Hirnök, 1838. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1838-10-11 / 82. szám
érkezési napon nagy ebédet adand, mellyre valamennyi minister ’s kormányhivatali elnökök hivatalosak lesznek. Ezen kívül a’ lovas polgárkatonaság Ő Felségének egy allomasnyira elejébe menend ’s Őt a’ cs. k. várpalotába kisérendi. __ Károly Főherczeg az jövő szombaton költözik téli palotájába a’ városban. — Fridrik Főherczeg rövid időre szinte fővárosunkba váratik. — Dicsőült Ferencz Császárnak tegnapelőtt volt névnapján a’ Felséges Özvegy, Sophia Főherczegnével együtt, a’ nagy Boldogúltnak kápolnává változtatott halotti szobájába ment ’s ott szent misét hallgatott, mellyen Ő Felségének egész udvara megjelent. Bécs, oct. 9. Az Udvar’ visszajövete 24-re van jelentve__ Fürstenberg Fridrik landgróf, ezredes Ferdinand király’ ezredében, generál-őrnaggyá neveztetett ki. — Velenczéből f. h. Mike’ estéjéről most érkezett tudósítások szerint Császár Ő Felsége leirhatatlan pompával és örömzaj közt tartá bemenetét e’ városba. Mintegy 3000, ünnepileg díszített, csalnak és hajó kiséré a’ császári hajót. Metternich herczeg sept. 25. este családostul ’s kíséretestül Florenzbe megérkezett. — Kolowrat gróf cs. k. status és conferentialis minister már néhány nappal előbb érkezett volt e‘ városba, mellyet 27kén ismét elhagyni ’s onnan Velenczébe utazni szándékozott. Magyairitaimia. Sept 17kén a műiparos Lancaster grófságban majd minden gyár és műhely munkátlanul hevert. A’ radicalok és munkások roppant gyülekezetet tartottak a’ Kersal-Moor nevű mezőn, Manchestertől 4 mérföldnyire, hol a’ manchesteri lóversenyek szoktak tartatni. Az Összegyűltek’ száma 300,000re tétetik, kik a’ szószék körül 15 holdnyi tért foglaltak el. Az ünnepi biztosság által kinevezett marsalok vállalták magokra, a’ városi szószóló’ megegyezésével, a’ rend’ fentartását. Csupán annyi rendőrtiszt volt jelen, a’mennyi szükségesnek látszott a’ zsebelők’ ujjainak szemmeltartására. A’ gyülekezet fölött számtalan zászló lobogott különféle felírásokkal, például: „Ha nem tudunk az adók’ kivetéséhez, úgy azok’ fizetéséhez sem tudunk; ha nem tudunk a’ törvények’ hozásához, úgy az azok iránti engedelmességhez sem tudunk“; és: „Ha ki dolgozni nem akar, ne is egyék (2. Thess. 3, 10).“ A’ beszédek, mellyeket Faiden előlülő, Oldham’ részéről parlament követ, Stephenson lelkész, I. Connor Feargus és mások tartottak, kevés újat mutatnak. Általában azt vehetni bennök észre, mikép minden ingerlést az erőszakra, s más részről minden kérdést, melly nem a’ népchartában foglaltatik, miilyen péld. a’gabonatörvény, a’ szegényi törvény, távoztatni törekszenek, hogy mindnyájan közösen munkáljanak a’ főkivánatok’ megnyerésére, illy kivánatok pedig: a’ köz választójog, évenkinti parlamentek, titkos szavazás, a’parlamenttagok’ dijtása. A’ radicalok reményük, hogy e’ kivánatok’ megnyerése’ esetében a’ többit is mind elérendik. A’ népcharta ’s a’ nemzeti kérelemlevél egyhangúlag elfogadtattak, mire a’ gyülekezet a’ legnagyobb csendben oszlott el. O’ Connor a’ M.Post’ azon állítását, hogy egy Hunt’ ’s Cobbet’ régi, velős demagógi ékesszólása Angolországból kihalt, úgy látszik meghazudtolni akarja. Midőn nem rég Conventryben a’ nép előtt beszédet tarta, egy szózat a’ tömegből őt nemtetsző megjegyzéssel szakasztá félbe; ekkor felkiálta O’ Connor: „Lépj elő, te whiggizdi-toryzált ficzkó (you whiggised toryified fellory), mondd ki véleményedet mint fériiúhoz illik, s ne sziszegj a fűben lappangó kigyókint. Régi „freeman“ vagy, ide küldve, rendeteket védelmezni, de ha gyülekezetünket zavarod, tótágast fogsz innen kidobatni. Azt hiszed, azért jöttem ide, hogy morgásodat ’s esztelenségeidet hallgassam?