Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-11-25 / 94. szám

gibb nyilványos műemlékek­ fentartására ’s helyreállítására, ugyszinte újaknak emelésére fordíttatik. E’ czélra, melly­­re szükség’ esetén a’ megkíván­tató summai begyüléseig az évenkinti ötöd félretétetik, bárkitől évenkint vagy egyszer­re lefizetett summák is elfogadtatnak, s az ekkez alakulan­dó summa’külön mire fordítása iránt, az egyesületnek akár­ki, még nem részvényes is, javaslatot tehet. XI. Az egye­sület’ ügyeit, nagygyűlésen kívül, igazgató választmány, titoknokkal ’s pénztáritokkal — elnöki ellenőrség mellett­­­vezérlendi. Titoknok és pénztáritok az egyesületi pénz­erejéhez mérséklett fizetést húznak , ’s az első a’ nagyobb vagy igazgató választmányban szavazattal is bir. XII. A’ pénztáritok, mihelyest a­ pénztár száz p.­ltot felülhaladó summát foglal magában, az illető száz p.­ltot felülhaladó pénzmennyiséget valamelly, a’ nagyobb választmány által e’ végre kijelelendő, pesti nagykereskedőháznak kamatra kiadja. Választmányi meghagyás nélkül csak 50 p. ír. ere­jéig rendelkezhetik az elnök. Minden év’ végen pontos számadás terjesztetik a’ közönségt­éli be. XIII. A’ részvé­nyek’ rendes befizetésére decemberi utolsó napja fűzetik ha­tárnapul. Évenkinti járulékát a’ bekövetkező év’ápril. utolsó napjáig le nem fizető az illető évben nem vehet részt a­ sorshúzásban, valamint az egyesületi egyéb kedvezésiben sem, kötelezése a’, részvény-lefizetésre fénmaradván. A’ tagok­ kilépése vagy meghatározása által meddőkké vált részvényszámok az évenkinti számadásban kijelelhetnek ’s uj vállalkozóknak adatnak ki. XIV. Az egyesület a’ kiállí­tásra hazai vagy külföldi művészek által beküldött művek’ szállítási ’s rokonnemű költségeit magára vállalja; szobrá­szati művekre nézve azonban csak azon esetben, ha a’ be­küldés, előleges jelentés után, elfogadtatott. Posta’utján csak bérmentes küldemények fogadtatnak el. XV. Az egye­sület minden, helyesen becsinálva érkezett, mű’ kipakk­o­­lása vagy kiállítása közben netalán történendő kárvallás’ kipótlásáról az egyesületi tőke’ erejéig, úgy a’ meg nem vásárlott művek’gondos visszatérítéséről is, kezeskedik; fen­nmaradván az egyesületnek a’ viszonkereset az illető, kárt­­okozó személyekre. Az eset vagy a’ beküldő’ hibája által származott karokért nem kezeskedik az egyesület. XVI. Az egyesület az évenkint legalább egyszer tartatandó nagy­gyűlés’ idején kívül, mellyben minden részvényes szava­zattal bir, negyven tagból álló és szavazattöbbséggel ki­jelölendő nagyobb vagyis igazgató választmány által kép­viseltetik. XVII. Mindenik nagygyűlés az illető nagygyűlé­­si elnök’ választásával kezdetik meg. XVIII. A’ nagyobb választmány minden évben megujíttatik, ’s elnökét önke­­beleből választja. Kiegészítésére legalább is tizenegy tag, elnököt és titoknokot is beszámítva, kívántatik minden ülés­re. Az elnök’ távollétében , sürgetősebb körülmények kö­zött, a’ titoknok is összehihatja a’ választmányt, ennek joga leven illyenkor magának ez ülésre kebeléből helyettes el­nököt választani. XIX. A’ nagyobb választmány