Hirnök, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1840-06-11 / 47. szám

n­yelm’ sorát, mert városunk inkább annak viseli bélyegét, mint emezét, ’s ha gyűléseink’ és országos sokadalmaink’ időszakát kiveszem, alig nyújt ollyasmit, mellyből politi­­cai lapba szorosan tartozó kedves czikkelyt lehetne össze­fűzni. Elhatározott irány semmiben sem tűnik föl; nincs szorosan politicai, literariai, kereskedési, sem földművelési szellemünk. Mindenből leírunk valamit, egészben mindaz­­által kevés alaposat, kevés feltűnőt. Életünk egészen a’ mostani világ’ rhapsodicus szellemével rokon; egész táját képezi az életviszonyok’ sokféleségének, a’ megpendült eszmék’, kitisztult nézetek’ virágainak; de sajnos, hogy e’ virágok’’megélhetése iránt kevés a’ remény; mert az esz­méket, a’ nézeteket a’ cselekvés teszi gyümölcsözővé, a’ cselekvéshez pedig még eddig kevés volt az erő, ’s még kevesebb az akarat. Tudjuk p. o. mindnyájan, hogy szá­razság’ idején az esőt öntözés által pótolhatni, ’s igy a’ ter­­meketlenségnek könnyű módon elejét vehetni; ’s mégsem akaránk öntözni; napról napra vártuk az esőt, vártuk, mig az csakugyan megérkezett, de némelly gyengébb fáinkra, veteményeinkre, sőt léteink­ egy részére nézve is—későn. Tudjuk továbbá, hogy közintézkedések csak buzgó rész­vét által történhetnek meg czélszerűen, és ismét közfigye­lem, köz­ellenőrködés által szülnek üdvös eredményeket; de hiányzik akaratunk, részt venni azokban, mikben hiva­tásunk, sőt néha kötelességünk szerint is, azt cselekednünk kellene. Egyszer bemegyünk közgyűléseinkre, kétszer há­romszor elmaradunk, minden ok nélkül, akadálytól nem kényteleníttetve, csupán mert menni restélünk, mert nem akarunk. Így jőnek azutánlétre gyakran ellenkező né­zetek ’s elvek szerinti rendeletek, intézkedések, a’ köz­nek ’s igy természetesen önmagunknak is kárával. Csak­hogy mi nagyon megszoktuk azt emettől elkülöníteni, ’s minthogy kevéssé ügyelünk hasznunkra, könnyen átnéz­zük, mellőzzük vagy feledjük kárainkat is; mi több, talán kárnak sem igen akarjuk tekinteni, hacsak közvetlenül nem hat ránk, azaz anyagi érdekünk vagy erszényünk nem szenved általa. De az a’ leggonoszabb, hogy ez nem csak nálunk van igy, ’s nem csak nálunk marad igy még sok ideig, a’ mig t. i. dolgaink’ ezen folyama többekben nem ébreszt fájdalmat’s ez által javítási akaratot, fölszólalást és cselekvőséget, — hanem hazánk’ több más városaiban ’s megyéiben is. — Közelebbi (máj. 31-kén tartott) ca­­sinoi gyűlésünk egy kis kivétel gyanánt szolgált, czél­­­szerű intézkedések’ létrehozatala által. @ Kassa, junius’ 2. Legközelebb lefolyt május hó’ végnapjai nevezetesek valának ránk nézve; mert mialatt az emberiség’jótékony szelleme városunkban uj oltárt emelt tettleges áldozhatásul, azalatt egyszersmind egy örven­detes jelenetnek , t. i. az iskolai pályán izzadó fiatal hon­fibarátaink’ keblében Felséges Fejedelmünk iránt gyökere­ző legmélyebb jobbágyi hódolat és tisztelet’ érzelmei ün­­nepies nyilatkozatának örvendező tanúi lehettünk. — Máj. 31. napján járták ugyanis a’ helybeli