“ Egy öreg emberhez pedig, ki felkiálta: Nem kell nekünk a’ti radicalismustok, igy szóla O’ Connor: „Nem, neked átkozott vén dég, neked már nem kell. Ősz hajad vénséget mutat, de fintorgatásid az együgyűt árulják el. Ficzkó, úgy nézesz ki mint egy roszúl kifacsart czitrom. No, most láss hozzá, hogy elkotródj’, te megkuszált vén bűnös, avvagy....“ Francziaország’. Sept. 25 én a’ tuileriák’ udvarán szemlélt meg a’ király három, a’keleti határokra rendelt gyalogezredet ’s több legiokeresztet oszta ki. Hire volt, hogy a’Schweiz ellen küldendő felügyelő csapat, mellynek kiállítása azonban a’ dolgok’ legújabb fordulata után hihetőleg elmaradnod, 15,000 emberből álland Aymar general’ parancsnoksága alatt, ki az 1831iki és 1834iki zendülés’ alkalmakor Lyonban volt kormányzó. A’ Courrier Frangais szerint Laban marsal, a’ birminghami politicai egyesülettől a’ párisi nemzeti őrséghez intézett szerencsekivánati feliratra, következő feleletet ada: „Uraim! A’ nekem küldött feliratokat vevém. A’ kérdésbe, mellyet önök benne megpendítnek, nem ereszkedvén, minden tétovázás nélkül kijelentem, hogy én mindig azt tartom, miszerint fegyveres csapatok politikai kérdések felől ne vitatkozzanak. Ha ez nem állana, akkor nemsokára zsarnokság alá esnénk, mellyet én, bárkitől jöjjön is az, soha sem kedveltem. Tisztelettel ’stb. Mint mondják, Jacqueminot general, hogy a’ párisi nemzetőrség választójogkérelméért megbüntettessék, azt tanácsolta, miszerint annak részére a’ párisi gróf’ születése’ alkalmával ne adassék bocsánat. Most a’ nemzetőrség a’ general’ jeleltetését egy levélnek hozzá intézésére használta, melly igen figyelemreméltó volna, ha megvalósulna az oppositioi hírlapoknak azon állítása, hogy e’ levél általános viszhangra talál és számos aláírást nyer. A’ levél igy hangzik: „General! Ön megjelenik azon választók előtt, kik önt már egyszer a’ kamarába küldötték. A’ körlevélben, mellyet ön azokhoz intéz, ifjúsága’ ’s a’ császárság’ történeteit hívja vissza emlékezetükbe. Azon cselekedetekre támaszkodik, mellyeknek magunk is tetszéssel adóztunk, és vitézségre, mellyet senki sem hoz kétségbe, de a párisi nemzetőrségről egy szóval sem tesz említést , pedig ön attól vitézül gyámolíttatott. Minden alkalommal, minden lázadásnál ön mellett állott, szintúgy mint ön, személyével fizetett. Hogyan történik tehát, hogy egy ünnepélyes napon ön jutalmakban és kegyjelekben, a’ nemzetőrség ellenben feledésben részesült? Elválasztatik e a’ nemzetőrség vezéreitől? Hogy a’ párisi gróf’ születése’alkalmával, midőn a’ királyi kegyelem egész Francziaor-szágra kiterjeszkedett, a’ nemzetőrségtől a’ bocsánat megtagadtatok, olly szomorító tett dolog, melly sziveinket sérti. Érdemlette e a’ párisi nemzetőrség, hogy illy megalázó kivétel’ tárgya legyen? Mi önnek jogszerűségére hivatkozunk, general, ’s kérdjük, tanácsolta e ama’ bocsánatmegtagadást? Elkerülhetlenül szükségesnek látjuk erre a’ feleletet, mielőtt én ismét megválasztatnék.