Hirnök, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1840-11-26 / 95. szám

méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni , nov­­ilbén költ legfensőbb sajátkezű irata mellett, melly igy hangzik: „Kedves Taaffa gróf! Kegyelmem által indíttatva vagyok, Önt, különös bizodalmom’ jeléül’sszolgálatinak újabb meg­­ismeréseül, az udvari igazságkiszolgáltató-biztosság’ el­nökévé nevezni ki, melly hivatalt ön azonnal átveend.“ Ő es. ’s apost. kir. Felsége nov. Sírkéi legfensőbb carbinetiratánál fogva Sardagna József alsó-ausztriai f óor­­szágbirót ’s az udvari igazság-kiszolgáltató biztosság’ al­­elnökét, nyugalmazása’ alkalmával, különös legfensőbb kegyelme’ jeléül ’s a’ törvényhozás és kiszolgáltatás körül kitüntetett szolgálatinak megismeréséül a’ vaskorona-rend’ elsőosztályu diszjelével méltóztatott, díj-elegendés mel­lett, legkegyelmesebben feldíszíteni. A’ M. Chronicle következő diplomaticai jegyzéket kö­zöl, mint választ Thiers­ emlékiratára: „Külügyministerium nov. 2. Palmerston viscount Granville lordhoz. Mylord ! A’ franczia kormánytól Guizoturhoz intézett oct.­ikai iromány, mellyel az oct. lakén 5 felsége’ kormányával hivatalosan közlött, ezt igen megörvendezteté azon megújított nyilat­kozása által, hogy a’ békeszeretet változhatlan értelme Francziaországnak , hogy Európa a’ keleti ügyben Fran­­cziaország’ haszonkeresetlenségére bízvást számolhat, hogy Francziaország a’ török birodalomnak épségben és függetlenségben fennmaradását Európa’ legdrágább érde­keinek tartja, mert e’ birodalom’ eleste a’ szomszéd statusok’ hatalmát fogná a’ közsulyegyen’ rovására gyara­pítani, ’s hogy Francziaország a’ béke’megóvására’s e’ sulyegyen’ föntartására fordítandja minden erejét. E’ nyi­latkozások valóban a’ legszigorúbban öszhangzanak mind azon diplomatái közleményekkel, mellyeket ő felsége’ kormánya ezen alkudozások’ folytában a’ franczia kor­mánytól kapott, ’s ő felsége’ kormánya előtt nagybecsű­ek mint annak biztosítékai, hogy az európai hatalmak közt némelly részleti kérdések iránti véleménykülönbs­é­­get kivéve, valamennyi nagyhatalmasság’ köz megegye­zése azon elvekre nézve, mellyek ez ügybeni magok vi­­seletét intézik, a’ békének minden megzavarását elhá­rítandja. — Thiers ur’ irományának főtárgya a’ szultán’ ki­mondott határozata, melly Mehem­ed Alit az egyiptomi ba­­saságtól megfosztja. Exctiádhoz m. h. 17kén 291. sz. a. ’s Ponsonby lordhoz nov. lakén 195. sz. a. bocsátott irataim, mellyeknek mindegyike közöltén a­ franczia kormánnyal, olly tökéletes fölvilágosítást foglalnak magukban ő felsége’ kormányának e’ rendszabály felőli véleményére nézve, hogy jelen alkalommal valamit hozzáadni szükségtelen­nek tartom. Azonban Thiers’ közleményének pár helye iránt némelly észrevételeket kénytelen ő felsége’ kor­mánya tenni, mellyeket excitád a’ franczia cabinetnek elébe terjesztené megfontolás végett. Thiers úr mondja: Francziaország Europa’ állapotját lelkiismeretes hivséggel úgy tekintvén, mint az a’ szerződésekből eredeti (miáltal alkalmasint az 1815-es szerződések