Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1839-01-14 / 4. szám
ellenségeik van: a’ „squirearchia 44 (a’falusi uracsok aristocratiája). Ezen ellenséggel harczolni kell, s elyre látjuk, lio°y végre eljött az idő, hol a monopolisták ellen sikerdusan lehet harczolni. Tömérdek értékű ama’ tulajdon, melly Angliában különféle iparágakban fekszik. Ha a földesurak. falusi „investitióikról i4 beszélnek, kérdjük, mi az anszocratia’ betétele a’ különféle kézműgyárosokéhoz képest ? Kivéve, hogy a’lordok' házában egyre másra minden pair bUUU font szerb évi jövedelemmel bir: ez összesen még harmadfél milliót sem tenne évenkint. Ennyire csupán azon urak jövedelme is mehet, kik dec. 20k án a’ manchesteri kereskedőkamarában összegyűlve voltak. Most már e’nagy érdekek az egész országban veszélynek tetessenek e ki azért, mert egy aristocrata adósságba verte magát, hogy meg egy kevés levonás jövedelmeiből egész birtokát a’ záloghitelezőnek fo°ná átadni, ’s mert egy másik annyira terhelve van élelemalkukkal (családbeli pensiókkal), hogy minden változtatás jövedelmeinek névszerinti értékében őt elkerülhetlenül kifejthetlen szövevénybe bonyolítaná ? Ez olly kérdés, melly egészen a’ politicai felekezetességek körén kívül fekszik. Pártoltuk a’ ministereket a toryk ellen, nem azért, mert bánalmukat mindenben helyeseljük, hanem mert bajos helyzetük miatt sokat elnézünk nekik, ’s mert meg vagyunk győződve, milly ártalmára fogna lenni az országnak, ha ismét kormányra bocsáttatnának azok, kik a minisztreket több jónak cselekvésében gátolták. De korántsem ragaszkodunk rabszolgailag a’ ministeriumhoz. Buzgunk a' gabonatörvények’ eltörlesztése mellett, nem azért, mert azt várjuk, hogy a’ ministerek javasolni fogják ezen eltörlesztést, hanem mert egy, mindent felülmúló érdek — a’nemzet’érdeke— kívánja e’ rendszabályt. A’ ministerek emberek, ’s mint földesurak természetesen az aristocratiához szítnak , ’s nem a’nemzethez. De mint okos férsfiak, kik az idő’jegyeit tudják olvasni, nem engedendik veszni az iparűző osztályok’ demonstratioit az országban, intjük ezeket, ne mulasszanak el használatlanul egy napot is a’ parlament’ összegyűléséig, olly igazgatás’ előidézésére, melly, az aristocratia’ okoságához szólva, a’ ministereket arra bírhatja, hogy önmaguk tegyék javaslatba a’ gabonatörvények’ eltörlesztését. Emlékezzünk azoknak jelszavára , kik a’júliusi revolutiót indították: „Aide-toi, ’le cioi t’ aidera44 (Segíts magadon, majd segít az ég). Összevetett vállakkal fogjunk a’ dologhoz. Egy angol tőkepénzes sem fogja többé pénzét valamelly merész vállalatra fordítni akarni , valamig a’ külföldi gyárnak három-négyszerte többet nyer, mint ő, 's az idő’ nyugtalanítójegyeinek egyike, hogy épen angol gyárnokok ültetik át tőkepénzöket és ügyességüket más országokba.44 Az angol radicalok szövetséges társaikért, a Liverpoolba érkezett és száműzésre ítélt canadai felkeltekért közben járultak. Roebuck és Theobald urak egy „writs of habeas corpust“ eszközlöttek ki részökre. „Mindenkinek — így ír Ruttiman értekezésében az angol büntetőtörvényről — ki azt hiszi, hogy jogtalanul tartatik