kir. academia’ jog­hallgató növendékei­t cs. ’s ap. kir. Felsége’ hőn szeretett Fejedelmünk’ névünnepének nagyszerűitésére részvények’ utján összeszerkezett fényes tánczvigalmukat a’ városi tánczteremben. Az előrebocsátott számos, de az ünnep’ nagyságára méltányos nézettel intézett meghívások’ kö­vetkeztében igen nagy számú becses vendég és köztük­ Abauj és szomszéd­os megyék’ szépeinek színe gyűlt össze az ünnepély vigalmába résztveendő, melly is a’legnagyobb fénnyel ’s derült nemességgel ment végbe. A’ tánczterem’ ékítményei közül jellemező bélyege miatt kiemelendőnek látjuk a’ kristálytiszta vizsugárt kellemesen lövellő ugró­­kuti készületet, melly imádott Fejedelmünknek a’ terem’ fő homlokzatán díszelgő drága festménye fenséges arczké­­pe alatt, kisded és meglepőleg csinos alakban művészi­leg felállíttatva a’ vigalmat adók’ sziveiben legkegyesebb Fejedelmünk iránt öröklő jobbágyi hódolat’, legmélyebb fiúi tisztelet’ és határtalan szeretet’ tiszta és zavartalan forrásbeli ömledezését igen gyönyörűen képlegesíté. — Másik történeti nevezetességünk az hogy a’ helybeli nő­egyesület jótékony irányainak kiterjedettebb hatáskört kívánván szabni, városunk’ kebelében a’ ns városi ta­nács együttmunkálkodásával a’ külvárosi kisdedek számá­ra óvóintézetet alapíta. Az annak helyéül szolgálandó és a’ ns város által különösen e’ czélra a’ közép külvárosban nagylelkűleg megvásárlott tágas, cserépfedte, azonkívül téves kerttel ellátott, ’s teljesen kibutorozott kőépületnek megszentelési szertartása ugyancsak május’ 31 én délelőt­ti órákban a’ magos püspök és kir. tanácsos Ócskai Ocskay Antal ur ő nagysága által illő egyházi fénnyel vitetett vég­be, miután előbb a’ közép külvárosban ’s az intézeti épü­let’ szomszédjába helyezett Florián-kápolnában az azt körző töménytelen hívek’ jelenlétében haladó isteni tisztelet tar­tatott, mit főtisztelendő Gállsik József kassai kanonok ur­nak az intézet’ üdvös irányait fejtegető ’s művészileg ékes beszédje, melly sok szegény gyermekes szülők’ szemeiből öröm- ’s hálakönyeket csalt ki, befejezett. Az intézet alap­­elvei kevéssel különböznek a’ honunkban egyébütt fenálló hason intézetekéitől, a’ befogadhatásra megkivántató idő­kor mindkét nembeli az intézetben bejárandó kisdedekre nézve két esztendő, ha t. i. beszélő tehetségeik már ak­koriban kifejtették, és ezen időkoruktól kezdve 7 éves korukig az intézetbe avattatnak. Egészen gyámolatlan szü­lők’ gyermekei az alapító nőegyesület’ elnöknője’ írott uta­­sítványa mellett délben díj nélkül mérsékleti táplálékot is nyernek; a’ személyzet egy férfi ’s egy asszony óvóból, azonfelül egy nőcselédből áll ’s a’­­. A’ lelkes nőegyesület élvezze soká azon boldog öntudatból származó örömét, miszerint ő vala első, melly városunkban egy kisdedóvó in­tézet’ létesítésének üdvös és korszerű eszméjét megpendít­vén, azt a’ új városi tanácsnak nagylelkű összemunkálásá­­val és segedelmével végre dicsőn létre is hozta, és ez ál­tal teljes virulatu érdemkoszorujába egy uj ragyogványa fényboglárt tüze, magát városunk’ és az egész emberiség’ örökös hálájára érdemesítvén.