Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1839-11-25 / 94. szám
gibb nyilványos műemlékek fentartására ’s helyreállítására, ugyszinte újaknak emelésére fordíttatik. E’ czélra, mellyre szükség’ esetén a’ megkívántató summai begyüléseig az évenkinti ötöd félretétetik, bárkitől évenkint vagy egyszerre lefizetett summák is elfogadtatnak, s az ekkez alakulandó summa’külön mire fordítása iránt, az egyesületnek akárki, még nem részvényes is, javaslatot tehet. XI. Az egyesület’ ügyeit, nagygyűlésen kívül, igazgató választmány, titoknokkal ’s pénztáritokkal — elnöki ellenőrség mellettvezérlendi. Titoknok és pénztáritok az egyesületi pénzerejéhez mérséklett fizetést húznak , ’s az első a’ nagyobb vagy igazgató választmányban szavazattal is bir. XII. A’ pénztáritok, mihelyest a pénztár száz p.ltot felülhaladó summát foglal magában, az illető száz p.ltot felülhaladó pénzmennyiséget valamelly, a’ nagyobb választmány által e’ végre kijelelendő, pesti nagykereskedőháznak kamatra kiadja. Választmányi meghagyás nélkül csak 50 p. ír. erejéig rendelkezhetik az elnök. Minden év’ végen pontos számadás terjesztetik a’ közönségtéli be. XIII. A’ részvények’ rendes befizetésére decemberi utolsó napja fűzetik határnapul. Évenkinti járulékát a’ bekövetkező év’ápril. utolsó napjáig le nem fizető az illető évben nem vehet részt a sorshúzásban, valamint az egyesületi egyéb kedvezésiben sem, kötelezése a’, részvény-lefizetésre fénmaradván. A’ tagok kilépése vagy meghatározása által meddőkké vált részvényszámok az évenkinti számadásban kijelelhetnek ’s uj vállalkozóknak adatnak ki. XIV. Az egyesület a’ kiállításra hazai vagy külföldi művészek által beküldött művek’ szállítási ’s rokonnemű költségeit magára vállalja; szobrászati művekre nézve azonban csak azon esetben, ha a’ beküldés, előleges jelentés után, elfogadtatott. Posta’utján csak bérmentes küldemények fogadtatnak el. XV. Az egyesület minden, helyesen becsinálva érkezett, mű’ kipakkolása vagy kiállítása közben netalán történendő kárvallás’ kipótlásáról az egyesületi tőke’ erejéig, úgy a’ meg nem vásárlott művek’gondos visszatérítéséről is, kezeskedik; fennmaradván az egyesületnek a’ viszonkereset az illető, kártokozó személyekre. Az eset vagy a’ beküldő’ hibája által származott karokért nem kezeskedik az egyesület. XVI. Az egyesület az évenkint legalább egyszer tartatandó nagygyűlés’ idején kívül, mellyben minden részvényes szavazattal bir, negyven tagból álló és szavazattöbbséggel kijelölendő nagyobb vagyis igazgató választmány által képviseltetik. XVII. Mindenik nagygyűlés az illető nagygyűlési elnök’ választásával kezdetik meg. XVIII. A’ nagyobb választmány minden évben megujíttatik, ’s elnökét önkebeleből választja. Kiegészítésére legalább is tizenegy tag, elnököt és titoknokot is beszámítva, kívántatik minden ülésre. Az elnök’ távollétében , sürgetősebb körülmények között, a’ titoknok is összehihatja a’ választmányt, ennek joga leven illyenkor magának ez ülésre kebeléből helyettes elnököt választani. XIX. A’ nagyobb választmány által választatik a’ műkiállítást szerkesztő kisebb választmány, melly két tagból áll ollykép, hogy magából a’nagyobb választmányból egy az elnökségviselésre, ’s hat műismerő a’ részvényesek’számából— tekintet nélkül,ha a’nagyobb választmány’ tagjai e vagy sem — választassák; a’ kiállításban résztvevő művészek közül is választathatnak ide, csakhogy ez esetre műveiknek az egyesület által megvásároltathatásáról előre le kell mondaniok. XX. Az évenkint kiadandó réz- vagy kőmetszeti tárgyát a’ kisebb választmány jelöli ki, valamint ennek áll kötelességében, alkalmas teremről is gondoskodni. XXI. A’ műkiállítás’ megszemléléséért járó belépti dij a’ nagyobb választmány’ határzatától függ. A’ részvényeseknek magok személyére szorított szabad bejárasuk van. — Ezen pontok’ megállapítása után Trefort Ágoston közfelkiáltás által választatott e’jelen nagygyűlés’ elnökének. Titkos szavazat’ utján az 1839/40-ki nagyobb választmány’tagjaivá választattak: gr. Andrási Károly, Barabás Miklós, Bartakovics Auguszt, Benyovszky Péter, Bercsényi Károly , gr. Beseleffy Aurel, Eckstein Fridrik, b. Eötvös József, Ferenczy István, Festetics Dénes, Fröhlich Fridrik, Grimm Vincze, gr. Halter Sándor, Heckenast Gusztáv, Heinrich N. János, Hengelmüller Mihály, b. Jósika Miklós, Karlovszky Zsigmond, Lányi Imre, Lónyay János, Lukács Móricz, Peese Károly, b. Orczy György, b. Prónay Albert, b. Prónay István, b. Reál Imre, Rosty Albert, Rupp János, Sartory János,Sebedel Ferencz, Schedius Lajos, gr. Serényi László, gr. Széchenyi István, Székács József, Szekrényesy Endre, Szemere Pál, Tasner Antal, Trefort Ágoston, Ürményi Ferencz, Wagner Sándor. — Az egyesület titoknokává Szalay László, pénztárnokává Grimm Vincze választattak közfelkiáltással. Költ Pesten, nov. 15. 1839. Szalay László egyesületi titoknok. Az almanachtársaság, nov. ladikén tartott nagy gyűlésében, a’ most munkában levő almanachot, a’ hozzá tartozó külső készületeknek, mellyekre nézve az egyesület egészen a’ külföldtől függ, elkésése miatt, 1841re rendelte kiadatni. A’jövő nagy gyűlés, melly többi közt a’következő évi folyamatról is fog gondoskodni, 1840. medárdvásári vasárnapra tétetett. Igazítás. A’ Hírnök’ 88-ik számában levő „kolosvári“ tudósítás’ C-ik sorában „1830-ban“ hibásan nyomatott „1835-ben“ helyett. Ausztria, Nagybritannia, London, nov. 7. A’ canterburyi gyűlés, a’ Bradshaw által minap kimondott érzelmekben osztozásnak ellenmorndás vegett, az ottani mayor’ elnöklete alatt valóban megtartalék , ’s igen népes volt. A’ mayor tette az első ellennyilatkozást , mellyben azt fejezé ki, hogy Canterbury városa az egész világ előtt meg lenne becstelenítve, ha tory parlamerti képviselőjének bradshawnak oct. 29én tartott beszédét nyilványosan nem roszalná. Conyngham lord heves beszédet tartott a’ tory-csalárdságok ellen. „Minthogy a’ fölviláosodás és szabadságban előhaladó nép — így szólt többi közt — a’ főegyház’ bögréi, a’ tizedsarczolás és egyházadó körül kuktáskodott, azért kiáltozza most a’ párt: veszélyben forog az egyház! A’ toryk’ törvényhez ragaszkodása, úgymond, csak addig tart, mig ők egyedüles részesei a’ királyi kegynek; mihelyt azonban megkisértetik, a’ vallásszabadságot ’s nevelés’ jótéteményit ő felsége’ minden alattvalóira kiterjeszteni, akkor tüszint hajlandók az önhaszonleső dühönezők az ellenállás’vészharangját kongatni. „Sir W. Somerville megjegyzé: Az angol egyháznak igen gyenge lábon kell állania, ha három római catholicusnak alárendelt ministeri állásra történt léptetése által veszélyeztethetik. Ez alkalommal minden mérsékelt ’s bármelly pártbeli okos férfiúnak meg kellett győződnie arról, hogy Izland igazságosabb bánásmódot érdemel, mint minőt eddig tapasztalt. Csak borzadással gondolhat, úgy mond a’ szónok, arra, milly férfiak ’s minő elvek hatalmaznának el Angliában, ha a’ mostani kormány, szerencsétlenségre, meg találna bukni. Továbbad fölirás készíttetek a’ királynéhoz. Guild ha 11 bandikén este tartalék fényes világítás mellett az uj lordmajornak hitvatalba léptének ünnepléséül a’ szokott lakoma. A’ londoni lapok nem restelkednek az étkek’ ’s italok’ mennyiségét ’s minőségét körülményesen megírni; ez étlapi jegyzeteknél azonban sokkal érdekesebb volt egy ez alkalommal történt jelenet. Szokás szerint meghivatnak