fogva, szükséges, hogy valamelly ügyvéd által a’ főbb törvényszékek’ egyikénél, vagy törvényszünetkor valamelly bírónál a’ habeas corpus acta’ erejénél fogvást orvoslásért folyamodjék. Erre a’ törvényszék, ha magának a’folyamodónak saját adataiból az elfogatás’ jogos volta nem világos, egy habeas corpus parancsot ad ki, melly oda megy, hogy a’ fogoly, meghatározott rövid időközben, minden reá vonatkozó aetákkal együtt a’ törvényszék elébe hozassák. A’ törvényszék aztán megvizsgálja a’ dolgot ’s a’ fogolynak teljes szabadonbocsátattását rendeli, vagy őt kezességre kiadja, vagy a’ befogatási parancsot megerősíti.44 A’jelen esetben sir .1. Littledale, quaensbench-biró, adta ki a’ habeas - corpus -actaparancsot. Az ezérti folyamodás arra építtetett, hogy a’ foglyok ellen, mint mondják, részint épen semmi törvényes eljárás sem használtatott, részint hogy incompetens bíróságoktól ítéltettek el. Első esetben az a’ kérdés ötlik fel, ha valljon valaki mint felségsértő Angliából ’s az angol kormány által száműzethetik e, a’ nélkül hogy törvényszék’ elébe állíttatott volna. Főtisztelendő Spencer György (a’ hasonnevű gróf, testvére) ki több év előtt catholicussá ’s azután pappá lett, Francziaországban egészsége végett tett két hónapi tartózkodása után visszatérvén Angliába, számos barátitól és híveitől, kik közt sok magasrangú személy is volt, igen nagy tisztelkedésekkel fogadtatott. Egy küldöttség ment elejébe Birminghamba, ’s őt egészen lakházáig kisérte Y Westbromba, innen kápolnájába, hol számos gyülekezet volt jelen az ünnepélyes istenszolgálaton, melly a’fölötte tisztelt lelkipásztor’ szerencsés visszaérkezteért hálaadásul tartatott. Néhány nap után, dec. 24-én, egy nyilványos vendéglőben száz személyre terített lakoma tartatott, mellynél főtisztelendő ill’ Donnell ürült elől, ki ekkér köszöntött: „XVI. Gergely pápa ő szentségéért. Örvendeztesse meg atyai szívét hazánk’— ,,a’ szentek’ szigete’44 — megtérése !44 „Tisztelt püspökünk Dr. Walsh úrért!44 „Főtisztelendő vendégünkért !“* Ez fölkelvén, köszönő-beszédet tartott, mellynek lényeges tartalma következő: Örvendett, hogy Francziaországban tartózkodását a Times’ lapjain látá megemlíttetni olly módon, mint a’ catholicusok e’ hírlap’ részéről alig várhatták. „Mi, mint catholicusok, úgymond, nem vivunk annyira világi javakért ’s ideigleni előjogokért. Mit a’ más vallásuaktól kivárniuk, nem az, a’ mivel ők bírnak, hanem önmagok; szíveiket akarjuk megnyerni, ’s nem nyugszunk mindaddig, mig a’ catholica religio vallása leend Anglia’ nem csak egy részének, hanem az egész országnak. (Halljuk! Halljuk!) Tudom, hogy e’ kívánságomban minden catholicus osztozik, megemlékezvén szigetünknek vallása ’s áhítatossága miatti régi dicsőségéről. Mit Francziaországban látok, az ismét fölvidítá reményemet hazám’ megtérése iránt. Tudják kegyetek, barátim, hogy kedvetlen körülmények közt váltam el önöktől. Távollétem által önöknek több jót hajtottam, mint, itt maradva, önök közt hajthattam volna. Midőn önöktől elváltam, nem gyanítom, miket fognék Parisban két heti tartózkodásom alatt tapaszalni. Első összejövetelemkor a’ párisi érsekkel szóba jött Anglia vallási állapotja. Említem, milly nagy szükségünk van a közbenjárásra. Az érsek 60-80 párisi papból álló gyülekezetet rendelt, saját jelenlétében. Bemutatott nekik; kinyilatkoztató ottlétem’ okát, ’s beszéde végén fölszólítá őket, hogy minden csütörtökön imádkozzanak Anglia’ megtéréséért. (Tetszés.) A’ felszólítás nagy tetszéssel fogadtatott. A’ nagy vicariustól circularet kaptam , melly nekem belépést eszközlütt Paris’ előkelőbb egyházi intézeteibe, mellyek hasonlóképen imádkozandanak s rendjeik egész francziaországi házaiban szinte könyörgéseket tétetni igértek. Ugyanazt ígérték a’ betegápolók és a’ jezuiták provinciálisai is. (Nagy tetszés.) Így egész francziaországi catholicus rokonunkat a’ közbenjáró szeretet’ egy gondolatába egyesítettem. (Halljuk! Halljuk!) Örülnének önök azon válaszok’ tartalmának , mellyeket leveleimre mindenfelől kaptam. Többi közt az amiensi püspök ekképen ír: ,,Bossuet naponkint szokott Isten előtt esedezni „a szentek szigetének 44 — a’ hatalmas Angliának — visszatéréséért szent Ágoston’, az ő első apostola’, vallásához. Ez egyház olly sok szent kínszenvedőt (martyr) számol, olly sok neves család maradt meg itt híven elődei’ vallásában, p° gári léte’ költségére; olly sok franczia pap talált itt menedéket a’ kegyetlen üldözés’ napjaiban, —mindezek fenényre nem engedik, hogy e’ nagy és nemes nemzet itbagazodik 's visszatér azon ösvényre, mellyen ősei járták, [sieppeben , hol én ’s barátom, Phillips ur, tovább tartozkolánk , a’ városi főegyház’ papságától kitűnő megkülönbözetéssel fogadtattunk. () az egyházban megemlite jelenleüinket; a’ következő vasárnap nekem a’ gyülekezetre ünnepélyes áldást kelle adnom és franczia nyelven szónokalom. Beszédemet az érsek kinyomatta és a papság közt fosztogatta, úgy hogy az egész ország minden püspöke, minden áldozópapja társaságunkhoz fog csatlakozni. Alajosan reménytem, hogy ügyünkhöz más országok is részvéttel leendenek. — Ez volt az apostolkodás, melly lám 'Tancziaországban várt, ’s mellyben minden angolnak részt venni ajánlok. Kételkedhetik e ő, hogy hazája jóllétére az szent áldása lényeges? Kételkedhetik e, hogy ezen állást a’ Jézus Krisztus’ vallásának csak köz és őszinte beesése ‘s minden parancsolatinak pontos teljesítése által taálhatni föl ? ’S ha azt föl nem találhatni annyi sok felekeet mellett, mellyek országunk’ lakosinak érzelmeit meglasonolva egymástól tova tartják, találjuk föl mégis egyzerü visszatérésünkben a’ régi valláshoz, melly minket leve a’ pogányság’ sötétségéből kiragadott.4* Az asszony vásárok Angliában iszonyúan szaporodnak, természetesen az árak azon mértékben csökkennek, mellyben az eladók’ concurrentiája növekedik. Minap egy férj Tomstoneben egy shillingen adá el nejét. A’ Szerencsétlen öbb óráig maradt a’ vásártéren kiállítva, kötelet tartva nyakán, a’ nélkül hogy vevője akadt volna. Canada decóig terjedő tudósítások szerint a' feleltek elleni törvénykezések már megkezdettek. Az első sztály, melly a’ bíróság elébe állíttatott, tizenkét személyöl áll. A’törvénykezés’folyama igen lassú volt; naponkint nydkig csak egy tanú