Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1841-01-21 / 6. szám

fi­ (16) Házok’ eladása. (1) A’ nagyméltóságu magyar királyi udv. Kamara’ i rendeléséből közhírré tétetik, hogy i. e. febr. lökén Szent-Endrén a’ sik állomáson helyezte­­ttetett úgy nevezett pistai dézsmaház (melly két szobából, egy konyhából, egy kamarából, egy pintér­­műhelyből, egy istállóból, nem különben 1500 akóra alkalmatos két pinczéből, azonkívül még egy hajdúik­ból és három tágas sziliből áll) ; ugyan azon hónak 18án pedig Esztergom érseki városban egykor Scherer’ tulaj­donához tartozott, vályogból épített és két szobából, egy konyhából és 2 kamarából álló kis ház, nyilványos árve­rés’ utján a’ legtöbbet ígérőnek eladatni fognak, a’ nagy­­méltóságú magyar kir. udv. Kamara’ helybenhagyása fen­­tartatván. Ezen árverési alkalomkor szükséges , hogy a’ fen említett házakat venni akarók a’ dézsma-házakra nézve 260 st. p., a’ Scherer-féle házra, nézve pedig 32 fr. p. bánatpénzzel ellátva legyenek. A’ közelebbi körülmények az ó-budai kinctári prae­­fectusnál megtudhatók. (3) (18-) Nemes tenyésztő-juhok’ d) eladása. Wrbna Jenő gróf’ nagy­­herliczi merino -juhászatában (Troppauhoz közel, Sziléziá­iban) 1841. januarius’ elejétől kezdődik eladása 250 darab egy-, két- é s három-éves tenyésztő-kosok (köztük 15 darab bak-kecskék), vala­mint 220 darab másfél­ éves és 69 darab idősb, a’ te­nyésztésre még több évig képes anyajuhok. A’ sok év óta elismert jó hir , mellyben a’ nagy­­herlitzi nyáj mind gyapjúnak mind testének jeles tulajdon­ságaiért bel- és kü­l­földön részesül, feleslegessé tesz minden további dicséretet azon kivül, hogy minden uj vevőnek előleges, ajánló kezességet nyújt. Venni kí­vánók az uradalom’ gazdasági igazgatóságához fordulhat­nak személyesen vagy levél által. Nagy-Herlitz, dec. 24-én 1840. - ban a’ 322 számú Halászy-házban. (3) (*3*) Mayer A. C. igazgató. Bor-eladás. (3) és postaföldkép is van mellette, minden kir. postahiva­talnál egy p. forintjával előfizethetni. ’S minthogy a’ könyv már lenyomatott, azonnal szolgálhatnod vele a’ debre­­czeni postahivatal, hová az előfizetési ár beküldendő. (3) (3) Felszólítás. (3) a’ t. ez. tőkepénzes urakhoz. Azon tőkepénzes ’s gyámurak , kik pénzt törvényes száztóti 6 kamat 's elsőhelyü betáblázás teljes (pu­pillá-­­ is) biztosítása mellett, budai vagy pesti házakra kölcsön adni kívánnak , méltóztassanak aziránt, számlékjokat Bid­­lek László hites ügyvéd urnái Pesten ujpiar­­on 208-dik szám alatt, Martinelli háza első emeletében , személye­sen vagy bérmentes levelek által kijelenteni. (3) Nemes Sámuel’ levele egy hazafiához. Bécs , dec. tékén 1840. Tisztelendő Ur, Drága Hazámfiai! Eljövetelemkor becsukva ta­lálván czelláját, vagyis inkább a’ kegyesség’ ’s ártatlanság’ kunyhóját, csak a’ zárda’ kapuját ékesítő erénypéldázattól vettem búcsút. Kő­szegre gyöngytársaság’ közepette érkezem­, — ’s ha itt szokásomon kívül tovább mulattam is, nem ok nélkül. Mindazáltal még literariai kis szerencsémről emlékezném, szólok valamit századunk’ Marsfiáról*). Horácz egy fegyverviselő főembert