História 1989

1989 / 1-2. szám - GUNST PÉTER: A bankalapító

váltó üzletet nyitott. A pénzváltás igen elterjedt volt, hiszen a több száz önnálló fejedelemség­re tagolódó Németországban számos külön­féle pénz volt forgalomban. Különösen így volt ez Frankfurtban, ahol a vásárok idején mindenfelől összejöttek a kereskedők, érdek­lődők. A pénzváltás mellett a fiatal Roth­schild érme- és régiségkereskedelemmel bővítette üzletkörét. Jó három évtizeden át elsősorban ez utóbbi tevékenységgel foglalkozott. Min­den más árukereskedelem csak kiegészítő sze­repet játszott, s hasonlóképpen a pénzváltás is. Nem tudjuk pontosan, mikor állt a saját lábára, s nyitott önálló üzletet. Talán még Hannoverben ismerkedett meg von Estorff tá­bornokkal, aki megkedveltette vele az érem­gyűjtést, s akinek hatása alatt kezdett régisé­gekkel is foglalkozni. S akinek annyiban is szerepe volt az életében, hogy kapcsolatot teremtett közte és Vilmos hanaui gróf, hesse­­ni trónörökös között. Vilmos szenvedélyes érem- és régiséggyűjtő volt, aki 1764-től kezdve, amikor örökölte a hanaui grófságot, hatalmas éremgyűjteményt hozott létre. Ennek a kapcsolatnak akkor értjük meg a jelentőségét, ha megismerkedünk a kor né­met pénzügyi viszonyaival. A 18. századi Né­metországban nagyobb pénzösszeg szinte ki­zárólag a különféle uralkodócsaládok kezén halmozódott fel. A bankárok az ilyen csalá­dokkal kötöttek üzleteket, lényegében az uralkodócsaládok pénzét forgatták. S mert több száz önálló fejedelemségből állt az or­szág, a több száz dinasztia, államközpont, fejedelmi udvar óriási lehetőséget jelentett a pénzemberek számára. Ugyanakkor be is ha­tárolta azok körét, akiknek pénzük lehetett. A több száz udvar ugyanannyi udvartartást, s ennek megfelelő építkezést, kastélyok beren­dezését stb. jelentette­­ megannyi lehetőség a bankároknak, kereskedőknek. A több száz udvartartás körül hamar létre­jött az udvari ágensek (mint németül mond­ták, a ,,Hoffaktor”-ok) vékony rétege. Ezek szinte kizárólag zsidó kereskedők, hadiszállí­tók, pénzemberek voltak. Ilyen ágensek bé­relték a pénzverés jogát, működtek mint had­seregszállítók (de mint zsidók nem keresked­hettek fegyverekkel), ők voltak a pénzembe­rek, akik az egyes államok pénzügyeit irányítot­ták, de uraik számára magánkölcsönöket is sze­reztek, ha pénzzavarba kerültek, s ilyen ügy­nöki házak irányították a paloták építését ép­pen úgy, mint berendezésüket, a bútoroktól a szőnyegekig, képekig és éremgyűjteményekig, s nem egy esetben uraik legszemélyesebb igényeit is kielégítették, nőket szereztek számukra, s intéz­ték a fejedelmi szeretők pénzügyeit is. Vagyont gyűjteni csak ilyen körökben forgolódva lehe­tett. Tulajdonképpen „Hoffaktor”, „Hof­agens” volt Fugger Jakab éppúgy, mint a csúfos véget érő Oppenheimer, a ,Jud Süss”, s ilyen „Hofjude” lett Rothschild is. „Hofjude” M. A. Rothschildot a véletlen kora egyik leggazdagabb német fejedelmével hozta ösz­­sze. Vilmos mint hesseni fejedelem, hatalmas vagyont örökölt, amelyet maga azután meg is sokszorozott. A kisebb német fejedelmek pénzt ekkoriban elsősorban a katonák eladá­sából, bérbeadásából szereztek. II. Frigyes hesseni tartománygróf, Vilmos apja nagyon jól forgolódott e téren: Angliának adott bér­be katonákat. Hasonlóképpen cselekedett fia, Vilmos is, aki a hanaui hadsereget árusította ki. A 18. század a maga jelentős háborúival ideális lehetőséget nyújtott mindehhez. Vilmos trónörökös maga is kitűnő üzlet­ember volt, aki hatalmas vagyont halmozott fel. Anyja és felesége révén rokoni kapcsolat­ban állt az angol és a dán királyi családdal. A trónörökös mindenfélével foglalkozott, nemcsak pénzügyekkel. Éremgyűjteménye mellett tetemes mennyiségű ékszerre, köny­vekre stb. tett szert, maga is írt egy történelmi munkát. S ami nem érdektelen, nagyon sze­rette a nőket. Korabeli mendemondák sze­rint 70-90 balkézről született gyermeke volt. Többségük futó kapcsolatokból származott, de volt 3-4 tartós szeretője is, akiktől több gyermeke született, akiket aztán megneme­­síttetett. Egyik ilyen tartós kapcsolatából származott Julius von Haynau táborszer­nagy, a magyar szabadságharc vérbefojtója. Ezzel a Vilmossal hozta össze a sors von Estorff tábornok személyében M. A. Roth­schildot, aki 1765-től rendszeresen adott el érméket és különféle antik tárgyakat a trón­örökösnek. Személyes kapcsolat