értetnek), féltéve, hogy ezen állapot meg nem változtatandik, sem hasznára sem kárára valamelly fenálló hatalomnak. E’nézetben ő felsége’ kormánya tökéletesen egyetért’s igy hiszi, hogy olly rendszabály, melly Egyiptomnak és Syriának a’ török birodalomtóli elszakasztását megakadályozni czéloza, e’ tekintetnek szigorúan megfelel’s vele értelem és betű sze­rint öszhangzik. — Thiers ur továbbá mondja: az ozmán birodalom’ épsége magában foglalja a’ fekete- és vörösten­­ger’ partjait, ’s szintolly fontos, Egyiptom’ és Syria’ függet­lenségét mint a’ Bosporusét és a’ Dardanellákét fentartani. De 6 felsége’ kormánya e’ helyet arra érti, nem hogy a’ török birodalom’ érintett különös részei egyenkint füg­getlenekké tétessenek, mert ez csak annyi lenne, mint a’ török birodalom’ feloszlása; hanem hogy azon felségi ha­talom, melly az egész török birodalmon uralkodik, képes legyen, legfőbb tekintetét, egész függetlenséggel idegen ellenőrködéstől, olly teljesen és tökéletesen a’ vörös­ mint a’ feketetenger’partjain gyakorlani, Egyiptom­ és Syriá­ban épen úgy mint a’ Bosporusban és a’ Dardanellákban. Ezen értelemben egyezik meg ő felsége’ kormánya, ’s e’ nézetek’ előmozdítására ezérzotlaknak tartja a’ négy ha­ouin­o zaj­asi és/­hang/,as alul bizonyosan csak azért mozdít’ elő — nehogy a’ zsinat még hosszabbra terjedjen. Egyéb va­lósággal semmi nincs benne,’s legkevesbbé valami politikai de­­m­on­ktja’is, minthogy mi magyarok igen távul vagyunk — ’s itt isiin­t hazánk orgánuma merek lépni fel — mind azon éretlen­ségeket s rendelleni kicsapongásokat helyesleni vagy éppen azokban osztakozni akarni, melly­ek a’ marseillei nótává­ némi­leg — legalább a’ közvélemény szerint egybekapcsolvák; sőt mélyen sajnáljuk,hogy tapasztalni vagyunk kénytelenek: arány­lag milly kevés hasznot aratott egy a’ természettül különben mily kedvező körülmények közé helyzeti nép, hosszadalmas ’s annyi keserű könnyek­’s kiontott nemes vérrel járt ujjászületési forradalmábul ; milly kevéssé józanult, ’s mint sülyed ott a’ sza­badságban örökké ujoncz ’s annak áldásit elviselni soha nem ké­pes anarchiai felekezet mind mélyebbre azon örvénybe, hol a’ szünetlen ingerlésben tartott képzelődésnek ’s a’ legvadabb the­­oriák’­­s politikai kísérleteknek ördögi fanatismussá fajult tör­vénye uralkodik egyedül, ’s hol minden felforgatva mint az idő előtti chaosban, a’ népnek legaljasb, legutálatosb söpredéke hi­szi magát még fejedelmek fölötti itélethozásra is meghíva. Illy irányokban, mellyek hűn azonban, remélni akarjuk, a’ franczia nemzet’ minden felekezete is kiforrand végre, nem osztozunk, valóban nem; de midőn szégyenlenék magunkat, ha a’ szabad­sággal józanabban élni nem tudnánk, ’s annyi leczke után olly felszínnek ’s olly könnyelműek maradtunk volna, mint ezen nép­nek mindig gyermeki korban maradó része, utálattal, megvetés­sel löknék azokat magunktól vissza, kik rólunk az úgynevezett „Ifjú Gallia“ nyomorult hőseivel, vagy a’ „franczia propagan­da” sáfárival legkisebb egyetértést, sőt a lehető legkisebb ösz­­szefüggését is merészlenének