Hirnök, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1840-10-26 / 86. szám

86d"­ szám. A’ Hírnök kinevezések’, hivatalos tudósítások’, honi és külföldi politicai hírek’, mindennemű sta­tisticai adatok’, pénzkeret’, piaczi árak’, duna­­vízállás’ és mindenféle hirdetmények’ minél gyorsabb közlésével; — a’ Saáaadunk terjedel­meid political ’s rokon tudományú értekezések­kel, a’ kis futár literatúrai, művészeti és közélet­beli jelesebb tünemények’, találmányok’ és inté­zetek’ ismertetésével foglalkoznak főképen. bisník. Szerkeszti ’– kiadja Balogfalvi Orosz József. October’ 36. I940. Megjelennek e’ lapok minden hétfőn és csü­törtökön. Félévi elöfizetés Pozsonyban házhoz­­hordással 4 p. fz., postán borítékkal 4 fr. 24 kr. Előfizethetni helyben a’ kiadó tulajdonosnál, sé­­tatéren 749. sz. a., Pesten Füskúti Landerer Lajosnál, kinél a’ hirdetmények ’s a’ szerkesz­tőséget illető egyéb közlemények is elfogadtat­nak. Minden nem-hivatalos leveleknek és köz­leményeknek bérm­entes beküldetése kéretik. T a r t a l o m­. Magyarország. Kinevezés: Fehér megye’ közgyűlése; Veszprém megye’ tisztujítása. Ausztria. Az ausztriai és orosz udvar közti szerződés a’ Dunáni szabadhajókázás ügyé­ben ; változások a’ cs. kir. hadseregnél. Nagy bri­tan­ni­a. A’ d ülőbe és Standard a’ franczia sajtó’ dühöngései felett. Fran­­cziaország. Me­r­é­ny Lajos Fülöp’ ellen. Thiers’ me­moranduma; meczi, lyoni ’s nantesi komoly zavargások. Spa­nyolország. A’ ministerek Valenciába indulnak. Portu­gália. A’ királyné infansnét szül. Egyiptom. Saida’ bevé­tele; a’ zsidók’ ártatlansága. Kis futár. Intés vándorszinc- Hzeinkhez; gyógymód a’ veszettség ellen. Hirdetések: Magyarország. Ó cs. ’s apost. kir. Felsége a’ rm. magyar kir. udv. Kamara’ építészeti számvivőség-osztályánál megürült szám­­vivő-tanácsnokságra Berger József hajózási és próbált mér­nököt méltóz­tatott legkegyelmesebben kinevezni. Székes-Fehérvár, őszhó 20. A’ polgári élet főbb örömei közzé tartozik, olly testületnek számláltathat­­ni tagjai közé, melly a’ társas viszonyok legszentebb kap­csait az igazságot és törvényességet nem csak névszerint ismeri, nem csak vallomás által tiszteli, hanem erővel és akarattal is bir azokat gyakorolni ’s az erkölcsiség salak­­talan érezével törhetlenül összeforrasztani. Illy testület fö­lött soha sem szunyadó őrszemek vigyáznak a’ haza- és em­berszeretet büv-szemei ’s kiterjeszti védkarjait az erény és szabadság angyala. Illy testületben az egyesek* boldog­sága kiapadhatlan táp­ere a’ közjólétnek ’s viszont a’ köz­jólét örökáldásos kútfeje egyesek boldogságának. Illy tes­tületben nincs önkény, nincs elnyomatás, nincs zűrzavar, nincs féktelenkedés, az emberi gyarlóságok nem hatalmaz­nak el, sőt pusztulnak, az erők nem lazulnak, nem hanyat­­lanak,sőt újabb rugalmasságot, cselekvőbb élénkséget nyer­nek azon akadályok által, mellyek talán külső hatalomtól gördíttetnek a’ közczélhoz haladás’ útjába. — Illy testület. Igaz, a’ polgári társadalmak nem minden zugolyában lelhető, azonban ott, hol e’ tökélyre jutás’ elemei meg vannak, ha­bár talán még csak ébrényben (embryo-ban), feltaláltaik egyszersmind azon örömnek csirája, mellyet érinték, ’s mellynek egyenes következménye az, hogy bizonyos nem­zetek’ tagjai, bizonyos földrész’ polgárai büszkék nemze­tükre , büszkék hazájokra. Kislelkűség volna azonban el­csüggedni olly társadalom