Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1842-09-15 / 73. szám

egyszersmind a megyét, hogy a kérdéses két áttérni akarók okainak megvizsgálására újólag küldöttséget nevezvén ki, mind az áttérni akarók keresztleveleiket mind­ az illető lelkészek nyilatkozványaikat terjesszék föl. Ő Felsége hódolattal megkéretni rendeltetett, hogy a megye e rész­beni intézkedését helybenhagyni kegyeskedjék. 43 A nm. m. kir. Htó-Tanács intézményénél fogva bizonyos har­­minczadtilalom áthágásával vádolt egyed a kincstári bí­róság elébe állíttatni szorgoztatván: a megye Rt. újólag is kijelentették, hogy 30adi kihágás fölött a kincstári tisztségnek kobzási jogát csupán tettenkapás esetében ismervén el törvényszerűnek, jelen esetben pedig, midőn időtöltével jelentetett föl a vádlott egyed kihágása, arra nézve bíráskodási hatalommal felruházottnak csak a polg. hatóságot ismerik, az érdeklett k. rendeletnek foganatosí­tására segédkarokat jelenleg sem nyújthatnak. 53 A femért. udv. kormány abbeli rendeletének, melly szerint bizonyos szóbeli ügynek birtokon belül a megye törvényszékére le­endő áttétele ismételve parancsoltatik, miután a megye több­szöri felírásai e tárgyban sikeretlenek valának, hódolnak ugyan a Rendek, de egyszersmind az e részbeni terv kidol­gozása az utasításokat készitö küldöttséghez utasittatott. 63 Felolvastatott a nm. m. kir. Htó Tanács intézménye, melly által a megyének két rendbeli végzései, mellyeknek egyiké­ben az rendeltetik, „hogy a megye követei az országgyűlés berekesztésétől számítandó hat év alatt legfelsőbb kinevezés­től függő királyi hivatalt ne vállalhassanak“, minthogy az az 1439: 15. s illetőleg 12 úgy 1526: 2. czikkely s azokban alapult kir. jogokkal ellenkezik, a közigazgatást is könnyen hátráltatná, másika pedig, „mellynél fogva a megyei tör­vényszék nyilván­tartása alapittatik meg“ mint az 1790: 12. czikkbe ütköző­­3 Felsége­k. parancsából érvényteleneknek nyilványitanak. A Rendek mindkét rendbeli határozatukhoz ragasztkodván azt a nm. m. kir. Htó-Tanácsnak megiratni, s azt aziránt rendelik megkéretni, hogy kir. intéz­ményé­töl el­­állani s a megyei határozatok épségben hagyatását Ő Fel­ségénél is kieszközleni méltóztassék. 73 Vas megye levele, mellyben előadja, hogy azon végzése, miszerint a népneve­lésre szükséges költségeket kivetés útján a nemesség által kívánta fedeztetni, legfelsőbb helyen azon okból, minthogy az érintett intézkedés a megyei hatóságot túlhágná, meg­­semmisíttett legyen, úgy Szabadka kir. város levele a köz­tárgyakkal foglalkozó választmányhoz utasittattak. 83 Va­ras­dnak Bosnyák­, Bolgárország és Herczegovina keresztény lakosai üldöztetése megszüntetése tárgyában közlött felírása és diák tartalmú határozata pártoltatok ugyan, de egyszers­mind a fek. megye rokon bizalommal megkérettetett az iránt, hogy Horvátország hasonvallásbeli türelmetlenség közép századkori maradványának jövő országgyűlésein megszün­tetését követei által szorgalmazni, egyszersmind jövendő­re megyénkkel hazai nyelven levelezni szíveskednék. 93 Ugyanazon megyének abból eredeti sérelme, hogy a ma­gyar üdv. főkormány bizonyos egyenes örökösödési eset­ben a választmányi intézkedést azon oknál fogva, mivel a vérségnek csak negyed íze tanúsíttatott s az illető özvegy végrendelést tett, megsemmisítette, pártoltatok, minthogy az e részben költ törvények folyamodásnak nem, de törvény szokott utjának adnak s ennek is csak birtokon kívül helyet, egyébiránt a BR. meggyőződve lévén a felől, hogy a rögtön osztoztató választmányi járás kivált a szegényebb sorsuak­­nak tetemes rövidségükkel lenne özszeköttetve, az e rész­beni törvényeknek jövő országgyűlésemn módosittatását kö­veteik által szorgalmaztad elhatározák. '*'** Zsély, sept. 