serény, haragos, kérlelhetlen és kemény characterrel kívánt látni. De ha képes lehetnék ő excellens versgyártóságát setét cabinetjéből egy kis sétára kicsalnom, ’s szá­zadunk légiói sok praetorai’ házi muzeomaikba bevezetvén ’s azokat kézis, lándzsa, sisak és paizs helyett, könyvek, képek, astronomiai, physicai eszközei , a’ természet’ vagy különböző égaljak’ ritkasági közt találva könnyen elhitetném, hogy a’ háborgás, melly eddig vas­sal és tollal folytattatott, az elsőbbik igen ki kezd menni a’ szokásból, és nem sokára a’ mi Farsalumnál történt is, fel nem téve, hogy em­ber felebarátja’ vérét szomjúhozta volna, költeménynek fog tartatni. Nem megbizonyíthatlan dolgot irok a’ tisztelendő urnak, elhallgatva azonban az érdemekkel teljes Edelspacher general’ világszerte híres pénzgyüjteményét, meg kell vallanom, hogy tudakozódásomra, hogy itt vagy amott kinek ’s miből álló gyűjteménye van, gyakrabban csak azt hallom: Z. ezredesnek pénz és concha, R. őrnagynak pénz és képek, H. kapitánynak pénz és botanica, S. hadsegédnek mine­­relogia ’stb. De már a’ dologra menve , Sopronban létemkor Báró Ocskaytól a’ Sempronium’ romjaiból kiásott egy kis bronz bálványt nyervén, Mars’ egy serény fia megpillantván, arról igen helyes ész­revételt tett, de végezvén reggelizését, azzal el is tűnt. Tudakoz­tam a’jelenlevőktől kiléte iránt, kik őt főhadnagynak és pápa ő szent­sége’ vérszerinti atyjafiának mondották lenni, már most én reggelit kérve, székely süvegemet antik fejembe huzva, egy kissé gondola­tokba merültem , ’s csak későbbre vettem észre, hogy szomszédom érkezett. Egy fő méltóságot mutató dalia férfiú arannyal borított egyenruhájában a’ nemes megye’ több jelenvolt tisztjeihez barátság­gal és leereszkedéssel viseltetik, mindenkinek hajtogatja fejét ’s csat ő van fedetlen fővel.­ Nagy rangját gyanítva ’s népszerűsége ’s nem­zetünk iránt mutatott szeretete annyira meghatott, hogy bánni kezdet­tem angol parlamenti szokásomat; azonban már régibb jó ismerős uramtól Lőrincz főőrnagytól tudtam meg, hogy a’ sik huszár ezred volt szeretett ezredese, most pedig tábornagyi general Auerspen herczeg legyen. Sok illy főtisztet adjon nemzetünk’ Istene huszárunk­*) Tartotta Topercser Ottó, Nagybánya városi főbíró, székfoglalásakor. *) De arte poetica , inpiger , iracundus , inexorabilis etc. (15) Előfizetési jelentés P­esti Hírlapra. Ezen hírlap Kossuth Lajos ur szerkesztési vezérlete alatt hetenkint négy ivet ad. Megjelen szerdán és szombaton kétkét ivén. Fő iránya, a’ honi dolgokra nézve az alkotmányos élet’ kifejtése­­ ’s a’ socialisi javítások közérdekű kérdéseinek minden oldalróli megvitatással előkészítése. —Félévi J© liptói sajt. előfizetés a’ két fővárosban házhoz hordással 5 f I., borítékban 6 ft., postán borítékkal 6 fit. pengő — kis és nagy edényekben kapható Pesten Zöldkert-utcza- Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál hatvani utczai Horváth házban 583. szám alatt, egyébütt minden cs. kir. postahivatalnál. A’ t. ez. megrendelők folyvást teljes számú példá­nyokat kapandnak. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek ’s egyegy hasábsorért garmond betűkkel (17) 5 pengő kr. számittatik. Landerer Lajos, „Pesti Hírlap“ kiadó-tulajdonosa. (11) Kultsiczky József (3) pozsonyi polg. szabómester minden nála dolgoztató t. ez. uraknak a’ múlt évben ta­pasztalt kegyességüket hálaérzettel alázatosan köszöni, magát e’ jelen év folytában is , minden rendű legújabb divatu , részint kész , részint mondva ’s legpontosabban készítendő mérsékelt áru ruháival ajánlván. Pozsonyban január 10kén 1841. (3) (14) A’ (2) REGÉLŐ és IZONLY MÜVÉSZ folyóiratra még folyvást előfizethetni; félévi dija: helyben boriték­­talanul 5 fr.; postán küldve 6 fr. pengőben. (3) A’ am. m. kir. udv. Kamara’ tokaji­­irodalma* részéről ezennel közhírré tétetik , hogy az 1841 esztendei febr. bén Tarczalon a’ tisztartói lakban 244 gönczi hordó tokaji és tarczali majorsági­­ közönséges és 76 hordó gönczi dézma borok, továbbá 39 hordó tolcsvai majorsági közönséges borok nyilvá- I nyos árverés’ útján, készpénzzel fizetés mellett, lesznek f­eladandók. A’ venni kívánók tehát a’ fentebb érintett helyre ’s időre ezennel hivatalosak. (3. (2) (3) Wij Postakönyv. „Magyarország­ és Kinsély Posta­­intézete“* czimü magyar Postakönyvre , melly leve­lezők’ és postatisztviselők’ számára segédkönyvül készült Politicai szónoklat.*) Nagyságos’stb. Midőn a’ mai napon nyertes vagyok, Nságodnak intézkedése alatt, eme’ sz. kir. bányaváros’ és honi törvényhatóság’ kormányzói hivatalára polgártársaimnak bizodalmából megválasztat­nom , valamint ezt életem’ legderültebb pontjának tartom, úgy annak kedves emlékezetét sem az időnek hosszas folyama, sem a’ dolgoknak változékonysága lelkemből kitörülni soha képes nem leend. De, Nagy­ságos királyi Tanácsos és Biztos Ur! miután ezen székbe, mellyet most elfoglalok, ’s a’ mellyel dicsekednem annyira okom van, beül­tetni méltóztattál, legott ez által vett szép ’s díszes hivatalom’ betöl­tésének gondja fog el engemet és serkent annak megfelelni. Tekinte­tes Tanács és Nemes Választó-Polgárság, szeretve tisztelt Polgártár­saim! örvendek, hogy kormányzatok lehettem­ azonban, higgjétek meg, az érzelmek, mellyekkel emez ünnepélyes pillanatban belsőm telve, sokkal nagyobbak, mintsem tőlem várhatnátok, hogy szavakban ki­magyarázni törekedjem. Épen ezen határozó pontban, midőn Ti en­gemet kormányzótoknak megválasztottatok, bizatik rám az ég’ és föld’ láthatatlan Urától, az ő törvényeinek fentartása köztetek ’s ez azon pont, mellyben én a’ Ti szavatokban, az Ő szavát hallom, kinek min­den lépéseimről és sárfárkodásomról számot adandó leszek, mert es­­küttem Előtte és elhatároztam magamban megtartanom az Ő igazsá­gának ítéletit. Én hivattatom és hivattatnak mindezen érdemes férfiak, kiket oldalam mellé megválasztván, akartátok, hogy képezzük azon testületet, melly törvényhatósági erővel bírjon, kitkit közületek az em­beriségnek és polgári társaságnak minden szentséges jogaiban oltalmaz­nunk ; de hivattatunk egyszersmind, mindegyiketektől is polgári köte­lességének betöltését megkívánnunk. Ismerem ’s érzem elvállalt tisz­temnek egész fontosságát, ’s íme­ a’ meny’ és föld’ színe