História 1989
1989 / 1-2. szám - GUNST PÉTER: A bankalapító
váltó üzletet nyitott. A pénzváltás igen elterjedt volt, hiszen a több száz önnálló fejedelemségre tagolódó Németországban számos különféle pénz volt forgalomban. Különösen így volt ez Frankfurtban, ahol a vásárok idején mindenfelől összejöttek a kereskedők, érdeklődők. A pénzváltás mellett a fiatal Rothschild érme- és régiségkereskedelemmel bővítette üzletkörét. Jó három évtizeden át elsősorban ez utóbbi tevékenységgel foglalkozott. Minden más árukereskedelem csak kiegészítő szerepet játszott, s hasonlóképpen a pénzváltás is. Nem tudjuk pontosan, mikor állt a saját lábára, s nyitott önálló üzletet. Talán még Hannoverben ismerkedett meg von Estorff tábornokkal, aki megkedveltette vele az éremgyűjtést, s akinek hatása alatt kezdett régiségekkel is foglalkozni. S akinek annyiban is szerepe volt az életében, hogy kapcsolatot teremtett közte és Vilmos hanaui gróf, hesseni trónörökös között. Vilmos szenvedélyes érem- és régiséggyűjtő volt, aki 1764-től kezdve, amikor örökölte a hanaui grófságot, hatalmas éremgyűjteményt hozott létre. Ennek a kapcsolatnak akkor értjük meg a jelentőségét, ha megismerkedünk a kor német pénzügyi viszonyaival. A 18. századi Németországban nagyobb pénzösszeg szinte kizárólag a különféle uralkodócsaládok kezén halmozódott fel. A bankárok az ilyen családokkal kötöttek üzleteket, lényegében az uralkodócsaládok pénzét forgatták. S mert több száz önálló fejedelemségből állt az ország, a több száz dinasztia, államközpont, fejedelmi udvar óriási lehetőséget jelentett a pénzemberek számára. Ugyanakkor be is határolta azok körét, akiknek pénzük lehetett. A több száz udvar ugyanannyi udvartartást, s ennek megfelelő építkezést, kastélyok berendezését stb. jelentette megannyi lehetőség a bankároknak, kereskedőknek. A több száz udvartartás körül hamar létrejött az udvari ágensek (mint németül mondták, a ,,Hoffaktor”-ok) vékony rétege. Ezek szinte kizárólag zsidó kereskedők, hadiszállítók, pénzemberek voltak. Ilyen ágensek bérelték a pénzverés jogát, működtek mint hadseregszállítók (de mint zsidók nem kereskedhettek fegyverekkel), ők voltak a pénzemberek, akik az egyes államok pénzügyeit irányították, de uraik számára magánkölcsönöket is szereztek, ha pénzzavarba kerültek, s ilyen ügynöki házak irányították a paloták építését éppen úgy, mint berendezésüket, a bútoroktól a szőnyegekig, képekig és éremgyűjteményekig, s nem egy esetben uraik legszemélyesebb igényeit is kielégítették, nőket szereztek számukra, s intézték a fejedelmi szeretők pénzügyeit is. Vagyont gyűjteni csak ilyen körökben forgolódva lehetett. Tulajdonképpen „Hoffaktor”, „Hofagens” volt Fugger Jakab éppúgy, mint a csúfos véget érő Oppenheimer, a ,Jud Süss”, s ilyen „Hofjude” lett Rothschild is. „Hofjude” M. A. Rothschildot a véletlen kora egyik leggazdagabb német fejedelmével hozta öszsze. Vilmos mint hesseni fejedelem, hatalmas vagyont örökölt, amelyet maga azután meg is sokszorozott. A kisebb német fejedelmek pénzt ekkoriban elsősorban a katonák eladásából, bérbeadásából szereztek. II. Frigyes hesseni tartománygróf, Vilmos apja nagyon jól forgolódott e téren: Angliának adott bérbe katonákat. Hasonlóképpen cselekedett fia, Vilmos is, aki a hanaui hadsereget árusította ki. A 18. század a maga jelentős háborúival ideális lehetőséget nyújtott mindehhez. Vilmos trónörökös maga is kitűnő üzletember volt, aki hatalmas vagyont halmozott fel. Anyja és felesége révén rokoni kapcsolatban állt az angol és a dán királyi családdal. A trónörökös mindenfélével foglalkozott, nemcsak pénzügyekkel. Éremgyűjteménye mellett tetemes mennyiségű ékszerre, könyvekre stb. tett szert, maga is írt egy történelmi munkát. S ami nem érdektelen, nagyon szerette a nőket. Korabeli mendemondák szerint 70-90 balkézről született gyermeke volt. Többségük futó kapcsolatokból származott, de volt 3-4 tartós szeretője is, akiktől több gyermeke született, akiket aztán megnemesíttetett. Egyik ilyen tartós kapcsolatából származott Julius von Haynau táborszernagy, a magyar szabadságharc vérbefojtója. Ezzel a Vilmossal hozta össze a sors von Estorff tábornok személyében M. A. Rothschildot, aki 1765-től rendszeresen adott el érméket és különféle antik tárgyakat a trónörökösnek. Személyes kapcsolat azonban ekkor valószínűleg még nem jött létre köztük, legalábbis erre nincs bizonyíték. De arra jó volt ez a kapcsolat, hogy 1769-ben Rothschild kérje a trónörököstől a „Hoffaktor” címet. 