Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1842-09-15 / 73. szám
egyszersmind a megyét, hogy a kérdéses két áttérni akarók okainak megvizsgálására újólag küldöttséget nevezvén ki, mind az áttérni akarók keresztleveleiket mind az illető lelkészek nyilatkozványaikat terjesszék föl. Ő Felsége hódolattal megkéretni rendeltetett, hogy a megye e részbeni intézkedését helybenhagyni kegyeskedjék. 43 A nm. m. kir. Htó-Tanács intézményénél fogva bizonyos harminczadtilalom áthágásával vádolt egyed a kincstári bíróság elébe állíttatni szorgoztatván: a megye Rt. újólag is kijelentették, hogy 30adi kihágás fölött a kincstári tisztségnek kobzási jogát csupán tettenkapás esetében ismervén el törvényszerűnek, jelen esetben pedig, midőn időtöltével jelentetett föl a vádlott egyed kihágása, arra nézve bíráskodási hatalommal felruházottnak csak a polg. hatóságot ismerik, az érdeklett k. rendeletnek foganatosítására segédkarokat jelenleg sem nyújthatnak. 53 A femért. udv. kormány abbeli rendeletének, melly szerint bizonyos szóbeli ügynek birtokon belül a megye törvényszékére leendő áttétele ismételve parancsoltatik, miután a megye többszöri felírásai e tárgyban sikeretlenek valának, hódolnak ugyan a Rendek, de egyszersmind az e részbeni terv kidolgozása az utasításokat készitö küldöttséghez utasittatott. 63 Felolvastatott a nm. m. kir. Htó Tanács intézménye, melly által a megyének két rendbeli végzései, mellyeknek egyikében az rendeltetik, „hogy a megye követei az országgyűlés berekesztésétől számítandó hat év alatt legfelsőbb kinevezéstől függő királyi hivatalt ne vállalhassanak“, minthogy az az 1439: 15. s illetőleg 12 úgy 1526: 2. czikkely s azokban alapult kir. jogokkal ellenkezik, a közigazgatást is könnyen hátráltatná, másika pedig, „mellynél fogva a megyei törvényszék nyilvántartása alapittatik meg“ mint az 1790: 12. czikkbe ütköző3 Felségek. parancsából érvényteleneknek nyilványitanak. A Rendek mindkét rendbeli határozatukhoz ragasztkodván azt a nm. m. kir. Htó-Tanácsnak megiratni, s azt aziránt rendelik megkéretni, hogy kir. intézményétöl elállani s a megyei határozatok épségben hagyatását Ő Felségénél is kieszközleni méltóztassék. 73 Vas megye levele, mellyben előadja, hogy azon végzése, miszerint a népnevelésre szükséges költségeket kivetés útján a nemesség által kívánta fedeztetni, legfelsőbb helyen azon okból, minthogy az érintett intézkedés a megyei hatóságot túlhágná, megsemmisíttett legyen, úgy Szabadka kir. város levele a köztárgyakkal foglalkozó választmányhoz utasittattak. 83 Varasdnak Bosnyák, Bolgárország és Herczegovina keresztény lakosai üldöztetése megszüntetése tárgyában közlött felírása és diák tartalmú határozata pártoltatok ugyan, de egyszersmind a fek. megye rokon bizalommal megkérettetett az iránt, hogy Horvátország hasonvallásbeli türelmetlenség közép századkori maradványának jövő országgyűlésein megszüntetését követei által szorgalmazni, egyszersmind jövendőre megyénkkel hazai nyelven levelezni szíveskednék. 93 Ugyanazon megyének abból eredeti sérelme, hogy a magyar üdv. főkormány bizonyos egyenes örökösödési esetben a választmányi intézkedést azon oknál fogva, mivel a vérségnek csak negyed íze tanúsíttatott s az illető özvegy végrendelést tett, megsemmisítette, pártoltatok, minthogy az e részben költ törvények folyamodásnak nem, de törvény szokott utjának adnak s ennek is csak birtokon kívül helyet, egyébiránt a BR. meggyőződve lévén a felől, hogy a rögtön osztoztató választmányi járás kivált a szegényebb sorsuaknak tetemes rövidségükkel lenne özszeköttetve, az e részbeni törvényeknek jövő országgyűlésemn módosittatását követeik által szorgalmaztad elhatározák. '*'** Zsély, sept. 