feltenni. Azért, mert alkotmányos italmasság által jelenleg Syriára nézve végrehajtandó rend­szabályokat. Ennyiben örvend ő felsége’ kormánya, a’ Thiers ur’ irományában felállított nézetekkel öszhangzás­­ban lennie; de őfelsége’ kormánya nem osztozhatik hason­­lag azon ott kifejezett véleményben, hogy az egyiptomi basa’ mostani állása az európai hatalomsúlyegyeinek lé­nyeges eleme volna. Thiers urnak e’ pont feletti egész okoskodása azon feltételen látszik alapulni, hogy Mehe­m­ed Alinak jelen állásábani megmaradása erőforrás­ai’ szultánra nézve, ’s ennek mind külső mind belső veszély elleni jobb védelmezhetésére szolgáljon. De meggondolván, hogy Mehem­ed Ali olly helytartó, ki az ura’ hasznára neki adott hatalommal ura ellen­­él ’s a’ birodalom’ fontos al­kotórészének katonáit ’s tengeri és pénzbeli segédforrásait is a’ legfőbb statushatalom elleni ellenségeskedésre hasz­nálja; röviden, ha ő — a’ közlemény’szavai szerint — „pa­rancsoltja iránt engedetlen, mindenféle idegen befolyások­tól függő baja,“ világos, hogy egy alattvalónak i­s tyz engedet­lenség- ’s ellenségeskedésbeni megátolkodása felsége iránt, ennek gyengeség-, nem pedig erő­forrása, igy azt nem képesebbé, hanem képzetelenebbé teszi önvédelmére külső vagy belső veszély ellen: e’ szerint a’ Thiers’ úr közlemé­nyében kimondott elvek az európai súlyegyennek ártaná­nak. — Azonban a’ török kormány, melly ez ügyben illető bírónak ismerendő, régóta úgy gondolkodik, hogy Mehe­­med Alinak jelen háborús állásábani továbbmaradása, a’ szultán iránti ellenséges szándékai mellett, a’ török biroda­lom’ belső nyugalmával ’s épségével megférhetlen ’s a’ szultánnak külhatalmak közti függetlenségét megsemmisíti; az utóbbi évek’ tapasztalása is bizonyára eléggé megmutat­ta, hogy e’ gondolkodás nem alaptalan. Azon határok’ ki­­terjesztése, mellyeken belül Mehemed Alinak átruházott hatalmát talán szükséges megszorítani, annak megmutatá­sára, hogy ő ezentúl ne engedetlen hanem engedelmes alattvaló legyen ’s ezáltal az ozmán birodalomnak gyenge­ség kútfejéből erősségforrásává váljék — ez azon pont, ■nelly iránt különböző nézetek lehetnek, ’s e’ kérdést most nem fejtegetem. De ő felsége’ kormánya hiszi, hogy, bár­mit gondoljanak is a’külhatalmak e’pont felett, véleménye­ik mégis csak arra szolgálhatnak, miszerint a’ szultánnak általuk netalán adandó tanácsot szabályozzák , vagy a’ne­ki nyújtandó segítség’ körét meghatározzák; hogy azon­ban a’ szultánt, mint a’ török birodalom’ fejedelmét, illeti annak elhatározása, mellyik alattvalói neveztessenek ki általa birodalma’ külön részeiben helytartókká, ’s hogy egy külhatalomnak sincs joga a’ szultánt a’ fejedelmiség’ egyik benső és lényeges illetősége’ gyakorlatában oktatni. Az itt érintett elvkérdéseknek ugyan a’mostani események’ kifejlődésére alkalmasint semmi befolyásuk sem lehet,de ő felsége’ kormánya nem akará, hogy e’ pont feletti nézetei továbbhallgatása által félreértésnek kitéve maradjanak. Excitád ezen iromány’ másolatát a’ franczia külügyi mi­­nisteriumnak átnyujtandja. Palmerston,“ Corfu, nov. 