által vá­­lasztatik a’ műkiállítást szerkesztő kisebb választmány, melly két tagból áll ollykép, hogy magából a’nagyobb választ­mányból egy az elnökségviselésre, ’s hat műismerő a’ rész­vény­esek’számából— tekintet nélkül,ha a’nagyobb választ­mány’ tagjai e vagy sem — választassák; a’ kiállításban résztvevő művészek közül is választathatnak ide, csakhogy ez esetre műveiknek az egyesület által megvásároltathatá­­sáról előre le kell mondaniok. XX. Az évenkint kiadandó réz- vagy kőmetszeti tárgyát a’ kisebb választmány jelöli ki, valamint ennek áll kötelességében, alkalmas teremről is gondoskodni. XXI. A’ műkiállítás’ megszemléléséért járó belépti­ dij a’ nagyobb választmány’ határzatától függ. A’ részvényeseknek magok személyére szorított szabad bejá­rasuk van. — Ezen pontok’ megállapítása után Trefort Ágoston közfelkiáltás által választatott e’jelen nagygyűlés’ elnökének. Titkos szavazat’ utján az 1839/40-ki nagyobb választmány’tagjaivá választattak: gr. Andrási­ Károly, Ba­rabás Miklós, Bartakovics Auguszt, Benyovszky Péter, Bercsényi Károly , gr. Beseleffy Aurel, Eckstein Fridrik, b. Eötvös József, Ferenczy István, Festetics Dénes, Fröh­lich Fridrik, Grimm Vincze, gr. Halter Sándor, Heckenast Gusztáv, Heinrich N. János, Hengelmüller Mihály, b. Jósi­ka Miklós, Karlovszky Zsigmond, Lányi Imre, Lónyay János, Lukács Móricz, Peese Károly, b. Orczy György, b. Prónay Albert, b. Prónay István, b. Reál Imre, Rosty Al­bert, Rupp János, Sartory János,Sebedel Ferencz, Schedius Lajos, gr. Serényi László, gr. Széchenyi István, Székács József, Szekrényesy Endre, Szem­ere Pál, Tasner Antal, Trefort Ágoston, Ürményi Ferencz, Wagner Sándor. — Az egyesület­ titoknokává Szalay László, pénztárnokává Grimm Vincze választattak közfelkiáltással. Költ Pesten, nov. 15. 1839. Szalay László egyesületi titoknok. Az almanachtársaság, nov. ladikén tartott nagy gyűlésében, a’ most munkában levő almanachot, a’ hozzá tartozó külső készületeknek, mellyekre nézve az egyesület egészen a’ külföldtől függ, elkésése miatt, 1841re ren­delte kiadatni. A’jövő nagy gyűlés, melly többi közt a’kö­vetkező évi folyamatról is fog gondoskodni, 1840. medárd­­vásári vasárnapra tétetett. Igazítás. A’ Hírnök’ 88-ik számában levő „kolosvári“ tudó­sítás’ C-ik sorában „1830-ban“ hibásan nyomatott „1835-ben“ helyett. Ausztria, Nagybritannia, London, nov. 7. A’ canterburyi gyűlés, a’ Bradshaw által minap kimondott érzelmekben osztozásnak ellenmorn­­dás vegett, az ottani mayor’ elnöklete alatt valóban megtar­­talék , ’s igen népes volt. A’ mayor tette az első ellennyi­latkozást , mellyben azt fejezé ki, hogy Canterbury városa az egész világ előtt meg lenne becstelenítve, ha tory par­­lamerti képviselőjének bradshawnak oct. 29én tartott beszédét nyilványosan nem roszalná. Conyngham lord heves beszé­det tartott a’ tory-csalárdságok ellen. „Minthogy a’ fölvilá­­­osodás­ és szabadságban előhaladó nép — így szólt többi közt — a’ főegyház’ bögréi, a’ tizedsarczolás és egyházadó körül kuktáskodott, azért kiáltozza most a’ párt: veszélyben forog az egyház! A’ toryk’ törvényhez­ ragaszkodása, úgy­mond, csak addig tart, mig ők egyedüles részesei a’ királyi kegynek; mihelyt azonban megkisértetik, a’ vallásszabad­ságot ’s nevelés’ jótéteményit ő felsége’ minden alattvalóira kiterjeszteni, akkor tüszint hajlandók az önhaszonleső dü­­hönezők az ellenállás’vészharangját kongatni. „Sir W. So­­merville m­egjegyzé: Az angol egyháznak igen gyenge lá­bon kell állania, ha három római catholicusnak alárendelt ministeri állásra történt léptetése által veszélyeztethetik. Ez alkalommal minden mérsékelt ’s bármelly pártbeli okos férfiúnak meg kellett győződnie arról, hogy Izland igazsá­gosabb bánásmódot érdemel, mint minőt eddig tapasztalt. Csak borzadással gondolhat, úgy mond a’ szónok, arra, milly férfiak ’s minő elvek hatalmaznának el Angliában, ha a’ mostani kormány, szerencsétlenségre, meg találna bukni. Továbbad fölirás készíttetek a’ királynéhoz. Guild ha 11 ban­­dikén este tartalék fényes világítás mellett az uj lordmajornak hitvatalba léptének ünnepléséül a’ szokott lakoma. A’ londoni lapok nem restelkednek az étkek’ ’s italok’ mennyiségét ’s minőségét körülményesen megírni; ez étlapi jegyzeteknél azonban sokkal érdekesebb volt egy ez alkalommal történt jelenet. Szokás szerint meg­hivatnak az illy lordmayori lakomára a’ ministerek ’s egyéb fő országhivatalosok, de a’ még ekkori londoni községta­nács (a’ helyhatósági reformbilt nem terjesztetvén ki Lon­donra) folyvást túlnyomólag toryfelekezetű, minek az illy­­nemű régi testületek mindnyájan voltak. Ennek az a’ komoly­nevetséges következménye lön, hogy midőn a’ lordmayor tisztelet végett áldomáspoharat emelt az egyes ministerekre, ’s egészséget és hoszu életet kívánt nekik, a’ gyülekezet­beli egyes „cheer“eket elfójta a’ sziszegés, lábcsiszolás és azon sajátnemű torokhang, melly röfögésnek neveztetik. Többszörös próbatét után, csendességet eszközölni, csak annyit mondhatott érthetőleg Melbourne viscount, miképen ő azért fogadta légyen el a­ meghívást, hogy egy régi szo­kásnak eleget tegyen, nem pedig hogy politicát beszéljen, vagy politicai czivakodásokba keveredjék, minek itt helye nincs. Nagy fáradsággal viheté oda a’ dolgot a’ mintegy pa­rázson ült lordmayor, hogy a’ b­ea és kávé tűrhető nyugal­­masságban költeték el. Hogy illy jelenetre kerül a’ sor, mind­járt mutatkozék a’ legelső áldomások’ alkalmával, minthogy az uralkodó királyné’ egészségéért ürített pohár igen hide­gen , az özvegy királynéérti pedig zajos tetszéssel fogadta­tok. A’ királyi háztól a’ politicai nézeteiben meglehetősen közönbösnek ismert Cambridge herczeg volt jelen, ki a’ rá­­köszöritött áldomást a’ polgármesterné’ egészségéért emelt pohárral viszonzá. London, nov. 8. A’ délwalesi lázadás szintolly hirte­len ’s m­egfoghatlanul lecsillapultnak látszik, mint milly rögtön kitört. E’ lázadásnál legcsudálatosb az, hogy nem szűkölködő munkások’ tömege közt, hanem olly népség’ ke­belében ütött ki, melly, jó fizetése mellett még fényűzési czikkeket is szerezhet magának; következőleg csak felsőbb­jeik elleni irigység és gyűlölet birhatók arra. Vigasztalólag hangzik