hallgattatott ki. Egészben már 6—TOO 1 fogva Alsócanadában, kikhez folyvást érkeznek még jók , kik vagy befogatnak vagy önmagokat adják fel. Már a kingstoni haditörvényszék is szerkesztve van Felsőcandában, Prescottnál elfogottak felett ítélendő. —Beszélték, egy berohanások történtek a’ felkeltek’ részéről Felsőcanda’ legvégső éjszaki szélein, Detroit folyónál. Sir Francis Head döbbent felsőcanadai kormányzó és Melbourne lord között élénk levelezésre jött a’ dolog. Az is ő kívánja a’ kormánytól, engedné meg neki, hogy caadáltani saját cselekvésmódját a’nyilványosság által igazolássá; az utóbbi őt ebben nem akadályozhatni nyilatkozik, e mint statustiszt illy szokatlan lépést jóvá nem hagyhat ily körülményekben az első jónak látó, legalább a’ főműiszerrel folytatott levelezéseit, de nem egyszersmind a k ormányhoz intézett hivatalos tudósításait is, a’ nyilvánosígnak átadni. Egy, valamennyi katona-gyűjtőkhez intézett körlevél irja ezeknek: az embereket előlépések’ és pénzbeli jutalmazások’ hamis ígéreteivel a’ katonaságba lépésre csábítni. ’ körlevélben kinyilatkoztattatik egyúttal az is, hogy olly semélyek, mellyek ittas állapotban vagy akarmelly más set által lirattak a’ beállásra, azonnal, mihelyt ezek azt előbb kívánják, ismét szabadon bocsáttassanak. Stephens demagog dec. 28-án a’ manchesteri tanács lőtt kihallgattatott, ’s másnap kezességre szabadon bosáttatott. Elfogatási Manchesterben csak igen csekély figelmet gerjesztett. a Francziaország. 6 kir. magassága, Mária herczegné, Sándor würtemergi herczeg hitvese, Pisában — hova egészsége’ helyreállása végett ment — januarius’okán esti 10 órakor meghalt. A’ Journal des Debuts f. h. -jéről éles czikkelyt közöl coalitio látszólagos alábbhagyásáról. Etienneur — úgy fond e’ czikkely — a’ válaszfelirati választmány’ tudósítóivá neveztetett. E’ kinevezés nyolez nap előtt minden eseti bámulást gerjesztett volna; ma senki sem csodálkozik újra. Nyolez nap előtt, midőn a’ kamara a’ coalitio’ vezéreit választmányba választó, azt lehete hinni, hogy e’ fenyegetnek van valami értelme; feltenni lehetett, hogy a’ kamara ministerium ellen hat hónap óta keringető vádakat világos savakban kifejteni szándékozik. A’ válasz-felirási javaslat’ illetlen szerkesztésének szüksége nem vala egyeztethető parlamenti kétértelműségek’ (amphibologie) azon talenmával, mellyel Etienne ur bir. Lehetetlennek látszék, hogy pen ő választassák tolmácsául egy olly szenvedélyes gyüdségnek, olly elhatározott becsvadászatnak, mint a’ mellyek szabad féket eresztett a’ kamara. De ma már lírjuk mesterfogás titkát, melly a’ coalitio’ főnökeit, az april. akei ministerium’hihető utódjait, két megbízott tanácsadóiellett a választmányba hozta. A’ coalitio azt remélte, hogy cabinet egy illy iszonyú demonstratio előtt összerogyni. Ekkor természetesen a’válaszfelirati választmány nyumdotta az elemeket egy ministeriumhoz. Nagy remények piáltattak azon szerencsés véletlenről, melly Guizot urat kiers úrral, Dürer gier-t és de Hauranne-t Mathieu de la Redorte úrral összehozta. E’ mosolygó remények’ közepette engedhető vala, Etienne arra nem gondolni. A’terv