polgárainak, kik az épen rajzolt képben önhazájukra, ön testületükre nem ismerhetnek. Az emberi szellem hatásköre olly végtelen, hogy a’ tehetség­gel párosult erős akaratra nézve szinte semmi sincs lehet­­len, ’s ha nyújt élvezetet a’ kész intézmények megért gyü­mölcse, bizonyosan nincs magasztos érzet boldogító özöne nélkül azon buzgalom is, melly, hon- és emberszeretet lángjaitól ébresztetve ’s az igazság és törvényesség fény­sugarától vezéreltetve, a’ polgári boldogság’ elemeit kifej­leszteni, idegen részeitől megtisztítani, rendszerezni ’s a’ közczélnak megfelőleg mozgásba tenni iparkodik. ’S ha ez rögtön nem történik, kell e azért lankadozni. Egy mű­vész’ gépelve sem volt olly tökélyes, hogy megindíttatása első pillanatában, minden elakadás nélkül nyomon megtette volna azon szolgálatot, mellyet akár alkotója ígért akár a’ várakozó közönség remény lett; ’s viszont megfordítva so­­­ha nem volt olly biztosan kiszámított szerkezetű újdonság, s mellynek ócsárlói ne támadtak ’s lehetlenségét tárgyisme­­­­ret nélkül ne hirdették volna. Illy esetekben embert csak nézeteinek tisztaságáról, szándéka egyenességéről ’s az igazságnak előbbutóbb diadalmaskodni, a’jónak megfogam­­zani kellő természetéről való rendületlen meggyőződése’ tarthat fön. E’ meggyőződés azon bűvös fegyver, melly a’ jó ügy mellett látatlanul ’s csudaerővel szokott küzdeni, úgy hogy igen gyakran épen akkor diadalmaskodik, midőn látszólag erőkifogyva hanyatlatához közelít. — Ezek olly eszmék, mellyek a’ polgári viszonyok fejledezését szem­üggyel tartó lelkében tisztábban vagy homályosabban föl­­bukkanak, ’s mellyeket én épen illy fejledezés gondos szemlélete után í­ék le, hogy általuk uj elmélkedésre nyújt­sak alkalmat a’ gondolkodni szeretőknek. Szolgáljanak ezek egyszersmind kulcsul azokra nézve, miket alább me­gyénknek közelebb tartott közgyűlési munkálatairól mon­dandók olly régből, hogy azok a’ nyilván­osság’ útján mi­nél több oldalú nézetek kifejtésére alkalmat ’s némileg ta­lán vezérfonalat is szolgáltathassanak. — A’ tegnap meg­kezdett ’s ma folytatva tartott közgyűlésre nagy számmal sereglettek össze megyei alkotmányos intézkedéseink be­csét ’s nyomosságát méltatni tudó kendeink. A’ hivatalos tudósítások folytában felolvastatók a’ megyebeli járások új rendezésének kidolgozásában munkálkodott választmány’ tudósítása, miszerint most a’ járások a’ lehetőségig négy­­szögösítve vannak a’ helyett, hogy előbb hosszú keskeny vonalban terjedtek egymás mellett úgy, hogy mind az ille­tő szolgabiróknak, mind a’ panaszos feleknek, mind pedig a’ vontatásra rendelt adózó népnek mondhatlan időveszte­getésébe ’s terheltetésébe került minden bírói hivatalos el­járás vagy igazságkiszolgáltatásnak sürgetése. Minthogy továbbá e’ mostani gyűlés nem az egyébbol divatozó szokás szerint a’ hónap első napjaira volt összehíva, de különben is a’ hivatalos tudósítások benyújtására szánt közgyűlések’ megtartatásának határidejét kiszabni, mégpedig változatla­nul kiszabni maga az igazság biztos kiszolgáltathatásának ’s a’ hivatalos eljárások’ pontos teljesittethetésének termé­szeténél fogva is egyenesen a’ KK. és RR. belső intézke­dési jogai közé tartoznék. Salamon Lajos ur indítvá­nyára m. gróf Zichy Edmund , Madarász László és József urak ’s több más szónokink hathatós pártolása következté­ben határozatta jön, hogy a’ hivatalos tiszti