Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1841-04-01 / 26. szám

het, ’s följegyezheti évkönyveiben, h­ogy volt egy lelkes remek nője, ki a’ semmiből világokat szeretettel teremthető mindenha­tóságot utánozva, ama’ mennyei szeretetnek, melly csak a’ köz­jóért hevül, lesugárzó gertelmében azt mondá: legyen világosság, és lett világosság! — Még egy észrevételt! Színészet után a’ Ca­­sinón kívül akármelly vendéglőbe menni, ha csak az ember ön­nyit ugrani nem tudott, annyi volt, mint legalább bokáig bepocs­­kolni magát. Ez egy színekkel tarkázott ház szegletén 12 lám­pa ragyogása mellett is megtörtént volna. Már ha a’ lámpának egyik, és fő czélja az egyébkint elsetétült időben kimutatni, hova léphessünk biztosan: úgy bátran állíthatjuk, hogy még Gyarmatit’ utczáinak tisztítására gond nem forditatik, a’ műkedvelő mélyen tisztelt társulat a’ lámpákra oleum et operám olajt és fáradságot veszteget. Ma délután a’ szokatlanul kiáradt, ’s töltésen is állcsa­­pott Ipolyba fúlt egy, sokadalomra bejött pórnő. Veszélyben, mint hallom, többen is valának. Az átjárás Hont felé megszakasztatott. 4* Gyöngyös, mart. 18. E’nap, e’ szép tavaszi nap a’ büntető igazságnak gyászos napja Gyöngyös’ tévém­! — ’s míg a’ gyengéd kebel borzadással telék el az itt történendők’ hallá­sára, addig ezer és ezer a’ nevelés’ hi­ányának újabb bizonyít­ványául zúgva tolyongott, mintha olympi pályán futásmért futna; És tán, ha tudósítóm’hitelességéről meggyőződve nem volnék, hinni sem merném, hogy volt arcz, mellyen nem szánakozás, nem részvét, hanem vidorság tükrözé magát. Bár ne csalódnám hitemben, hogy e’ mosoly inkább előtalált barátot, vagy megis­mert kedvest illetett, mint a’vesztő helyre menni kényszentelt két szerencsétlent! —Mind a’ kettő Ford. fölig. huszár ezredének közembere ; az első N. A. bús nevezetességű szerepét az ős Ba­kony’ rengetegiben Sobri vezérlete alatt kezdé, hol befogatván rögtöni lélettel felfüggesztendő vala, ha sorsának szerencsésb for­dulatot vélvén adhatni, magát szökevénynek nem vallja. Átada­tott hát az ezrednek, de el nem kerülheté, mit el tudott halasztani. Megtörődött lélekkel ’s bádgyadozó testtel ért a’ gyalázatja alá, mellyre jutandni, ha vitézi rendeltetését félre ismeri, bizonyosan ’s eleve tudhatá. A’ másik a’ bornak — adná a’ mértéklet Istene, hogy legutolsó­­ — áldozatja. Ennek sipkáját, mint hallom, öt meg nem fizetett v. krajczárért zálogúl akarta elvenni egy miskol­­czi zsidó csaplárosnő, min fölindúlva, vagy hihetőleg az által, mit megfizetni nem birt, fölíndítva, a’ zsidónét késsel agyonszurdalá. Narratur ugyan et prisci Calonis saepe mere caluisse virtus, de mégis óhajtanám, hogy a’ józanság’ ügyében Lovász urnak a’ „Mezei Naptárba iktatott emberbaráti szózata a’ vitézekhez inté­zendő oktatásnak egyik és fő tárgya lenne. Értesítetem, hogy e’ másodiknak apja és anyja nézték volna — és teheték ezt? — kivégeztetését. Ez esemény, mellynél erkölcsileg sok tanúságokat mondhatni, eléggé kezeskedik, hogy I. Ákosházi Balásy Gergely’ a’ többször érintett ezred’ lelkészének, Gyöngyös’ több alkalmak­ban kitünőleg kedvelt szónokának, ekkor a’ kirendelt osztályhoz tartott beszéde olly remek, olly lélekrendítő volt, hogy, ha az agg vitézek’ arczain is lepergő könyük mindig a’ jobb életre törekvés­nek föltételét tápláló harmatcseppek volnának, akkor biztosítani mérnök t.