azonban hajótörést szenvedett. Az apr. lakei ministerek helyt álltak. A’ régi többség újra alakult, hathatós támaszt nyújtván a’ megrendített cabinetnek. A’ ministerelnök, méltó állásával és nagy talentumával, a’ pairkamarát részére megnyerd. Illy körülményekben a’coalitionak természetesen hátrálásra kelle gondolnia. A’ coalio’ fejei nem akarók magokat koczkáztatni. A’ becsvágyasok, kik nem elégesznek meg csupán a’ nép’ kegyével, nem épen hajlandók olly oppositio-programmákat faragni, mellyek a’kormányon ülő igazgatóknak isren alkalmatlanokká válnak. Ekkor végre — a’ szükségleün erényt csinálva —Etienne arra esett a’választás, ki már egyszer készített egy kétértelmű feliratot, melly Guizot és Thiers uraknak, midőn ezek az oct. Ilkei cabinethez tartoztak, annyi bajt szerzett. Már most hasonló javaslatot kell ismét az apr. lakei ministerium’ gyötrelmére készítője. így történt, hogy Etienne ur lett a’ választmány’ tudósítója. Olly választmány, mellyben Thiers, Guizot, Duvertier és de Hauranne ülnek, mellyben e’ jeles férfiak nyilványos többségről rendelkeznek, Etienne urat nevezte ki szóvivőjének 144 Gisquet’ pere. Dec. 28-kán reggeli tizedfél órakor nyittattak meg a’Szajna megyei esküttszék’ ajtót. Nagy volt a’ tolongás, az ügyvédek feles számban jelentek meg, dámák ellenben — mindenek’ csudálkozására csak igen kevesen. A’ Messager' vádlott ügyvivőjét (gérant), Brindeau Achill urat, Mauguin és Cappin urak védelmezték. Gisquet státustanácsos ügyvéde Parquirt ur mellett ült. Legelőször is a székirnok (greffier) a’Messager’ vádlott czikkelyét olvasó fel e hírlapnak sept. 12-ei számából. E’ czikkely’ lényegi része, mellyen a’ vád alapszik, következő helyekből állott: „Mielőtt a’ sajtó egy botrányos történettel foglalkozott, mellynek hőse egy magas tisztviselő, státustanácsos és kamarakövet, előbb a’ királyság’ rendőrségének főnöke valt, annak minden részleteit tudtuk. Ama’ tisztviselő’privát characterének erkölcstelensége ’s az ő hivatalbeli megvesztegetése vetélkedve lépnek abban fel .44 továbbá: „ugyanazon tisztviselő különféle zsarolások’ elkövetésére használta állása’ befolyását.44 E’ czikkelyért a’ Messager’ ügyvivője Gisquet’ vádjára nov. 23 dán törvényszék’ elébe idéztetett, de nem jelent meg, és „in contumaciam 44 évi fogságra, 3000 frank birságra ’s a’ perköltségek’ megfizetésére ítéltetett. Ezen ítéletnek ő ellenmondott, ’s e’ szerint a’ per dec. 27kén ismét fölvétetett. Parquin, a’ vádló’ ügyvéde, most azt kívánja, hogy a’ Messager’ ügyvivője adja elő pontosan ,,a’ különféle zsarolásokat 44, ’s nyilatkozzék, minő bizonyságokra alapítja e’ rágalmakat. Mauguin úr feleletében nagy részint Gisquet urnak Foucaud asszonyhoz írott levelére támaszkodik. Ez, úgy mond, nem csak a’ privát életnek teljes erkölcstelenségét bizonyítja be, hanem megvesztegetést és zsarolásokat is. Gisquet ur abban 25 omnibus- (társaságkocsi) részvényt említe, mellyeknek kedvese’ számára leendő átengedését kieszközlötte. E’ részvények a’ „Parisiennes 44 nevű omnibus-vállalkozathoz tartoztak. Gisquet ur hivatalszobájában mindezen omnibus-vállalkozók’ engedményeit baráti