­­ Rosenberg, Jun. 2. Főtisztelendő Grosser János ur’ városunkba érkeztét azon kedves eredmény követé, hogy visszaérkezte után másnap az iskolákat meglátogat­ván, teljes megelégedését találta az ifjúságban, ’s azt leg­inkább azért dicsérte meg, hogy némelly tudományokat, mint földleírást, történeteket, sőt a’ diák nyelv’ szabálya­it is, honi nyelvünkön adták elő, a’ classius auctorokat is magyarul magyarázták, és az üdvözlő, ’s köszönő be­szédeket minden iskolákban nemzeti nyelven szónoklatták, a’ mi felett helyeslését nem fejezheté ki eléggé. — Ezt különös örömmel elvégezvén, május’ 30-dikán, úgymint Felséges Császár ’s apostoli koronás Királyunk’ név nap­ján, ugyan a’ mi provinciálisunk, teljes fényű egyházi szertartással ajánlá föl a’ szeplőtlen áldozatot a’ feje­delmek’ fejedelmének, Királyunk’ ’s hazánk mindennemű boldogságáért ’s a’ tudományok’ koronás gyámolítójáért mozsarak’ vidám durrogása közt, melly ünnepélyes áldozat után vidám zene következik. — Délután még azon nap mindnyájoktól elbúcsúzván, ’s jó emlékezetet maga után hagyván, az ifjúságnak éljenezése közt Beszterczebánya felé Breznóbányára folytatta útját. C. P.-Ladány, junius’ 4. Milly siralmas pusztítást tön helységünkben a’ dühöngött türelem, eléggé tudva van'). Enyhíté ugyan a’ szerencsétlenek’ ínségét azon édes re­mény, hogy amaz atyáskodó kegyelem, mellyet kegyes földesurunk, a’nm. helytartó-tanács, velünk mindig érezte­tett, írt nyujtand a’ szenvedők’ fájdalmára. A’ remény gaz­dag áldással virágzott föl; mert a’ fentisztelt hatóság, alig értesülve a’nyomor felől, tüstint 10 ezer vízotrendelt épü­letekhez szükséges fák’vásárlására, ollyformán, hogy e’ summa harmadfél év’ elteltével kamat nélkül fizettessék vissza; téglát harmadrésznyi áron; 6000 kéve nádat pedig ingyen adatott;’s az uradalmi kormányzó által, ki vész után egyszerre helyszínen termett, az éhezőknek kenye­ret süttetett, majd 4163/4 P* m. búzát, 408 font sót, a’ mar­­hás gazdáknak pedig 220 rudas szénát is osztatott. Midőn a’ hálás kebel a’ legjobb földesúr ’s valódi népatya iránti hő érzelmeit forró könyekben tolmácsolja, lehetlen, hogy e’ mély érzet tiszta jeleivel uradalmi, kormányzó t. Stein­­bach Károlynak is ne áldozzák. A’ lelkes férfi nemcsak hamar segély ’s megbízásainak, mint mindig, úgy most is pontos teljesítésére saját adakozása’s résztvevő kehlé me­leg vigasztalása által is enyhíté a’ szenvedők’ kínait. Szo­ros igazságnak hódol tudósító csak, mikor az uradalmi tisztséget, különösen Nábráczky Antal ügyvédet is, hálás tisz­telettel nevezi. Czélirányos rendeletek, mellyeket vész alatt ’s utána jön, eléggé mutatják, hogy a’ nevezett ügy­véd földesurához méltó lelkületű barátja, testvére a’ nyo­morban sinlődőknek. A’ megye is (Szabolcs) szép példáját adá, hogy ott, hol övéi szenvednek, hol nemes tettre al­kalom nyílik, az elsőség’ pálmájáért versenyezni fáradhat­­lan; mert t. Kállay Menyhért’ főbíró hivatalos jelentésére tüstint 200 vízot tevének össze a’ rendek, a’ közgyűlés pe­dig a’ szerencsétlenek’ adóját 2,658 fr. 44 p. p. engedte el, a’ vásárlandó fák’ helyreszállítását is czélul tűzendő. Min­den emberbarát sietett a’ szerencsétlenek’ felsegélésére, apr. 28-kan a’ veszedelemtől ment lakosok 5 fr. 37 kr., 3 véka búzát, 26 ft. szalonnát, 122 kenyeret hordtak össze. Ugyanaz nap a’ szomszéd helyekről is gyűlt élelemszer. Így küldött jelesen Kaba 1 k. búzát, 2 k. 2 v. tengerit, 50 ke­nyeret, Báránd 30, Nádudvar 41 kenyeret; gróf Haller Fe­­rencz nyáradi kanonok 12 ft. 30 krt, 12 keny., 25 ft. sza­lonnát; Szeel György ref. bárándi lelkész 30 ft. szál., 2 kény.; kádai Sipos János 50 krt 1 ft. szál., 1 kény. Azóta is naponkint szaporodott a’ jóltévők’ száma. Süvegjártó József számtartó adott 10 fr.,4 kény., Udvari helység 3 fr. 16 krt, 3 k. h., 1 v. teng., 5 ft. szál.; Bajom 19 fr. 35 k., 4 k.lv. b., 10 kény. a’ bajomi izraeliták 100 ft sót; Kardszag város 50 fr. 30 k., 1 v. b., 10 k. á., 1 v. teng., 5 ft. szál., 21 kény., 4 uj kalap és egy zsákot; Szerep 2 fr. 28 krt 1 k., 3 v. á.; Bá­ránd 4 fr., 4 k., 20 k., 5 k., teng. 7­8 ft. szál., 6 kény., */a v* lisztet; Sáp 4 fr. 2 kr., 2 k. 2 v. b., 1 k. 1v. árpát; Tetét­­len lfr., 2 k. b.,3 k. 33/4 v. á.; a’ tetétleni földesuraság 6 k. búzát; Kaba 4 k. 32/4 v. b., 3 k. l­/4 v. teng.; t. Csiffy László 2 fr. 30 kr.; egy derecskei lakos név nélkül 50 kr.; Szovát 13 fr. 5 kr. 4 k. b., 1 k. 1 v. á. 1 k. 32/4 teng.; Nád­udvar 21 fr. 30 kr., 15 k. b., 8 k. á.; Újváros 85 fr. 30 krt. 8 k. b., 8 k. á.; 3 r. teng.; Heller gyapjukereskedő 5 fz.; Sza­ból József deézsi lakos mint utas 25 kr. Áldás a’ meleg keb­lű emberbarátoknak! Erdőd, máj. 24. A’ király-daróczi, tőke-tere­­besi, piskárkosi rétek tengerhez hasonlók, utaink nehezek , sárosok és vízzel telvék; bátor pedig búzához, rozshoz, zabhoz lehet reményünk, de mint leend kukori­­czával ’s burgonyával a’ dolog, azt csak a’ jó Isten tudja! — Kerteinkben (igazán szólva) mi sincs, nem különben ha szőlőhegyeinknek a’ nyár és ősz jobban nem kedvez, mint kedvezett eddig az idő, bizonyára nem hévül vérünk, ’s nem fájul meg fejünk az 1840-diki boroktól; de hiszen elvettük múlt évben az Ur’ kezéből a’ jót, fogadjuk el ez idén jó szívvel a’ rósz vagy középszerű bort is! — Mi be­teg híveinket illeti: meg kell vallanunk, hogy május’ ha­vában több beteget láttunk el szentségekkel, és többet el is temettünk, mint martiusban és áprilisben összesen véve; betegeink többnyire rövid sintődés u­tn múltak ki e’ vi­lágból.— Erdődön számos lopások esnek csaknem minden héten; bor-, vászon- és szalonnatolvajok t. i. mutatkoznak. — Nem rég egy kerülő az erdődi erdőben valami részeg czimborák közé holmi követelésekkel egyesedett ’s több szó­váltás és perlekedés után agyonlövetett, a’gyilkost épen most nyomozzák; ez uj szerencsétlen esemény hármas leczkéül szolgálhat: először, hogy a’ részegség minden ro­­szak’ kútfeje; másodszor, hogy legjobb minden részeg­nek kitérni; harmadszor, hogy nem részeges ember’ ke­zébe való a’ puska, és hogy azt tőle örökre (azaz mig csak részeges) szigoran el kellene tiltani. — Egy 