egyébiránt annak megtudása, hogy sokakat csupán Frost s­ámításai csábítottak el, legtöbben pedig kényszerítve csatlakoztak a’ lázongókhoz. Most átkozzák vezéröket Fro­­stot a’ chartisták, ’s darabokra tépnék, ha kezükbe kerül­ne. A’ bitófa alkalmasint mind nekik mind a’ megsértett törvényeknek elégtételt adand. Newporti hirek szerint nové­kről még mindegyre folyt a’ kihallgatás a’ békebirák előtt. Mind jobban­ jobban kitű­nik, hogy Frost’ vezérlete alatt valóságos felségáruló, ösz­­szeesküvés volt rendszerezve. Titkos chartistafelek az egész országban munkások voltak; minden tiz embernek egy ka­pitánya volt, ki iránt határtalan engedelmességgel tartoz­tak; a’ hegyek között, hegyi kápolnák’ közelében össze­­gyülekvési helyek valának határozva, ’s a’ Risca-vidéki hegyekben mintegy főhadiszállás volt, hol Frost maga el­­nökösködött, ’s honnan az egész ügyet intézé. Vincent, Frosttal egyetértve munkálkodott monmouthi tömlöczéből egy az ő vezérlete alatt megjelent bélyegtelen lap által, melly még most is folyvást megjelenik ’s mérget szór a’ tu­datlan nép közé czikkelyei által. Frost azt reményié, hogy ha a’ néptámadás sikerül ’s csak egy hétig maradhatnak is urai Newportnak, úgy majd éjszakán is fölkelendenek a’ chartisták, ’s a’ népcharta országos törvénnyé leend. Az ösz­­szeesküdtek jól el valának látva pénzzel, minthogy kevés­sel előbb fizettetek ki nekik dijak. A’ megölettek jó ruhák­ban voltak, tehát olly embereknek kellett lenniek, kik folyvást munkában voltak. A’ newporti kudarczvallás és Frostnak elfogatása minden terveit zavarba hozá az össze­­esküdteknek, ’s a’ szénaknák- és vasbányákbeli munká­sok ismét visszatértek dolgaikhoz. Frost maga, ki egy pillanatig sem kételkedett a’ merény’ sikerültén, ’s ennél­fogva sem maga sem barátjai’ biztosságáról nem gondos­kodott, mióta fogságban ül, legnagyobb leverettséget mu­tat , ‘s barátai feltik, hogy ha gondosan nem őriztetik, megfosztandja magát életétől. A’ monmouthi börtön igen meg van tömve; már Frost’ befogatása előtt is három fog­lyot kelle egy ágyba fektetni. Nem látszik, hogy ké­szülnének a’ chartisták Frostot és Vincentet megszabadítni; egyébiránt Monmouth’ vidéke biztosságtalan; apró csapatok szédelegnek ’s kirabolják az utazókat és lakosokat. Mind­össze 40 személy mondatik elfogva lenni a’ dulongásért. Köztök egy vendégfogadós is Wainluggenből, Crispin ki­rály melléknevü, kinél chartista gyülekvések tartattak. Ná­la találtaték azon tagoknak jegyzéke, kik házánál össze szoktak volt gyülekezni. Crispin király ’s több más fogoly kicsufoltaték a’ nép által, midőn Breconon átvitettek. Azt hiszik, hogy a’ foglyok’ megítélésével nem fognak vára­kozni a’ legközelebbi törvényszékülésig, hanem alkalma­sint egy rendkívüli esküdtszéket nevezendnek ki e’ végre. Newporti tudósítások szerint nov. 5-től nem háborít­otok meg itt többé a’ csend, ’s a’ lakosok szokott munkáik után láttak. A’ délwalesi hegyvidék- és viskó-lakosoknak a’ Chartismus melletti nyilatkozását a’ vezérek’ bujtogatá­sain kivül az is okozá, hogy Breknok és Radnor grófsá­gok’lakosai, kik a’ koronajavakhoz