tudósítások tár­gyalására minden harmadik hó harmadik hetének első hét­fője, vagy ha ez ünnep vagy vásári nap leendne, kedd­re ’s a’ többi utána következő napok tűzessenek ki, sértetlenül hagyatván a’ főispányi jog, mi szerint ő, ha ezt valamelly sürgetés eset megkívánná az épen mondott állandó határ­­napú tiszttudósítási gyűléseken kívül akármikor összehívas­­sa köztanácskozásra e’ megye Karait és Rendest. Minthogy pedig az érintett négyrendbeli gyűlés’határnapja illy módon mindenkorra meghatározottnak, ’s miután erről a’ megyé­ben ’s megyén kívül lakó t. földesurak hivatalosan értesi­­tendőknek nyilatkoztattak ’s igy jövendőre nézve az eddig szokásban volt meghívó levelek fölöslegeseknek találtattak, már csak a’ házi pénztár kiadásainak kevesbbitése tekinte­téből csupán olly esetre szorittatott azoknak használhatása, midőn valamelly tárgy gyülésileg olly nyomásnak vagy olly természetűnek ismertetnék, mellynek utóbbi tárgyal­tatására a’ Karokat és Rendeket jó eleve fejenkint figyel­meztetni szükséges volna. A’ harmadik hó harmadik hét­beli hétfőjének megállapítására pedig azon igen nyomos ok birá a’ Kirat és l­liket, hogy illy módon a’ szomszéd me­gyei gyűlések határnapjaival nem történhetik összeütközés és az olly birtokosok, kik több szomszéd megyékben bír­nak, mind nemesi jogaik gyakorlatában eljárhatnak, mind pedig az ellenük netalán kétfelé is indítható panaszos ügy­­ekben a magokat biztosan védelmezhessék, szóval hogy sze­mélyes és birtoki jogaik minél kevesbbé veszélyeztethes­senek. — Forgott fen egy megyei földrajznak m­eghitele­­sittetése is, mellyet a’ n. megyének munkás mérnöke Csör­­gey Zsigmond ur von munkába, melly azonban még bevé­gezve nem lévén hitelesítésnek tárgya nem lehetett. — Erre nézve egyébiránt csudálnom kell azon hanyagságot, mellyel a’ mérnök ur’ vállalata fogadtaték, mintha még szükséges volna talán mutogatni okokkal azt, milly díszes, sőt milly szükséges mind belső helyrendelkezeti, mind tu­dományos szempontból az, hogy hazánk’ minden megyéje pontosan kidolgozott saját földrajzzal bírjon. Minden műba­­rátnak ’s a’ honismeret’ terjedését óhajtónak figyelmét föl­hívom tehát e vállalatra nézve, hogy ha ez ismét szőnyeg­re jövend, az ügyet érdektelenség miatt elbukni ne hagy­ják. Kívánatos volna, ha a’ megye e’ földrajzot annak ide­jén nagy és kis alakban rézre metszetné, ’s az utóbbira nézve azon mérését (scalát) vétetné alapul, melly szerint p. o. Vasmegyének ezelőtt egy pár évvel megjelent ki­sebb földrajza dolgoztatott, ’s miután magának elég számú példányt nyomatandott, ajándékozná a’ réztáblát a’ magyar tudós társaságnak, melly ha több megyéktől — ’s idővel talán hazánk minden megyéjétől — kapna illy módon ’s ugyanazon mércse szerint dolgozott táblákat, egy h­o­n­i a­rt­a­s­t f­o­g­n­a k­ö­n­n­y­ű m­ó­d­d­a­l létrehozhatni, mellyből talán honunk minden vallásu tanulóintézeteit több példányban is ingyen részesíthetné ’s igy mind tudomány­szerzési eszközeinknek mind honismeretbeli jártasságunk­nak igen nagyon érezhető hiányát pótolhatná. — A’ posta indul. Tudósításomat félben kell szakasztanom. Veszprémben. F. h. 12kén köv. tisztikar alakult hét óranegyed alatt; első alispány : Kocsi Horváth Sámuel, 2dik: Kopácsy József; veszprémi járásban főbíró Molnár Diena; alszbirák : Rosos Antal ’s Kenessey Antal; esküttek : Balogh József; Balassa Ágoston ’s Fodor