12. Epirusban az eddig fenállott nyuga­lom utóbbi időkben egy csapat rablásvágya albannak’ moz­galmai által zavartatott meg. Mintegy 12—1500 kereset­­nélküli csőcselék Berat ’s Primiti’ környékeiből azon szán­dékból csoportozott össze, hogy szokások szerint a’ szom­széd helységeket kirabolják. Hogy ezen zavargásnak egyéb czélja a’ rablásnál nem volt, mutatja az, hogy egy előkelő albáni főnök sem csatlakozott ez összecsoportozáshoz. Said basa, Janina’ kormányzója, nov. 2-kán mintegy 800 főnyi szabályozott csapatokat küldött e’ esőcselék ellen. Mielőtt ezek oda érkeztek , már nehány kisebb helységek kirabol­tattak; a’ basa’ csapatainak megjelenésénél három osztály­ra szakadt a’ csoport, ’s távul fekvő környékekre vonult vissza, hová a’ rablók a’török katonaság által űzőbe vétet­nek. Kivévén e’ rablókalandolást, Epirusban a’ legmélyebb nyugalom uralkodik, ’s a’ jelen mozgalom nem érdemel több figyelmet, mint számos illy nemű események, mely­­lyeknek Török-Albania mindenkor színhelyül szolgált. — Nyilványos lapokban sokat beszélnek csapatok ’s hadi sze­rek’ szaporításáról, mellyeket Anglia a’ roniai szigetekre küldött volna. A’ dologban csak annyi igaz, hogy eddigelé csupán egy ezred jött Zanteba az ottan fekvőnek felváltá­sára. Egy más­ik hasonló szándékból van Corfu’ számára jogunknál fogva nem állunk mindnyájan mindig ’s rögtön Kor­mányunk’ nézek­hez, ’s maga helyén a’ világos nap alatt han­gos szóval ki is merjük azt mondani, szivünkön mi fekszik ’s keblünkben mi fáj, azért fejedelmünk­ ’s kormányunknak nem vagyunk csekélyebb tisztelői; sőt, midőn nem szégyeneljük megvallani, é s inkább büszkélkedünk azzal, hogy elcsábíthatlan hű jobbágyai vagyunk törvényes fejedelmünknek, úgy sereg­jünk össze trónja körül, ha veszély környezi azt — mit már többször megmutatunk és ezentúl is legutolsó csepp vérünkkel bebizonyítni készek vagyunk — mint viszont készen és mindig ébren is állunk szilárd elszánással Isteniül hagyománykint ránk szállott igazainkat védeni, csak hogy — ’s illy magas becsben tudjuk tartani a’ király’ méltóságát — zivataros időkben még megsértett igazaink’ helyreállításáról is képesek vagyunk ideig óráig megfelejtkezni. Urunk iránti kötelességünkről azonban soha egy pillanatig sem. Játszák tehát a’ marseillaiset akárhol ’s akárhányszor, sőt még a’ „Ca ira“ 9« ira-t’ is húzzák min­denütt, nem fog azért nálunk divatba jöni a’ nivellatioi szellem, mert nálunk a’ legutolsó ember is tudja, hogy valamint hom­ok­­buezkákat nem lehet egy napiglan is simába húzni, de a’ legel­ső szellő ismét buezkákká sőt dombokká változtatja a’ kiegyen­lített homokot, hasonlólag a’ világ’ javait sem lehet csak egy pillanatra is az emberek közt egyiránt felosztani, hanem mikint eddig úgy ezentúl is, ’s pedig földi golyónk’ elenyésztéig vagy mig emberek fogják lakni azt, mindig parton lesz az okos szor­galmas és szerencsés, a’ szerencsétlen, rest 's oktalan viszont örökség árokban; mihez képest nálunk magyaroknál nem is az a’ kérdés, hogy mindenkinek „legyen“, ’s igy a’ tunya és az iparkodó egy sorba