­et. olvasóinkat, hogy a’ polgári élet’ csendét soha töb­bé huszárnak merészléte megzavarni nem fogja. E’ kettőnek ki­­szenvedte után más három vesszőt futott; és igy bő éleményt nyújtott e’ nap azoknak, kik mint Procrustes az öntalálta ágyba ■csigázollakon, embertársuk’ kínjain szemeiket legeltetni szeretik. Palota, tavaszelő 22. Folyó hó fokén egy ördögi merény­­nek valáak tanúi, melly azonban a’ botor szivet, mellynek átkos sugalmából eredt, zúzta össze öniszonyában. Helybeli ref. lel­kész urat ugyanis, ki népének szeretve tisztelt atyja, hő buz­galommal éle­t hitszónoka, ’s renditlen lelkű vezérére az örök­ké’ valóság’ eszméjének, lelkes nőjének lelketlen fivére nagy som­ma pénzért, mellyhez sem követelhetési joga, sem erkölcsi hitele nem volt, gáládul megtámadá. A’ rokonszerető, ’s erejéig minden ember társávak­ jótéteményeirül ismeretes lelkiatya kevesebbel kinálá meg a’ jogtalan követelőt, mellyet ez elfogadni nem akar­ván , midőn tovább is előbbi túlzó kérelme mellett megmaradott, ’s ez tőle, a’ kóbortal, megtagadtatok volna, pisztolyt von elő fölhúzott csappanóval, ’s azt a’ lelkész ur mellére szegzé, kinek azonban keze ezúttal gyorsabb volt gondolatánál, ’s a’ piszto­­lyos kézt villám-sebesen fordítá vissza az átkos szándékú rokon felé: ritka lélekébrenség ’s harczi bátorság egy örökös csendhez szokottban, de hitszó szentesítette tiszta lélek, nagy szellemi ér­ték ’s biztos győző bár milly szilárd akarat’, de rosz számítás’ ellenében. A’ herculesi alkatú gonosz ifjúval egy negyed óráig tartott az életre-halálra czimezhető tusa, ’s még lőni nem tuda. A’ segély kiáltozás és szokatlan zörejre ijedve futott nőjében férje védangyalt képzelve, engedett bámulatos előbbi erejéből, ’s a’ még folyvást gyilkos szándékú kiszabadult kezével pisztolyát is­mét a’ lelkiatya torkának irártyzá, de mellyet viszont hirtelen fél­­reütni sikerült a’ halál révén állónak; ’s ez volt a’ szabadulás pil­lanata, mert ebben durrant a’ keményen töltött pisztoly, mellynek csak lángkorma ütheté meg állát a’ lelkész urnak. Most elfogó segédekért sietlek a’ megszabadultak, kikre azonban szükség nem lett, mert az először berohanok láttára tükör előtt állva metszé keresztül nyakát szinte előre elkészített berelvával, ’s igy bűndí­­ját önkezébül véve az or, ’s igy maradt meg közkedvességü hit­szónokunk közérdeken függő munkás élete. — Rendőrségünk az illy kóborokra szigorúbban ügyelhetne föl. — Más példáját ma látónk az olcsó háborúnak; egy átvonuló ujonczcsapatbul erdőnk­­ben, mellyet országút hasit keresztül, egy némi ürügy alatt hátra maradott, ’s nadrág és bakkancs­ szijjaival fölakasztá magát; tes­tén szúrás is volt látható, de azt hihetőleg hosszabb halálnemének látta. (Vitát­.)­­ Vágmelléke, mart. 28. Bizonyos a’halál de nemes különfélék. Ez újra bebizonyitatott Kosztolnán, méltóságos nyitrai püspök kosztoliai uradalma főhelyén, hol is a’ tiszttartó R. J. buskomor nyughatatlan indulatának többszöri jeleit adván, az orvostól többször szemügyre vétetett. Ez a’rész következéseket mintegy sejditve mindenféleképen igyekezett fejéből kiverni az alaptalan but és ábrándot, de híjában. Míg természeti baja an­nyira növekedett, hogy mártius 22 ik éjjelén magát elzárván nejé­től és öt apró gyermekeitől írásban elbúcsúzván, reggel négy óra után a’ komor kórra következett életunalomból borotvával elő­ször hasát egész