“ Az oppositionak azon jelöltje, ki a’ párisi első városkerületben Jacqueminot general’ ellenébe állíttatni mondatik, Bureaux de Puzy, unokája ama’ férjfiának, ki Lafayette generállal együtt volt fogva Olmützben. Ugyanő egy ideig a’ júliusi forradalom után megyeigazgatóságot viselt, ’s egyike Francziaország’ legjelesb mérnökeinek. Azon igényeket és érdemeket, mellyekre Jacqueminot general folyamodásában hivatkozik, az oppositioi hírlapok, mint gondolhatni, élesen és barátságtalanul ócsárolják. Ő —úgy mondják — 1830ban ezredes volt, 1831 ben general-őrnaggyá lépett elő, most pedig generalhelyettessé; hogyan fejtessék meg e’ gyors előmenet, holott ő ez egész idő alatt semmi küldetést, semmi hadvezérséget nem viselt a’ harezmezőn, a’ fővárost úgy szólván soha sem hagyta el. Hogyan fér meg állása mint generalhelyettesé ’s a’ párisi nemzetőrség’ tábornoki karának parancsnokáé az 1831iki törvény’ ezen határozatával: „Olly tiszt, ki a’ szárazföldi ’s tengeri hadseregnél tettlegi szolgálatban áll, nem viselhet tisztséget vagy főbb parancsnokságot a’ nemzetőrségnél.“ Új rangsokát—mondják továbbá — Jacqueminot general a’ követkamarában nyerte, hol a’ parancsvivő tisztek’ és udvari hivatalnokok’ azon csoportjához tartozik, mellynek szavazata a’ királyi várból parancsoltatik. Ha Jacqeminot követtem volna, soha sem emelkedik vala generalhelyettességre. — Szerencsétlenség a’ generálra nézve, hogy épen e’ napokban adatik a’ nemzetőrségnek uj ok és alkalom az elégületlenségre: t. i. mindjárt a’ párisi gróf’ születése után valamennyi ministeri hírlapban olvasható vala, mikép a’ nyomozat mindazon fenyítéki vétségekre nézve, mellyek e’ napig a’ nemzetőrségnél előfordultak, meg volna semmisítve. Sok nemzetőr ebben bizva nem engedelmeskedett az idézéseknek, vagy nem mentette makacsságát. Egyszerre, sept. 22k én, a’ városi őrök, kik a’ nemzetőrségnél törvényszolgaságot viselnek, Páris’ mind a’ 12 bíróságából lejövének egész nyaláb elfogatási paranccsal, mellyek’ indítóoka majd mind aug. 24. körüli időszakról veszi eredetét. Irás- és szóbeli panaszokra és sérelmekre igen szárazan azt válaszolák a’ tábornoki kar’ urai, hogy ama’ hírlapi tudósítás alaptalan volt, ki meg akar menekedni a’ büntetéstől, folyamodását írásban adja be , a’ mennyire lehet, tekintetbe fog az vétetni. Az oppositioi lapok értésül adják, hogy ez első jelecskéje azon rosz szeszélynek, mellyet bizonyos helyeken a’ választásreformok iránti kérelmek miatt éreznek; majd még ezután jön a’java. Lajos Napoleonnak a’ turgaui tanács’ elnökéhez bocsátott ’s általunk múltkor említett levelére ezt jegyzi meg a’ Gazette de France: „Ha valaha ügyetlen volt ministerium, az volt a’ mostani, mellynek sikerült, Napoleon’ unokáját olly magas polezra emelni, hogy ő egy thurgaui egyszerű polgárból a’ schweizi szövetségnek némileg védője legyen, ki mind Schweiznak mind Francziaországnak a’ békét oda ajándékozza. E’ szerint e’ fiatal herczegnek, ki csak nemrégiben a’ harezok’ geniusának utódjául mutatkozik, a’ béke’ olajágát adók kezébe; nekifutott a’ nagylelkűség’ szerepe, a’ mi ministeriumunknak pedig az üldözésé és a’ rettegésé.“ Lajos Napoleon ■— úgy mond a’ Journal des Debats — nem fog többé soha Schweizba visszatérni. Ő igen jól tudja, hogy azon naptól fogva, mellyben annak földére visszalépne, a’ franczia kormány szintolly szilárdsággal sürgetné kiutasíttatását mint most. A’ kormány eddig szilárdságának jeleit adá, most a’mérsékletnek jeleit fogja adni, mindenkor őszintén. Előbb igy szóla Schweizhoz: Én háborút fogok indítani, ha meg kell lenni, olly embernek eltávolítására, ki Francziaország’ trónjára való követelését nyilván kimondotta ’s kinek vétkes makacsságát sem merényének rész sikere, sem a’ bocsánat nem törék meg. E’ háborút a’ franczia kormány sajnálkozva, de hathatósan vitte volna. Más felől e’ kormány ezt is mondja: Mi tiszteljük Schweiz’ jogait és függetlenségét, sőt készek vagyunk azokat szükség’ esetén védelmezni is, mert tudjuk, hogy