4. Ezerek pium desideriuma fölé kezéig a legörvendetesb teljesülés órája, mert az Ipoly szabályozására a második lépés ma itten megtétetett. Miután Nógrád és Honth kezet fogva legfölsőbb helyre nemcsak az Ipoly szabályozásáért, de azért is folyamodott: — méltóztatnék atyáskodó királyunk a vízi munkálatok kormányánál dicsően őszült nagy Vásonykeöi idősb gróf Zichy Ferencz urat, bihari főispánt, Leopold cs. jeles rend közép keresztesét, cs. k. val. b. titkos tanácsost, stb. ide is elnükösködö biztosul küldeni, az e kérelem következtében csakugyan kinevezett nagy biztos ur augustus utóján zsélyi kastélyába érkezvén, s a két megyét kineveztetéséröl úgy, mint ittlétéről értesítvén a mai napra közülést hirdetett, mellyre az említett megyéknek fényes küldöttségei az első alispánok vezérlete alatt megjelenvén, Neptunnak anti-istenével, a nagytudományu és bokros érdemű Beszédessel itt tartották előleges tanácskozásaikat. A komoly megvitatást érdemlő ügynek három órai tárgyalása után határozatta lenn — az illető megyéknek a szabályozás hasznait s az eddig fenálló malmok kártékonyságát előterjeszteni, hogy így az Ipoly mentébeni biztosokkal szükséges értekezések történhessenek. Az Ipoly addig is nivelláltan fog, a két küldöttség pedig jövő évi aprilben a fentisztelt kir. biztos elnöklete alatt ismét összeülend , a megyéiktől nyerendő utasításnak közlése végett. — Beszédes ur terve ez: a városi hídnál egy vizosztó; az Ipolynak számtalan kanyarulatai helyett egyenes vonalú meder, s ezen kívül malomárok, mellyen hontmegyei Letkésig a mostani 36 malom helyett csak 18 négynégy kerekű lenne ugyan, de anellyeken mindig lehetne őrleni olly pontosan számítatván ki rajok a víznek ereje, hogy a mostani egy kerékre megkívánt víztömeg egy malomra , tehát négy kerékre elég lenne; e fölött a malomárokból tavasszal és nyárral rendesen öntözhetők lennének a rétek. E tervből kiviláglik a haszon is, mellyel öszesítvén, ha a földnyerésen kívül hozzátesszük a tutajok és talpak beevezdelését, és így a hazának ezen faáldotta részeiből a faszállíthatást, valóban bámulni kell, hogy az ipolyszabályozás ellen a malmok regale jellemét szőnyegre halljuk hozatni, annál inkáb, mert van törvényünk, melly a víz lefolyását és lefolyhatását gátolni tiltván, egyúttal a gát elhárítását is engedi. Meglátjuk, mit szül a jövendő! Beszédes úr a szabályozás szükségét, tehetségét, és hasznait nyilván megmutatta, s uj fényivel honszerte ragyogó érdemeihez ama nevezetes körülmény, miképponibból, honnan az Aradbani vízi mukálatokat szemre venni néhányan kiküldettek, a szabályozás ellen egy szó sem emelkedett. — Az ülést a nagy grófnak magyar szívességgel fűszerezett lakomája követé, ki a haladásnak, s közhaszonnak ez ügyét agg korában is ifjú tűzzel, sőt áldozatokkal támogatván, minden ügybarátokra áldomáspoharat köszönte; s kevés napok után eltávozék idősbsége javaiból, az árvák atyjának, az ínség gyámolyának, a vallásos főembernek édes emlékét hagyván maga után. A tűzvész által borzasztón szerencsétlenült Lestieknek mind a két Cdivényi és kékkeői uradalom részéről uj házhelyek osztatván ki, két egy házbani lakosnak azon utasítás adatott, hogy egyik a régi helyen maradjon, a másik pedig távozzék — amattól egy közösen épített kőfalért kárpótlást követelhetvén. Ez menni akart, de az fizetni nem. A szóvitát ingerültség, ezt öldöklés követte, mert a távozni akaró fejszét ragadván a fizetni vonakodónak fejét úgy széthasító, hogy az kínos vonaglások között fél óra múlva a béke honába költözött. A gyilkost Lesznek rengetegeiben örült kint űzi a belső bíró boszuja. Sz.