előtt, sziveiteknek b­ántami dobogásai közt, szentelem annak minden erő­met ; ámbár érzem azt is, hogy annak egészen megfelelni több, mint tőlem telhetik; azért ne ütközzetek meg hát rajta, ha ezt érezve úgy vallom, hogy a' ti közre munkálatok, a’ ti segedelmetek és kinek kinek serény igyekezete nélkül maga egyedi állásában is a’ közjót előmoz­dítani, minden törekvéseim boldogitástokra hasonlókká válhatnának a’ fákhoz, mellyeknek levelei ’s virágai a’ szemeket gyönyörködtetik, de aláhullván, az ágakat meddőknek hagyják. Hiába fognám én ma­gamat—higyjétek meg ismét— a’ ti boldogitástok’ gondjaival emész­teni , ha ti mindnyájan úgy, mint én, azon nagy igazságról meggyő­­ződvék nem leendőtek, hogy a’ hazának lángoló szeretete, a’ törvé­nyek iránti engedelmesség, hivatásunk’ körében munkás fáradozás, mint nem különben emberi kívánságaink’ és indulatink’ fékezése és mérséklete, szóval, hogy erény és erkölcs nélkül boldogság e’ föl­dön nem létezhet. Igen is a’ közjót és némi részben hazánk’ boldog­ságát kell munkálnunk. Szép feladat! dicső hivatás! ’S már most kér­dem: ki azon jó hazafi, ki magát illyen gond alól kivonja? sőt mivel ez a’ törvényhatóságokra főképen tartozik és mint tudni fogjátok, eme’ szent kötelesség a’ törvényekben is megiratott, mellyet — mint hallátok — hittel is pecsételnünk kellett, ugyan lehet e mást óhajta­nunk, hogy valamint ezen minden nemeslelkü fér­fihoz illő kötelesség mindnyájunkkal közös, úgy légyen az egyenkint is kiki előtt a’ legfőbb és legelsőül) , mellyet akarónak betölteni nehéz nem lehet. Azon le­gyünk tehát mindenekelőtt, hogy a’ királyi szék’ méltósága és tekin­tete , a’ törvények’ ereje és szentsége , kinek kinek személyes és va­gyoni bátorsága álljanak előttünk mindig rendíthetlenül és sértetlenül; senki joggal rajta elkövetett törvénytelenségről, méltatlanságról ne pa­naszkodjék ; nyerjen minden igaz és illendő dologban hozzánk járuló, hason igazságos és mérsékelt ítéletet ’s meghallgatást; legyen, hogy (mint a’tisztes egyházi szónok fohászkodók) az árvák bennünk atyjokat, az özvegyek és ügyefogyottak pártfogójokat és gyámolítójokat, mind­nyájan pedig barátjaikat feltalálván, rajtunk örvendezzenek, velünk dicsekedjenek; tegyük, hogy a’ vallásosságban és az isteni tisztelet’ külső gyakorlatában magunkat buzgó példaadással kitüntessük; ülé­seinket hiedelemmel és a’ nép’ választottihoz illő férfias komolysággal tartsuk; a’ panaszkodókat egész készséggel, béketűréssel és lelki sze­lídséggel fogadjuk; midőn pedig akár politikai, akár pörös dolgaink­kal bajoskodnánk és azokat vitatnánk, elméinket és sziveinket minden­kor az igazság’ szeretete, a’ törvények’ egyenes lelke, és felsőbbi parancsok’ tisztelete vezéreljék, úgy hogy, midőn a’ teremből a’ híven teljesített kötelesség’ vigasztaló öntudatával távozandunk, váltsák fel egymást köztünk a’ barátságos ölelkezések ’s a’ társasélet’ nyájassági H­­« Futár » vidítsák fel a’ gondokat, melleknek terhei alatt különben ellankadhat­­nánk. — De hová sorozom én mindezt elő? midőn homlokitokra te­kintvén , azokról más kivánatot olvasok, melly arra