Francziaországnak nincs jobb, nincs biztos, nincs régibb szövetségese mint ő. — Egyébiránt már maga azon körülmény, hogy Lajos Napoleon önkint visszavonul, nem elegendő e Schweizban mindenkit felvilágosítani? Valljon nem a’ nyilatkozás’ szükségét akarta e a’ követelt „thurgaui polgár“ kikerülni? nem értette e, hogy közel a’ pillanat, mellyben őt a’ franczia kormány’ szilárdsága kényszeríteni fogja választania azon czimek közt, mellyeket magának proclamatioiban és röpiratiban ad, és a’ közt, mellyel, mint mondá, Schweizban megelégedendő vala? Nem a’ „schweizi polgár“ megy el, hanem a’ politicai menekvő, a’ strassburgi praetendens, ki azon nem irigylendő hírhez, mellyet neki felsült polgárháborúja szerzett, nem akaró egy igazi háborúnak utálatosságát toldani, mellyet két, általa csak bajt aratott ország közt kigyujtandott. Ezt Schweizban, valamint Francziaországban, most már mindenkinek meg kell ismernie. Schweiz szerencsésnek érzendi magát, hogy megszabadult olly vendégtől, kinek jelenléte őt minden pillanatban háborúságba hozható Francziaországgal. Csupán az oppositioi lapok nem lesznek megelégedve, de ki tegyen ezeknek eleget? Akármit tesz az ember, az oppositio örökké elégedetlen. Azértis tegye kiki kötelességét ’s hajma őket fecsegni! — A’ Commerce tudni akarja, hogy a’ franczia kormány el van tökélve rajta lenni, hogy a’ schweizi kormánynál minden esetre Napoleon Lajos ellen számkivetési rendelet hozassék. Aymar general Lyonban következő napi parancsot bocsáta ki: ,,A’ generalhelyettes siet a’ külön hadi testeknek tudtul adni, hogy a’ király rá bízta fővezérségét azon gyálosztálynak (division de rassemblement), melly a’ schweizi határszélén szerkesztetik. Már készen állanak a’ megindulásra az 5ik, kik és 7ik osztály’hadi zászlóalai, lovas századai ’s ágyutelepei, tüstint azon helyekre menendők, hová őket becsület és kötelesség hívják. Még több csapatok is vannak indulóban azok’ pótlására, ’s nyugtalan szomszédink nem sokára meg fognak győződni, de talán már nagyon is későn, a’ felől, hogy declamatiok és boszantások helyett jobb lett volna, Francziaország’ igazságos kivánatinak eleget tenni. Katonák, kik legelőször indultak meg, az ügy, mellyet védelmeznetek kell, a’jó jog’ és a’ franczia’ becsület’ ügye; király’és haza’ szemet rátok,irányozvák. Legyetek méltók hozzájok, kövessétek idősb véreitek’ nyomdokit, ’s tartsátok meg soraitokban azon jó fenyítéket, melly lelke a’ hadseregnek ’s a’ gyözedelmet adja a’ csatákban. Lyon, sept. 27. A’ generalhelyettes, francziaországi pair, a’ hetedik katonaosztály’ parancsnoka.“ Berryer ügyvédnek Ney marsai és rokonairól nem rég megjelent emlékezetességei újra bizgatják a’ marsainak már ezelőtt több évvel szóban forgott visszahelyeztetését. Dupin megígérte, hogy a’ visszahelyeztetést teljes erejéből sürgetendi, ’s most már felhivatik, teljesítené szerencsétlen védencze’ ’s fiai’ emlékének szentelt ígéretét. A’ hadminister, azon tudósításra, hogy a’ sz.-cyri katonaoskola’ növendéki a’ szünidő alatt gyakran párviadalra kelnek, rendelé, hogy semmi szünidő se legyen. Ezen rendelet mindazáltal visszavétetett, miután a’ parancsnok minden növendékkel becsületszavakra megigértette, hogy nem vivandnak többé. A’ Szajna’ torkolatában Quillebeuf mellett ezelőtt 48 évvel elsűlyedt Telemaque hajó felől, mellyen — mint mondják— nagy része volt az akkori királyi család’ vagyonának aranyban, ezüstben és drágaságokban, a’ Journal de l Arrondissement du Havre hivatalos kimutatásokból ezeket közli: ,,Midőn 1799 ben a’ francziaországi