László; pápai já­rásban főszbiró: Szakonyi Lajos ; alszbiró: Gombás Mózes; esküttek: Kaján László ’s Nagy Szabó Károly; devecseri járásban főbíró: Szakonyi István; alszolgabiró : Bezeré­dy Kristóf; esküttek: Bolla György ’s Mikovényi Ignácz; csesz­­neki járásban főbíró Ányos Farkas ; alszolgabiró : 70/1­ Mik­lós; esküttek: He­nes János ’s Molnár Albert; tiszti fő­ügyész: Sebestyén Gábor; első al: Pap Gábor, 2dik: Szép Sándor; biztosok, pápai járásban: Körö­ssy József; deve­­cseriben: Szelestey Károly; csesznekiben: Szabó Antal; veszprémiben: Szenig­ály László; főszámvevő: Turnussa Pál; segéd : Senior Rudolf; főadószedő, házi: Katona Imre; hadi: Stojanovics János; aladószedő Veszprémben : Grmanecz Gá­bor; Pápán: Csoknyay Károly; főjegyző: Zsoldos Ignácz; első al: Rosos István; 2dik: Márkus Lajos; levéltárnok: Rohonczy István; lajstromzó: Érsek Mihály; orvosok, sebor­vosok, mérnökök’s egyebek megerősittettek hivatalaikban. Ausztria, Réce, oct. 22. A’ cs. kir. ausztriai ’s orosz udvar közt következő status-szerződés köttetett a’ Dunahajózás’­­ügyében: 1) A’ hajózás az egész Dunafolyamon, szintúgy Intés vándor színészeinkhez. Győr, sept. 20. Tudós Csaplovics urnak minden neheztelései’ daczára olly képet visel a’ jelenleg f. hó, hogy azzal az ó uj őszhó nevét egészen helybenhagyni látszik: folytonos esőzés, locs-pocs, hideg szelek, dér ’s fagy, mint a’ közelgető komor télnek bus hírmondói, szinte napirenden vannak. Szerencsés Pest, melly a’ hosszadalmas estvék’ unalmait éldelhető nemzeti színjátékok’ lá­togatásával oszlathatja; valóban írigyletes, vagy atyafiságosab­­ban szólva, kívánatos a’ pesti honfiak’ boldog helyezete. Győr­ből a’ nyaranta diszlő német szinész társaság ősszel kitakarod­ván , dicséretes szokás szerint magyar játszó csapatoknak en­gedtetik színpadunkra föllépniök, mellyekről sajnosan kell el­mondanunk, hogy a’ német színészetnek tűrhető szellemtápjához szokott győri tisztes közönséget undor-, csömör- és görcsokozó ügyetlenkedéseikkel egészen elűzik, ’s visszarettentik a’ főleg nemzeti czélra emelt — igen csinos színháztól. Innen nem le­het nem gyászos eredményeknek sarjadniok: ugyanis e’ rész­ről a’ nemzeti művészet után sóvárgó nemesebb keblek, kecseg­tető szép reményeiket meghiúsulni látván, elkedvetlenednek; más részről az itt is csak , mint egyebütt, találkozó egykedvű, vagy épen ellenséges szivek’ megerősödnek ama’ fonák előíté­letben, mintha a’ magyar saját tompa, és igen korszerű szellem­tulajdonainál fogva minden finomabb művek’ kezelésére képtelen volna. Igaz, ezen képtelenség meg van ama’ szinjátszó csapa­tok’ nagy részében, mellyeket tétova lézengni látunk a’ hazá­ban , valódi komédiások, és farsangi bokák ezek inkább, mint nemes művészet’ gyermekei, nem színészek, henem színészek, kiket, minthogy fejlődésnek indult nemzeti szinművészetünknek valóságos salytái, a’ városi hatóságok’ tisztében állana tüszint K­is Futár, leüzni a’ derék művészetnek csúfosan bitorlott szenthelyéröl. Tudjuk mi, hogy minden kezdet nehéz; tudjuk, hogy akármit is csak többszöri hibák és tévedések után lehet jól kitanulni; is­merjük magyar színészeinknek, ha németek után lépnek föl, igen is aggodalmas, és terhes feladatú állapotát: azért nem is terjesztjük kivánatunk’ határát külebb, mint meddig azt jól is­mert körülményeink’ megfontolása után terjeszthetni véljük; képesek is vagyunk ’s