafiságunkkal hanyathomlok üt­köznék össze. Ezen intézet’ raktárául eleinte a’ régi nemzeti lőiskolának kellett volna szolgálnia, de miután az tetszett ki, hogy ebbe 2400 mazsa is alig férne, ’s ahoz számtalan akadályok já­rulnának, azért az egyesület’ küldöttsége Ullmann’ előbbi dohány­raktárát a’ szigettel általellenben béltette ki, még pedig eleinte csak augustus’ végéig; mivel azonban előre lehetett látni, hogy a’ jelenleg nem kedvező elkelés’nézeté­ből az eladás azon időig meg nem történhetnék, e’ hely 1838. évi augustus hónap’ végéig bérleteit ki, hogy ez által a’ jövő esztendei nyirés is beszállítathassék; — az új gyapjúraktár addig alkalmasint elkészítsend ’s akkor tulajdon raktárjokat használhatják. A’ gyapjú’ elrendelése ’s eladása végett Liedem­­ann Fri­­drik úrral, pesti nagykereskedővel, alkura lépett az Egye­sület, miután ennek tagjai már mintegy 4500 mázsa beszállí­tandó gyapjúra aláírtak. Az alulírtak pedig úgy kötötték le magukat: 1 szőr. Hogy csak termesztő, és egynyiretű gyapjúra, ve­hessen részt ezen aláírásban. 2szor. Hogy minden termesz­tőnek teljes elrendelkezési joga gyapja felett fenmaradjon, ’s azt akárkinek, akárki által, ’s akármi áron szabadon eladhassa. 3szor. Hogyha gyapját a’ pesti Medard-vásár’ elejétől a’János fővételi vásár’ végéig el nem adná, vagy adhatná, azt az ez idén e’végre szánt nemzeti lóiskolából maga költségén ki, és más helyre áttétetni tartozzék. 4szer. A’ lehető legjobb mosást, mint lehető legjobb eladás’ fő feltételét ígérjük. 5ször. A’ feljebbi­­ekhez képest a’ tűzkármentesités, valamint az eladási díj, a’ lőiskolának deszkákból való ’s kevés költségből álló időleges kirakatása, a’ tulajdonost különösen, az utóbbi pedig mázsa számra mindnyája közt felosztva; minden további költségek pedig egyedül Liedemann urat illetik, öszor. Illy egyesüle­tek’ természete minden kétes fortélyt kirekesztvén , a’ jó hi­tel végett nyilván kijelentetik, hogy azon nem gondolt ’s nem várt esetben , ha valaki bár közvetve is ebbeli kétes for­téllyal élne, mint magában értetődik, ezen Egyesület’ tagja lenni megszűnt. 7szer. Alá nem írtak a’ később meghatáro­zandó raktárbért fizetni tartoznak. 8szor. Ha az aláirt, és minden hihetőséggel az intézet’ raktárába be is szállítandó mázsaszám körülbelül a’ három ezeret meg nem ütné, az aláírás ez idénre nem történtnek tekintessék. A’Liedemann úrral kötött szerződés pedig igy hangzik: lször. Liedemann Fridi­ik J. S. úr által veszi a’ gyapjúter­­mesztők’ egyesülete’ ügyének kormányzását ez évi próba végett ugyan határozatlan , jövendőre pedig az Egyesület’ fennma­radása’ esetében aláírás’ útján legalább 5000 mázsányi men­nyiségre nézve, mellynek maga lekötelezése szerint, az Egye­sület által elfogadandó helyeken szállást adand ’s minden az állalvétel, beszállítás, lemázsálás, az általa fizetendő rak­­tárnok, napszámosok és strázsákra kiadandó költséget magá­ra vállal, és 2szor. Elvégre minden részvényestől ti­z­en­ö­t krajczárt köt ki pengő pénzben egy mázsa gyapjútól, mellyre ezek ma­gokat aláírták ugyan, hanem valamelly oknál fogva az idén semmi gyapjút nem küldöttek be; vagy