állíttassanak, hanem hogy mindenkinek „le­hessen“, ki esze, szorgalma ’s polgári erényei által magához rendeltetve, de még eddig nem érkezett meg. Lehetség® hogy a’ jelen körülmények közt a­ felváltandó ezredek nem mennek el, ’s ekkor az őrség’ valódi megerősítése 1200 fő­nyire menne. — Zante sziget oct. 20-án mintegy délelőtti 10 óra felé rendkívül heves földindulás által láttogattatott meg. A’ város’ és a’ környékbeli faluk’ sok házai egészen összedőltek, ’s a’ legtöbb többé kevésbbé megsértetett. Zante’ egy kicsi mellékszigete egészen elmerült. A’ föld­rázkódások több napon át szakadatlanul tartottak ’s számok hat nap alatt a’ gyengébb ’s erősbek közt 90re rúgtak. Nyolcz ember veszté életét ’s az általa okozott kár csak­nem egy millió tallérra becsültetik­ Zante vára, melly ne­vezetes magasságon fekszik, leginkább sértetett meg ’s a’ csapatoknak el kelle hagyniok, miután minden épületei lak­­hatlanokká váltak. A’ lordfőbiztos, ki véletlenül az ese­mény után nehány percczel Zanteba érkezett ’s még most is ott tartózkodik, a’ legélénkebb részvéttel fogott módok­hoz és eszközökhez, a’nyomorúságnak lehetőségig eny­hí­tésére ’s a’ lakosság’ enyésző bátorsága’ emelésére. 10000 tallérnyi summa osztatott ki azonnal a’ szegényebb lakos­ság közt, ’s magányaláirások keringnek, mellyekben a’ lord-főbiztos saját legjobb példájával ment elő. Kézműve­sek ’s építési eszközök folyvást szállíttatnak a’ szomszéd roniai szigetekből át, ’s miután Zante’ lakossága nagyobb részt vagyonos, az őt érte szerencsétlenség könnyebben szenvedtethetnék el mint egyebütt, ha ezen iszonyatos természeti esemény a’ lakosságot folyvást­ aggodalommal el nem töltené, mi annál természeteeb, miután még máig is egyes földrázkodások érezhetők, ’s ezért ott attól félnek, hogy a’ vulkáni földben még elég anyag van újabb kitöré­sekre. Corfu ’s a’ többi roniai szigetek ezen eseményből mit sem éreztek. Francziaország, Pár­is, nov. 13. A’követkamra’válaszfelírat-biztos­­sága tegnap hosszú és fontos ülést tartott. A’ külügyi mi­nister igen körülményes felvilágosításokat adott. A’ mart. 1-ji ministerium újólag Rem­usul ur által védelmeztetet. Spanyolország. Az ideigleni kormányzóság nov. 2kai határozata által a’ titkos rendőrséget eltörlé. E' határozat Victoria herczeg’ indító okainak elősorozásával kísértetik, mellyek közt az is áll, hogy szabad nép közt, melly az alkotm­­ányt ’a tör­vényeket tiszteletben tartja, csupán nyilványos rendőrség állhat fen. — Az ideigleni kormányzóság’ nyilatkozványa a’ többek közt igy hangzik: ,,A’ kormányzóság azon véle­ményben van, hogy a’ jelen pillanatban kevésbbé a’ re­formtervek’javaslatai, mint inkább az ország’ nyugalmá­nak megerősítése forog fen. A’ septé­lji mozgalom azért történt, mivel a’ nép’ ellenségeitől tévútra vezérlett leg­felsőbb etatushatalomnak rendszabályai a’ kényuras-ág’ visz­­szatérését sejteték. Midőn a’ hátrálás’ pártja egy nagy csa­pás’ kivitelére készült, tört ama’ mozgalom ki. A’ főváros, a’ tartományok, a’ sereg egyértelműig ellenszegültek e’ m­erényeknek.