tartozó vidékekben ’s Hanságokon legeltetési jogot követeltek ’s pásztortanyákat is építettek, a’ javaknak haszonbérbe adatása’ alkalmával elűzettek az igénylett birtokból a’ haszonbérlők által; ez egyébiránt csak mellékesen ható oknak látszik. A’ vasár­nap (3-ikán) beállott hideg sokakat visszatartóztatott az ösz­­szeesküdtek közül, a’ zenebonára kitűzött órában megjelen­ni. Szerencse volt, hogy a’ newporti hatóságok Leigh fő­­sherif folyamodását elmellőzték, ki a’ pártvezérek’ tervei­ről tudósíttatva lévén, a’ városban feküdt katonaságot bir­toka’ védelmére kérte; ha a’ katonaságot távozni hagyták volna, egészen védelem nélkül fördúlhatólag maradandóit a’ város. A’ chartisták’ terve volt, 3-káról 4-ikre viradólag éji 1 órakor kezdeni a’ rohanást, elzárni minden utat a’ vá­ros és vidéke között, Newportot kirablani, ’s miután itt magokat fegyverrel’s egyéb szükségesekkel ellátták, Bikán Monmouthot megtámadni és Vincentet, társfoglyaival együtt megszabadítani. Monmouthban velök szövetkezendő csapa­tot vártak Manchesterből, úgy látszik egyébiránt, hogy a’ walesi lázongók nincsenek összeköttetésben a’ többi char­tistákkal, mert ezek különben az ország’ egyéb helyein is nyugtalankodtak volna. Cheltenhamból, a’ szomszéd Glo­­cester grófságból, mint bizonyosat írják, hogy az ottani chartisták sajnálják ’s roszalják e’ lázadást. Szerencse volt az is, hogy a’ Newport ellen nyomuló zendülők föltartóz­tattak úitjukban különféle csapatokra várakozásuk által, ugyannyira, hogy akkor történt a’ megrohanás, midőn már Newport’ hatósága elég védelemintézkedést tön. Ezek mellett a’ város’ szabadulását a’ 45ik ezred’ kisded osz­tályának (60, mások szerint csak 30 embernyinek) köszön­hetni, kiket Stack őrnagy vezérlett. Tűzök öl­döklő volt, egy golyó sem hibázott. A’ dulongók közül 18 meghalt, 40 — 50 megsebesült. Erősítésül újabban egy osztály huszár érkezett, ’s a’ 45ik ezrednek 8 zászlóalja van menetben. Az éjszakamerikai bankok’ fizetésfelfüggesztése’követ­kezménybről igen különbözők a’ londoni hírlapok’ nézetei. Némellyek, mint a’ Sun, a’ dolgot nem tartják olly igen fontosnak ’s hiszik, hogy rövid időn minden ismét a’ maga régi sodrába visszatérend; ellenben mások, név szerint a’ Times, amaz eseményben a’ pénzügyeknek nem csak pilla­­nati zavarát, hanem az éjszakamerikai bankok’ teljes meg­­bukását látják, melly Angliára is tetemesen haland vissza. Francziaország, Pár­is, nov. 14. A’ Temps jelenti, hogy herczeg Es­terházy, ausztriai nagykövet Londonban, szombat és vasár­nap közötti éjjel Párisba érkezett; hogy „incognito“ utaz, de mégis teendi udvarlását a’ királynál; hogy jövő szerdán Bécsbe menend, szóval tudósítandó az ausztriai kabinetet az angol politicáról a’ keleti kérdésben, ’s kibontandó azt, mit Palmerston lord, úgy látszik, stúdiumává tett, naponkint mindinkább összebonyolítani. A’ havréi ’s croii herczeg, a’ római sz. biroda­lom’ herczege, Spanyolország’ grandja, a’ testőrsereg’ ka­pitánya XVIII. Laj­os és X. Károly királyok alatt, hoszú és díszes életpályáját bevégezte. (Moniteur.