4. Ezerek pium desideriuma fölé ke­zéig a legörvendetesb teljesülés órája, mert az Ipoly sza­bályozására a második lépés ma itten megtétetett. Miután Nógrád és Honth kezet fogva legfölsőbb helyre nemcsak az Ipoly szabályozásáért, de azért is folyamodott: — méltóz­­tatnék atyáskodó királyunk a vízi munkálatok kormányánál dicsően őszült nagy Vásonykeöi idősb gróf Zichy Ferencz urat, bihari főispánt, Leopold cs. jeles rend közép keresz­tesét, cs. k. val. b. titkos tanácsost, stb. ide is elnüköskö­­dö biztosul küldeni, az e kérelem következtében csakugyan kinevezett nagy biztos ur augustus utóján zsélyi kastélyá­ba érkezvén, s a két megyét kineveztetéséröl úgy, mint itt­létéről értesítvén a mai napra közülést hirdetett, mellyre az említett megyéknek fényes küldöttségei az első alispánok vezérlete alatt megjelenvén, Neptunnak anti-istenével, a nagytudományu és bokros érdemű Beszédessel itt tartották előleges tanácskozásaikat. A komoly megvitatást érdemlő ügynek három órai tárgyalása után határozatta lenn — az illető megyéknek a szabályozás hasznait s az eddig fenálló malmok kártékonyságát előterjeszteni, hogy így az Ipoly mentébeni biztosokkal szükséges értekezések történhesse­nek. Az Ipoly addig is nivelláltan fog, a két küldöttség pedig jövő évi aprilben a fentisztelt kir. biztos elnöklete alatt ismét összeülend , a megyéiktől nyerendő utasításnak közlése végett. — Beszédes ur terve ez: a városi hídnál egy vizosztó; az Ipolynak számtalan kanyarulatai helyett egyenes vonalú meder, s ezen kívül malomárok, mellyen hontmegyei Letkésig a mostani 36 malom helyett csak 18 négynégy kerekű lenne ugyan, de a­­nellyeken mindig lehetne őrleni olly pontosan számítatván ki rajok a víznek ereje, hogy a mostani egy kerékre megkívánt víztömeg egy malomra , tehát négy kerékre elég lenne; e fölött a malom­árokból tavasszal és nyárral rendesen öntözhetők lennének a rétek. E tervből kiviláglik a haszon is, mellyel öszesítvén, ha a földnyerésen kívül hozzátesszük a tutajok és talpak beevezdelését, és így a hazának ezen faáldotta részeiből a faszállíthatást, valóban bámulni kell, hogy az ipolysza­­bályozás ellen a malmok regale jellemét szőnyegre halljuk hozatni, annál inkáb, mert van törvényünk, melly a víz le­folyását és lefolyhatását gátolni tiltván, egyúttal a gát elhá­rítását is engedi. Meglátjuk, mit szül a jövendő! Beszédes úr a szabályozás szükségét, tehetségét, és hasznait nyilván megmutatta, s uj fényivel honszerte ragyogó érdemeihez ama nevezetes körülmény, mikép­ponibból, honnan az Arad­bani vízi mukálatokat szemre venni néhányan kiküldettek, a szabályozás ellen egy szó sem emelkedett. — Az ülést a nagy grófnak magyar szívességgel fűszerezett lakomája követé, ki a haladásnak, s közhaszonnak ez ügyét agg ko­rában is ifjú tűzzel, sőt áldozatokkal támogatván, minden ügybarátokra áldomáspoharat köszönte; s kevés napok után eltávozék idősbsége javaiból, az árvák atyjának, az ínség gyámolyának, a vallásos főembernek édes emlékét hagyván maga után.­­ A tűzvész által borzasztón szeren­csétlenült Lestieknek mind a két Cdivényi és kékkeői­ ura­dalom részéről uj házhelyek osztatván ki, két egy házbani lakosnak azon utasítás adatott, hogy egyik a régi helyen maradjon, a másik pedig távozzék — amattól egy közösen épített kőfalért kárpótlást követelhetvén. Ez menni akart, de az fizetni nem. A szóvitát ingerültség, ezt öldöklés kö­vette, mert a távozni akaró fejszét ragadván a fizetni vona­­kodónak fejét úgy széthasító, hogy az kínos vonaglások kö­zött fél óra múlva a béke honába költözött. A gyilkost Lesz­­nek rengetegeiben örült kint űzi a belső bíró boszuja. Sz.