azonban ek­kor valószínűleg még nem jött létre köztük, legalábbis erre nincs bizonyíték. De arra jó volt ez a kapcsolat, hogy 1769-ben Roth­schild kérje a trónörököstől a „Hoffaktor” cí­met. 1769. szeptember 21-én a hanaui gróf ki is nevezte udvari ágensévé, ami komoly tár­sadalmi emelkedést jelentett Rothschild szá­mára. Mint hanaui Hoffaktor már más kö­rökben is posszibilisnek számíthatott. Hogy mennyire élt ezzel a lehetőséggel, nem tud­juk, tény azonban, hogy érmekereskedése szépen fejlődött. Kezdetben csak tallérokkal kereske­dett, később antik érmékkel is. Idővel kisebb váltóügyletekbe is bekapcsolódott, de ezt nem tehette meg nagyobb arányokban, mert nem volt hozzá megfelelő tőkéje. Tőkét az sem hozott számára, hogy 1770- ben megnősült. Egy zsidó kereskedő 17 éves leányát vette feleségül, aki hozományként 2400 forin­tot kapott. Ez ugyan tetemesen megemelte tőkéjét, de önmagában még nem jelentett nagy vagyont. A család létszáma gyorsan nőtt. A házaspárnak öt fia és öt leánya született az évek során. Rothschild nem vagyonosodott túlságosan gyorsan. Az éremkereskedelem mellett a kor szokásainak megfelelően mindenféle mással is kereskedett. Pontosan nem ismerjük tevé­kenységét, de nagyjából tudunk jövedelmei­ről. Évi mintegy­ 2400 forint jövedelme volt az 1770-80-as években. Ebből szerény ház­tartás mellett jelentős megtakarításokat is esz­közölhetett. Erre vall, hogy idővel saját házat vett, majd - már az 1790-es években - egy újabb üzlethelyiséget is bérelt. De nem szá­mított az igazán vagyonos üzletemberek közé még Frankfurtban sem. Tudta, hogy az igazi kiugrást az hozhatná meg számára, ha bekapcsolódhatna a hesseni tartománygróf pénzügyeinek kezelésébe. Az 1785-ben apja örökébe lépő Vilmos gyorsan növekvő tőkéjét már jó ideje különféle ügyle­tekbe fektette. Kölcsönzött kora fejedelmei­nek, de vásárolt angol részvényeket is. Pén­zeinek kezelésével több bankárt is foglalkoz­tatott. Ebből szeretett volna részesülni Roth­schild is, az első kísérlet azonban kudarcot vallott. 1789-ben különféle ékszereket és érméket ajánlott fel az uralkodónak, mégpedig áron alul. Tudta, hogy Vilmos szereti a pénzt, s ezzel próbálta horogra kapni. Vilmos meg is vette a nagyon olcsó drágaságokat, de amikor Rothschild levélben kérte, hogy mint hanaui udvari szállító, részt kaphasson a fejedelem pénzügyleteiből, a rendkívül gyanakvó Vil- 26 E SZÁMUNK SZERZŐI BALOGH SÁNDOR a tört. tud. doktora, igazgató (MSZMP KE PTI); BARTA GÁBOR kandidátus, tud. főmts. (MTA TTI); BURILLÁK ATTILA levéltáros (Hadtörténeti Intézet); DÖMÖTÖRFI TIBOR (História szerk.); ENGEL PÁL kandidátus, osztályvezető (MTA TTI); GADANECZ BÉLA kandidátus, tud. tanácsadó (Vasúti Tudományos Kutató Intézet); GER­GELY ANDRÁS kandidátus, egy. docens (ELTE BTK); GERGELY JENŐ kandidátus, egy. docens (ELTE BTK); GLATZ FERENC kandidátus, igazgató (MTA TTI); GUNST PÉTER a tört. tud. doktora, igazgatóhelyettes (Közép- és Kelet-európai Akadémiai Kutatási Központ); IZSÁK LAJOS kandidátus, egy. docens (ELTE BTK); KÁKOSY LÁSZLÓ a tört. tud. doktora, egy. tanár (ELTE BTK); KARDOS JÓZSEF kandidátus, egy. docens (ELTE BTK); KERTÉSZ ISTVÁN kandidátus, egy. docens (ELTE BTK); KOSÁR­Y DOMOKOS akadémikus, tud. tanácsadó (MTA TTI); LACKÓ MIHÁLY tud. mts. (MTA TTI); LŐRINCZ BARNABÁS kandidátus, egy. adjunktus (ELTE BTK); MUCSI FERENC kandidátus, főosztályvezető (MTA); PÉTER KATALIN kandidátus, tud. főmts. (MTA TTI); POÓR JÁNOS kandidátus, egy. adjunktus (ELTE BTK); PÓTÓ JÁNOS tud. smts. (MTA TTI); RAINER M. JÁNOS tud. smts. (MTA TTI); RÁTKI ANDRÁS főigazgató (Országos Filmharmónia); RAVASZ KÁ­ROLY (Budapest); ROMSICS IGNÁC kandidátus, igazgatóhelyettes (Magyarságkutató Inté­zet); STARK TAMÁS tud. smts.(MTA TTI); SZAKÁLY FERENC kandidátus, osztályvezető (MTA TTI); SZENTIRMAY LÁSZLÓ újságíró (Magyar Rádió); SZENT-IVÁNYI ISTVÁN tud. smts. (MTA Néprajzi Kutatócsoport); VARGA J. JÁNOS kandidátus, tud. mts. (MTA TTI); VIDA ISTVÁN kandidátus, osztályvezető (MTA TTI); ZIMÁNYI VERA a tört. tud. doktora, tud. főmsz. (MTA TTI) Rövidítések: egy.: egyetemi; ELTE BTK: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar; főmts.: főmunkatárs; MTA: Magyar Tudományos Akadémia; mts.: munkatárs; PTI: Párttörté­neti Intézet; smts.: segédmunkatárs; tört. tud.: történelemtudomány; TTI: Történettudományi Intézet; tud.: tudományos.

Next