-Fejérvár, aug. 29. Hol halál karolja az életet, temetőből hrok, a sokévi mély hallgatást ki nem fárasztható felszólalás kérlelhetlen nyíltságával törlendő le ezentulra. Van e hazában sok úgy czimzett szabad kir. város, s ezek közt Fejér megyében a Sárvíz mellett Székes-Fejérvár, most innen irok. Alapról jövünk. Postaútra élünk, az itt, lehet mondani, jó, valamint, lehet mondani, sok baj van a postával. De sok határhalmok mögött vége a készített útnak, száz meg száz csapás, törés; a határ kirekesztőleg Fejérvár városé, de a rész ut baja közös, mégis majd hányt útra élénk, mellyet minap ásatott a város, s mellyet olly igen könnyű leend — murvás lévén a föld — jó karba helyezni; ámde e rövid kezdet is hamar elfogy és sivatag homokbuczkák viszontagságai közöttt előttünk fekszik a tornyokat mutató város. A fizetésre intő vastag vámfa alatt fedett kocsink, 4 lovaink, valamint kocsisunk veres sujtásos kékruhája, megszólítás nélküli engedelmet szerzőnek, és csendesen mászánk, csendesen egész az úgynevezett Pokolig, mert majd a tengely erősségével küzdő homokgödrök, majd zúzó kövezetnek itt ott heverő romjai érezhetőn követelik a fontolva haladás jámborságát. Ámde túl a megyeház előtt fekvő katonai őrtanyánál kísértetbe kell jönnünk gyanakodni, hogy a kövezetei egész a Fekete Sasig, és így az egész belvároson át, kovácsok készíték, vagy legalább főfelügyelője Kovács, mert kiszámolni, mennyi jövedelmet hoz ezen át a fejérvári vulcánoknak, aligha az igazság nagy számolója, Nagy Károly képes. De menjünk vissza a vámfához. Legigazságosabb, hogy megfizesse más fáradságát, ki azt használja, de ugyan miért fizet Fejérvár vámfái alatt szegény adózó népünk? felelet: „az utcza kövezetért“ — pedig ez ollyan, hogy midőn méltó volna, inkább a város fizetne kövei megtöréséért, mint hogy szegény adózó népünk fizet kocsija eltörtéért. E város élő nyelvét meghatározni bus dolog ; a honi nyelvben járatlan népszószóló németül beszél az ülésekben; mesterségek, kereskedések, fogadók nyelve a német; az úgy czimzett haute volée, melly 3, 4 tagban tükrözi magát, idegen nyelven karatyol; idegen nyelven szól a középrend, de nem azért, mintha hona nyelvét nem értené, hanem mivel itt ez polgársági bélyeg.— Csak nem régi bélyeg uralkodott, nemesi és polgári, egyik a másikat magától távolitó, s ez a polgári, amaz a nemesi casinoban s bálokban egymástól különködő. Most az idők új lelkének véleményére is kitűzte zászlóját, s két intézete, olvasó és honi gyapjúszöveteket viselő társaságai által lépett fel, az olvasótársaság 300 tagjai között alig 30-at lehet szorosan városinak mondani, és ötezer darabon felüli könyvtárral, hírlapokkal s minden kényelemmel ellátott teremei városiaktól üresek; a honi gyapjú szöveteket viselő társaság 150 tagjai között tizet számlál városit. Mindkettő a városnak nyújtana közvetlen üdvöt, mégis tagjai a városból legkevesebbek. Fejérvárott hiányzik a városi életnek kellemet adó társalgási lelke ; sétányai, mulatóhelyei üresek ; még a legtöbb nép jár a sok prés- és pinczeházakkal csinos szőlőkbe; a városban nem lelni politikai jelentőséget; a tanács minden, a választottság kevés valami; magától a fejlődéshez egyhamar nem sok a remény, még az olvasótársaság által kidolgozott és sajtó alatti tervű takarékpénztár iránt is nagy a hidegség. Halál és élet közt a magyar királyok régi temető helye. A megye tisztkövet-választása peng néhány kisértgetők ajkain, sok titok, sok nem szép, itt is amott is ; rólok legközelebb ; mára volt összehiva a megye törvényszéke; de temetésre kimenés elhalászta holnapra ; egy hatóság törvényszéke temetni ment; rabok várjatok ! tanuk, egy nappal több lesz a napdij. Sármelléki, Pápa, őszelő 4. Magános körökben s egyesek ép agyában rejlik azon eszme, melly napfényre jővén, ha a társaságtól