-Fejérvár, aug. 29. Hol halál karolja az életet, temetőből hrok, a sokévi mély hallgatást ki nem fárasztható felszólalás kérlelhetlen nyíltságával törlendő le ezentulra. Van e hazában sok úgy czimzett szabad kir. város, s ezek közt Fejér megyében a Sárvíz mellett Székes-Fejérvár, most innen irok. Alapról jövünk. Postaútra élünk, az itt, lehet mondani, jó, valamint, lehet mondani, sok baj van a postával. De sok határhalmok mögött vége a készített útnak, száz meg száz csapás, törés; a határ kirekesztőleg Fejér­vár városé, de a rész ut baja közös, mégis majd hányt útra élénk, mellyet minap ásatott a város, s mellyet olly igen könnyű leend — murvás lévén a föld — jó karba helyezni; ámde e rövid kezdet is hamar elfogy és sivatag homokbucz­­kák viszontagságai közöttt előttünk fekszik a­­ tornyokat mutató város. A fizetésre intő vastag vámfa alatt fedett ko­csink, 4 lovaink, valamint kocsisunk veres sujtásos kékru­hája, megszólítás nélküli engedelmet szerzőnek, és csen­desen mászánk, csendesen egész az úgynevezett Pokolig, mert majd a tengely erősségével küzdő homokgödrök, majd zúzó kövezetnek itt ott heverő romjai érezhetőn követe­lik a fontolva haladás jámborságát. Ámde túl a megyeház előtt fekvő katonai őrtanyánál kísértetbe kell jönnünk gyana­kodni, hogy a kövezetei egész a Fekete Sasig, és így az egész belvároson át, kovácsok készíték, vagy legalább fő­felügyelője Kovács, mert kiszámolni, mennyi jövedelmet hoz ezen át a fejérvári vulcánoknak, alig­ha az igazság nagy számolója, Nagy Károly képes. De menjünk vissza a vámfához. Legigazságosabb, hogy megfizesse más fáradsá­gát, ki azt használja, de ugyan miért fizet Fejérvár vámfái alatt szegény adózó népünk? felelet: „az utcza kövezet­ért“ — pedig ez ollyan, hogy midőn méltó volna, inkább a város fizetne kövei megtöréséért, mint hogy szegény adózó népünk fizet kocsija eltörtéért. E város élő nyelvét megha­tározni bus dolog ; a honi nyelvben járatlan népszószóló né­metül beszél az ülésekben; mesterségek, kereskedések, fogadók nyelve a német; az úgy czimzett haute volée, melly 3, 4 tagban tükrözi magát, idegen nyelven karatyol; idegen nyelven szól a középrend, de nem azért, mintha hona nyel­vét nem értené, hanem mivel itt ez polgársági bélyeg.— Csak nem rég­i bélyeg uralkodott, nemesi és polgári, egyik a másikat magától távolitó, s ez a polgári, amaz a nemesi ca­­sinoban s bálokban egymástól különködő. Most az idők új lel­kének vélemény­­ére is kitűzte zászlóját, s két intézete, ol­vasó és honi gyapjúszöveteket viselő társaságai által lépett fel, az olvasó­társaság 300 tagjai között alig 30-at lehet szo­rosan városinak mondani, és öt­ezer darabon felüli könyvtár­ral, hírlapokkal s minden kényelemmel ellátott teremei váro­siaktól üresek; a honi gyapjú szöveteket viselő társaság 150 tagjai között tizet számlál városit. Mindkettő a városnak nyújtana közvetlen üdvöt, mégis tagjai a városból legkeve­sebbek. Fejérvárott hiányzik a városi életnek kellemet adó társalgási lelke ; sétányai, mulatóhelyei üresek ; még a leg­több nép jár a sok prés- és pincze­házakkal csinos sző­lőkbe; a városban nem lelni politikai jelentőséget; a ta­nács minden, a választottság kevés valami; magától a fej­lődéshez egy­hamar nem sok a remény, még az olvasó­társaság által kidolgozott és sajtó alatti tervű takarék­pénz­tár iránt is nagy a hidegség. Halál és élet közt a magyar királyok régi temető helye. A megye tisztkövet-választása peng néhány kisértgetők ajkain, sok titok, sok nem­ szép, itt is amott is ; rólok legközelebb ; mára volt összehiva a me­gye törvényszéke; de temetésre ki­menés elhalászta hol­napra ; egy hatóság törvényszéke temetni ment; rabok vár­jatok ! tanuk, egy nappal több lesz a napdij. Sármelléki, Pápa, őszelő 4. Magános körökben s egyesek ép agyában rejlik azon eszme, melly napfényre jővén, ha a társaságtól