forrongás miatt aggódni kezdenének, az udvarnál elhatározták, a’ királyi vagyonnak egy részét bátorság’ okáért Angliába szállítani. E’végre a’Telemaque nevű hajó béreltetett ki, ’s nagy mennyiségű arany és ezüst eszközök rudakba olvasztatván, rá rakattak, ezek fölött pedig a’ hajó épületfával terheltetett meg. Connoissementban a’ hajó’ kapitánya ’s tulajdonosa azt mondotta, hogy épületfát visz Cherbourgba. Hasonló módon még egy kisebb hajó rakaték meg. Mindkettő Quillebeufön felül horgonyzott, ’s kedvező időt várt a’ kiindulásra, midőn a’ kapitány hírét véve, hogy Rouenban gyanú támadt és rendelések tétettek a’ hajók feltartóztatására. A’ legnagyobb sietséggel szedek föl a’ hajók’ horgonyaikat; Telemaque szélvész és árdagály által zátonyra hajtatott, ’s nem tölt belé öt perez, midőn annyira fövénybe ’s iszapba sűlyedt, hogy a’ kapitány és hajóslegények szerencséjüknek tarthattak, éltöket csolnakokban menthetni meg. A’ kisebbik könnyebb hajó keresztülvergődék a’ veszélyes helyen, de később’ viz’ mentében feltartóztattatott, ’s az ezüstszer, mellyből terhe álla, zár alá vétetett. Már akkor sok fáradságot és költséget fordítottak a’ megfeneklett Telemaque’ elindítására, de hasztalan; az árdagály mindig mélyebben temeté a’ fövénybe. Azonban a’ folyamnak megvannak a’ maga szeszélyi; a’ zátonyt nagyobb részint elhordá a’ viz, ’s ha szinte magát a’ hajót nem lehetett is többé felhozni, de mégis sikerülhetett, a’ drága terhet elrejteni, melly a’ legvalószínűbb becsű szerint mintegy 21 1é 1 millió frankot ér. Gyanítják, hogy akkor több igen drága kép is sűlyedt el a’ királyi kasélyokból. Nem csupán királyi jószág volt pedig a’ hajón, hanem három apátság’ és számos igen előkelő személyek’ arany és ezüst eszközei is, kik akkor Havreban kínok közt várták Telemaque’ megérkezését, átevezendők Angliába. Ez a’valóság azon dologban, melly újólag ismét mindenféle költeményekre ’s csodálatos hírekre adott alkalmat.“ Spanyolország. A' Moniteur sept. 29. következő telegrafi tudósítást közöl: „Huszonöt carlosi zászlóal van összegyűlve Biscayában és a' Menavölgyben. Folyvást számos társzekér indíttatik Balmaseda felé; Maroto és don Carlos még itt voltak sept. 23-án. A’ carlosiak, mint látszik, el akarják foglalni Portugaletet, mellynek pattantyussága ’s élelemszerei megszaporíttattak. Az őrsereg San Sebastianból 500 embernyi erősítést nyert. — Espartero Iokán llarcban volt. Hadserege, nyolcz zászlóalt kivéve, mellyek Castiliába küldettek , Santa Maria de Gubától Onaig vala elterjedve.“ Madrid, sept. 19. Két áldozat esett, hogy a’ ministerium ezen szó által „megalkuvás“ (transactio) be ne mocskoltassék! A’bevádlott, Ortiz de Velasco, a’hadi törvénytől a’ megfojtás’ (garrote vil) becstelen büntetésére ítéltetett, ’s ezen ítélet Quiroga főkapitánytól jóváhagyatott. Ortiz a’ halálitéletet a’ legnagyobb hidegvérűséggel hallgató, de kijelenté, hogy az ő igazi neve 1). José Maria Vuenmayor, tábornagy a’ navarrai kir. seregben és don Carlos’ részéről Soria tartomány’ parancsnoka; Madridba jött, a’ királyné’ kormányának bizonyos előterjesztéseket leendő. A’ bírót térden állva kérte, hogy ne fojtsák meg őt, hanem lőjék főbe, minthogy ő ezelőtt a’ királyné’seregében alezredes, és a’ soriai nemzeti katonaság felett alügyelő volt. Kérelme a’ kormányhoz utasíttatván, megtagadtatok. Erre kére, hogy nejét még egyszer láthassa: ezen kérelme is megtagadtatok; ellenben azon kérése, hogy barátja és rokona Campuxano gróf hivatnék hozzá , megengedtetett. Olly lélekcsenddel, melly a’jelenlevőket bámulatta