busz kr. p. p. min­den bejött, de nem az Egyesület’ kormányzója’ közbenjárása által eladott gyapjú’ mázsájától; végre egy pro­cent pro­­visiókép minden a’ raktár’ ügyvivője’ közbenjárására kapott eladási summából, melly esetben mindazáltal minden tulaj­donos, ki a’ raktár’ügyvivőjét kívánja gyapja’ eladásánál hasz­nálni, azon árt, mellynél alább gyapját nem akarja adni, hoz­zá kapcsolhatja, mind a’ mellett is a’ raktár’ ügyvivőjének nagyobb árt irányzani kötelességévé tétetik. 3szor. Minden gyapjú tulajdonosnak, ki gyapjúra előre pénzt akar fölvenni, ez, a’ raktár’ ügyvivőjétől a’ tulajdonostól ki­szabott ár’ felényi sommája’ erejéig, száztól 6 forint eszten­dei törvényes kamat’ és fél percentes gondviselési dij’ fizetése mellett biztosítatik, azon észrevétellel azonban, hogy a’ ki előre illy módon pénzt akar fölvenni, szándékát legalább 8 nappal előre megjelentse. 4 szer. A’ fent érdeklett gondviselési díjon kivűl, mellynél előpénz-fölvevés’ esetében úgy is föltétezik, hogy az a’ gyap­jú eladása’ alkalmával visszafizetendő, a’raktárhely’ kibérlési’s elrendelési sommájából a’részvényes csak az általa aláirt má­zsaszámra kivetendő mennyiséget tartozik kifizetni, valamint azon esetben, ha gyapját bátorságosíttatja (assecuráltatja), vagy azt valamelly közbenjáró’(sensal) segítségével adja el, a’ bá­­torságosítás’ jutalma ’s sensaria kizárólag egyedül a’ raktár’ ügyvivőjét illeti. A’ mostani raktár előtt egy nagy tábla van e’ felírással: Egyesületi gyapjú- raktár, alatta: Woll-Entrepot. A’ raktárban egyenes vonalban fekszik a’ gyapjú két oldalvász ’s minden gyapjúnál egy tábla van a’ tulajdonos’ nevével, alatta minden gyapjuzsák’ tartalmának ’s nehézségének jegy­zéke; — minden felekezet a’ jegyzékkel megegyezőleg kapja a’ raktár’ folyó­számát, azonkívül a’ raktár’jegyét a’ tulaj­donos’ nevének vörösszinű kezdő betűjével mindjárt az állás­­vételkor, miszerint az elcserélés lehetetlenné lesz. — A’ rak­tár egész héten nyitva áll, minden nap reggeli 6 órától esti 6 óráig, ’s 4000 mázsa fér bele. — 2 raktárnokot’s 6 napszá­most rendelt L. ur, kik mindig a’ raktárban vagynak. Kiki megnézheti mind az intézetet, mind a’ gyapjút, ’s annak árá­ról ’stb. kívánt értesítést kap, — de akár az intézetet, akár a’ gyapjút megtekinteni akaró ne vegye rész néven, hogy egy intézetbeli tag fogja őt kisérni, mit az általános bátorság ’s a’ L.­uron lévő felelet’ terhe parancsol. A’ raktárban felfüg­gesztett táblákon minden abba belépő megkéretik, hog­y ne dohányozzék, ’s a’gyapjúból mustrakép semmit el ne vigyen. Bemenetkor kiki egy táblán láthatja a’ zsákok’ ’s nehézsé­­gek’ számát ’s a’ gyapjú-tulajdonosok’ neveit följegyezve, kik­nek gyapja a’ raktárban le van téve, valamint azt is kijegyez­ve, mellyik gyapjú adatott el azok között. Minden nap az idevaló kereskedői csarnokban ki van téve a’ megérkezett ’s eladott gyapjú’ jegyzéke. A’ gyapjú-raktárba bejött gyapjú’ mennyisége következő: Báró Orczy István, 4829 font; Báró Vécsey Pál, 2003; Gróf Károlyi Lajos, 23093 ; Horváth Ágoston, 1154; Myller Antal, 691; Orczy Grófné született Pejachevich, 3613; Báró Orczy

Next