hajlandók sok olly hiányokat átnézni, mik egy ujoncz művésznél minden jóratörő szándék, kitűnő te­hetség és ipar mellett is itt-amott feletlenek, de midőn a’ leg­­üresebb fejű lomha pam­perdát látjuk az előttünk olly nyomós és szent irányú művészetben vakmerve kontárkodni, ez már bo­­szantó, ez kiállhatatlan. Valamig a’ színpadra minden földönfutó naplopónak, értetlen suhancznak, hányott-vetett némbereknek akárhol is nyilványosan föllépni szabad lesz; valamig a’ színé­szetre is, mikint más, például a’ nép-, vagy gyermektanító hi­vatalra, iskolát, képzőintézetet valahol föl nem állítunk, azokba jeles — habár németajkú, csak mégis a’ tanítványokkal érte­kezni tudó — művészeket oktatókul nem fogadunk, addig ugyan tökéletes vagy a’ műveltebbek’ igényeit csak némileg is kielé­gítő magyar színjátszókkal dicsekedhetni nem fogunk, ’s addig ne is álmodjuk, hogy a’ jobb ízlésű közönség a’ végetlenül jobb eldelettel ajánlkozó német színészetet a’ csömörletesnek tapasz­talt magyarért odahagyja, ’s drága pénzét, mellyen amott örö­met ’s mulatságot válthat, itten kedvetlenség­ ’s unalomért ki­dobálja­ Hallottam múltkor a’ színházban egy lelkes magyar if­­jat mondani: „többet ér a’legsilányabb nemzeti színészet a’leg­­remekebb külföldinél“, szép ’s igen dicséretes indulatu kebel­ből fakadhatott e’ mondás, ’s nemzetiség’ tekintetében lehet né­mi jelentősége, de tekintve a’ művészet’ eldeletét, a’ hazafi­­i lelkű ifjúval csakugyan egyet nem érthetek, mert én p. o. „Gri­seldis“-t örömeltebb nézem jóféle német színészek, mint okta­lan magyar kontárak által adva, ’s úgy hiszem, többen állnak honfi­társaim közül csekély véleményemhez. Jelenleg is tartózkodik Győrött egy magyar színjátszó társaság Fekete Gábor­ igazgatása alatt. Fájdalom, hogy ezen társaságról is csak kevés herbenhagyó, még kevesebb dicsérő szakat mondhatunk. Győrben néhányan olly vélekedéssel van­nak, hogy itten magyar színészetnek illető közönség hiánya miatt hosszabb ideig fönállnia lehetetlen legyen, de én ezen vé­leménnyel mint alaptalannal és nem kevéssé bántóval egészen ellenkezem. Ha nálunk a’ német társaságok általában elegendő hallgatókkal dicsekszenek, ’s nyaratszaka fenállhatnak, a’ ma­gyar nyelvet is általányos értő ’s igen tisztán beszélő győri közönség, melly a’ nemzetiségbeni haladást nézve annyira je­leskedik egyéb királyi városaink között, nem fogná e pártfo­golni a’ keblében megtelepült nemzeti színészeket, habár, egy­két ügyesebbek mellett, csak tűrhetőknek találhatná is őket? Jól ismerem én közönségünket, ebben ne keressük okát a’ nem­zeti színészet’ hiányának. Csak a’ múlt vasárnapi (sept. 18.) előadásnál is tanúja valék, milly számosan tódultak be hallga­tók a’ „Falusi egyszerűség“czimű vígjátékra: de mi jön vége? a’ hallgatók’ nagyobb részének fölkeveré gyomrát a’ majd min­den szóban, állás- és mozdulatban észrevehető botrányteli kon­­társág, mellyet a játszó személyzet’ némelly tagjai véghez vi­­vének. De valljon csuda e ez ? ha sem a’ szerepek betanulva, sem szükséges előpróbák’s készületek téve nincsenek; a’ ki mibe készületlenül kap, azt többnyire gyalázattal végzi, igy jártak, ’s járnak jobbára színészeink, ’s kérdem, kinek vétke ez? Mit mond rá igazgató úr? — természetesen hallgatnia kell, mert ő szintolly részese a’ hiánynak, mint bármellyik a’ tagok közül; ő sem tanulja be szerepét, hanem csak a’ súgó-

Next