az illy lordmayori lakomára a’ ministerek ’s egyéb fő országhivatalosok, de a’ még ekkori londoni községtanács (a’ helyhatósági reformbilt nem terjesztetvén ki Londonra) folyvást túlnyomólag toryfelekezetű, minek az illynemű régi testületek mindnyájan voltak. Ennek az a’ komolynevetséges következménye lön, hogy midőn a’ lordmayor tisztelet végett áldomáspoharat emelt az egyes ministerekre, ’s egészséget és hoszu életet kívánt nekik, a’ gyülekezetbeli egyes „cheer“eket elfójta a’ sziszegés, lábcsiszolás és azon sajátnemű torokhang, melly röfögésnek neveztetik. Többszörös próbatét után, csendességet eszközölni, csak annyit mondhatott érthetőleg Melbourne viscount, miképen ő azért fogadta légyen el a meghívást, hogy egy régi szokásnak eleget tegyen, nem pedig hogy politicát beszéljen, vagy politicai czivakodásokba keveredjék, minek itt helye nincs. Nagy fáradsággal viheté oda a’ dolgot a’ mintegy parázson ült lordmayor, hogy a’ bea és kávé tűrhető nyugalmasságban költeték el. Hogy illy jelenetre kerül a’ sor, mindjárt mutatkozék a’ legelső áldomások’ alkalmával, minthogy az uralkodó királyné’ egészségéért ürített pohár igen hidegen , az özvegy királynéérti pedig zajos tetszéssel fogadtatok. A’ királyi háztól a’ politicai nézeteiben meglehetősen közönbösnek ismert Cambridge herczeg volt jelen, ki a’ ráköszöritött áldomást a’ polgármesterné’ egészségéért emelt pohárral viszonzá. London, nov. 8. A’ délwalesi lázadás szintolly hirtelen ’s megfoghatlanul lecsillapultnak látszik, mint milly rögtön kitört. E’ lázadásnál legcsudálatosb az, hogy nem szűkölködő munkások’ tömege közt, hanem olly népség’ kebelében ütött ki, melly, jó fizetése mellett még fényűzési czikkeket is szerezhet magának; következőleg csak felsőbbjeik elleni irigység és gyűlölet birhatók arra. Vigasztalólag hangzik egyébiránt annak megtudása, hogy sokakat csupán Frost sámításai csábítottak el, legtöbben pedig kényszerítve csatlakoztak a’ lázongókhoz. Most átkozzák vezéröket Frostot a’ chartisták, ’s darabokra tépnék, ha kezükbe kerülne. A’ bitófa alkalmasint mind nekik mind a’ megsértett törvényeknek elégtételt adand. Newporti hirek szerint novékről még mindegyre folyt a’ kihallgatás a’ békebirák előtt. Mind jobban jobban kitűnik, hogy Frost’ vezérlete alatt valóságos felségáruló, öszszeesküvés volt rendszerezve. Titkos chartistafelek az egész országban munkások voltak; minden tiz embernek egy kapitánya volt, ki iránt határtalan engedelmességgel tartoztak; a’ hegyek között, hegyi kápolnák’ közelében összegyülekvési helyek valának határozva, ’s a’ Risca-vidéki hegyekben mintegy főhadiszállás volt, hol Frost maga elnökösködött, ’s honnan az egész ügyet intézé. Vincent, Frosttal egyetértve munkálkodott monmouthi tömlöczéből egy az ő vezérlete alatt megjelent bélyegtelen lap által, melly még most is folyvást megjelenik ’s mérget szór a’ tudatlan nép közé czikkelyei által. Frost azt reményié, hogy ha a’ néptámadás sikerül ’s csak egy hétig maradhatnak is urai Newportnak, úgy majd éjszakán is fölkelendenek a’ chartisták, ’s a’ népcharta országos törvénnyé leend. Az öszszeesküdtek jól el valának látva pénzzel, minthogy kevéssel előbb fizettetek ki nekik dijak. A’ megölettek jó ruhákban voltak, tehát olly embereknek kellett lenniek, kik folyvást munkában voltak. A’ newporti kudarczvallás és Frostnak elfogatása minden terveit zavarba hozá az összeesküdteknek, ’s a’ szénaknák- és vasbányákbeli munkások ismét visszatértek dolgaikhoz. Frost maga, ki egy pillanatig sem kételkedett a’ merény’ sikerültén, ’s ennélfogva sem maga sem barátjai’ biztosságáról nem gondoskodott, mióta fogságban ül, legnagyobb leverettséget mutat , ‘s barátai feltik, hogy ha gondosan nem őriztetik, megfosztandja magát életétől. A’ monmouthi börtön igen meg van tömve; már Frost’ befogatása előtt is három foglyot kelle egy ágyba fektetni. Nem látszik, hogy készülnének a’ chartisták Frostot és Vincentet megszabadítni; egyébiránt Monmouth’ vidéke biztosságtalan; apró csapatok szédelegnek ’s kirabolják az utazókat és lakosokat. Mindössze 40 személy mondatik elfogva lenni a’ dulongásért. Köztök egy vendégfogadós is Wainluggenből, Crispin király melléknevü, kinél chartista gyülekvések tartattak. Nála találtaték azon tagoknak jegyzéke, kik házánál össze szoktak volt gyülekezni. Crispin király ’s több más fogoly kicsufoltaték a’ nép által, midőn Breconon átvitettek. Azt hiszik, hogy a’ foglyok’ megítélésével nem fognak várakozni a’ legközelebbi törvényszékülésig, hanem alkalmasint egy rendkívüli esküdtszéket nevezendnek ki e’ végre. Newporti tudósítások szerint nov. 5-től nem háborítotok meg itt többé a’ csend, ’s a’ lakosok szokott munkáik után láttak. A’ délwalesi hegyvidék- és viskó-lakosoknak a’ Chartismus melletti nyilatkozását a’ vezérek’ bujtogatásain kivül az is okozá, hogy Breknok és Radnor grófságok’lakosai, kik a’ koronajavakhoz tartozó vidékekben ’s Hanságokon legeltetési jogot követeltek ’s pásztortanyákat is építettek, a’ javaknak haszonbérbe adatása’ alkalmával elűzettek az igénylett birtokból a’ haszonbérlők által; ez egyébiránt csak mellékesen ható oknak látszik. A’ vasárnap (3-ikán) beállott hideg sokakat visszatartóztatott az öszszeesküdtek közül, a’ zenebonára kitűzött órában megjelenni. Szerencse volt, hogy a’ newporti hatóságok Leigh fősherif folyamodását elmellőzték, ki a’ pártvezérek’ terveiről tudósíttatva lévén, a’ városban feküdt katonaságot birtoka’ védelmére kérte; ha a’ katonaságot távozni hagyták volna, egészen védelem nélkül fördúlhatólag maradandóit a’ város. A’ chartisták’ terve volt, 3-káról 4-ikre viradólag éji 1 órakor kezdeni a’ rohanást, elzárni minden utat a’ város és vidéke között, Newportot kirablani, ’s miután itt magokat fegyverrel’s egyéb szükségesekkel ellátták, Bikán Monmouthot megtámadni és Vincentet, társfoglyaival együtt megszabadítani. Monmouthban velök szövetkezendő csapatot vártak Manchesterből, úgy látszik egyébiránt, hogy a’ walesi lázongók nincsenek összeköttetésben a’ többi chartistákkal, mert ezek különben az ország’ egyéb helyein is nyugtalankodtak volna. Cheltenhamból, a’ szomszéd Glocester grófságból, mint bizonyosat írják, hogy az ottani chartisták sajnálják ’s roszalják e’ lázadást. Szerencse volt az is, hogy a’ Newport ellen nyomuló zendülők föltartóztattak úitjukban különféle csapatokra várakozásuk által, ugyannyira, hogy akkor történt a’ megrohanás, midőn már Newport’ hatósága elég védelemintézkedést tön. Ezek mellett a’ város’ szabadulását a’ 45ik ezred’ kisded osztályának (60, mások szerint csak 30 embernyinek) köszönhetni, kiket Stack őrnagy vezérlett. Tűzök öldöklő volt, egy golyó sem hibázott. A’ dulongók közül 18 meghalt, 40 — 50 megsebesült. Erősítésül újabban egy osztály huszár érkezett, ’s a’ 45ik ezrednek 8 zászlóalja van menetben. Az éjszakamerikai bankok’ fizetésfelfüggesztése’következménybről igen különbözők a’ londoni hírlapok’ nézetei. Némellyek, mint a’ Sun, a’ dolgot nem tartják olly igen fontosnak ’s hiszik, hogy rövid időn minden ismét a’ maga régi sodrába visszatérend; ellenben mások, név szerint a’ Times, amaz eseményben a’ pénzügyeknek nem csak pillanati zavarát, hanem az éjszakamerikai bankok’ teljes megbukását látják, melly Angliára is tetemesen haland vissza. Francziaország, Páris, nov. 14. A’ Temps jelenti, hogy herczeg Esterházy, ausztriai