el fogadtatik, arról gondosan ápoltatik, milliók­ra leveli jótékony áldását s a jelenben észrevehetlenül ter­mő kis bimbó rövid évek után csakhamar édes gyümölcsöt hozó óriás növényt képez, így vala Pápán, némelly polgá­rok a korszellemmel párosult mivelődés magas lépcsőjétől maradni nem akarván, a város javát melegen tápláló keblek­ben a zeneiskola hiányát mélyen érezvén, annak­ mi módon leendő alakítását tervezgetik, mig H. G. a városi tanácshoz e tárgyban folyamodást nyújt, attól elfogadtatik, rögtön szá­mos alánok teremnek, hangászati gyűlés határoztatik, hol elnök, felügyelő, titoknok, 12 tagú választmány, pénztárnok, levéltárnok, bejelentő választatnak, alapszabályok alkottat­­nak, gr. Esterházy Károly ö mlga, pápá­nak földesura, mint a szépnek, üdvösnek mindenkori pártolója, pártfogónak meg­kéretik, ez nagylelkű ajánlatival elfogadja, gyűlést tart, hol a hangász-iskola minél előbbi létesülhetésére czélszerű in­tézkedések létetnek. Kisasszony-hava 24 én hangászati ta­nító választatván, e napon a polgári casinóban örömlakoma tartatott, hol királyunk , Felsége egésségéért, kinek dicső országlása alatt békés haladással karöltve jár a fejlődésünk üdvös angyala, úgy a pártfogóért s többekért poharak ürü­­­leltek, s a hangász iskola i. e. őszütó­djén megnyillanni ha­tároztatok. Szabadalmas Pápa városa ennél üdvösebbet je­lenleg létre nem hozhatott volna, mert az alsóbb osztályu­­aknak is, kik egyébiránt tehetetlenek, pedig sokszor az alacson­yunyhóban rejlik a nagy tetteket mivelő ész, mező nyílik a művészet ez ágábani művelődésre, sokaknak jeles tehetsége, mi egyébkint temetve volna, parlagon nem marad. Óhajtható, hogy ez intézet idővel a mostaninál biztosabb alapra rakassák, nehogy szalmatüzkint ellobbanván, ismét hamar az örök enyészet áldozatjává legyen. ......gi □ Vág völgye, sept. elején. Mig más tájak le­velezői örvendetes haladási tudósításokkal töltik meg a nyilványos lapokat; nekünk erre igen gyéren lehet vén alkal­munk, csak időjárási és természetszüleményi hírekkel ked­veskedhetünk. Az aratásunk, melly m. h. 20ka körül végző­dött, örvendetes ugyan, de a cséplés után mégis sokkal csekélyebbnek mutatkozik, mint előtte remélők. Az ez évi középszerűnél jobb termés mellett is a földművelői osztályt a jövő tél nem sokkal csekélyebb ínséggel rettegteti, mint a múlt évi volt. Elejét kellene venni a honi jobbágyság közt divatozó azon megrögzött szokásnak, hogy gabonáját, mi­helyt a szalmából kikapja, azonnal vásárra viszi, ott olcsón eladja, s három, négy hónap múlva csaknem kétszeres áron venni kényteleníttetik kenyérre valónak. Ez máskép nem eszközölhető, mint nyilvános gabnatárak által, mellyekbe aratás után, a szegény földművelőktől a gabona összevétet­vén, utóbb szükség idején mérsékleti áron azoknak ismét eladathatnék, így legalább nem tétetnének ki azon felette nagy zsarlásoknak, miket — különösen a felső megyékben — velők a zsidók éreztetnek. A felső megyei lakosok alig­ha nem fogják valamennyire érezni a csehországi felette nagy ínség hatását is. Mert ottani tudósítások szerint Prá­gában 15 kéve rozs-szalma ára 5, egy mázsa szénáé 6 for. A marha ellenben természetesen igen olcsó, úgy hogy a legjobb tehén 20—24 forinton adatik el. Annál szomorítób­­bak a jövőbe való kilátások, mivel ez év a burgonyában, melly e tájak földnépe élelmének legnagyobb részét teszi, igen szegény. Gyümölcsünk, mint előbbi tudósításomban jelentem, szép reménnyel gyönyörködtetett; de a tartós szárazság, melly moslig sem szűnt meg, és a folyvásti sze­lek csaknem minden almáinktól s a szilva nagy részétől megfosztott. — Mind e mellett az ezévi szárazságnak is meg van a maga jó oldala. Mert égiháboruk, mik más esz­tendőkben számosan és igen nagy