19 évű sváb legénynek lábait vigyázatlansága’következtében úgy zúzta össze a’ malomkerék, hogy 3 napi mondhatlan kínjai után meg is halt, teljesen az Ur’ akaratjában megnyugodva és lelki segédeszközökkel ellátva. Mi ezen kerület’ lelkészei f. h. 20-án tartottuk Tőke-Ter­eb­esen papi gyűlésün­ket; e’ helység hívei nagy hálával tartoznak földesurok­­nak mélt. gr. Károlyi Lajosnak, ki őket uj, csinos és való­ban megtekintésre méltó templommal vigasztalta meg. Ál­dás kisérje minden utasban a’ nagylelkű grófot, és neve az örök megjutalmazás’ könyvébe irassék!------------Szathmár’ minden tekintetbeni haladásához említésre méltónak tar­tom e’ kettőt, hogy először az apáczák’ zárdája’ építése igenigen halad, ’s másodszor a’ székesegyházi uj mon­­strantia megyés főpásztorunknak 8000 pg. írtjába került, ki az Ur’ háza’ díszének olly nagy előmozdítója, jutalmát itt is, a’ síron túl is várhatja, a’ halhatatlan, feledhetet­len. (Sürgöny?) Budai jótékony nőegyesület. Jun. 1 jén igen fé­nyes ünnepéllyel ment véghez a’ budai sinylők’ intézetének megnyitása. Jelen voltak: (­ cs. kir. Főherczegsége a’ Ná­­dorné; ifj. Főn­g József; Hermina ’s Erzsébet a Fenségek, Eötvös Ignácz b., és számos tagjai a’ főhatóságoknak, az egyesület’valamennyi ittlevő tiszteletbeli’s működő hölgyei ’s tagjai, a’ budai tanács, választott polgárság’s több nagy­tekintetű, ez egyesületet jótékony czéljaiban elősegélő és emberbarát, mind magyar diszöltözetben, és a’ tisztelkedő polgárság egyenruhában. A’ fényes gyülekezet az épület’ udvarán emelt nagyszerű tábori kápolnában volt központo­­sulva, hol Maisch Jakab Buda fővárosi alesperes segédkisé­­rettel elkezdé a’ megáldást, a’ zenekar pedig egy, ugyan­­e’ végre Kre­itz Ferencz által készült szentlélek-hivási éne­ket, mire a’sinylők’intézetének megszenteltetése követ­kezik, utána az említett alesperes igen épületes beszédjé­ben különösen kémesé a’ szerencse és szerencsétlenség közti különséget, ’s a’jelenlévőket inté, ezen a’ Terem­tő’ czéljaiban alapuló egyenetlenség’ kiegyenlítésére , sze­rencsétlen embertársink’ ápoltatása által. E’ hatásteli be­szédet hálaének követé, mire a’ főrangú egyesületi höl­gyek egyenkint karon fogva vezették a’ sinylőket hallék­­jokba. Lélekemelő volt látni, fényt és gazdagságot sze­génységgel ’s nyomorral egyesülve, ’s miként tisztelteték az emberi méltóság olly személyekben , kik e’ szent czélu hajlék nélkül nyomasztó inségök’ martaléki lettek volna. Külkey Sz. A’ Jelenkor következőt akar tudni: „C.... ur Bécs­­ben, hol gyógyíttatá magát, meghalározván, özvegye férje’ halála előtti kívánságának eleget teendő, holt tetemeit ko­porsóba záratja,’s egy bécsi halottas-kocsin Somogynak in­dítá, hogy //... faluban, megadatván neki a’ végtisztelet, örök nyugalomra tétessék; a’ halott szerencsésen elért« Sió-Fokot máj­ likén, hol a’ német kocsis az utat tovább nem tudván, embert fogadott kalauzul, azonban alig ha­ladnak darab ideig, midőn a’ pompás halottas-kocsi láng­ba borul; az ijedt bécsi kocsis kalauzával ’s két zsidóval, kiket kocsijára vett