nagykövet Londonban, szombat és vasárnap közötti éjjel Párisba érkezett; hogy „incognito“ utaz, de mégis teendi udvarlását a’ királynál; hogy jövő szerdán Bécsbe menend, szóval tudósítandó az ausztriai kabinetet az angol politicáról a’ keleti kérdésben, ’s kibontandó azt, mit Palmerston lord, úgy látszik, stúdiumává tett, naponkint mindinkább összebonyolítani. A’ havréi ’s croii herczeg, a’ római sz. birodalom’ herczege, Spanyolország’ grandja, a’ testőrsereg’ kapitánya XVIII. Lajos és X. Károly királyok alatt, hoszú és díszes életpályáját bevégezte. (Moniteur.) Az expeditioi hadláb’menetéről, melly hadláb Valée marsal’ és Orléans herczeg’ parancsi alatt Bibant átlépte, Bordsi-Hamzát elfoglalta, ’s miután 1232 franczia mérföldnyi utat tett egy hegyes tartományon keresztül, meglehetős épségben jutott Algírba, kimerítő adatokat közöl a’ Moniteur Algérien’ hivatalos tudósítása. A’ haditest csakugyan, mint a’ telegrafi tudósítás csupán gyaníttató, két hadlábra oszlott. Orleans herczeg’ osztálya Bibanból Hamzába ment, mig Galbois' osztálya onnan visszatért Medsanába, ,,a’ szetifi állomás’ biztosítására a’ hadláb által megkezdett munkákat folytatandó.“ Galbois’ osztályának expeditiójáról Szetifből Budsiába egy szóval sem létetik említés. Ez igen feltűnő, mert a’ Moniteur eleinte csupán Budsiába jelente hadmenetet, Hamza’ elfoglalása’ tervéről pedig semmit sem szóla. Ennélfogva csaknem úgy látszik, hogy Valée marsal Szetifbe érkezvén, terveit megváltoztatá, nem tartá tanácsosnak Budsiába menni, ’s a’helyett Biban és Hamza ellen lógott hadmunkálathoz, melly kevesbbé volt veszélyes, és fontosabb eredményeket igért, mint a’ Szummam és Uad-Adsebbi közötti belsőbb hegyvidékbe nyomulás. Oct. 25kén mindkét osztály megindult Szetifből. Zamorah városka, mellynek közelében a’ hadláb 26-kán ment keresztül, a’ Francziaország’ szolgálatiban álló El-Mokrani medsanai kalifának meghódolt. Ugyanaz napon vézetett be El-Medsana erőség. Omár, Abd-el-Kader’ párthive, egy összekapkodott beduin csoporttal próbálta elállani a’ szorosutat a’ franczia hadláb’ megérkezése előtt; de a’ második osztály’ lovasságának közeledésekor futásnak eredt, és csoportja elszéledt minden ellentállás nélkül. 27kén a’ hadsereg csekély távolságban Callától, a’ beni-abbék’ hatalmas törzsökének fővárosától, haladt el, a’ nélkül hogy mozdulatot tenne az ellen. A’ beni-abbék nyugton maradtak és El-Mokrani kalifa’ auctoritását elismerték. 28kori Orleans herczeg’ osztálya ama’ hires szorosuton, ,,a’ vas kapukon“, ment keresztül. E’szorulat egy meredek sziklatömeg által képeztetik; az átjárás három helyen csak négy láb szélességű volt. A szorosul a’ kabylok’ részéről a legkisebb ellenállás nélkül járatott meg; az ott lakó sejkek magok kisérték Orleans herczegét. 30kan a’ hadláb a’ hamzai magas síkságra érkezett, ’s bevette az ott ridegen álló Bordsi-Hamza erőséget, melly rósz állapotban volt, ’s tizenegy részint beszegezett ágyú foglaltatott benne. Csak 31kén bukkant a’ hadláb némi ellentarlásra a* beni-dsadok’ törzsök földén, kik Abd-el-Kader’ urasága alatt állanak ’s a’ francziák’ utóseregére tüzelének. Orléans herczeg néhány lovassági megtámadást intézett 's taraczkokkal lövöldöztete az ellenségre, melly visszavereték. Noveljén megújultak az ellenségeskedések, de mellyek csekélyek valanak. A’ hadláb ugyanaz napon elérte a' fonduki tábort Algir’ környékén, hol fegyvertársai által üdvözöltetek. Nagy figyelmet gerjeszt a’ Courrier Françaisnek egy czikkelye, melly szivszaggató ábrázolatát foglalja magában az Afrikában levő franczia hadsereg’ állapodjanak. „Minden tétovázás nélkül állítjuk — igy szól ama’ czikkely — hogy