­) Az expeditioi hadláb’menetéről, melly hadláb Valée marsal’ és Orléans herczeg’ parancsi alatt Bibant átlépte, Bordsi-Hamzát elfoglalta, ’s miután 123­2 franczia mérföld­­nyi utat tett egy hegyes tartományon keresztül, meglehetős épségben jutott Algírba, kimerítő adatokat közöl a’ Moniteur Algérien’ hivatalos tudósítása. A’ haditest csakugyan, mint a’ telegrafi tudósítás csupán gyaníttató, két hadlábra oszlott. Orleans herczeg’ osztálya Bibanból Hamzába ment, mig Galbois' osztálya onnan visszatért Medsanába, ,,a’ szetifi állomás’ biztosítására a’ hadláb által megkezdett munkákat folytatandó.“ Galbois’ osztályának expeditiójáról Szetifből Budsiába egy szóval sem létetik említés. Ez igen feltűnő, mert a’ Moniteur eleinte csupán Budsiába jelente hadmene­­tet, Hamza’ elfoglalása’ tervéről pedig semmit sem szóla. Ennélfogva csaknem úgy látszik, hogy Valée marsal Szetif­­be érkezvén, terveit megváltoztatá, nem tartá tanácsosnak Budsiába menni, ’s a’helyett Biban és Hamza ellen lógott hadmunkálathoz, melly kevesbbé volt veszélyes, és fonto­sabb eredményeket igért, mint a’ Szummam és Uad-Adsebbi közötti belsőbb hegyvidékbe nyomulás. Oct. 25kén mindkét osztály megindult Szetifből. Zamorah városka, mellynek közelében a’ hadláb 26-kán ment keresztül, a’ Francziaor­­szág’ szolgálatiban álló El-Mokrani medsanai kalifának meghódolt. Ugyanaz napon vézetett be El-Medsana erőség. Omár, Abd-el-Kader’ párthive, egy összekapkodott beduin csoporttal próbálta elállani a’ szorosutat a’ franczia hadláb’ megérkezése előtt; de a’ második osztály’ lovasságának kö­zeledésekor futásnak eredt, és csoportja elszéledt minden ellentállás nélkül. 27kén a’ hadsereg csekély távolságban Callától, a’ beni-abbék’ hatalmas törzsökének fővárosától, haladt el, a’ nélkül hogy mozdulatot tenne az ellen. A’ beni-abbék nyugton maradtak és El-Mokrani kalifa’ aucto­­ritását elismerték. 28kori Orleans herczeg’ osztálya ama’ hires szorosuton, ,,a’ vas kapukon“, ment keresztül. E’szo­­rulat egy meredek sziklatömeg által képeztetik; az átjárás három helyen csak négy láb szélességű volt. A­ szorosul a’ kabylok’ részéről a legkisebb ellenállás nélkül járatott meg; az ott lakó sejkek magok kisérték Orleans herczegét. 30kan a’ hadláb a’ hamzai magas síkságra érkezett, ’s bevette az ott ridegen álló Bordsi-Hamza erőséget, melly rósz állapot­ban volt, ’s tizenegy részint beszegezett ágyú foglaltatott benne. Csak 31kén bukkant a’ hadláb némi ellentarlásra a* beni-dsadok’ törzsök földén, kik Abd-el-Kader’ urasága alatt állanak ’s a’ francziák’ utóseregére tüzelének. Orléans her­czeg néhány lovassági megtámadást intézett 's taraczkokkal lövöldöztete az ellenségre, melly visszavereték. Nove­ljén megújultak az ellenségeskedések, de mellyek csekélyek valanak. A’ hadláb ugyanaz napon elérte a' fonduki tábort Algir’ környékén, hol fegyvertársai által üdvözöltetek. Nagy figyelmet gerjeszt a’ Courrier Françaisnek egy czikkelye, melly szivszaggató ábrázolatát foglalja magában az Afrikában levő franczia hadsereg’ állapodjanak. „Minden tétovázás nélkül állítjuk — igy szól ama’ czikkely — hogy

Next