1769. szeptember 21-én a hanaui gróf ki is nevezte udvari ágensévé, ami komoly társadalmi emelkedést jelentett Rothschild számára. Mint hanaui Hoffaktor már más körökben is posszibilisnek számíthatott. Hogy mennyire élt ezzel a lehetőséggel, nem tudjuk, tény azonban, hogy érmekereskedése szépen fejlődött. Kezdetben csak tallérokkal kereskedett, később antik érmékkel is. Idővel kisebb váltóügyletekbe is bekapcsolódott, de ezt nem tehette meg nagyobb arányokban, mert nem volt hozzá megfelelő tőkéje. Tőkét az sem hozott számára, hogy 1770- ben megnősült. Egy zsidó kereskedő 17 éves leányát vette feleségül, aki hozományként 2400 forintot kapott. Ez ugyan tetemesen megemelte tőkéjét, de önmagában még nem jelentett nagy vagyont. A család létszáma gyorsan nőtt. A házaspárnak öt fia és öt leánya született az évek során. Rothschild nem vagyonosodott túlságosan gyorsan. Az éremkereskedelem mellett a kor szokásainak megfelelően mindenféle mással is kereskedett. Pontosan nem ismerjük tevékenységét, de nagyjából tudunk jövedelmeiről. Évi mintegy 2400 forint jövedelme volt az 1770-80-as években. Ebből szerény háztartás mellett jelentős megtakarításokat is eszközölhetett. Erre vall, hogy idővel saját házat vett, majd - már az 1790-es években - egy újabb üzlethelyiséget is bérelt. De nem számított az igazán vagyonos üzletemberek közé még Frankfurtban sem. Tudta, hogy az igazi kiugrást az hozhatná meg számára, ha bekapcsolódhatna a hesseni tartománygróf pénzügyeinek kezelésébe. Az 1785-ben apja örökébe lépő Vilmos gyorsan növekvő tőkéjét már jó ideje különféle ügyletekbe fektette. Kölcsönzött kora fejedelmeinek, de vásárolt angol részvényeket is. Pénzeinek kezelésével több bankárt is foglalkoztatott. Ebből szeretett volna részesülni Rothschild is, az első kísérlet azonban kudarcot vallott. 1789-ben különféle ékszereket és érméket ajánlott fel az uralkodónak, mégpedig áron alul. Tudta, hogy Vilmos szereti a pénzt, s ezzel próbálta horogra kapni. Vilmos meg is vette a nagyon olcsó drágaságokat, de amikor Rothschild levélben kérte, hogy mint hanaui udvari szállító, részt kaphasson a fejedelem pénzügyleteiből, a rendkívül gyanakvó Vil- 26 E SZÁMUNK SZERZŐI BALOGH SÁNDOR a tört. tud. doktora, igazgató (MSZMP KE PTI); BARTA GÁBOR kandidátus, tud. főmts. (MTA TTI); BURILLÁK ATTILA levéltáros (Hadtörténeti Intézet); DÖMÖTÖRFI TIBOR (História szerk.); ENGEL PÁL kandidátus, osztályvezető (MTA TTI); GADANECZ BÉLA kandidátus, tud. tanácsadó (Vasúti Tudományos Kutató Intézet); GERGELY ANDRÁS kandidátus, egy. docens (ELTE BTK); GERGELY JENŐ kandidátus, egy. docens (ELTE BTK); GLATZ FERENC kandidátus, igazgató (MTA TTI); GUNST PÉTER a tört. tud. doktora, igazgatóhelyettes (Közép- és Kelet-európai Akadémiai Kutatási Központ); IZSÁK LAJOS kandidátus, egy. docens (ELTE BTK); KÁKOSY LÁSZLÓ a tört. tud. doktora, egy. tanár (ELTE BTK); KARDOS JÓZSEF kandidátus, egy. docens (ELTE BTK); KERTÉSZ ISTVÁN kandidátus, egy. docens (ELTE BTK); KOSÁRY DOMOKOS akadémikus, tud. tanácsadó (MTA TTI); LACKÓ MIHÁLY tud. mts. (MTA TTI); LŐRINCZ BARNABÁS kandidátus, egy. adjunktus (ELTE BTK); MUCSI FERENC kandidátus, főosztályvezető (MTA); PÉTER KATALIN kandidátus, tud. főmts. (MTA TTI); POÓR JÁNOS kandidátus, egy. adjunktus (ELTE BTK); PÓTÓ JÁNOS tud. smts. (MTA TTI); RAINER M. JÁNOS tud. smts. (MTA TTI); RÁTKI ANDRÁS főigazgató (Országos Filmharmónia); RAVASZ KÁROLY (Budapest); ROMSICS IGNÁC kandidátus, igazgatóhelyettes (Magyarságkutató Intézet); STARK TAMÁS tud. smts.(MTA TTI); SZAKÁLY FERENC kandidátus, osztályvezető (MTA TTI); SZENTIRMAY LÁSZLÓ újságíró (Magyar Rádió); SZENT-IVÁNYI ISTVÁN tud. smts. (MTA Néprajzi Kutatócsoport); VARGA J. JÁNOS kandidátus, tud. mts. (MTA TTI); VIDA ISTVÁN kandidátus, osztályvezető (MTA TTI); ZIMÁNYI VERA a tört. tud. doktora, tud. főmsz. (MTA TTI) Rövidítések: egy.: egyetemi; ELTE BTK: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar; főmts.: főmunkatárs; MTA: Magyar Tudományos Akadémia; mts.: munkatárs; PTI: Párttörténeti Intézet; smts.: segédmunkatárs; tört. tud.: történelemtudomány; TTI: Történettudományi Intézet; tud.: tudományos.