közt osztotta ki, miről 23 levél létezik, mellyeket meghittjei írtak,s a’ vállalat’ részeseinek vallomásai, a’ zsarolások’ vádját igazolok. Mindez ki fog sülni a’ tanuvallatásból. Mauguin úr kinyilatkoztatja, mikép előlegesen nem akar többé bővebb felvilágosításokat adni, ’s azt kívánja, hogy kezdjék el a’ vitatkozásokat. — Ezt a’ törvényszék elhatározza. Parquin kezd szólani Gisquet mellett, ’s kívánja, hogy a’ Foucaud asszonyhoz írott levél, mellyet a’ hírlapok, még a’ Journal des Débuts is, jog és illendőség ellen, közrebocsátottak, ugyszinte Foucaud ar’ Gisquet úrhoz intézett egyik levelének másolata, melly levél heves felindultságban iratok, minthogy ezek csak védencze’ privát életét érdeklik, és igy a' vádhoz nem tartoznak, a’ vitatkozásokból hagyassanak ki. Mauguin ellene szól. Gisquet ur, úgymond, a’ vád’ kezdetekor, a’ szemére vetett három pontot, úgymint: megvesztegetést, zsarolást és erkölcstelenséget, egyszersmind rugalmasnak bélyegezte. Ezenfelül a ma’ gonosz levélben következő hely találtatik: „Cette femme me tourmentait toujours... et cela finissait par devenir une immoralité publique.44 Már e’ kifejezés is: „nyilványos erkölcstelenség44 olly valamit jelent, melly inkább nyilványos mint privát characterét illeti az írónak.— A’ törvényszék rövid tanácskozás után kinyilatkoztató, hogy e’ levélből csak azon rész olvastassák, melly Gisquet urnak mint egykori rendőrigazgatónak cselekedetire vonatkozik, a’ másik levél’ másolata pedig egészen mellőztessék el. Ezután a’ tanúval látáshoz fogtak. Legelőször is Foucaud hallgattatott ki. „Nekem—úgy mondam— Gisquet csupán rendőrigazgatói minőségében volt dolgom. 1836 ik évben azt javaslólta nekem Hediard ur, a’rendőrigazgatóság’ egyik tisztviselője és Gisquet’ meghittje, kezdenénk egy omnibus vonallal haszonkémlést (speculatio), ’s összesen tíz számot (kocsit) vettünk. De a’ vonal rész volt, ’s mi az igazgató úrtól felhatalmazottságot nyertünk, egy másik vonal vállalkozátához állhatni számainkkal. Ez mindazáltal csak azon föltétel alatt történt meg, hogy a’vállalat’ negyed része Nieul asszonynak (Gisquet’ kedvesének) jusson. Most sem Ion remény lett sikere a’ vállalatnak, mire Feuillant ur a vonalt 200,000 frankon haszonbérbe véve, Nieul aszszony a maga részét kikapta belőle.44 — Mauguin ur: „Kérem a tanút, nem adott e 4000 frankot az „omnibus parisiennes *-re bizonyos U/a.s.svm-nak?— Foucaud: „Igenis,lásson ar tisztviselő, ki azt állító, hogy nagy befolyással b.i- Gisquet túra. Azért adtam neki IllOs jhakot, hogy G.scjuet urnak kedveben járjak.“ Mauguin’ további ki-lakoztatja a’ tanú, miként Feuillant és urak részére, kik az omnibus-társaságot igazgatók, Gis- TJ1 .,!!! meg negy számot kívánt a’ boulevard-kocsizáshoz. Mielőtt Gisquet azokat megajánlotta, 40,010 frankot kívánt valakinek részere, ő pedig magának soha sem kívánt semmit. Az említett mennyisen nem fizettetett ki készpénzben, mivel az alkudozások félbeszakadtak. — Az elnök: „E 40,000 frank az igazgató urnak vala adatandó ?** — A’ tanú: „Igen, az igazgató urnák, egy más személy’ részére.44 — Az elnök: „Saját kezébe?44 — A’ tanú: „Igen,