“ A’ kormányzóság emlékezetbe hozza azon szerencsétlenségek’ sorát, mellyek Spanyolországot sujt­­ják e’ század’ eleje óta, ’s azokat a’ kir. családbani villon­gásoknak ’s az azokból eredő gyakori változásoknak tulaj­donítja. Az alkotmány épen fentartandó ’s ezért alkot­­mányszerüleg a’ senatus’ egy harmada feloszlatandó. — Egy köriratban, mellyet Victoria herczeg a’ tartományi junták’ elnökeihez bocsátott, mondja, mikint az 1837 ki alkotmány volt elejétől fogva jelszava ’s az is maradand pályája’végeztéig. E’jelszavával száz csatákon (!) győzött, ’s a­ polgárháborút befejezte. Spanyolországot m­egmenté, 's most szabadnak ’s boldognak reményűt láthatni. Az egész senatus’ feloszlatásában, mikint neki több junták által ta­nácsoltatok, meg nem egyezhetett, mert ez az alkotmány’ megsértése volna. A’ junták’ hazafiuságától reményű, hogy kezet nyújtanak neki az alkotmány’ sérthetlen fentartásá­­ban. — Az andalusiai ideiglenes junták azon rendeletnek, melly hivatalaik letevését parancsolja, nem engedelmes­kednek ’s folytatják a’ hivatalnokok’elmozdítását. — Mad­ridban a’ republicanus párt, melly eddigelé csak setétben tartózkodott’s kevés párthível számított, most már nyíl­tudja bűvölni a’ szerencsét. Ne hátráltassa, ne akadályozza te­hát a’ kormány az illyes, a’ franczia rendbontók közt tán vajmi szép jövendőt ígérő, vajmi szép sejdítéseket ébresztő, de ná­lunk valóban minden józan értelem nélküli nóták’ eljátszatását Istenért ne hátráltassa, nehogy a’ tilalom’ és titoknak a’ nép’ képzelgési tehetségére mindig olly erősen ható varázsa által, maga adjon valami jelentőséget és fontosságot annak, miben semmi de legkisebb sincs. Hadd muzsikáltassanak magoknak a’ muzsika - kedvelők kényük szerint akármit, hadd emelkedjék a’ rokon érzelmek által elragadtatott hallgatók’ keble magasan — Isten tudja, mitül, én nem tudom — jóllehet ,,jó magyar­nál“ magam is alig bírom, hogy néha negédes kedvemben fel ne rúgjam a’ port — hiszen velem együtt nem veszedelmes em­berek ezek, ’s a’ tárogatónak bűvereje már megszűnt, ’s mint egykori erős Jerichonak falai, trombitaszónak, ma, de még egy deszkafal sem enged többé.­­S mi a’ közvéleményt illeti, ne hi­­gye a’ kormány, ne higye senki se, hogy néhány éretlen paj­kosnak kurjongásit, ’s néhány mámoros politikai ábrándozónak utánrivalgásit a’ világon valaki közvélemény’ orgánumának tart­sa. — Lám, mennyisz­er halljuk most Rákóczyet, ’s minek gátat nem vetni, a’ bölcseség’ diadalma volt, mert ugyan mi lett belő­le? Semmi! ’S annál kevesebb lesz, minél többször, több helyen ’s ekkel minden sajátságábul kivetköztetve fog előadatni, mig idővel éppen ez okból majd még a’ Cosararával 's Tanti palpi­­tival is egy categoriába jő, mellyek a­ helyett hogy elragadta­tásra bírnák a’ hallgatót, mint egykor, azt most inkább megszö- I késre kiszítik. ’S így lesz, fájdalom, szerencsétlen Rákóczy’ nó­­j­tájával is valaha, ’s annál szaporábban, minél kevesebbet tiltják,­s jóllehet szomorú sorsán lehetetlen meg nem illetődni; mert hogy­­ valaki, kinek öt érzéke nem ficzaiuult gyökerébül tökéletesen

Next