mértékben szokták láto­gatni e tájakat, most nem háborgattak bennünket, úgy hogy az egy jun. 23-kán kívül, melly némelly helyeken tetemes károkat okozott, többre alig emlékezünk. — Égések, vala­mint egyéb esztendőkben is, számosak. Midőn az ember alföldről e felső vidékekre utazik, mint nekem vala múlt év­,­ben alkalmam, és faluról falura jővén négy, öt után alig lel egyet, mellyben a tüzelen dühöngéseinek jeleire nem akad­na , szinte kétségbe jó, mit higyen az itteni lakosokról. Vagy csakugyan igaz az, mit némellyek rebesgetnek, s mit hinni korán sem akarok, hogy itt igen sokaknak házaik biztosítva lévén, bő pótlék és segély reményében sok helyen maguk gyújtják fel azokat? Én, mint kijelentem­, ezt hinni nem akarom; de készebb vagyok ezt a nép növeletlenségének és vigyázatlanságának — melly utóbbira a biztosításnak már talán lehet valami befolyása — tulajdoníttani. Azon kivü­l a pálinka-ivás mérge sehol sem lel annyi tisztelőre, mint közültünk. Mert akadni egy faluban néhány emberre, kik a szeszes italok mértékietlen ivása által lettek czégére­­sekké, hol sem újság; de itt csakugyan újság akadni ollya­­nokra, kik ez életölő ragadványnak nem hódolnának. Szo­morú dolog némelly napon, kivált ünnepeken, egyik cso­port után másikkal találkozni, mellyekben nincs teremtés, mit embernek mondhatnánk, ha t. i. csak azt nevezzük em­bernek, ki józan ésszel bir. Ki ezen rosznak tudná elejét venni, az volna az emberiség második üdvözítője, kit a föld­nép, mint Roma Aesculapiust, méltán emelhetne félistenei so­rába. — Ezen anyagi tárgyak után, szellemi életünkről is valamit, itt első helyen említendő a nyelv, u. m. nemzeti létünk alapbélyege, és minden ismereteink közlésének esz­köze. Hogy a földnép e szláv jég lakta bérezek völgyeiben édes honi nyelvünket nem hangoztatja, sőt hogy ezt egy fél század múlva sem fogja hangoztatni, azon csak az csodál­kozhat, ki a magyarosodásról igen sanguinicus remények­kel táplálta jövőjét és hazánkét kebelében. Mert hogy is lehetne ezt várni, mellőzve minden egyéb akadályok és ne­hézségek megemlítését, halandóink, lelkészeink is ebben annyira járatlanok, hogy némellyek a magyar nyelv piloso­­piájában a helyes olvasásig is alig jutottak? És az idősbek­nél valamennyire csak menthető, ámbár a kort is nem tanu­lási, tehát restségi ürügyül és mentségül használni — ott, hol a természet­ és törvény szava egyiránt hangosan dörgi fülünkbe értelmes szózatát, hol életünk az ismeretekbeni gyarapodásra van szánva — szégyen, de mit mondjunk az ifjabbakról, mit azokról, kik épen az utósó években — a positív törvény fenállása óta — léptek hivatalaikba, mit végre azokról, kik erre még csak készülnek és a magyar elemnek mégis ellenségei. Vagy talán ez utóbbi állítás nem való? Sőt igen is, mert alig múlt négy hete, hogy néhány pozsonyi tanulók, kik közé, mint halljuk, egy nyilványos ta­nító intézeti oktató (!) is vegyült, Trencsinben tót nyelven színi mutatványokat akartak adni, mint ezt m­úsvétkor Mia­­ván és Szénásfalun tevék; de a hatóság dicséretes öngon­­doskodása által ettől eltiltanak. Még inkább érdemel csodál­kozást, hogy a felső körökben is a német nyelven kívül, társalgási eszköz gyanánt a tót nyelv játszik főszerepet. A férfiak ugyan dicséretes példával mennek elő, ámbár ezek közt is a sok domine spectabilis, servus humillimus, rego demisse stb. miatt alig tudja az ember mi nyelven szólanak, de hölgyeink ajkairól magyar igét hallani , fejér hallót látni; mert azok is, kik jól értenek magyarul, honi nyelvük bájhangjain szólani szégyenlenek! — Nem csoda azután, ha akadnak müveiteknek tartott emberek közt, kik Liptó, Trencsin és Turóczmegyék szűk körű határain talán még soha ki nem léptek, és arról vitatkoznak, hogy a magyar

Next