májáig fölvágta, azután fogyaték erejével nya­kának iramodván szinte megvágta, mire szörnyet halt. Hogy tü­kör előtt kellett állania mikor halálos sebeket ejtett spagán, onnan következhetetni, mivel előtte kiterjesztve találtatott. Ha egyszer az emberen erőt vesz a’ komorkór, hiú bánat, vagy beteg lélek, ’s annyira viszi, hogy elfelejtkezzék kitűzött kötelességéről, milly kegyetlen hóhérává leheten magának, e’ szomorú eseményből láthatni. [A­ Nemzeti Újság 26. számából.) Beregszász, mart. főén tartatott az évnegyedes közgyűlés, mellybe egyéb orszá­gos tárgyak felolvasása után, másod alispán Eötvös tamás el­nöklete alatt felolvastattak as Esztergom, Heves, Borsod, Abauj megyék’ levelei a’ vegyes házasságok’ ügyében, nem különben Zólyommegyének tudósítása is, mellynek sajátságos előadásán, folytonos kaczaj támadt, mellyeknek olvasása után jöttek a’ szó­noklatok; sokan szóltak, de mi haszna, ha az elfogultság és csak az egyoldalúság mellett maradtak. — E’ gyűlésnek folyama, nem az érdekes vegyes házasságok feletti vitatkozásban telt, hanem a’ vallásoknak taglalásában, felállt tudniillik: L. P., ki a’ szentségeket kezdte feszegetni, — képzelni lehet, mit lehetett hallani tőle; szólott továbbá Román ügyvéd, Szarka ügyvéd, Balogh és Buday István urak. Mindezek után felállt Czapfalvy prédikátor és tractuans as­sessor ur, mit gondoltak kegyes olvasóim, nemde azt, hogy minden embernek aggafelé hajlik a’ keze? — távol légyen, — több egyházi gondnokok’ és több maga felekezetebeli’ jelenlétével nem gondolván, őszintén, bölcsen, lelkesen felszólamlott a’ kath. egyház’ részére, annak igazságos követeletét megmutatá, törvé­nyekből nem annyira ugyan, mint életbölcsességből; lehet kép­zelni ezen váratlan esetet, hogy szállá meg kinek kinek szivét, mert midőn feláll, alig szűnő „éljen“ kiáltások harsogtak a’ teremben, gondolván, ez szokott módon, isméretes bölcsességénél és szó­noktehetségénél fogva, örömöt, világot fog terjeszteni, azonban a’ reményben csalad­altak. — Ilyen az elnem fogult és a’ nem túlzó, a’ dologba mélyen belátó eszme. — Végre szólott a’ kath. papság mellett a’ beregszászi óhitű esperes — az elmém nem képes annyira terjedni, tollam remegni kezd, ha ékesen szólá­sáról vázlatokat akarnék írni, mély bölcsessége, olvasottsága, tapasztalása, édes anyanyelvűnkben tett legfőbb polezon lévő állása, az elragadtatásig készteté a’ hallgatókat,­­ végre azon óvása, mellyet egy megyei tagnak tett, midőn ötét nem magyar papnak nevezte szónoklatában; méltán lehet mondani és ima képen rebegni, adja isten, hogy hazánkban több illy lelkes, illy szép műveltségű papjaink legyenek, adja Isten, hogy Hajdú esperes urat az örökvégzés a’ legfőbb polezra helyezze, és nagy­lelkességében soha szünet ne legyen ! — Befejezé a’ gyűlési be­szédeket az elnök’ indítványa, azon indítványa t. i. mi még a’ hazában sehol sem pendittetett meg, hogy Bereg a’ „házasságot ne tartsa szentségnek, csak polgári szerződésnek.