int, hogy Hozzád forduljak vissza Nagyságos Férfiú, Felséges Urunk’ Biztosa! tolmácsuk leendő — ha lehetséges — azon érzelmeknek, mellyeket a’ körülál­­lók irántad forrón táplálnak sziveikben. Igen is, Nagyságos Uram! kívánják ők, hogy alázatos köszönetet mondjak Neked, magas megbí­zatásod’ körébeni jelen buzgó fáradozásodért, igazságszeretetedért, részrehajlatlanságodért, mellyeket polgári ünnepünk’ zászlóira tűzvén ki, akartad és elősegítetted, hogy a’ nép’ szava szabadon nyilatkoz­zék ; ezek Általad, miket itt csak szemlélünk és tapasztalunk, mind a’ mi boldogításunkra, városunk’ díszére intéztettek, mellyek majd gaz­dag gyümölcsöket, teremvén, emlékezetedet maradékról maradékra átadandják. Méltóztassál, kérlek, eme’ hálarebegésünket kegyesen venni, kik esedezünk Előtted, hogy majd midőn Felséges Urunknak királyi’ széke’ zsámolyánál sáfárkodásodról számot adandó megjele­­nendesz, emlékezzél meg ezen kisded, de hűséges népéről, melly akár­mikor Magához szállítandja. Neki vérét ’s minden földi vagyonát ha­zánknak boldogságára és országának erősségére feláldozni készen áll; tudasd Vele, hogy sziveink a’ hazaszeretetnek és törvényeink’ tiszteletének lobogó tűzzel égő oltárai, mellyek, mig „Magyar él ’s Buda áll“ soha kihamvadni nem fognak. — És már most ismét Hoz­zátok szólva szeretve tisztelt Polgártársaim ! vegyétek végre szives, forró köszönetemet nekem ajándékozott bizodalmatokért, támogassá­tok székemet ’s erősítsétek karomat a szeretet és egyesség ereje által, ki szerencsésnek vallandom magamat, ha felőlem táplált vára­kozástoknak csak némelly részben is megfelelendhetek. POZSONYBAN, nyomtatjai Schmid Antal­­ nak mondám ’s azzal szobámba ballagok. Nyomban Andreoli főhad­nagy lépett be hozzám, kérvén, engedjek neki is valamit ritkaságaim­ból ’s egy rozsdás kardot levevén a’ szegről, midőn damaskusi vasa’ erényét próbálgatta volna, különben is csak a’ Bakony’ emlékezete tétette rideg oldalbordám mellé, azért kívántam szolgálni vele azon kijelentésemmel, hogy ha én Ön lehetnék, a’ vaticanban évezredek­től fogva egyoldalokon heverő bullák mind mozgásba jönnének, el­értvén beszédemet, tudtomra adta, hogy birtokosa ő egy kis gyűj­teménynek, mellyek után zsebkönyvemet kérvén, olaszul nevét, characterét és statioját feljegyezvén, Romában kiásott szép Minervá­ja megtekintésére invitált. — De valamit antiquari tornócskám­ról is, óriás könyvről olvastunk már; nekem egy óriási nemes levele akadt birtokomba az Imsei családnak, melly csak 242 szelindek’életébe ke­rült, ugyan is annyi számú egész ’s vastag pergament lapokra van írva. Sok gyönyörű miniatűr festésekkel a’ pazarlásig aranyozva, go­­thus czirádákkal pántolt táblája, zárja és roppant függő pecsétjével van egy embernek mit czepelni. Ugyan itten a’ Hekenász család’ örö­kösitől egy mindeddig kéziratban maradt nevezetes könyvet szerez­tem, melly számtalan történeti adatokon kívül ezen városnak Károlyi Sándor’ vezérsége alatti ostroma’ napi eseteit foglalja magában ’s minthogy fenebb is katonákról szóltam, az említett könyvből kiirt egy kurucz kapitány’ levelével végzem