útközben beszélgetés végett, leugor­­ván, lovait ellenkező szélnek fordítja, mire a’ lovak a’ szél által rájok hajtott lángoktól megijedve, elragadák a’ kocsit, és sebesnyargalva visszavágtatnak az utón, mig végre, egy dombocskára érvén, félredőlt a’ kocsi, ’s a’ halott hamuvá égett drága koporsójából kifordult majd egé­szen összeégetten; oda érvén a’ kocsis és a’ kalauz, az el­ső azonnal lovai’ kifogásához ’s megmentéséhez fogott, ’s majd lángok’ martaléka lett, mert fél arcza és keze meg­égett; a’ másik pedig majd mennybe kiáltott, majd a’poklot zörgette, látván a’ holtat, kit ha a’ kocsin lenni tud , nincs pénz, mennyiért kalauzul elszánja magát, ’s ígért diját, megégett uj kalapja’árával együtt követeli. Azonban a’sző­­lőhegyekről’s a’közül faluból többen a’ szencsétlenek segít­ségére jöttek, a’ halott megmosatván, lepedőbe takartatott, ’s a’ rendelt helyre küldetett, hol annak módja szerint el­­takaríttatott. A’ bécsi kocsis, mint mondja, 400 pengő fo­rintos kocsijából csak a’vasakat, rudat, ’s félig elégett tengelyeket viszi két kerékkel haza mutatónak. Okát e’ szerencsétlenségnek nem tudják, de a’ nép között sok mon­da ’s jóslat szállong róla.“ Ápr. 27-kén délelőtti 10 órakor egy, Báránd felöl eső szélső ház­nál ütött ki a’ tűz, ’s a’ dühösködö szél által segíttetvén, már dél­utáni egy órára szomorú pályáját bevégzé, 299 lakházat, 531 gazd. épületet hamvasztván el, hiteles becsű szerint 100,615 fr. 30 kra menő kárt okozott; 339 családot, 1,675 személyt véginségre, kol­dusbotra juttatott. A’ dühösködő szélvész ’s lakosok’ távolléte, kik részint debreczeni vásárra, részint mezei munkán voltak, nem pedig vízhiány, mert minden udvaron bővizű kút van, okozó, hogy a’ dúló elemet gátolni nem lehetne. N­agybritannia. Az alsó ház’ máj. 26-ai ülésében T­illiers urnak a’ ga­bonatörvények’ eltörlését indítványozó ismételt törvényja­vaslata 300 szóval 177 ellen, ’s e’ szerint 123 szótöbbség­gel, újra félrevettetett. — Russell lord a’ javaslat mellett szólt; azonban világosan kinyilatkoztató, hogy a’ gabona­­törvények’ eltörlését koránsem kívánja egész terjedelmé­ben, hanem meghatározott ’s mérsékelt vámot óhajtana megállapíttatni, ezáltal reménylvén, a’ földművelési érdekek’ gyámolítása mellett, egyszersmind a’közmunkás osztály­nak könnyebbséget szerezni. Ugyanezen ülésben hozatott szőnyegre Rigol Richard Dávid az Izland’ főügyvédének törvényjavaslata az izlandi választók’lajstromozásáról, melly­­a’ Stanley-féle bilinek ellenese. A­’ felsőház’ máj. 26-kai ülésében a’ canterburyi érsek egy, kizárólag a’ püspökök által vitt vitatásra adott okot és alkalmat a’ hitezikkelyekben és az egyház­ lithurgiájában teendő változtatást illetőleg, melly sokfelől óhajtatik, ’s mellyre nézve az érsek az uralkodó egyház­nak 60 papi s világi tagjától eredő kérelmet terjesztett elő, melly alkalommal azonban óvást tön óhajtásinak a’ kérelmezők’ óhajtásivak­ összehangzása’ gyanítása ellen, jóllehet bizonyos egyházi hatóság’ felállításától, mellynek tiszte volna, e’ tekintetben a’ főintézkedést vinni, nem

Next