“ — Több ba­­jusztalanok is szóltak, de mit? azt ők magok sem tudják, csak azt lehete kivenni utolsó szavaikból, hogy Borsod és Zólyom ré­szére hajlanak, a mi el is fogadtatott. — Fájdalommal vettük, hogy Grineus professor úr jelen nem volt a’ gyűlésen. Ennek szüntével a’ húsnak árát alapították meg, másnap pedig az ujon­­czok’ állítása’ ügyében gyűltek össze ’sat. Magyar tudós társaság ülései. Martius Irén a’ ti­­toknak gyászbeszédet mondott a’társaság elhunyt lev. tagja Csató Pál felett, annak irodalmi ’s academiai munkálkodását röviden méltányolván. Őt felváltotta a’ szószéken Jerney János rendes tag, törvénykönyvünk legnagyobb nyomtatási hibájáról egy be­tűben értekezvén, ’s kimutatván, miképen I. Lajos decretuma Il­d. czikkében „universi viri nobiles“ hibásan áll „veri“ helyett, melly helytelen olvasásra Kollár, ’s utána többen egy hamis köz­jogi tételt alapítottak. Utána Schoepff Auguszt­us a’ kancsalság­nak inmetszés általi gyógyításáról befejezőleg szólván, harmad ízben mutatott be több egyedet, kiken e’ műtéteit végezte, ’s mind a’ társaság, melly azokat állapotjok több stádiumaiban látta, meggyőződött, mind a’ külső idomtalanság eltávoztatását, mind a’ láterő javulását tekintve, a’ legkedvezőbb sikerrül. Na­ybr Haitii­a. Egész bizonyossággal jelenthetjük, hogy a’ Mehemed Alihoz intézett haitiserif ama’ barátságos biztosító nyilatkozástól kísérte­tett, miszerint a’ szultán, könnyen méltányolható tekintetekből, kész Mehemed Alinak, vagy halála’ esetében, Ibrahimnak Kon­­stantinápolybani személyes megjelenését a’ basasággali felru­házásánál fogva, megengedni. E’ nyilatkozás által Ibrahim’ örö­kösödése közvetve máris biztosíttatott. Valamint távairól sem két­kedünk , hogy a’ szultánnak arra czélzó szándéka, miszerint csak a’ jogszerű örökösnek kiskorúsága vagy lehetlensége’ esetében kivánandja az örökségi rendet meghatározni, elégségesen ki fog magyaráztatni a’ hasa előtt, ’s igy aggodalmai elszélyeztetni. A’ hatiserifet már csakugyan el is fogadta, ’s csupán némelly czikkek’ változtatását kéri—melly kérés valószínűleg nem tagadtatik meg neki. A’ Times abbeli gyanítása , hogy e’ kérdésből az európai hatalmak közt balértelem fog támadni, puszta agyrém. Csak még rövid idő, ’s ama’ kifogás a’ legkielégitöbben meg fog czá­­léltatni. (Ifj. Chronicle.) Mart. 16kán reggel Columbia postahajó érkezett Liverpool­ba­ Ujyorki mart.­lig, Bostoni­akig terjedő tudósításokat hozott. E’ hajó megérkezése Angliában nagy feszültséggel váratott. Egészben a’ tudósítások annyiban megnyugatóknak, tekintetnek, mennyiben a’ whasingtoni congressus részéröli ellenséges irány’ további jeleiről nem értesítnek, habár az a’ legroszabbra kész,­­s az országot védelmi állapotba helyezteti. Clay és Sergeant urak lógnának Angliába küldetni a’ kérdéses vita’ kiegyenlítését meg­­kisértendők. Sydenham lord’ a’ canadai főkormányzó ’s proclamatiója, melly a’ Felső és Alsócanada egyesülését mondja ki, a’ gyarmati törvényhozóságnak minden kérdésekben biztosítja a’ végeldöntést azok’ kivételével, mellyeket az angol parlament magának fentar­­tott, t. i. a’ törvényhozói ismétl egyesülési, biztos és szilárd kor­mányzóság elintézési kérdéseket. Az alsó Canada lakosai, legna­gyobb részint francziák, megintetnek, hogy a’ bujtogatásnak ne engedelmeskedjenek, kik azt állították, hogy az egyesülés’ reájok nézve káros, ’s az ő rovásokra a’ felső canadai angol lakosoknak kedvező. Mi Felső Canadát illeti, ez szabadon és tökéletesen szó­lott alkotmányos orgánumai által az egyesülési nagy kérdés ’s azon elvek felöl, m­ellyek annak alapjául tekintendők. Fran­cziaország« A’ követkamara’ mart. 18-ai ülésében az 181 Oki rendkívüli és pótlékkölcsönök’ tárgyalása volt napi­renden. Lepelletier’ d’ Aullnay ur beszéde után, ki Francziaország’ pénzügyének szomorú átlapotja felett gyász hangokra fakadt, Thiers ur lépett a’ székbe. A’ kamrának, úgy mond az exministerelnök, minden esetre joga van a’ kormányok’ kiadásait ellenőrködni, de épen úgy joga van a’ kormánynak veszélyes pillanatokban a’ kamra’ megegyezése nélkül kölcsönöket megnyírni. E’ jog nélkül képviseled kormány nem állhatna fen. ,,E’ jog’ használatának ideje (folytató a’szónok) meg volt érkezve. A’ sereg nem vala olly állapotban, mellyet Francziaország’ helyzete megkíván; a’ béke munkálatai igen is elfoglaltak bennünket. Ha Francziaország nagy nemzet akar ma­radni , ha régi állását a’ világban ismét ki akarja iini (zugás) úgy jövendőre nézve a’ seregre több gondot kell fordítnia. Fran­cziaország akkor, midőn a’júliusi szerződés megköttetett csak 320,000nyi sereggel birt, illy sereggel, melly még azon kívül helyőrségek, algíri illetőségek ’s betegségek által megkevesbit­­teték, Francziaország állását el nem foglalható. 100,000 embert nem bírtunk volna egy pontra összegyűjteni.“ (Zugás.) Thiers úr ezután az uj ezredek’ felállításainak’hasznait az eddig fenállot­­tak’ kipótlása helyett, akarta kimutatni. Ama’ rendszabály, mon­dá , a’ legilletöbb férfiak’, Francziaország’ leghíresebb marsala­­inak helyeslését nyerte meg. „Francziaország elleni egyesülés’ esetében — folytatatá a’ szónok — Europa­­,200,000nyi főt volna képes lábra állítani. Azok közül azonban 5—600,000 fő nem érné el határunkat. Az előbbi események’ tapasztalása iga­zolja ez állítást. E’ szerint nekünk is hasonló erejű sereget kelle az ellenség elébe állítanánk, ’s erre nézve mulhatlanul szükséges vala 800,000 ember’ felfegyverzése (zugás); igen, igen 800,000 embert, hogy 500,000t tűzbe állíthassunk, mert ez a’ rendes arány. Szemünkre lobbantatott, hogy a’ kamrákat kellő idejében nem hittuk össze. De a’ kamrák’ összehívása az akkori körül­mények közt csaknem háború nyilatkozásnak valt tekinhetendő.“ Thiers úr azon megjegyzéssel végzé beszédét, hogy a’ franczia hadsereg állandó állapotja 400,000en alul ne legyen. — Őt Angis ur követte igen heves beszéddel; az utóbbi cabinetnek a’ hatalommali visszaélést, a’ közpénzek’ elpazarlását lobbantá sze­mére , ’s úgy vélte, hogy a’ mart.­lji ministerium vád-állapot­ba helyeztessék. Thiers ur kiáltá: terjesztené elő a’ vádat. Eti­enne ’s Tupinier urak’ némelly jegyzései után a’ kamra az első czikk feletti szavazásba bocsátkozott, melly különféle, öszszesen 20 milliónyi kiadások’ jóváhagyására vonatkozott. A’ czikk elfo­gadtatott. A’ követkamara’ mart. 22-ei ülésében az írói tulajdon’ tár­gyalása jött szőnyegre. A’ kormány’ törvényjavalata az irók tu­lajdonát 30 évre határozó a’szerző halála után; a’ kamra biztos­sága, mellynek tudósítója Lamartine ur, ez időszakot rövidnek találta ’s helyette 50 évet indítványoza. Azon okok közt, mely­­lyek e’ határozatára bízták, Lamartine ur főleg azt hozá fel, hogy legalább a’ szerző valóságos családának, nejének ’s gyermekeinek maradjon meg életfogytiglan a’ családatya’ szellemi működései’ gyümölcseinek osztatlan élvezete. Igen szomorú lenne, úgy mond a’ tudósító, egy hires atya’ fiát, kinek művein a’ nemzet melegszik ’s táplálkozik, szükséget szenvedve látni. Egyébiránt is a’ teljes 50 év’ valódi éldeletére nem igen számolhatni, miután a’ szaba­dalom’ megszűnte előtti utolsó évtizedben kevés példány vétetik, a’ közönség bevárván, mig a’ mű köztulajdonná ’s ennél fogva ol­csóbbá lesz. A’ statusnak a’ törvényjavaslat azon művekre, mely­­lyeket saját költségén nyomat, tiz éves, academiáknak ’s tudós társulatoknak pedig 30 éves tulajdont enged. A’ biztosság a’ kor­mánynak legmelegebben szivére köti az utánnyomást lehetősé­gig megadóztatni. A’ Francziaországbani utánnyomók ellen a’ büntető-törvénykönyv’ határzatai (300—2000 l­nyi pénzbírság ’s az eredeti kiadás’ értékével egyenlő kármegtérítés) az uj tör­vényjavaslatban megtartatik. A’ külföldön utánnyomás’ megszün­tetésére, miben Lamartine ur a’ könyvkereskedés’ szomorú átla­poljának lóokát akarja találni, a’ biztosság a’ külhatalmakkali szerződésre lépést javasol ’s azt hiszi, hogy azok e’ részben szí­vesen kezet nyujtandnak. A’ franczia könyvkereskedők ’s irók egyértelműig azt kívánták, hogy az idegen irók tulajdon­jogát nagy erkölcsi elvként kell kikiáltani ’s idegen könyvek’ utánnyo­mását Francziaországban eltiltani, még pedig mielőtt eziránt ide­gen statusokkal alkudozásba bocsátkoznának. A’ biztosság’ véle­ménye azonban oda terjed ki, hogy a’ kormányt nem kell meg­fosztani a’ külfölddeli szerződések’ előmozdítási esközétöl, melly a’ viszonyosságróli biztosítás. Azon pénzösszeget, melly Fran­­cziaországról a’ külföldöni utánnyomás által elvonatik, a’ biztos­ság évenkint 8—10 millióra becsüli. A’törvényjavaslat ellen szó­ló elsőbben beírt szónok Berville ur volt. Hiedelme szerint az irói tulajdon legnagyobb védelme, mellyben a’ status részesítheti, inkább bel- és külföldöni utánnyomás’ megszüntetésében, nem pedig a’ tulajdon­jog szükségtelen meghosszabbításában áll. Mi­alatt valamelly fontos felfedezés’ tálalójának, melly a’ közipart mozdítja elő, jogszerüleg csak 5—15 évnyi szabadalom enged­tetik, az íróknak olly tulajdonjogot akarnak engedni, melly az író’ hosszú élete’ esetében egy századra terjedhet ki. Gutenberg e’ törvényjavaslat erejénél fogva halhatlan találmányáért tán csak öt évi szabadalmat nyert volna, mialatt Fontanelle, ki első mű­vét 191k évében irta ’s közel 100 éves­­ön, örököseinek 50 évi birtoka időszámításával közel százharmincz évre nyerte volna meg. Lestiboudois ur is, a’ nélkül hogy egyenesen a’ törvény­javaslat ellen nyilatkoznék, az iró halála utáni ötven évig terjedő tulajdon jogot soknak tartja. Az erősítési javaslatnak, mellyet a’ követkamara elfogadott, a’ pak­kamra biztosság által javaslott változtatásai a’ bástyás kör­fal mellőzése mellett egyszersmind azon pontok’ bizonyos kijelö­lését is magokban foglalják, hol az elő-erösségek felállíttatand­­nak. A’ követkamra, köztudomás szerint, habár némelly köve­tek rajta voltak, nem kívánta a’ megerösitetendő pontok’ bizo­nyos kijelölését. A’ javaslat’ czikkei a pairi biztosság’ változta­tásai szerint következőleg hangzanak : 1. ez. 93 milliónyi összeg fordu­lalik különösen Paris megerősítése munkálataira; 2. ez. E’ munkálatok állandóak 1) földalatti várművekben, mellyek főpont­jai Saint Denis, Charenton, Jury és Mont Valerien tettségei le­gyenek ; 2) biztosítási falban a’ Szajna mindkét partján. 3. sz. Kü­lső czikk’ erejénél fogva a’ jelen törvényjavaslat által ajánlott 93 milliónyi összeg magában foglalja azon 13 milliónyi összeget, mellyet a’ had és nyilványos munkálatok’ ministerei az 1840k i költségvetésben hitelül megnyitónak. A­ hátralevő 80 millióból

Next