írásomat: „Akartam kegyelmetek­nek írnom, úgy látom igen fogyatkozott Soprony szőllőmetszőből és kapásból, igen sajnálkodom illyen szegény lovanczokon , hogy illyen szüségben vagynak, én gondoltam jó fizetésért küldeni, vagyon 2000 Hajdúm­itten, megmettzettetném ’s megkapáltatnám a’ szőllőket , ’s akár tövestül is ki vágotom , úgy is Hajdúimnak nincsen dolgok csak henyélnek, igen rósz gazdák kegyelmetek, úgy hadgya illyen drága szőllőket, máskép is a’ karókat szaporityák Hajdúim, örülnek azon a’ Styerek.*) Igen jó Ispányok vagyunk a’ városiaknak, rövid nap alatt jobban fog kegyelmetek tapasztalni, hogy kegyetek jó Gazdái va­gyunk, tudom nem illyen hangos Dob fog hallani a’ czifra toronyba, az Isten Sopronyiakat verte azért az sok ártatlan szegényekért, kiket le­vagdaltak.“ **) 1704. 6. Martz. Csery Mihály Ezeres kapitány. Befejezet per.***) Vachot Imrétől a’ Radnay-czikkek miatt gyanusítólag ’s­okat­­lanul megtámadtatám. De felelnem nem vala szükség. Czáfolatul egy felszólítást közlék; olly tettre ’s alakban, hogy vádoltatásom’ tisztáta­lan voltáról, minden, kinek bizalmatlan ’s elérczu­lt szive, embertár­sait ördögnél rosszabaknak nem hiszi, meggyőződék. Azonban Va­chot Imre, az isten tudja miért? tollat von, „óvás“nak keresztelt máso­dik vádjában második gyanúsítással, egy álmodott vak hiszelékenysé­­get, a’ tisztelt közönség’ részéről sértőleg megkísérteni. De második vádjára sem szükség felelnem. A’Hirnök-szerkesztő ’s táblai h. ügyvéd Gerendai Ambrus urak’ nyilatkozatai, felelet ’s oklevél világos ügyem­ben, melly nemcsak az igaz bírákat meggyőzi, de kötelözködök’ gyermekes vagy részakaratu gáncsait is háttérbe tolja. Minő rugók mozgatnak illy iralmi merényeket? mi czélt tűznek ki? ’s mi éretik el általok? taglalni nem feladatom. Kinek iralmunk’ sorsa szivén fekszik, rég figyel; ’s mit eredményre a’ régi figyelem? Mindenkinek meg­súgja egy’ belhang. — Mi öndolgomat illeti­ a’ „Figyelmező“ vég­szavában kezdett becstelenítő per’ engem illető része megért végíté­letre ; ’s én, az úgynevezett „óvás“ban jogszerűtlenül használt „«»/*/­­yott lelkiismerettel“ igényteljesen bocsátom ügyemet a’ közvéle­mény’ törvényszéke elé; tisztelettel bocsánatot kérve birámtól, hogy miattam, vétkem’s akaratom ellen illy untató alkalmatlanságot kellő­lürnie. Költ Pesten jan. 17. 1841. . Kuthy Lajos m. k. *) Talán Stájerek. **) A’ soproniak kénytelenek voltak szőlleiket miveletlen hagyni , mert a’ kuruczok a’ város körül táboroztak. Kik lehettek azok , kiket a’ sopronyiak levagdaltak ? Minthogy még igen keveset érkeztem ezen nagy kötetből olvasni, ezúttal a’ T. urat nem tudósíthatom ; mindazál­tal akárki’ birtokába engedtem is, lesz olly kegyes, hogy olly adato­kat néha közöljön a’ hazával, mellyekről eddig nem tudtunk. L. N. S. ***) Viszonyos igazság’jogos nevében tisztelénél kérem az „óvás­t közlött hírlapok’ t. sz. szerkesztőségét, hogy jelen czikkemet, a’ Hírnök szer­kesztő’ ’s Gerenday Ambrus uraknak jelenévi Hírnök’ kik ’s­zik szá­maiban megjelent, különben is rövid nyilatkozataik’ kíséretében köz­rebocsátani méltóztassanak. K. L.

Next