el fogadtatik, arról gondosan ápoltatik, milliókra leveli jótékony áldását s a jelenben észrevehetlenül termő kis bimbó rövid évek után csakhamar édes gyümölcsöt hozó óriás növényt képez, így vala Pápán, némelly polgárok a korszellemmel párosult mivelődés magas lépcsőjétől maradni nem akarván, a város javát melegen tápláló keblekben a zeneiskola hiányát mélyen érezvén, annak mi módon leendő alakítását tervezgetik, mig H. G. a városi tanácshoz e tárgyban folyamodást nyújt, attól elfogadtatik, rögtön számos alánok teremnek, hangászati gyűlés határoztatik, hol elnök, felügyelő, titoknok, 12 tagú választmány, pénztárnok, levéltárnok, bejelentő választatnak, alapszabályok alkottatnak, gr. Esterházy Károly ö mlga, pápának földesura, mint a szépnek, üdvösnek mindenkori pártolója, pártfogónak megkéretik, ez nagylelkű ajánlatival elfogadja, gyűlést tart, hol a hangász-iskola minél előbbi létesülhetésére czélszerű intézkedések létetnek. Kisasszony-hava 24 én hangászati tanító választatván, e napon a polgári casinóban örömlakoma tartatott, hol királyunk , Felsége egésségéért, kinek dicső országlása alatt békés haladással karöltve jár a fejlődésünk üdvös angyala, úgy a pártfogóért s többekért poharak ürüleltek, s a hangász iskola i. e. őszütódjén megnyillanni határoztatok. Szabadalmas Pápa városa ennél üdvösebbet jelenleg létre nem hozhatott volna, mert az alsóbb osztályuaknak is, kik egyébiránt tehetetlenek, pedig sokszor az alacsonyunyhóban rejlik a nagy tetteket mivelő ész, mező nyílik a művészet ez ágábani művelődésre, sokaknak jeles tehetsége, mi egyébkint temetve volna, parlagon nem marad. Óhajtható, hogy ez intézet idővel a mostaninál biztosabb alapra rakassák, nehogy szalmatüzkint ellobbanván, ismét hamar az örök enyészet áldozatjává legyen. ......gi □ Vág völgye, sept. elején. Mig más tájak levelezői örvendetes haladási tudósításokkal töltik meg a nyilványos lapokat; nekünk erre igen gyéren lehet vén alkalmunk, csak időjárási és természetszüleményi hírekkel kedveskedhetünk. Az aratásunk, melly m. h. 20ka körül végződött, örvendetes ugyan, de a cséplés után mégis sokkal csekélyebbnek mutatkozik, mint előtte remélők. Az ez évi középszerűnél jobb termés mellett is a földművelői osztályt a jövő tél nem sokkal csekélyebb ínséggel rettegteti, mint a múlt évi volt. Elejét kellene venni a honi jobbágyság közt divatozó azon megrögzött szokásnak, hogy gabonáját, mihelyt a szalmából kikapja, azonnal vásárra viszi, ott olcsón eladja, s három, négy hónap múlva csaknem kétszeres áron venni kényteleníttetik kenyérre valónak. Ez máskép nem eszközölhető, mint nyilvános gabnatárak által, mellyekbe aratás után, a szegény földművelőktől a gabona összevétetvén, utóbb szükség idején mérsékleti áron azoknak ismét eladathatnék, így legalább nem tétetnének ki azon felette nagy zsarlásoknak, miket — különösen a felső megyékben — velők a zsidók éreztetnek. A felső megyei lakosok aligha nem fogják valamennyire érezni a csehországi felette nagy ínség hatását is. Mert ottani tudósítások szerint Prágában 15 kéve rozs-szalma ára 5, egy mázsa szénáé 6 for. A marha ellenben természetesen igen olcsó, úgy hogy a legjobb tehén 20—24 forinton adatik el. Annál szomorítóbbak a jövőbe való kilátások, mivel ez év a burgonyában, melly e tájak földnépe élelmének legnagyobb részét teszi, igen szegény. Gyümölcsünk, mint előbbi tudósításomban jelentem, szép reménnyel gyönyörködtetett; de a tartós szárazság, melly moslig sem szűnt meg, és a folyvásti szelek csaknem minden almáinktól s a szilva nagy részétől megfosztott. — Mind e mellett az ezévi szárazságnak is meg van a maga jó oldala. Mert égiháboruk, mik más esztendőkben számosan és igen nagy mértékben szokták látogatni e tájakat, most nem háborgattak bennünket, úgy hogy az egy jun. 23-kán kívül, melly némelly helyeken tetemes károkat okozott, többre alig emlékezünk. — Égések, valamint egyéb esztendőkben is, számosak. Midőn az ember alföldről e felső vidékekre utazik, mint nekem vala múlt év,ben alkalmam, és faluról falura jővén négy, öt után alig lel egyet, mellyben a tüzelen dühöngéseinek jeleire nem akadna , szinte kétségbe jó, mit higyen az itteni lakosokról. Vagy csakugyan igaz az, mit némellyek rebesgetnek, s mit hinni korán sem akarok, hogy itt igen sokaknak házaik biztosítva lévén, bő pótlék és segély reményében sok helyen maguk gyújtják fel azokat? Én, mint kijelentem, ezt hinni nem akarom; de készebb vagyok ezt a nép növeletlenségének és vigyázatlanságának — melly utóbbira a biztosításnak már talán lehet valami befolyása — tulajdoníttani. Azon kivül a pálinka-ivás mérge sehol sem lel annyi tisztelőre, mint közültünk. Mert akadni egy faluban néhány emberre, kik a szeszes italok mértékietlen ivása által lettek czégéresekké, hol sem újság; de itt csakugyan újság akadni ollyanokra, kik ez életölő ragadványnak nem hódolnának. Szomorú dolog némelly napon, kivált ünnepeken, egyik csoport után másikkal találkozni, mellyekben nincs teremtés, mit embernek mondhatnánk, ha t. i. csak azt nevezzük embernek, ki józan ésszel bir. Ki ezen rosznak tudná elejét venni, az volna az emberiség második üdvözítője, kit a földnép, mint Roma Aesculapiust, méltán emelhetne félistenei sorába. — Ezen anyagi tárgyak után, szellemi életünkről is valamit, itt első helyen említendő a nyelv, u. m. nemzeti létünk alapbélyege, és minden ismereteink közlésének eszköze. Hogy a földnép e szláv jég lakta bérezek völgyeiben édes honi nyelvünket nem hangoztatja, sőt hogy ezt egy fél század múlva sem fogja hangoztatni, azon csak az csodálkozhat, ki a magyarosodásról igen sanguinicus reményekkel táplálta jövőjét és hazánkét kebelében. Mert hogy is lehetne ezt várni, mellőzve minden egyéb akadályok és nehézségek megemlítését, halandóink, lelkészeink is ebben annyira járatlanok, hogy némellyek a magyar nyelv pilosopiájában a helyes olvasásig is alig jutottak? És az idősbeknél valamennyire csak menthető, ámbár a kort is nem tanulási, tehát restségi ürügyül és mentségül használni — ott, hol a természet és törvény szava egyiránt hangosan dörgi fülünkbe értelmes szózatát, hol életünk az ismeretekbeni gyarapodásra van szánva — szégyen, de mit mondjunk az ifjabbakról, mit azokról, kik épen az utósó években — a positív törvény fenállása óta — léptek hivatalaikba, mit végre azokról, kik erre még csak készülnek és a magyar elemnek mégis ellenségei. Vagy talán ez utóbbi állítás nem való? Sőt igen is, mert alig múlt négy hete, hogy néhány pozsonyi tanulók, kik közé, mint halljuk, egy nyilványos tanító intézeti oktató (!) is vegyült, Trencsinben tót nyelven színi mutatványokat akartak adni, mint ezt músvétkor Miaván és Szénásfalun tevék; de a hatóság dicséretes öngondoskodása által ettől eltiltanak. Még inkább érdemel csodálkozást, hogy a felső körökben is a német nyelven kívül, társalgási eszköz gyanánt a tót nyelv játszik főszerepet. A férfiak ugyan dicséretes példával mennek elő, ámbár ezek közt is a sok domine spectabilis, servus humillimus, rego demisse stb. miatt alig tudja az ember mi nyelven szólanak, de hölgyeink ajkairól magyar igét hallani , fejér hallót látni; mert azok is, kik jól értenek magyarul, honi nyelvük bájhangjain szólani szégyenlenek! — Nem csoda azután, ha akadnak müveiteknek tartott emberek közt, kik Liptó, Trencsin és Turóczmegyék szűk körű határain talán még soha ki nem léptek, és arról vitatkoznak, hogy a magyar